Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Holly Jenő: A semmiben
  2018-05-05 07:21:53, szombat
 
  Holly Jenő:

A semmiben


Mélán repedeztek a falra a rések,
Rajzoltan, mintha vak vonalazta volna az utjuk
S egy kései légy elalélt sétája az ablaküvegre
Úgy hat most reám, mint sorsom a Sorsban,
Hogy légymód, zümmögve vérzem el Én.

A sarokban egy kép: ki tudja, hogy mit is jelentsen,
Tiroli táj tán, hol kósza pásztor dalolva, ha sétál
A firnek alatt, mikor hámlik a hó.
S hol zöldes mezőkön néhány tilinkó
Harangoz a jámbor nyájak között
S zenéli a békét a bércek alatt.
Vagy fjordos északi zsáner a kép tán,
A norvég partok felett egy óriás szikla
S mert mélyén a tenger evickél az évezredekkel,
Azért lehet szép s kitűnő ez a kép,
E feneklett szobácska falán, mint az álom
Mint a halálnak seszinű nyugalma
A lélek alatt.

És még valami: Ez a régi óra. Alabártromos tornyon,
Hogy ível fehéren a lapja. ínyen,
S rézmutatója csak áll a cifra kilences
S a sánta tizes figurája között.
Ez az óra meg én, Ez az óra a csendben
És e tapétás, meredt, kis-szoba-világ !
Jaj, mily szomorú ez, mily rémes a látvány
Négy fal között itt, kizuhanva a létből
A bútorok közt, a Semmiben ülni és ülni
És várni, hogy fog-e még ütni ez óra.
S hogy egyszer még üt-e nagyot, üt-e még szörnyen
Vérembe szakadtán, forróbban a szív?

Mert én is csak óra vagyok. Vén, rezes szerszám,
Ki megálltam az élet körében néhányszor
És most is hiába várom a Csendben
Két ív között, Múlt és Jövő a nevük,
Hogy megindul-e egyszer, a szörnyű magányban
Az élet felé a nagy Mutató . . .

Prágai Magyar Hirlap, 1923. júl. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Holly Jenő  
Holly Jenő: Magyarok vagyunk
  2018-03-15 06:27:54, csütörtök
 
  Holly Jenő:

Magyarok vagyunk

- 1924 március 15 -


Mi búsak, rongyosak, mi rút szegények
Mi koldusok a nagy világtekén
Most sorfalakba állunk. És a rémek
Eloszlanak a szivünk fenekén.
Kiállunk ócskán, gőgösen. S gyalázat
Rí homlokunkról és a néma bánat,
De rongyaink között is ragyogunk
És fájdalmunkban istenek vagyunk:
Magyarok vagyunk !

Mihozzánk nem talál a glória s a fény
A világ dicse minket elkerül.
A mi szemünkben nem tanyáz remény
Jövőnk sötét és borúkba merül.
S mégis a bércek zord, komor fokán
Reánk mered a Múlt s az ó Turán.
És óva int, hogy Élet a jogunk
S verebek között mi sasok vagyunk:
Magyarok vagyunk !

E korcs világon mi voltunk a Kard,
Voltunk a Bor tiz századnak során,
A létünk vért, harcot s dacot akart,
Jövőnk a Hit a munka talaján.
A vesztünk, sírunk nem lehet a Ma.
Mi láncban járni nem jártunk soha,
S ha mar, ha fái is panaszos szavunk
Az idegenben is kiált jajunk:
Magyarok vagyunk !

Legyünk mi most királyok a Magányban,
Törjön egünkre a viharmadár
S bármerre néz szemünk a szűk határban,
Hol őseinknek száz szelleme jár,
Legyen a könny, a sóhaj is magyar
S ezernyi sirt boritó rossz avar
Nyíljon fenékig. És csatás dalunk
Legyen halálos, szent akaratunk:
Magyarok vagyunk !

Nincs föld, nincs szó, nincs eszme más talán
Csak az mienk, ami vérünkből fakad.
Nem élhetünk ravasz Nyugat szaván
Ígéretekben üdvünk nem akad.
Részeg imákba nem buktunk mi még,
Velünk az átok és velünk az ég.
S ha gúzsba kötik is izmunk, inunk
Otthontalan is gazdagok vagyunk:
Magyarok vagyunk !

Imánk a Holnap, zsolozsmánk a Ma,
Hitünk a Nap, mely még reánk ragyog.
Fajunk az üldözött, a vad, a bús Csoda
A milliók közt árva héroszok.
Tőlünk remeg az Étet s a Halál
Zászlónk törten is daccal, gőggel áll.
S hajrázva szól a riadónk, dalunk
Süvöltve, zúgva: élni akarunk
Magyarok vagyunk !

Prágai Magyar Hirlap, 1924. március 15.
 
 
0 komment , kategória:  Holly Jenő  
Holly Jenő: Tél felé
  2017-02-23 09:44:14, csütörtök
 
  Holly Jenő:

Tél felé


Az életem most hervadásba jár,
Őszi ködökbe gőgicsél szavam.
S mint ósdi, rekedt, búsuló gitár
Lim-lom sarokban, úgy érzem magam.

Néha eltéved reszketeg kezem
S kopott húrokon dalt sir a magány,
Zenél a múlt és sirdogál velem
Sok-sok kifáradt gondolatcigány.

Biborba most nem gyulladnak az esték,
Agyamra rózsát nem hint már az éj.
Az álmaimat messzire cipelték
A szürke köd s a méla őszi szél.

Néha messzi, távol mezők felől
Hozzám ijjedt, reszkető dal talál,
S remegve látom, hogy most odakünn
Kicsiny virágot gyilkol a Halál.

Ilyenkor fáradt, vén madár vagyok,
Mely görnyedőn gondgalyakon tanyáz.
És fáj az élet, fájnak a dalok
S megfojt a bús, halálos őszi láz.

Tavasz 1920.
 
 
0 komment , kategória:  Holly Jenő  
Holly Jenő: Merengés
  2017-02-22 08:57:33, szerda
 
  Holly Jenő:

Merengés


A hajnalok most sárgák, betegek
És részeg isten kincse lett a Nap.
A szél se sír. Valahol megrekedt,
Mint régi dal, ha emlékből szakad,

Az est most fáradt, öreg renegát,
Ki rossz időkbe' koldusbottal jár.
S a Hold, e sápadt, bolyongó apát
Felhőködök közt kápolnát talál.

És fázik minden. Éjnek éjjelén
A park egy fonnyadt, foszladó csokor.
A halastónak márvány lépcsején
Estente reszket a Vénuszszobor.

Künn a világ egy rémes éj talán,
A multam benne vezekelni jár.
És valahol egy halk, kis memoár
Korhadt keresztnek alján sírdogál.

Tavasz. 1920.
 
 
0 komment , kategória:  Holly Jenő  
Holly Jenő: A Reál.
  2017-02-21 05:33:05, kedd
 
  Holly Jenő:

A Reál.


így, téli estén múlt időkben járok
S eszembe jut néha a Toma-utca.
Benne az iskola még most is áll.
Világ zaja, orkánja meg se marta,
Úgy ahogy volt, még ott van a Reál.

Még ott vannak a zöld, kemény padok,
Az ötödikben ott lesz még nevem,
A falakon szines kartonlapok,
Magasak, szélesek az ablakok,
Tanári szoba, hosszú rajzterem,
Még ott van mind. S én már nem ismerem.

Valamikor ott hajrázott az Élet,
Szines mesékben dúskáló napok.
És voltak tervek, álmodott regények,
Messzi jövőkbe járó csillagok.
A számtan-óra matematikája,
A képletek, a francia s a német,
Matrózsipkás csatáimról mesélnek.
A Reisingernek szöszke, szép babája,
A Schultzfiúnak pantalonruhája
A fotbal és a holnapi kaland
Mind messzi, halvány ködökbe zuhant.

Elmúlott minden. És a hires osztály
Ki tudja hol van ? Hol jár, mit csinál?
Elment a Schwarzfiú, a sánta Wolfgyerek,
A dacos Spindlert eltemették régen,
Néhányan olasz földben fekszenek
S szük hivatalszobában élnek négyen . . .

Most ránkszakadt e rút, fagyos világ,
Reánk a gond, a hitvány, szürke élet.
Az iskolakönyv máskép prédikált
És másak lettek a színes remények.
Tanár úr kérem, rossz a magyarázat,
Tanár úr kérem, ez az élet más.
A. bölcs tanok ma már semmit sem érnek
És mit sem ér hit, becsület, tudás.
Tanár úr kérem, ferdék a tanok,
Csalódtan élünk, mint a koldusok.

Kóbor utakra százfelé szakadtunk
És vissza-vissza nem visz már irány.
Az iskolára rég nem gondolunk,
Csak ilyen álmos este alkonyán.
Ilyenkor néha fájnak a napok,
Ilyenkor néha sirnak a fiúk:
Én és a többi, aki messze jár.
Ilyenkor tán zokognak a padok
S öreg mesékbe szunnyad a Reál.

Tavasz 1920.
 
 
0 komment , kategória:  Holly Jenő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 230 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 31330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 7522
  • e Hét: 31580
  • e Hónap: 200267
  • e Év: 1035188
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.