Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Izsák Gyula: Szemeid.
  2017-09-14 07:15:19, csütörtök
 
  Izsák Gyula:

Szemeid.


Sápadt arcod hamvas bársonyában
Két fényestüzű gyémántszem ragyog.
Két gyémántszem: érzések tükrözői:
Beszédes lélekablakok.

Ha szívedet mély, nagy bánat gyötri,
Ha nehéz gond sújtja szüntelen:
Két szemed olyankor csendes, bágyadt,
Mint tó bús, őszi reggelen.

Ha öröm csókja érinti meg ajkad,
S dalos nevetéssel telnek a napok,
Szemeid olyankor vig-mosolygók,
Mint aranyfényű hajnalok.

. . . Lásd ma tavasz van. Első szép tavasz,
Ma álmodjuk a legszebb álmokat,
S büsz-heiykén, víg dalolással
Karóba húzzuk a bánatokat.

Utána nyár lesz. Forró melegség;
Megváltoznak az emberek vele:
Más lesz a csók a csókos ajkakon,
S megváltozik a szem tekintete.

Más lesz . . . más s azután bús időszak
Repül feleltünk lustán majd tova:
Ez lesz az ősz. Csendes és könnyező,
Álmok és csókok alkonya.

. . . S ha a szemek nem tudnak már ragyogni,
S a régiekről csak bús könny regél . . .
Egymásnak mondjuk majd - lemondással:
Közel a tél . . . a tél . . .

kultúra 1913. március 25.
 
 
0 komment , kategória:  Izsák Gyula  
Izsák Gyula: Akvarell.
  2017-08-06 09:03:05, vasárnap
 
  Izsák Gyula:

Akvarell.


Még csókol a nap egy bucsúcsókot,
Aztán rózsaszín, tört homályba vesz,
Mint pislákoló, piros kandeláber . . .
És elvonúl.. . Utána halványszürke,
Fuvalmas, csendes este lesz . . .

Megszólal egy kis harang dala,
Szürke lesz a házfalak szine
S én eltekintek messzi napnyugatra,
Hol ködbefúlt a vidám ragyogás,
A zaranysugár, a nagyvilág szíve . . .

Bókot hajtnak barna akácfák . . .
Hangok szűrődnek: nyájak kolompja,
Távolról cammog az esti szürkület,
Mint lomha lábú, görnyedt hátú asszony,
Mely kicsi falunkat feketébe vonja . . .

. . . És míg ki, a nagy pusztába nézek,
S váró szemmel az est felé lesek:
A csendben ballagó folyó vizének,
Mint választhatlan, örök szerelmesnek
Tükrét csókolják a vén füzesek . . .

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Izsák Gyula  
Izsák Gyula: Levél
  2017-08-04 06:46:16, péntek
 
  Izsák Gyula:

Levél


Asszonyom, emlékszik még talán,
Valami csendes, holdas éjszakán
Vallottam Önnek forró szenvedéllyel . . .
Gyönyörű volt az éjjel,
Tele sok titkos, illatos mesével.

Asszonyom, emlékszik még talán,
Valami csendes, holdas éjszakán
Valaki utolszor esengett
Egy biztató, egy bizalmas szóért,
Egy . . . csókért! . . .
. . . S szívéből bánat-dal fakadt . . .
Emlékszik-e ?
Valaki sírt az ablaka alatt . . .

. . . És annyi nehéz, hosszú év után
Ismét megláttam tegnap délután . . .
Szívem megdobbant . . . Volt egyszer tavasz,
S éltek még álmok úgy-e Asszonyom?
Hogy régen volt ?. . . Óh, már mit sem tesz az! . .

Lám, az öreg, vén, idő szalad
Szép Asszonyom . . .

Ma hírt hallottam . . .
Úgy hatott rám, mint mesebeli-ének . . .
Óh, Asszonyom . . . elhihetem-e,
Szabad- e hinnem, hogy ura a szívének ?

. . . írjon egy árva sort nekem . . .
Én Önt Asszonyom
Még mindig nagyon, forrón szeretem . . .
írjon. . . Csak egy szót: "Igen."
. . . S boldog lesz az én szenvedő, szerelmes szivem . . .

Híve, akire ön . . . Asszonyom
Rámosolygott . . . ott . . . a bálban . . .
Június . . . a rózsák hónapjában . . .

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Izsák Gyula  
Izsák Gyula: Falusi éjszakák.
  2017-03-12 06:58:01, vasárnap
 
  Izsák Gyula:

Falusi éjszakák.

I.

A dombon túl felhők gomolyognak.
Az erdő felől pásztortűz ragyog .. .
Hűs szél nyargal. A kis házak felett
Még pislákolnak apró csillagok.
. . . Valahol a lámpa ég még álmosan,
S egy ágy körül csendes asszonyok állnak.
Halk sikoly rebben el tompán az éjben:
Most egy apró élet tör útat magának.
Nagy csend mindenütt. Csak apró zavar
Van a kicsi házban .. .
Egy új csillag gyúlt ki az ég bársonyában.

II.

.. . Emlékezem egy régi éjszakára.
Különösen tisztán ragyogott az ég,
A széles puszta dús fényárban úszott,
S végig .. . végig .. . a messzi végtelenség.
S mégis... mégis az éj szomorú volt,
Tikkasztó bánat ült a táj felett
És sápadtan bámult a földre a hold.
. . . Egy házból csendben kihallatszott
A pap imádkozó szava:
Életet rabolt akkor az éjszaka.

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Izsák Gyula  
Izsák Gyula: A hegedűm.
  2016-07-12 07:09:07, kedd
 
  Izsák Gyula:

A hegedűm.


A hegedűm kopottas jószág,
Meghitt vén társam énnekem,
Vigasztalóm az élet útján,
Elmúlott hosszú éveken .. .
. . . Sohase tudtam, ki játszott véle,
Kit vigasztalt meg egykoron,
Kinek az ujja siklott el lágyan
A vígan zengő húrokon ,
A búsan zengő húrokon .

Tán hullottak asszonyi könnyek ,
Mikor felhangzott bús dala ;
Tán vigasztalt egy csüggedt embert
Sok ködös téli éjszaka .
Kié volt, kié ? Hiába kérdem,
Választ senkitől sem kapok .. .
Csak azon tűnődöm olykor-olykor
Kié lesz, ha én meghalok ,
Kié lesz, ha én meghalok ?

Mert ez is el fog következni,
Hiába minden taktika ;
Elhallgat egyszer minden .. . minden
A nokturne s a szimfónia .. .
. . . Mert egy őszi estén mi felettünk
Az elmúlás lesz már az úr
És váratlanul, nagy éji csöndben
Elpattan egyszer majd a húr,
Utolsót zokog majd a húr . . .

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Izsák Gyula  
Izsák Gyula: Szemeid.
  2016-04-08 13:26:54, péntek
 
  Izsák Gyula:

Szemeid.


Sápadt arcod hamvas bársonyában
Két fényestüzű gyémántszem ragyog.
Két gyémántszem: érzések tükrözői:
Beszédes lélekablakok.

Ha szívedet mély, nagy bánat gyötri,
Ha nehéz gond sújtja szüntelen:
Két szemed olyankor csendes, bágyadt,
Mint tó bús, őszi reggelen.

Ha öröm csókja érinti meg ajkad,
S dalos nevetéssel telnek a napok,
Szemeid olyankor vig-mosolygók,
Mint aranyfényű hajnalok.

. . . Lásd ma tavasz van. Első szép tavasz,
Ma álmodjuk a legszebb álmokat,
S büsz-hetykén, víg dalolással
Karóba húzzuk a bánatokat.

Utána nyár lesz. Forró melegség;
Megváltoznak az emberek vele:
Más lesz a csók a csókos ajkakon,
S megváltozik a szem tekintete.

Más lesz .. . más s azután bús időszak
Repül felettünk lustán majd tova:
Ez lesz az ősz. Csendes és könnyező,
Álmok és csókok alkonya.

. . . S ha a szemek nem tudnak már ragyogni,
S a régiekről csak bús könny regél.. .
Egymásnak mondjuk majd - lemondással:
Közel a tél .. . a tél.. .

KULTURA, 1913.
 
 
0 komment , kategória:  Izsák Gyula  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 173 db bejegyzés
e év: 2434 db bejegyzés
Összes: 28863 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2351
  • e Hét: 9642
  • e Hónap: 89835
  • e Év: 1314040
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.