Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Aradi-Szabó István: Ne átkozz, mert szeretlek!
  2017-07-22 07:15:44, szombat
 
  Aradi-Szabó István:

Ne átkozz, mert szeretlek!


Fekete sorsomba, amért befonódtál
piros, meleg szálnak,
síró-boldog szókkal, élve és halottan,
mindörökké áldlak.

Általad szépült meg kín-tűktől csúfított
életem szövöttje,
ezért nincsen senki olyan áldott, mint az
asszonyok között te.

Piros, szép sorsodba, ó jaj, befonódtam
bús, fekete szálnak,
s fölötted azóta mindétig csattognak
könnyes bánat-szárnyak.

Ezért a rettentő, akaratlan bűnért
kegyelmed esengem:
zokogó-vad szókkal, sem élve, se holtan
ne átkozz meg engem! . . .

Napkelet_1934.
 
 
0 komment , kategória:  Aradi-Szabó István   
Aradi-Szabó István: Dal az első találkozóra.
  2017-07-16 05:36:44, vasárnap
 
  Aradi-Szabó István:

Dal az első találkozóra.

(Lillának)

Suhanj hajó, fehér hajó . . .
- Repülj hajó a zöld vízen!
A lelkemet, fény-lelkemet
valakinek ma elviszem!

Ujjong szívem, forró szívem,
bolond szívem kacag, dalol:
"Fehér leány, áldott leány
vár ott a parton valahol!"

E reggelen, nyár-reggelen,
fény-reggelen hozzá megyek!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
ó várjatok ránk, várjatok,
ti párafátylas, nagy hegyek!

Ti dús mezők, virág-mezők,
illat-mezők ó várjatok!
Egy halk leány, álom-leány
vágyik, rajong utánatok!

Nagy csönd legyen, mély csönd legyen,
szent csönd legyen, ha ott leszünk.
s az Ég alatt, a kék alatt
bíbor vággyal ölelkezünk!

Ti fellegek, hab-fellegek,
nyár-fellegek majd szálljatok
a mély Egen, örök Egen,
mint régi-régi bánatok . . .

S te fény: ragyogj, te fény : remegj,
te fény : zenélj, és Kedvesem
szelíd fejét, virág-fejét
ó glóriázd be csendesen !

Napkelet 1923.
 
 
0 komment , kategória:  Aradi-Szabó István   
Aradi-Szabó István: Roskadozó testtel-lélekkel . . .
  2017-06-26 08:56:09, hétfő
 
  Aradi-Szabó István:

Roskadozó testtel-lélekkel . . .

(Csiha Sándornak)

Énem, mint az Ég- kupoláján
Búsuló, ezüst csillag, reszket:
Jaj, meddig kell még cipelnem
A mázsás, únt életkeresztet. . .?

Fájdalom keselyüktől tépve
Bolyongok e zagyva világon,
S örökre elérhetetlen
Magasságokba, fényre vágyom !

Dús lelkemből, jaj, mind elszökött
A sok zengő, sugaras álom,
- Nem találkozom már velük
Az Életben s túl a Halálon . . .

Ezen a hideg, valós Földön
(Volt álom-király) mit keresnék ?
Ha lelkemben már nincsenek
Nagy tervek, vágyak, hitek, eszmék . .

Minden fáj mimóza-szívemnek,
Amit a szürke Földön látok,
- Hangtalan hívással hívnak
Távoli, más, szebb, szent világok

Szeretném már vad kín-kövekkel
Kirakott, véres utam végét,
Az örökkévaló, hideg
Csöndet és a végtelen békét,

Letenni a kicsorbult kardot
A harc után melyben nem győztem,
- Szeretnék, mint halk sóhajtás,
Elmúlni egy szomorú őszben . . .

Napkelet_1923.
 
 
0 komment , kategória:  Aradi-Szabó István   
Aradi-Szabó István: Lánykezek simogatnak
  2017-06-24 06:54:27, szombat
 
  Aradi-Szabó István:

Lánykezek simogatnak


(Elbuktam az élet-harcon,
Összetörten elveszek . . .)
Csöpp, fehér leánykezek
Simogatják szép, bus arcom.

Jaj, életem, zord életem,
Nem adtál sose jókat,
- De míg lánykéz cirógat,
Feléd zeng a víg énekem!

Most Halál-folyón evezek,
Talán holnap meghalok.
Nem fáj : két szem rám ragyog,
S cirógatnak leánykezek.

Ó finom, bársonybőr-kacsók,
Ti loptok üdvöt, eget
Kínjaimba! Remegek,
Hogyha ti jöttök, meg a csók.

Legyetek síróan áldva,
S legyen áldott a leány,
Ki akkor hajolt reám,
Mikor futok a halálba . . .

Elbuktam az éle-harcon,
Összetörten elveszek . . .
- Csöpp, fehér leánykezek,
Cirógassátok bus arcom !

Napkelet_1923
 
 
0 komment , kategória:  Aradi-Szabó István   
Aradi-Szabó István: Álom a boldogságról egy idegen városban
  2017-03-23 09:21:00, csütörtök
 
  Aradi-Szabó István:

Álom a boldogságról egy idegen városban


Amint elandalodva járok
végig ez ódon városon,
lelkemen őszi, bús felhőként
egy furcsa érzés átoson:

Talán itt kellett volna élnem
e halk, szép kisváros ölén,
Ege a vágyott boldogságnak
tán itt borult volna fölém.

Egyik alacsony, régi házban
laktam volna - ó egyedül!
hallgatva ábrándos nótákat,
melyeket a Csönd hegedül.

Be jó lett volna néked itten,
lelkem, te Csönd szerelmese:
itt úgy pergett volna az élet,
mint édes-bús gyerekmese.

Tengermély csöndben éltem volna,
nem mart volna a Zaj, a Láz,
s csöndben hulltam volna halálba,
mint megérett aranykalász . . .

- De jaj, a zord Sors úgy akarja:
mennem kell pokol-utamon,
s tépett szívembe nem suhan be
sosem az áldott nyugalom . . .

Szörnyű Bábel gyilkos zajába
röpít már vissza, Sors, szeled . . .
S te csöndes kisváros, elengedsz?
- Jaj, hát megyek, Isten veled! . . .

(Esztergom.)

Napkelet 1933. január 1.
 
 
0 komment , kategória:  Aradi-Szabó István   
Aradi-Szabó István: Tavaszvárás a télben
  2017-03-19 07:12:03, vasárnap
 
  Aradi-Szabó István:

Tavaszvárás a télben


Szűzfehér hó lepi be a magyar tájat,
hulldogál az Égből nagy-nagy, szürke bánat.
Hahogy kitekintünk a bús, téli tájra,
szegény, magyar szívünk, jaj, hogy is ne fájna!

Árva magyarok, kik e hazában élnek,
vad hidegét nyögik trianoni Télnek. . .
Meggyötrött fejükre bú-felhők havaznak,
s várva-várják jöttét ama szent Tavasznak,

amelytől elhamvad éltük minden rossza,
s mely a vágyott, áldott feltámadást hozza.
Ma még makacs lakó a téli baj nálunk, -
de vidám Tavaszunk, szikla-hittel várunk!

Napkelet 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Aradi-Szabó István   
Aradi-Szabó István: Minden este így szenvedek
  2017-03-18 06:59:08, szombat
 
  Aradi-Szabó István:

Minden este így szenvedek


Gyógyult sebeim újra fájnak,
szétmarcangolt szívem sajog,
és seregestül hazajárnak
a multba-halt, bús sóhajok.

Keblemben ismét fölzenélnek
az elszállt bánat-himnuszok
és mártír-arcom mély szemének
kútjából könny megint buzog.

S lelkem áldott, titkos sírjából,
hol rég halottan szendereg,
föltámadván, búsan kilábol
egy régi, álmodó gyerek.

Arcomba néz s riadva látja
- s hökkent hangja oly elhaló -
a szép Álomnak nem barátja,
de gyilkosa a csúf Való . . .

Ő életemnek zord tavaszán
szép, boldog nyárról álmodott,
s átkozza most, mert bút havaz rám:
az Életet, az álnokot.

>Boldogtalan voltam!< - sikoltja -
>s jaj, boldog nem leszel te sem!. . .<
- S én és ő, lelkem régi holtja,
sírunk az estben csendesen . . .

Napkelet 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Aradi-Szabó István   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 218 db bejegyzés
e év: 1884 db bejegyzés
Összes: 28317 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4651
  • e Hét: 41677
  • e Hónap: 136512
  • e Év: 989055
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.