Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Szeitz János: A természet
  2017-06-23 06:30:30, péntek
 
  Szeitz János:

A természet


A természet magában sem rút, se szép,
nem kegyetlen, nem is megbocsátó,
Változásában megőrzi lényegét.
Miként az ember felleli benne
Magát, keresve léte értelmét
s helyét; kutatva legmélyebb rejtekét
ami élteti: szerelmet, szót s zenét.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: Ami köröttem szép…
  2017-06-14 06:11:46, szerda
 
  Szeitz János:

Ami köröttem szép...


Ami köröttem szép, Téged idéz.
Mert szép a rezzenéstelen fény
A szélcsendben nyugvó levél
Erezetén, és szépek az egymásba
Simuló színek s az egymással fényre
Vetélkedők. Mert szép a harmónia
Mikor nyugalmat kíván az ész,
És a diszharmónia, mikor dühét
Kell kínnal világgá kiáltania.
Mert szép a csend, amit nem tördel szét
Felesleges szó és oktalan zörej.
Mert szép a nők kacéran incselkedő
Mosolya, s szépek őszinte könnyeik
Mellyel vigaszt remélnek, engesztelőt.

Ami köröttem szép, Téged idéz.
Amibe meglelem létem, és valóm
Lelkem szolid akarását követve
Önmagára talál, megbékélve óv
Szerény helyén, a mindenség részeként.
Így épül Veled a létharmónia,
Mit a zaklatott nappalok tördelnek
Értelmetlenül kusza halomba.
Így újulnak veled a remények
Rendet ígérő szép szekvenciáiba.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: Csöndben múlt el szép napom...
  2017-06-04 06:40:07, vasárnap
 
  Szeitz János:

Csöndben múlt el szép napom...


Csöndben múlt el szép napom
A parki fák ágain átsurranó
Bíborpalástú alkony ígért
Szolid álmot, nyugalmas éjszakát.

És az álom, mint élhető való
Pillanat tünemény-varázslat
A surrogó éj sötét leple alól
Kibomlott, színes fénykoszorúban.

Ketten voltunk a végtelen térben,
Nem zárt be horizontkupolája,
És te nevettél felszabadultan,
Szinte önfeledten, kedvesen

A végtelenbe tűnő fényt, s éltet
Tükrözte csillogó szemed.
A kezed nyújtottad felém,
Lendült volna már érte kezem,

Csodát ígért a pillanat: kezembe
A te kezed, de nem értem el.
Huncut mosollyal felpattantál
Szinte szállva, kitárva karjaid
Álomrepüléssel, és a nevetésed
Csak csengett hívogatón, kedvesen.

Lehet, én kívántam úgy, hogy
Elérjelek, vagy Cupido szőtte
Csintalan álom-akarásait,
Nem zuhanva, ijedten, de
Könnyedén szállva hulltál
A szőnyeg puha bolyhai közé.
Mosolyba simult a csábos nevetés,
És megint nyújtottad a kezed:
Csodás kiengesztelés, istenek
Könyörülő vigasza, amint
Kezembe simult a kezed.

Óh, Cupido, te kiszámíthatatlan
Tréfás kedvű kölyök, nem engedted
Hogy melléd dőljek - varázst hintettél ránk
Csak a szemeink éltek egymásban
Kutatón, ahogy mosollyá szelídült
csintalan kacér álomnevetésed.

Egyé vált a végtelen tér s az idő
Mozdulatlan, és a szemedben
A mosolyt egy könnycsepp
Szivárvány fátyla oldotta fel.

Rettenet szép fájdalmas
Álom áttűnés, és a bezáruló
Horizonton lebegő alak tűnt elő,
Mint egy görög holdistennő
Szeléné vagy Artemisz a vigaszt adó?
Összefonódtak karcsú ujjaitok,
S a szivárványba tűnt könnycsepped
Íve alatt könnyedén lebegve elindultatok.
Felnyílt a horizont kupolája
Kapuján át a hold fehér fénye
Vont ösvényt, amelyen távoztatok.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: Találkozások
  2017-06-02 06:28:22, péntek
 
  Szeitz János:

Találkozások


(Federico Garcia Lorca
idézett Találkozás című versét
Illyés Gyula fordította.)

Küldenék
Egy verset Magának
Fényeset,
Mint a szerelem,
Tüzet gyújtó
Hideget:

,,Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem."

Nem küldhetem
Nem akarod,
Nem is teheted:

,,Megy az ösvény, menj tovább!
kezemen
szögek sebe
élesen.
Nem látod, hogy vérezem?"

Nem láthatod,
Más utakról nézünk
Messze.
Falakon át, évek mélyén
Véres fagyott
Szerelmekre:

,,Ne nézz hátra lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akárcsak én,
Hogy legyen kegyelem,"

Élet szedett
Súlyok alatt, nem jutunk
Előbbre;
Imádkozzál helyettem is,
Lépegess:

,,mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem"
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: Gondolat és tett
  2017-05-26 06:01:42, péntek
 
  Szeitz János:

Gondolat és tett


Tetté tesz a magunkba rejtett gondolat is.
Szerelem, gyűlölet, kívánság vagy undor.
Csak alkalomra vár, hogy cselekvéssé váljon,
és megformáljon bennünket másokban is.

Ők tartják tükrük elénk, de erényeinket
s vétkeinket mi fogalmazzuk csúffá, széppé,
érdek, harag és kedvünk hánykódása szerint.
Ha tudni akarod magad, a tükröt ne takard el.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: Váratlan szép üzenet
  2017-05-23 06:34:21, kedd
 
  Szeitz János:

Váratlan szép üzenet


Szótlanná meredtem.
Szívem és a lelkem
jelét várom: újultan:
éledjenek.

Gyengéd tavasz érlelte
újjá életemet,
mikorra megjött a nyár:
szerelemre.

Szerény mosoly gyöngéden,
hittel megérintett,
mikor nem reméltem már,
csak a telet.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: A te varázslatodban
  2017-05-19 06:52:52, péntek
 
  Szeitz János:

A te varázslatodban


Látlak!
Ez vétkemért szerelmem büntetése:
Lelkemben kibontva őrzi képed
Ami szép földön és az égen
Színekben, formákban és a mozgás
Sokasága, a világ örökkévalósága,
Együtt Tebenned a vonzás és
A távolságot őrző taszítás
Csillagrendje; a fényüket tékozló Napok
A káosz kiszámíthatatlan valósága;
A megértés döbbenete, a titkok
Konok hallgatása; a fotonok remegő
Száguldása; az elektronok önfeledt körtánca;
A sejtmagok szorgalmas osztódása;
Az anyaméh világmegtartó bűvölete
Az életteremtés, a lét és az elmúlás...

Látod!
Mind csupa burjánzó nagy szavak.
Ne engem ítélj el, Kedves, magadra vess:
Te hasítottad ki konok lelkemben
Errefelé az utam. A lélekben keresni a világot,
Mert a Te varázslatodban éli a világgal
magányát minden éjszakám.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: Éltető emlék
  2017-05-09 08:47:12, kedd
 
  Szeitz János:

Éltető emlék


Nyár volt, gondfelejtő délután,
Míg fénylő csend simult reánk,
Nesztelen, mint a napsugár, egy
Cupido lebbent át a szobán.

Szomorú arcodra szelíd szép
Mosolyt hintett a fénnyel ő.
Szerelemmel áldott lett a csend,
S egy pillanatra megállt az idő.

Amint ruhád puha fodra
Köréd simult igézőn, tova
Szállt a pillanat, ám egyé vált
Két egymásra váró gondolat.

S itt vagy éltetőn magamban,
Csontjaim puha hártyáin,
Izmaiban és bőröm hámján,
S véremmé váltál oldhatatlan
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: Az irgalmas éjszaka
  2017-04-27 08:55:03, csütörtök
 
  Szeitz János:

Az irgalmas éjszaka


Amint az irgalmas éjszaka
Ezüsttel tűzdelt fekete
Fátylát gond-teli napomra
Teríti, s üde kék kelyhét
Az estike bontja a holdnak,
Tűnik elő az éj vásznára
Gyöngéd színekkel rajzoltan
Arcodnak kecses vonala,
És szemednek fénye nyugalmas
Álmot ígér.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János: Magamban, veled
  2017-04-20 08:40:39, csütörtök
 
  Szeitz János:

Magamban, veled


Így, többedmagammal a magány
Még magányosabb, mint egyedül.
Megosztanak egymás között gyatra,
Felesleges szavakkal, kérdőn
Szemembe vájkáló mosolyok,
Szótlan követelő parancsokkal.

Ha egyedül volnék, messze távolról
Veled lehetnék, megosztani veled
Az ünnepi csöndet, lehelet gyöngéden.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 198 db bejegyzés
e év: 1864 db bejegyzés
Összes: 28297 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1206
  • e Hét: 31571
  • e Hónap: 126406
  • e Év: 978949
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.