Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
E. Kovács Gyula: A költészethez.
  2017-04-24 09:06:37, hétfő
 
  E. Kovács Gyula:

A költészethez.


Szent költészet! minek nevezzelek?!
Mim vagy te nékem, el nem mondhatom,
Búban, örömben csak te vagy velem,
Védszellemem, nemtőm, őrangyalom !
Hozzád jövök, ha sorsom vak dühe
Vérig gyötörve gunyol, kinevet,
Ha a silány, az önző nép között
Lelkemre árad a vad gyűlölet,
Hozzád jövök : s nyájas tekinteted
Élőmbe tár egy békitő eget.

Hozzád jövök, ha sujtol a nyomor,
Vas karja közt, ha csaknem roskadok,
S kin-szenvedésim zordon éjjelén
Egy enyhe fény előmbe nem ragyog;
Hozzád jövök, ha ifjú álmaim
Tündér világa porba, sárba hullt,
Ha árva lelkem pusztult kertiben
Reményvirágom végkép elvirult,
S bűbájos arcod nyájas fényinél
Rombolt világom uj életre kél.

Szeress ! szeress ! ne hagyj el engemet!
Őrizd a porban tántorgó rabot!
Egy kis mosolyt! s megizzadt homlokom
Édes megnyugvás fényében ragyog . . . .
Gyötörjön földig végtelen nyomor,
Bűn, földi szenny nem éri lelkemet,
Megőrzőm azt tisztán, mert jól tudom:
Ez biztosit kegyedről engemet.
Tudom, csak ott vagy, ott lehetsz jelen,
Hol a szív, lélek tiszta, büntelen.

Holgyfutar 1863.
 
 
0 komment , kategória:  E. Kovács Gyula  
E. Kovács Gyula: Jegyezd lelkem . . .
  2017-04-23 11:06:46, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  E. Kovács Gyula  
Kovács Gyula: Visszapillantás.
  2015-04-05 04:58:32, vasárnap
 
  Kovács Gyula:

Visszapillantás.


Hol a nap fölkel, s égi utra indul
Ott kelt föl egykor Árpád nemzete,
Uj hont keresni megeredt a földön -
S a légben vidám zászlót lengete.

Lehelnek kürtje riadozva búgott,
Szólása egy nép sohajtása volt,
A paripáknak gyors lábdobogása
Zokogásába halkal beleholt.

Párducz-kacazagány lebegett a hősön
Oldala mellett fénylett csatakard,
Ménje nyerítve emelé nyakát fel,
Melyet a sörény zilálva takart.

Az égi kéken rózsafelhők mentek,
A földi földön piros lány-sereg . . . .
Vélnéd, szemöknek sugaras mennyében
Az éj sötéte gyászban szendereg.

Lengett a zászló, zengett a kiáltás,
Ugy tetszett, hogy még a föld is örül,
Fel feldobogott rengő gyönyörében,
S az ég ragyogva ölelte körül.

Ha utját állta olykor a seregnek
Sikon bolyongó folyam-áradat,
Partján a hősek sátrakat verének
Zsibongva nyüzsgött a megült csapat;

S ha átkelének duzzatag tömlőkön:
A szőke hullám meg-megreszketett,
Midőn a szép lány ragyogó szemével
Csendes tükrébe pillantást vetett . . . .

Nyugvóra dőlt majd a nap rózsa-arcza
Sugár pilláit felhő zárta el,
És álmodott egy tündöklő szivárványt,
A mely keletet koszoruzta fel;

Halom tövénél, gazdag legelőben,
Megállt olykor az ég-szerette nép,
Piros fény ömlött át a pusztaságon . . . . .
Ez volt talán a legszebb esti kép!

Éjjel kigyult a tábortűz világa:
S felhalványult az égi messzeség,
Csillag-szemével elmerengve nézte:
Hogy itt alant is mennyi csillag ég.

Tábor-tüzeknél őszek, ifjak ültek,
Merően nézve a lángillanást,
S mig lelkök - tán az uj hazában - bolygott
Meg-megtasziták az izzó parázst. -

Kialudt lassan a tüzek világa;
Elszenderült a megfáradt sereg;
Édes volt álma: uj hazát talált ott,
Hol a jó földet Isten áldta meg.

Meleg sohajtás kelt az alvók ajkán,
Mit felcsókolt az éji fuvalom,
S elvitte messze . . . . virágos mezőre,
Hol illattá vált másnap hajnalon.

A hold derengett, mintha mondta volna:
Isten virraszt, mig alszik a magyar!
Csak az ég alján nyargalt gyászruhában
Villámparipán mormoló vihar.

* * *

Szép volt az ősök álma ezredéve
Mint a tó tükrén égő rózsafény;
Mi a mi álmunk? barna felleg árnya...
Uj hont találnunk: czéltalan remény!

Hová is mennénk uj hazát keresni
Mi, a kik e föld álmai vagyunk?!
Olyanok, mint a siron nőtt virágok, . . . .
Mi e hazától meg nem válhatunk.

E hon szerelme vonzó, örök, édes;
S nem délibábként leng a sziv fölé;
Mindenütt kisér, mint az ég a vándort:
Oly véghetetlen, mint az Istené.

.1860.
 
 
0 komment , kategória:  E. Kovács Gyula  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 27837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 15477
  • e Hónap: 144083
  • e Év: 623550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.