Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe tette pólyának s én elviszem magammal a koporsóba szemfedőnek. A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá; de nyiltan, őszintén, a lélek mélyéből szólni csak a nemesebb szívek tudnak és mernek.
/Petőfi Sándor/
Március van, valamit sodor a szél,
még a szellő is nékem mesél,
lelkem,elmém elcsendesedik,
a kokárda a kebleken ékeskedik.
Az Országom már oly sokat szenvedett.
Jó Hazám zászlaját vigyétek!
Harsogjon, zengjen a nemzeti dal!
Mi szívünkbe, még most is belemar.
Zászlónkat magasra fújja a szél,
hűségesek leszünk hozzád, bármi is ér,
soha nem feledjük vörös véretek,
nem feledjük,hogy a csatamezőn... elvéreztetek...
Lehet az élet mostoha, és történjen bármi,
az Országot s a Hazámat akarom szolgálni,
ti ,ki életeteket feláldoztátok,
hogy az Országunkért kiálljunk, elvárhatjátok.
Lehajtott fővel Petőfi szobrához érünk,
tőle segítséget már hiába remélünk,
a Nemzeti dalban mindent leírt nekünk,
csak meg kell értenünk,és szavait követnünk.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 169.évfordulójára emlékezünk ma.
Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848 március 15 megünneplése. Március 15 jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
Ennek a korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a német helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra.
/forrás:Történelem Klub/
xMagazin
Online
