Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Erődi Dániel: A költő hive.
  2017-07-09 07:13:42, vasárnap
 
  Erődi Dániel:

A költő hive.


Csendes lakában élt a költő,
Kerülve a világ zaját;
Borongó lelke érzeményit
A lant dalának adva át.

S bár a világtól elvonulva
Világa oly határtalan -
A múlt, s jövendő nyitva annak,
Kinek titkos látása van.

Egy szép napon a hír s dicsőség
Köszönték kedves otthonát
De ezeknek oly szűkkörű volt,
Bár nem idegen a magány.

Történt, hogy fölkereste máskor
Az uralkodó hatalom ;
De a ridegszívű mi kedvét
Található a hő dalon ? !

S történt, hogy elvetődött hozzá
A kincsvágy, a nagy szomjazó,
De ez az egyszerű lakásban
Sehogysem volt maradható.

Legvégül egy kis szende lányka,
Egy rózsaarczu, jött felé,
S im ez a csöndes boldogságot
A költőnél már föllelé !

Esztergom és Vidéke, 1883
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Életbölcseség.
  2017-07-08 05:39:48, szombat
 
  Erődi Dániel:

Életbölcseség.

(Horatius után szabadon)


Oh Dellius, lelkem fele, úgy vigyázz
Hogy a balsors vajmi gyakran megaláz,
Az öröm meg elragad ha szertelen ;
Uralkodj' hát mindkettőben lelkeden.

Akár bánat száll lelkedre fellegül
Vagy ha szived a szabadba menekül
S ott a fűben leheverve élvezed
Ó borod, mely édesití kelyhedet;

Hol ernyővé hajtva össze águkat
Sötét fenyő, ezüst nyárfa hívogat,
Mig alattuk, mely tétova tévedez,
A kis patak csengő szóval csörgedez.

Ott jó lenni, ott a kedves hős helyen,
Bort, kenőcsöt oda hozass bőviben
S hervatag, de bájos rózsakoszorút
Hisz az élet úgyis gyorsan tovafut.

Házadat és erdőidet itt hagyod
S melyet mos a sárga Tiber, kéjlakod ;
Itt, hagyod mind s melyért annyit faradál
Kincsed soka örökségül másra száll.

Volt bár király, kincsre gazdag, ősapád,
Vagy szegény, ki még nevet sem hagyott rád
Életedben öröm vagy bú vett körül
A zord halál mindezen nem könyörül.

Elmegyünk mind ; a hitvány mint a derék;
Éltünk számát kiveti a sorskerék
S betesznek a sajkába, mely átviszen
A honnan mégnem jött vissza senkisem!

Esztergom és Vidéke, 1883
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Szoktasd örömhöz . . . 
  2017-05-09 08:41:09, kedd
 
  Erődi Dániel: 

Szoktasd örömhöz . . . 


Szoktasd örömhöz lelkedet, 
Ha boldog lenni vágyol ; 
Szedd az örömnek himporát 
A legkisebb virágból. 

Boldoggá senkisem teszen, 
Ha önmagad nem tészed; 
Mi szép, mi jó, csak önmagad, 
S ön lelked által érzed. 

Csupán a gyönge s balgatag, 
Ki üdvét mástól várja ; 
Ott ül a parton lesve, hogy 
Mit hoz a folyam árja. 

Folyó az élet, ámde mert 
Útját mi szabjuk annak, 
Vezessük völgyön réteken, 
Hol szép virágok vannak. 

Folyó az élet, s mélyiben, 
Ha kristály tiszta habja 
Képét a fölleg elfutón 
Az ég soká mutatja. 

A bár van gonosz, oh van elég, 
Kit lelke rávezérel, 
Hogy a folyónak tükörét 
Megsértse gaz kövével. 

De nézd, a kő a melyre száll. 
S az olyan sima ismét, 
Miként soha semmi sem 
Zavarta volna színét. 

Tűrj és bocsáss meg, szerezz 
Szíves örömöt másnak, 
És bírod titkát biztosan 
Az önboldogításnak. 

Csupán a gyönge a balgatag 
Ki üdvét mástól várja, 
A fenkölt lelkű önmaga 
Fűz rózsát homlokára ! 

Esztergom és Vidéke, 1883.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: A hazáról. 
  2017-05-06 06:46:49, szombat
 
  Erődi Dániel: 

A hazáról. 


Oh haza ! a te neved szebb minden földi neveknél, 
Ámde csak annak szép, a ki szeretni tanult! 
És neved édesb is mindennél, a mi csak édes, 
Ámde csak annak olyan, a ki szeretni tanult. 
A ki szeretni tanult igazán honi szót, honi földet, 
És kiket a honi föld szült a világra elé. 
A ki szeretni tanul mindent, a mi kedves e népnek, 
S őrzi szeretve híven ősei szent örökét. 
A ki szeretve tanult megküzdeni e honi földért 
S védni ha kell, vérét ontani gyermekeiért. 
A ki szeretve tanult megszerzeni a tudományt, mely 
Fenragyogó fénynyel biztos utakra viszen. 
És a ki szeretve tanult alkotni művészi dicsőséget, 
Melyre tekintve gyönyört leljen a messze világ. 
S a ki szeretve tanult hirdetni igéket az erkölcs-, 
Jog s a szabadságról nemzeti létalapúl 
Oh haza! bár mennél több szív lángolna teérted, 
S zengné egy szivvel a neved: édes anya! 
Hogy soha pártosság, vad gyűlölet üszke ne égne, 
És hű gyermekedért sírna a többi fiad. 
Oszlopid ők, s ha kidőlnek, mért örvendjen a többi ? 
Gyermekeid veszte nemde nem a tied is ? ! 
S fogja-e őket más, ha nem ők egymást megölelni, 
S boldoggá igazán tenni határaidon ? ! 
Oh szeretet! szent honszeretetnek drága erénye ! 
Bár sose hervadj el a haza gyermekiben ! 
S bár lennél ama csillag, mely hamvadni tudatlan, 
Hűn vezető fénnyel lángol a honfi elé. 
Vagy lennél harsányan dörgő mennyei szózat 
Hogy mindaz halljon, a kit e szép haza szült. 
Hogy hona földének gonosz ellene lenni remegne, 
S bántani gazlelkűn a haza hű fiait! 
S mennyei szózatkép hirdetnéd: "lm ez a nép az, 
Boldoggá melyet tenni örökre fogok!" 

Esztergom és Vidéke, 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Dal a rabokról. 
  2017-05-04 08:51:32, csütörtök
 
  Erődi Dániel:

Dal a rabokról. 


Rabokat kisérnek a fegyveres őrök 
IIlovára, Váczra ; 
Hej! a ki odamegy, nem jön többé vissza, 
Vagy ha jön, sokára! 

Apja után sírva kérdez majd a gyermek, 
Hisz oly régen ment el ! 
Biztatja az anyja, hej ! de csak elfordul 
Megcsordult szemekkel. 

Várja szeretőjét a szerető mátka, 
Nem lesz hűtlen hozzá; 
Hirtelen indulat ragadta őt rosszra, 
De nem lett gonosszá. 

Mankóra görnyedve gyámoltalan öreg 
Egyedül van otthon, 
Várja fiát, várja, hogy megtört korának 
Vigasztalást hozzon, 

"Rab vagyok, rab vagyok, mind nyomon kísérnek, 
A fegyveres őrök, 
Hej ! a kik szerető szemmel kísérnének, 
Távol estem tőlök. 

Nem ölök meg többé, nem ölök meg senkit, 
Csak az indulatot, 
A ki engem mint egy megbőszült vad állat 
A bűnre ragadott". 

"Nem bántom a másét soha többé, 
Munka után élek ; 
Oh csak a nyomortól legyenek meg addig 
Otthon a szegények. 

Megbocsát az Isten, meg is segít engem, 
Kit imádok, áldok! 
Csak még egyszer lássam a kit elvesztettem, 
A szép szabadságot." 

Galamb röppen el a börtönablak előtt 
Fényes hófehéren : 
 - "Hej ! galamb zöld ágat, viruló zöld ágat, 
Mikor hozol nékem" ? 

Esztergom és Vidéke 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Ki szereti a magyar népet?
  2016-06-06 05:58:06, hétfő
 
  Erődi Dániel:

Ki szereti a magyar népet?


Ki szereti ezt a magyar népet,
Melyet a a sors keze annyit tépett?!
Az-e, a ki tele szájjal mondja,
De hogy reá szebb jövő derüljön,
S azt kivívni tettre lelkesüljön,
Arra aztán többé semmi gondja?!

Ki szereti ezt a magyar népet?
Melynek szíve olyan sokszor vérzett!
Az-e, a ki csüggedt szívvel mondja:
Ne reméljünk szebb jövőt! Hiába!
Veszve a szív és az ész munkája
És a honfi fennvirrasztó gondja!

Ki szereli ezt a magyar népet?
Mely mindig a szabadságért égett!
Az-e, a ki dőreségnek mondja
A szabadság és a jog eszményét,
És a jogok szent egyenlőségét
Hitveszítve tagadásba vonja?

Ki szereti ezt a magyar népet
Mely megvédte a kereszténységet!
Az-e, a ki hazudja felőlünk,
Hogy nincs bennünk annyi szív és lélek,
Hol az eszmék megteremhetnének,
S mint a rossz fa elvadulva tengünk!

Ki szereti ezt a magyar népet?
Mely a szépért mindig lánggal égett!
Az-e, a ki tudomány s művészet
Sugarával úgy fölékesíti,
Hogy az is, ki ellensége néki
Meghódolva hajt előtte térdet?

Ki szereti ezt a magyar népei ?
Melyet a sors törzsétől eltépett?!
Az-e, a ki irigyelve nyelvünk
Más nemzetté akar minket tenni,
Hogy ne tudja még nyomunk se lelni,
Ha keres majd a Jövendő bennünk?!

Ki szereti ezt a magyar népet?
Melynek "Isten hozta" a vendéget!
Az-e, a ki sátrat ütve köztünk
Megszereti, megtanulja nyelvünk,
Jóban, rosszban kész velünk részt venni,
S nem akar más, csupán magyar lenni!

Oh nemzetem! édes magyar népem!
Szívem gyöngye, egy gyönyörűségem!
Ki szeretne, ki szeretne téged,
Ha nem az, ki együtt érez véled,
Együtt fárad a dicső jövőért,
Melyet Isten teneked megígért.

A ki mint Jób, az ó szövetségi,
Balsorsban is Istened dicséri;
Ki nem hiszi, hogy te elveszhessél,
Hogy rosszabb légy egyéb nemzeteknél.
De fölteszi örök üdvét arra:
Dicső jövő vár még a magyarra!

Esztergom és Vidéke 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 1924 db bejegyzés
Összes: 28355 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2756
  • e Hét: 23952
  • e Hónap: 162684
  • e Év: 1015227
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.