Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Erődi Dániel: Az elnémult dalnok.
  2018-09-02 07:49:03, vasárnap
 
  Erődi Dániel:

Az elnémult dalnok.


Régen hallgat az én lantom,
S kérdik tőlem résztvevőn:
Honnan van e mély hallgatás,
Hogy mig dalját zengi sok más,
Lantom végkép néma lőn.

Hadd zengjenek a boldogok,
Hisz boldogság zengeni !
S hadd zengjenek, kiknek szivét
Ellepte a bú, a sötét,
S legyen daljok isteni.

Legyen öröm, legyen bánat,
Mi a szívet megteli,
Ha a lélek nincs megtörve,
S hittel néz az égi körre:
Dalját fennen zengheti.

Én a hitet megdaloltam,
És mig hittem - volt dalom.
Most hallgatok s hallgatásom,
Lelkemnek a nagy világon,
A legnagyobb fájdalom !


Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878. szept 22.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Mért búsuljak?
  2018-09-01 07:36:44, szombat
 
  Erődi Dániel:

Mért búsuljak?


Mért búsuljak a jövendőn ?
Él még az én jó teremtőm !
Jó volt eddig mindig hozzám,
Jóságában mért ne bíznám ?

Elhagy talán minden földi,
Rám fulánkját sok száz ölti;
Sok tövis lesz, mely megtépdez,
Sok lesz, a mi meg is vérez.

Kinek útja csupa rózsa ?
Kire nincsen baj kiróva ?
Engem is még sok baj érhet,
De a bajtól még nem félek.

Az az ember hivatása.
Hogy a bút, bajt sokszor lássa,
De a legszebb kötelesség.
Hogy kétségbe sose essék !


Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880. január 4.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Ha az Isten. . .
  2018-06-23 09:02:53, szombat
 
  Erődi Dániel:

Ha az Isten. . .


Ha az Isten, a jó Isten,
Azt mondaná:
"Legyen szárnyad édes fiam,
Hogy röpülhess akárhová !"
Először is elrepülnék
Egy kis sírra,
Lelkem ottan beh sok bút és
Sok bánatot el- kisírna !

Édes anyám, édes anyám !
Sírod halmán
Leborulva de elsírnék,
Hej de szívből panaszkodnám.
S ha ömölnék könnyem árja,
Nem hiába:
Megcsókolna, vigasztalna
Hőn szerető lelked árnya.

S hogyha szívem bánatától
Könnyebbülnék,
Ki azért a nagy világba
Csapongani nem röpülnék.
Oly hideg van nékem ezen
A világon,
Fölsüvöltő zord szelétől
Megrázkódom, általfázom.

De elmennék egy mélységes
Rengetegbe,
Vagy még inkább tengeren túl
Messze, messze egy szigetbe.
Egy magányos kis szigetbe,
Hol nincs ember,
Hová csöndes hullámival
Csak játszani jön a tenger.

Ott dalolnék csöndes árnyon,
Csöndes éjjel,
Mig fölöttem ragyogna az
Ég csillaga ezerével.
A csillagok szép világán
Eltűnődve,
Nem jutna más, édes anyám,
Csak te jutnál az eszembe.

És nem volna ott szivemnek
Csak egy vágya;
Vajha vinne oda engem
Vállaimiiak könnyű szárnya,
Vajha azt a szép csillagot
Elérhetném,
Hol neked van fény lakásod
Százszor áldott, édes szülém.

Veszprém megyei közlöny, 1878. május 26.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Ha én király lennék.
  2017-09-23 07:25:42, szombat
 
  Erődi Dániel:

Ha én király lennék.


- Ha én király lennék,
Tudjátok mit tennék ?
Hogy fölszántsam a földemet
Arany ekét vennék.

- Ha én király lennék,
Tudjátok mit tennék ?
Magas dombon arany kapus
Várat építtetnék.

- Ha én király lennék
Tudjátok mit tennék ?
Szegény ember igazságát
Soha el nem vennék.

Szólnak a legények
Boros kupa mellett,
Szegény Peti, kedve neki
Mindebben nem tellett,

- ,,Hejh ha király lennék,
Én csak egyet tennék :
Csalfa lányok a hű legényt
Soha meg nem vetnék!“

Esztergom és Vidéke, 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: A költő hive.
  2017-07-09 07:13:42, vasárnap
 
  Erődi Dániel:

A költő hive.


Csendes lakában élt a költő,
Kerülve a világ zaját;
Borongó lelke érzeményit
A lant dalának adva át.

S bár a világtól elvonulva
Világa oly határtalan -
A múlt, s jövendő nyitva annak,
Kinek titkos látása van.

Egy szép napon a hír s dicsőség
Köszönték kedves otthonát
De ezeknek oly szűkkörű volt,
Bár nem idegen a magány.

Történt, hogy fölkereste máskor
Az uralkodó hatalom ;
De a ridegszívű mi kedvét
Található a hő dalon ? !

S történt, hogy elvetődött hozzá
A kincsvágy, a nagy szomjazó,
De ez az egyszerű lakásban
Sehogysem volt maradható.

Legvégül egy kis szende lányka,
Egy rózsaarczu, jött felé,
S im ez a csöndes boldogságot
A költőnél már föllelé !

Esztergom és Vidéke, 1883
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Életbölcseség.
  2017-07-08 05:39:48, szombat
 
  Erődi Dániel:

Életbölcseség.

(Horatius után szabadon)


Oh Dellius, lelkem fele, úgy vigyázz
Hogy a balsors vajmi gyakran megaláz,
Az öröm meg elragad ha szertelen ;
Uralkodj' hát mindkettőben lelkeden.

Akár bánat száll lelkedre fellegül
Vagy ha szived a szabadba menekül
S ott a fűben leheverve élvezed
Ó borod, mely édesití kelyhedet;

Hol ernyővé hajtva össze águkat
Sötét fenyő, ezüst nyárfa hívogat,
Mig alattuk, mely tétova tévedez,
A kis patak csengő szóval csörgedez.

Ott jó lenni, ott a kedves hős helyen,
Bort, kenőcsöt oda hozass bőviben
S hervatag, de bájos rózsakoszorút
Hisz az élet úgyis gyorsan tovafut.

Házadat és erdőidet itt hagyod
S melyet mos a sárga Tiber, kéjlakod ;
Itt, hagyod mind s melyért annyit faradál
Kincsed soka örökségül másra száll.

Volt bár király, kincsre gazdag, ősapád,
Vagy szegény, ki még nevet sem hagyott rád
Életedben öröm vagy bú vett körül
A zord halál mindezen nem könyörül.

Elmegyünk mind ; a hitvány mint a derék;
Éltünk számát kiveti a sorskerék
S betesznek a sajkába, mely átviszen
A honnan mégnem jött vissza senkisem!

Esztergom és Vidéke, 1883
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Szoktasd örömhöz . . . 
  2017-05-09 08:41:09, kedd
 
  Erődi Dániel: 

Szoktasd örömhöz . . . 


Szoktasd örömhöz lelkedet, 
Ha boldog lenni vágyol ; 
Szedd az örömnek himporát 
A legkisebb virágból. 

Boldoggá senkisem teszen, 
Ha önmagad nem tészed; 
Mi szép, mi jó, csak önmagad, 
S ön lelked által érzed. 

Csupán a gyönge s balgatag, 
Ki üdvét mástól várja ; 
Ott ül a parton lesve, hogy 
Mit hoz a folyam árja. 

Folyó az élet, ámde mert 
Útját mi szabjuk annak, 
Vezessük völgyön réteken, 
Hol szép virágok vannak. 

Folyó az élet, s mélyiben, 
Ha kristály tiszta habja 
Képét a fölleg elfutón 
Az ég soká mutatja. 

A bár van gonosz, oh van elég, 
Kit lelke rávezérel, 
Hogy a folyónak tükörét 
Megsértse gaz kövével. 

De nézd, a kő a melyre száll. 
S az olyan sima ismét, 
Miként soha semmi sem 
Zavarta volna színét. 

Tűrj és bocsáss meg, szerezz 
Szíves örömöt másnak, 
És bírod titkát biztosan 
Az önboldogításnak. 

Csupán a gyönge a balgatag 
Ki üdvét mástól várja, 
A fenkölt lelkű önmaga 
Fűz rózsát homlokára ! 

Esztergom és Vidéke, 1883.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: A hazáról. 
  2017-05-06 06:46:49, szombat
 
  Erődi Dániel: 

A hazáról. 


Oh haza ! a te neved szebb minden földi neveknél, 
Ámde csak annak szép, a ki szeretni tanult! 
És neved édesb is mindennél, a mi csak édes, 
Ámde csak annak olyan, a ki szeretni tanult. 
A ki szeretni tanult igazán honi szót, honi földet, 
És kiket a honi föld szült a világra elé. 
A ki szeretni tanul mindent, a mi kedves e népnek, 
S őrzi szeretve híven ősei szent örökét. 
A ki szeretve tanult megküzdeni e honi földért 
S védni ha kell, vérét ontani gyermekeiért. 
A ki szeretve tanult megszerzeni a tudományt, mely 
Fenragyogó fénynyel biztos utakra viszen. 
És a ki szeretve tanult alkotni művészi dicsőséget, 
Melyre tekintve gyönyört leljen a messze világ. 
S a ki szeretve tanult hirdetni igéket az erkölcs-, 
Jog s a szabadságról nemzeti létalapúl 
Oh haza! bár mennél több szív lángolna teérted, 
S zengné egy szivvel a neved: édes anya! 
Hogy soha pártosság, vad gyűlölet üszke ne égne, 
És hű gyermekedért sírna a többi fiad. 
Oszlopid ők, s ha kidőlnek, mért örvendjen a többi ? 
Gyermekeid veszte nemde nem a tied is ? ! 
S fogja-e őket más, ha nem ők egymást megölelni, 
S boldoggá igazán tenni határaidon ? ! 
Oh szeretet! szent honszeretetnek drága erénye ! 
Bár sose hervadj el a haza gyermekiben ! 
S bár lennél ama csillag, mely hamvadni tudatlan, 
Hűn vezető fénnyel lángol a honfi elé. 
Vagy lennél harsányan dörgő mennyei szózat 
Hogy mindaz halljon, a kit e szép haza szült. 
Hogy hona földének gonosz ellene lenni remegne, 
S bántani gazlelkűn a haza hű fiait! 
S mennyei szózatkép hirdetnéd: "lm ez a nép az, 
Boldoggá melyet tenni örökre fogok!" 

Esztergom és Vidéke, 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Dal a rabokról. 
  2017-05-04 08:51:32, csütörtök
 
  Erődi Dániel:

Dal a rabokról. 


Rabokat kisérnek a fegyveres őrök 
IIlovára, Váczra ; 
Hej! a ki odamegy, nem jön többé vissza, 
Vagy ha jön, sokára! 

Apja után sírva kérdez majd a gyermek, 
Hisz oly régen ment el ! 
Biztatja az anyja, hej ! de csak elfordul 
Megcsordult szemekkel. 

Várja szeretőjét a szerető mátka, 
Nem lesz hűtlen hozzá; 
Hirtelen indulat ragadta őt rosszra, 
De nem lett gonosszá. 

Mankóra görnyedve gyámoltalan öreg 
Egyedül van otthon, 
Várja fiát, várja, hogy megtört korának 
Vigasztalást hozzon, 

"Rab vagyok, rab vagyok, mind nyomon kísérnek, 
A fegyveres őrök, 
Hej ! a kik szerető szemmel kísérnének, 
Távol estem tőlök. 

Nem ölök meg többé, nem ölök meg senkit, 
Csak az indulatot, 
A ki engem mint egy megbőszült vad állat 
A bűnre ragadott". 

"Nem bántom a másét soha többé, 
Munka után élek ; 
Oh csak a nyomortól legyenek meg addig 
Otthon a szegények. 

Megbocsát az Isten, meg is segít engem, 
Kit imádok, áldok! 
Csak még egyszer lássam a kit elvesztettem, 
A szép szabadságot." 

Galamb röppen el a börtönablak előtt 
Fényes hófehéren : 
 - "Hej ! galamb zöld ágat, viruló zöld ágat, 
Mikor hozol nékem" ? 

Esztergom és Vidéke 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Erődi Dániel: Bízzál magadban!
  2016-06-07 07:33:27, kedd
 
  Erődi Dániel:

Bízzál magadban!


Bízzál magadban, édes nemzetem !
Kiben bíznál, ha önmagadba' nem?
Nehéz időket élünk, az igaz,
De tél után köszönt be a tavasz.

És lesz tenéked, lesz még tavaszod,
Vetésed dúsan kelni láthatod,
S ha lángesőzve jő a tiszta nyár
Aranykalászt érlel majd a sugár.

Hogy most borult az ég köröskörül,
S hideg szelek fújnak onnanfelül,
Azért ne bántson még a csüggedés,
Mert ez minékünk végre mind kevés.

Zúgott fölöttünk czudarabb idő,
Volt úgy e hon, mint egy nagy temető,
A honfikéz tartotta fáklyafény
Csak bujdosókra hullt az éj felén.

Sziget valánk a tenger közepett,
A melyet a vész már-már eltemet;
De még azért a nemzet jobbjait
Nem hagyta el a bizalom, a hit.

A hit világát, ennek melegét,
Csak ezt áraszszuk mindenekre szét,
Hogy ez hevítse oly tettekre föl,
A melyek fénye messze tündököl.

S ki ott fenn él a csillagok fölött,
Ki tudja, e nép mennyit küzködött,
Meglátja majd a fenkölt lángolást:
A honfiúi újabb áldozást.

S ki annyi jót tett, oh nemzet veled,
S még nem hagyott el, mikor büntetett:
Engesztelődve fog lenézni rád,
S meghallod újra áldó szózatát !

Esztergom és Vidéke 1878 febr. 24
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3485
  • e Hét: 8820
  • e Hónap: 119510
  • e Év: 1798009
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.