Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Boér Miklós: A romok .
  2017-07-26 07:50:14, szerda
 
  Boér Miklós:

A romok .

Nórának. -

Ledölt a büszke fal
S a bástyákról régen
Virágos szemledél
Leng lobog a szélben.
Bársonyos zöld moha
Fedi be a romot -
S a szétszórt köveken,
Mint temető felett:
Búgó szellő zokog . . .

A zajos berekben,
Hol czitera zengett,
Daliás levente,
Szép asszony merengett:
Most minden oly csöndes,
Oly borongó sötét,
Mintha ráontaná
A néma nagy erdő
Minden, minden ködét !

Szent romok ! . . . Bús árnya
A dicső nagy múltnak !
Veletek bűn, erény,
Fény, dacz porba hulltak !
Csak bástyáid állnak
Büszkén törve égre,
Mint kiégett szívben
Az aranyos idők
Beszédes emléke . . .

A küzdés, az élet :
Elmosódott lábnyom;
Történet, szerelem:
Tündérmese, álom ! . . .
Míg a roppant idő
Némán tovább forog :
Ezekről beszélnek,
Ezekről mesélnek
A porladó romok . . .

A mi szerelmünk is
Rom már - úgy-e lelkem !
Egy szertefolyt álom
Két hamvadó lelken !
Csak az égre törő
Bástya áll fenn büszkén.
Az emlék, elhalt üdv
Örök tanúsága.
Szürke romok üszkén ! . . .

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Boér Miklós  
Boér Miklós: Csillaghullás.
  2017-07-03 08:20:49, hétfő
 
  Boér Miklós:

Csillaghullás.


Megrendül a szívem, lelkem,
Mikor csillaghullást látok . . .
- Mért oltja el, ki fölgyújtá,
Azt az égő, szép világot!

- Meddig űzi a nagy űrben
Sugártalan, éjsötétben ?
Fölgyulad-e még valaha,
Vagy megfagy a semmiségben ?

A mi bú van a világon,
Valamennyit együtt érzem,
A mikor két szép szemednek
Égő tüzét, lángját nézem . . .

Ki annyi fényt gyűjtött össze,
Hogy két szemből földre ontsa:
Lesz-e abban annyi erő,
Hogy egyszer azt mind kioltsa? . . .

A ha kioltja: hova oszlik
Az a fény, tűz, meleg, élet?
Föllobban-e valaha még :
Szerelemnek, üdvösségnek ? . . .

kolozsvári_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Boér Miklós  
Boér Miklós: Nem lehet az igaz.
  2017-03-24 06:54:27, péntek
 
  Boér Miklós:

Nem lehet az igaz.


Nem lehet az igaz, hogy Te - áldó Isten -
Jelen vagy mindenütt.
Hiszen fölfognád a gyönge nöi kart, ha
A szívre sebet üt.
És a férfi lelkét álmokba ringatja . . .

Ott lennél, a mikor lángot gyújt szemével
Isteni remeked -
S mint bolyongó szél a hímes pillangóval,
Tova tűnnél vele, -
Csitítgatva édes csalogató szóval. . .

Elvennéd a bűbájt, mit rápazaroltál
Teremtő jókedvvel,
S mint pajzán gyermeket úgy fenyítenéd meg :
Édes szeretettel; -
De azért, de azért soha nem vernéd meg!

Akkor is ott lennél, a mikor mosolyog,
Hazug esküt mondva -
És a férfí vágyát, életét, küzdelmét
A szivéhez fonja
S nem hagynád kihűlni lángoló szerelmét . . .

Aztán, a ki igaz, a ki hü: azoknak
Óvnád, védnéd lelkét ;
Örök ifjúsággal, örök mosolygással
Százszor átölelnéd -
S nem hagynád hervadni hervadó virággal . . .

- De mégis jelen vagy lángban sugarakban,
Ölelésben, csókban ;
Erő vagy, mosoly vagy csillagos szemeken,
Egy dalban, egy szóban, -
Te, örök Istenség: élet, üdv - szerelem!

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Boér Miklós  
Boér Miklós: Nórának.
  2016-11-15 08:22:39, kedd
 
  Boér Miklós:

Nórának.

Oh ne, vágyakozz meghalni!
Nem hallod a zokogást
S nem tudod, hogy mi sír abban ?
Egy árva szív, szent sóhajban,
Titkos bú, amit tagadni -
Egy örök elkárhozás!

S kit érdekel a ki porlad ? . . .
Kerülik a temetőt . . .

Ott lenn, nem ég a szív többé.
Ha oda jársz: mindörökké
Néma, csöndes világ fogad . . .
Nem tart senki szeretőt ! . .

Szellő még zúg s madárdalra
Föl-föl búg a levegő;
De mit ér ez, hogyha nincsen
Lenn, a sírban, földi Isten
S édes búra, szent sóhajra
Nem sir egy egy hang elő?! . . .

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Boér Miklós  
Boér Miklós: Dal az én rózsámról.
  2016-01-09 08:28:15, szombat
 
  Boér Miklós:

Dal az én rózsámról.


Lombok között sír az erdő lelke,
A rózsámat a bokor nevelte ;
Virágból lett, virág volt az anyja.
Mikor meghal, erdő, mező,
Tudom, megsiratja .. .

Megsiratja a madár az ágon,
Elhervad a virág a határon,
Gyászt ölt fel a zúgó-búgó erdő
S fenn az égen könnybe lábad
A bolyongó felhő.

Csillaghullás lesz a temetésre,
Az égre lesz a neve felvésve ;
A hol viszik, zokog a föld hantja,
S bánatában elnémul a
Kis falu harangja.. .

Sírgödrét a szép tündérek ássák,
Koporsóját koszorúkkal várják .. .
Eltemetik, hogy senki ne lássa
És a földnek nem lesz soha
Több vlrágnyilása!.. .
 
 
0 komment , kategória:  Boér Miklós  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6856
  • e Hét: 13463
  • e Hónap: 128708
  • e Év: 1352913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.