Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Jánosházy György
  2017-11-19 15:28:13, vasárnap
 
  Jánosházy György

Rohannak az évek

Rohannak a habok köves mederben,
csilingelnek, mint száz üveggolyó,
míg végül szennyel és könnyel keverten
elnyeli őket egy falánk folyó.

Viharfelhők rohannak a magasba',
gyújtó villámmal, vízárral tele -
de terhüket és mérgüket kiadva,
piszkos völgyekbe foszlanak bele.

Elrohannak fejünk fölött az évek...
Dalolva, vígan, majd nyüszítve, sírva,
mind oda tartanak: a sárba, sírba.

Az ember egyre botlik, egyre téved...
Hogy helyrehozza majd, ne is remélje:
ernyedt aggyal s karokkal hull a mélybe.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Jánosházy György
  2017-11-15 08:17:12, szerda
 
  Jánosházy Györyg

Fekete madár

Az ablakom párkányán reggel-este
némán gubbaszt egy fekete madár:
feje galambé, karvalyé a teste.
Sötét szemét reám meresztve vár.
Sötét szemében ősvilági bánat,
a Semmibe elfolyt évezredek,
és míg tűnődve kortyolom teámat,
lelkemben egy kopott húr megremeg,

mert Káintól lett, átok verte fajtám
véres képét látom sötét szemében,
és elsiratom fogyó, árva népem.

Gubbasztunk múlt s jövő: a Semmi partján
a fekete madárral este-reggel,
s csak nézzük egymást égő, vad szemekkel.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Jánosházy György
  2017-11-14 13:08:30, kedd
 
  Jánosházy György

Mindig veled

Maholnap elmegyek, mert menni kell,
de titkon mindig itt leszek veled:
besurranok az est fényeivel,
s míg alszol, őrködöm párnád felett,

a könyvben leszek, melyet olvasol,
a tükörben, melyben nézed magad,
az illatos ágban, mely rád hajol,
a szélben, melytől meglibben hajad,

szíved emlékem ütemére dobban,
ott leszek minden kis gondolatodban,
írás közben vezetem a kezed,

s ha egyszer elindulsz te is utánam,
fáradt szemedet én fogom le lágyan,
és hantodon a fejfa én leszek.


 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Jánosházy György
  2017-11-12 11:18:10, vasárnap
 
  Jánosházy György

Szememben hordom képedet

A képedet szemem mélyébe zártam,
hunyjam le bár, itt vagy mindig előttem,
fénybe öltözve, édes napsugárban,
vagy zsendülő tavaszban, méla őszben.

Az égre írja arcod fürge felhő,
langyos eső házfalra, hegyoromra,
futó patakra írja lanyha szellő,
vele köszönt a rózsa, a fa lombja.

A Mindenségbe van írva a képed,
betölti a világot és a lelkem,
számára ott szerény oltárt emeltem

napfényből és dalból, közel az éghez;
ha rámosolyog, e szomoru, tépett,
embertelen világ emberi, szép lesz.

...
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Jánosházy György
  2017-11-11 13:09:28, szombat
 
  Jánosházy György

Gyűlnek az álmok

Gyűlnek szemem mélyén az álmok,
olykor már nappal is lekoppan,
és míg tűnődve ülök, állok,
bent szunditok egyet titokban.

Gyöngéd szellemkarok lehúznak
homályos, zöld folyófenékre,
köröttem lusta árnyak úsznak,
és elborít a csend, a béke,

eltölti, elzsibbasztja lelkem.
Rég túl a mennyen és a poklon,
az álomban hazára leltem,

sötétjében vagyok csak otthon;
szunyókálok - s egy őszi reggel
a csillagokban ébredek fel.



 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Jánosházy György
  2017-11-10 09:00:41, péntek
 
  Jánosházy György

Mikor a színek kifakulnak...

Leolvad már a mennybolt tiszta kékje,
és lecsurog mélán az ablakon;
nyűtt, piszkos takaró terül az égre,
s a szűk utcára is, ahol lakom.

A színek elmosódnak, kifakul
az élveteg virágok tarka szirma,
a világ szürke unalomba fúl,
egy felhő mintha szürke könnyet sírna.

Elhalt a színek nyári muzsikája,
a város csöndes, puszta és komor.
Pállott utcákon még ki kóborol?

Redves házak közt terjengő homályba'
az éj bujkáló népe oldalog:
szerelmesek, kéjnők és tolvajok.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Jánosházy György
  2017-11-08 08:41:13, szerda
 
  Jánosházy György

Szürke ősz

Szürke a reggel, bús, rideg.
Komoran néz az ég le ránk.
Elkelne egy kis rőzseláng:
megvesz a bánat és hideg.

A világ szürke, idegen.
Az utca néma, elhagyott.
Az élet dermedt, megfagyott.
Gond ül didergő szíveken.

A régi őszök édes, érett
szépsége, öröme mivé lett?
Halott a napfény és virág.

Az ősz derűs románca hajdan,
idill a langyos, lágy avarban,
csak álom, mint az ifjuság.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Jánosházy György
  2017-11-06 08:11:58, hétfő
 
  Jánosházy György

Mi jöhet még...

Elteltek a napok, kalandok, éjek,
elteltek fények, felhők és szelek.
Mi jöhet még? Mit várjak, mit reméljek?
Színét vesztette vágy és képzelet.

Romlott világ nyüzsög ma körülöttem,
melyhez régóta nincs többé közöm,
csak tengek benne, kábán, elesetten.
Dermedt a szív, elhalt a vágy s öröm.

Hová lett az értelmes, emberibb lét,
amelyre felkészültem gyermekésszel?
Bedőlt hazugság volt, széljárta fészer.

De éjjel néha felidézem ismét.
E földön már soha fel nem találom -
megadja tán egy túlvilági álom.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 184 db bejegyzés
e év: 3035 db bejegyzés
Összes: 6170 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 887
  • e Hét: 3492
  • e Hónap: 44863
  • e Év: 644884
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.