Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Elek Alfréd: Madarak esti éneke.
  2017-09-01 06:37:19, péntek
 
  Elek Alfréd:

Madarak esti éneke.


Eltűnt a nap aranyhajója.
Száll, száll az alkony s jön az óra,
A mikor majdan nyugovóra
Tér minden széphangu madár ;
Be kár, hogy el kell már pihenni,
Bokorban fázni, dideregni,
A rémtől félni, megremegni
S gubbasztani némán : be kár !

Mert egyhelyütt mi sohasem ültünk,
A kék egekbe felrepültünk,
És lelkes akkordokat küldtünk
A szél szárnyán a nap felé;
Piros uszálya félve leng még,
De a homály, ez éji vendég,
(Hozsanna néked, végtelenség!)
Az ős homály már elnyelé.

Jaj ! elfogyott az égi nektár:
A fény, a fény ! - és nem lehet már,
Csak szunnyadni a csillagoknál,
A mik lepislognak tunyán ;
S míg virrasztnak ez árva mécsek,
Addig mi álmodunk meséset
Arról, ki jönni sohse késett
Az égnek bíbor kapuján.

Zenél a szél a fák között és
Az illat száll, mint halk köszöntés,
A hold reánk ezüstöt önt és
Már éji dalt susog a nád;
Egy nappal lettünk öregebbek,
Szárnyunk is fáradt, csüggeteg lett
S a keblünkben már nem rezegnek
Melódiák. Jó éjszakát !

Vasárnapi Ujság 1913. julius 6.
 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
Elek Alfréd: Egy ismeretlenhez.
  2017-08-31 07:23:18, csütörtök
 
  Elek Alfréd:

Egy ismeretlenhez.


S beültettél egy nagy ketreczbe minket:
Fölöttünk kék az ég s a vágy örök;
Ránk borítottad a kék lepedőt,
Hogy még növeld a szenvedéseinket.

S rajzolgatunk benn furcsa képeket:
Csak halvány mása annak, mit te adtál.
Megállunk egy varázsos virradatnál
És a kezünkből kihull az ecset . . .

S lásd íme: mégis áldva áldunk téged,
Hogy adtál nékünk két látó szemet:
Sötét sikátorokban két szövétnek . . .

S ámulva nézzük megannyi csodád
Nagy, égre bámuló gyermekszemekkel
S rejtély maradsz egy hosszú élten át.

Vasárnapi Ujság 1911. szeptember 17.

 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
Elek Alfréd: Ének az éjszakában. 
  2017-08-29 07:20:51, kedd
 
  Elek Alfréd: 

Ének az éjszakában. 


Dalol a vérem és én hallgatom csodálva, 
remegve és figyelve a szent melódiát, 
szivem veri a taktust s vadul dobol hozzája : 
"Megejtett téged is e szines, szép világ! 

Mert szereted ugy-e az illatot tavasszal 
s a nyári napsütésben, mondd, sütkérezni jó! 
És boldog vagy ugy-é, ha szeretőd vigasztal 
s elvágyol ugy-e innét, mert messzejárni jó ! 

S városi alkonyon, ha már vibrál' a villany 
s köd száll a házakon, homályos, szürke köd: 
elnéznéd ugyebár e festményt holtodiglan 
s mint száll az éjhajó a paloták fölött! 

S szereted hallani a mámorok zenéjét, 
ha szük utczák során dalolni kezd a lég. 
És szereted ugy-é a néma béke éjét, 
kicsiny szobádban ülve a szótlan csöndzenét! 

És olyan szép, mikor ütemre lép az ezred 
s a trombitán a dal fölcsattan pezsditőn ; 
vagy aczélos karok, ha ütemre eveznek 
a napos nyárszakon, a fényen és a hőn ! 

És szereted a munka, komor melódiáját, 
ha embervért izzadnak lármás hámorok, 
s ha büszkén leveti a nyűgét, az igáját : 
az embert szereted ugy-é, ha háborog ? 

Ember, te ócska labda, tudd meg, hogy én dobállak 
s én játszom kergetősdit mindennel, ami él: 
a lelked én vagyok s a testedben az állat, 
a sorsod én vagyok: a vér, a vér, a vér ! 

És nincsen ifjúság, csupán illúzió van, 
e fürge és kaján kerítő van csupán, 
s az is én vagyok . . . s ha csillagom bukóban; 
a csömör én vagyok a mámorok után. 

S leszállnak bár sokan idő előtt a mélybe: 
öregség sincs, ne hidd, csak petyhüdtebb erek, 
s csak akkor mentek el szelíden a nagy éjbe. 
ha már sok millió kört futottam bennetek. 

Énnékem áldoz itt a milliárdnyi féreg 
s e kozmoszban magosan az én szent szobrom áll, 
és ti emelitek nekem, akikben élek, 
és nincs más ellenem, csak az örök halál ! " 

A vérem igy dalolt egy lázás éjszakában, 
míg kétségtől gyötörve, csüggedten, epedőn 
futottam esztelen, sodort és vitt a vágyam, 
mert várt, mert várt, mert várt már rég a szeretőm ! 

a_het_1913.
 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
Elek Alfréd: Michelangelo.
  2017-07-20 08:06:51, csütörtök
 
  Elek Alfréd:

Michelangelo.


Nem reszketett-e a véső kezedben,
Mester, mikor a legszebbet faragtad,
S az ihlet önfeledt szűz mámorában
Lelket adtál egy csonka kődarabnak?

És a mikor a foszló semmiből
Teremtettél és az időt kaczagtad?
Ki eljövendő késő emberek
Éhes szemének mindened odaadtad:

Ó Mester, mondd : nem volt-e kétkedésed ?
És hány szobrod' zúztad titokban össze,
A míg a legnagyobbat kőbe vésted?

Mert látod: mi is égünk, akarunk,
De a nagy egész el nem készül mégsem
S jaj ! mindvégig csak kezdők maradunk !

Vasárnapi Ujság 1911. február 26.
 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
Elek Alfréd: Mert szent a szépség
  2017-06-21 07:38:58, szerda
 
  Elek Alfréd:

Mert szent a szépség


A földbevesző messze, kék hegyek
Sok fátyolos szépséget rejtegetnek,
S megnyílnak mind szomjas és kereső,
Titokbontó, nagy, szomorú szemeknek.

És a féktelen képzelet előtt
Határ eltűnik, korlátok ledőlnek ;
Sehol sincs szépség, mi nem az enyém :
Vonalak, színek, bánatok és könnyek.

Két nagy háló két álmodó szemem:
Mi szépet nyújt az élet: fölszedem
S lelkembe hull, e feneketlen tóba.

Ez életem minden vigasztalója. -
Mert szent a szépség mindenek felett:
S a pénz - nem adhat mást, csak kenyeret . . .

Vasárnapi Ujság 1910. szeptember 18.
 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
Elek Alfréd: Fáradt ember panaszai.
  2017-06-19 07:46:39, hétfő
 
  Elek Alfréd:

Fáradt ember panaszai.

I.

Szemem nem kószál unott földi tájon.
Új szépségekre vágyakozva már;
Úr lett a lelkem fényen és homályon
S jaj ! oly egyforma mindenik határ.

S miért a balga vágyódás az űrbe,
Ha önmagamba visszahullok én;
Új dallamért a lelkem mért hevülne ?
S ha tovatűn úgy-is : miért a fény?

Oh ! világszerelem, te ősi ének:
Hódoljanak a boldogok tenéked,
A kiknek álma mind valóra vált:

Ám én a gyász leplébe burkolózom,
Az élettől is lassan elbúcsúzom
És megadással várom a halált.

II.

Szivembe vájt a némaságnak ökle:
Az ősi gyász s most szenvedek miatta ;
A hangos öröm elhagyott örökre:
E mostohám az utamat kiadta.

Oh ! némaság, te áldott ajkú bölcs,
Ugy-e, mindegy itt: sírni vagy kaczagni;
Az én szemem, e rég érett gyümölcs,
Közönnyel néz már mindent: meg kell halni!

Oh ! némaság, halál előfutárja,
Te jéghideg pánczél a szivemen:
Mégis csak véled szép a végtelen !

S mégis csak az a végtelenül árva,
Ki mosolygó, derűs arczot mutat,
S bekötött szemmel méri az utat.

Vasárnapi Ujság 1914. február 8..
 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
Elek Alfréd: Ének az éjszakában.
  2017-06-18 06:44:15, vasárnap
 
  Elek Alfréd:

Ének az éjszakában. 


Dalol a vérem és én hallgatom csodálva, 
remegve és figyelve a szent melódiát, 
szivem veri a taktust s vadul dobol hozzája : 
"Megejtett téged is e szines, szép világ! 

Mert szereted ugy-e az illatot tavasszal 
s a nyári napsütésben, mondd, sütkérezni jó! 
És boldog vagy ugy-é, ha szeretőd vigasztal 
s elvágyol ugy-e innét, mert messzejárni jó ! : 

S városi alkonyon, ha már vibrál a villany 
s köd száll a házakon, homályos, szürke köd: 
elnéznéd ugyebár e festményt holtodiglan 
s mint száll az éjhajó a paloták fölött! 

S szereted hallani a mámorok zenéjét, 
ha szük utczák során dalolni kezd a lég. 
És szereted úgy-é a néma béke éjét, 
kicsiny szobádban ülve a szótlan csöndzenét! 

És olyan szép,- mikor ütemre lép az ezred 
s a trombitán a dal fölcsattan pezsdítőn ; 
vagy aczélos karok, ha ütemre eveznek 
a napos nyárszakon, a fényen és a hőn ! 

És szereted a munka, komor melódiáját, 
ha embervért izzadnak lármás hámorok, 
s ha büszkén leveti a nyűgét, az igáját : 
az embert szereted úgy-é, ha háborog ? 

Ember, te ócska labda, tudd meg, hogy én dobállak 
s én játszom kergetősdit mindennel, ami él: 
a lelked én vagyok s a testedben az állat, 
a sorsod én vagyok: a vér, a vér, a vér ! 

És nincsen ifjúság, csupán illúzió van, 
e fürge és kaján kerítő van csupán, 
s az is én vagyok . . . s ha csillagom bukóban; 
a csömör én vagyok a mámorok után. 

S leszállnak bár sokan idő előtt a mélybe: 
öregség sincs, ne hidd, csak petyhüdtebb erek, 
s csak akkor mentek el szelíden a nagy éjbe. 
ha már sok millió kört futottam bennetek. 

Énnékem áldoz itt a milliárdnyi féreg 
s e kozmoszban magosan az én szent szobrom áll, 
és ti emelitek nekem, akikben élek, 
és nincs más ellenem, csak az örök halál!" 

A vérem igy dalolt egy lázas éjszakában, 
míg kétségtől gyötörve, csüggedten, epedőn 
futottam esztelen, sodort és vitt a vágyam, 
mert várt, mert várt, mert várt már rég a szeretőm ! 

a_het_1913.
 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
Elek Alfréd: Cellón.
  2016-04-15 12:17:57, péntek
 
  Elek Alfréd:

Cellón.

Komorságomnak halk, lágy hangfogóját
Szívem húrjára lassan ráteszem,
S mi érzés eddig elröppent belőle :
Most benn halódik majd el csendesen.

Rideg leszek, mint elzárt érczkoporsó,
A melyre régen ráhullott a hant,
A mely egész világot rejt magába'
S titokban, féltve őrzi ott alant.

S a kik szerettek, nem fognak szeretni,
Megölöm minden titkos vágyamat.
Mi máshoz von: - szeretnem nem szabad;

És így fogom a magányt ünnepelni. -
A hegedűmre hangfogót teszek,
Elátkozom magam - s boldog leszek...

Vasárnapi Ujság, 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 3076 db bejegyzés
Összes: 29505 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3079
  • e Hét: 25368
  • e Hónap: 142202
  • e Év: 1718027
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.