Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Ferenczy Teréz: Ó ne kérdjétek . . .
  2017-08-22 08:07:24, kedd
 
  Ferenczy Teréz:

Ó ne kérdjétek . . .


Ó ne kérdjétek részvétlen emberek,
Hogy én miért és ki után kesergek?!
Ó ne kérdjétek, hogy miért föd sötét gyász;
És hajlékomba öröm miért nem tanyáz?! . . .

Kérdéstek úgy bánt! . . . 's rá még nem feleltem;
Csak mindég búsan keserűn nevettem:
De tudjátok hát meg keservem okát,
Kitárom lángoló bús lelkem lapját;

A hol vérrel van írva minden betű!
Tartalma rövid, igaz és egyszerű:
Gúnyolni valót kisem találhat ott,
Ím előtökbe tárom a szent lapot. -

Ott hol az önkény sírja emelkedik;
és a föld honfi vérrel keveredik,
E' nagy sírba nyugszik az én halottam,
Akit egész mostanáig gyászoltam. -

Gyászoltam, és gyászolni is fogom őt,
Még az Isten nem hoz ránk jobb jövendőt:
De úgy, - hiszen nem is mondtam, hogy ki ő? . . .
Kit elrabolt tőlem a zord temető:

Őt vesztettem el a kedves jó testvért,
Ki elvérzett hazánk szabadságáért;
És tán nincs még fejfája sem szegénynek:
De nem csoda, ki tenne egy honvédnek?!

Aki tenne, sírhalmától messze van;
És nincs aki megmutatná, hogy hol van?!
Távol éli bús napjait könnyek közt,
S milliomszor megátkozza Csaló-közt.

Ó de nem! nem átkozom azon helyet,
Mely már ifjú tetemének nyújt enyhet;
Szálljon inkább ezer áldás a tájra,
Hol ő küzdött, 's izzadt véres csatákba!...

Ne kérdjétek hát miért vagyok szomorú,
S miért ül halvány bús arcomon gyászború,
Meghalt anyám is!... a kedves jó Anya:
Mert e honnak eltűnt bájló csillaga! . . .

1850.
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczy Teréz  
Ferenczy Teréz: Tudtam, hogy a fa kivirit. . . .
  2017-07-20 08:02:39, csütörtök
 
  Ferenczy Teréz:

Tudtam, hogy a fa kivirit. . . .


Tudtam, hogy a fa kivirit,
Ha a tavasz eljőve.
Tudtam, hogy a táj kitisztul,
Ha fölszáll sötét köde.

Tudtam, hogy a vihar után
Csend szokott beállani,
S hogy az a madár ki fog egyszer
Nyugfészkéböl szállani.

Tudtam, hogy a tenger mélyén
Mindig terem drága gyöngy ,
S hogy elaggott cser ágán
Betegségjel a fa-gyöngy.

Tudtam mindent, s azért hivém,
Hogy az soká nem lehet,
Hogy a szivem világában
Ne támadjon kikelet.

Tudtam azt is, hogy a bánat,
Mely oly soká kinoza,
Csupán bánatos lelkemnek,
Kábító álompora.

S minden úgy lön, a mint sejtem,
Feldobogott kebelem.
Fölébresztéd beteg szívem,
Mély álmából: - szerelem !

Holgyfutar 1861. február 16.
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczy Teréz  
Ferenczy Teréz: Jutok-e eszedbe . . .?
  2017-07-14 07:29:04, péntek
 
  Ferenczy Teréz:

Jutok-e eszedbe . . .?


Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most is te vagy
Tündér szép világom.

Most is elmerengek
Sápadt arcod haván,
S csüggök - madár gyanánt -
Ajkad bűvös szaván.

Látlak a tengeren
Felém búcsút intve,
Honom felé fehér
Kendődet legyintve.

Négyszer nyílt a tavasz
De örök volt telem
Oh mit szenved a szív
Hit és reménytelen!

Ha te elfeledtél
Sőt tán örvendesz is,
Kísérje léptedet
Árnyam s a nemezis!

De nem, nem! légy boldog
Kiért én meghalok, -
Kísérjük léptedet
Én, - és több angyalok!
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczy Teréz  
Ferenczy Teréz: Alkonyatkor
  2017-07-11 05:54:52, kedd
 
  Ferenczy Teréz:

Alkonyatkor


Az alkonyat sugárinak
Tündér-lényes tábora
Leszáll a tó hullámain
S a kettős égnek csókjain
Szerte ömlik bíbora.

S ott a tónak sima tükrén
Fehér hattyú úszdogál
Feltekint az alkonyuló
Égre, - és búsan konyuló
Nyaka hullámokba száll.

s vízi hangon, túlvilági
Szívrepesztő dalt zokog,
Szava eláll a fülmilének,
Hallgat, honnan kél ez ének
S szerény szíve háborog.

Távol földi szenvedélytől
Lelkem hattyúként lebeg, -
Ég alatta, - ég felettem, -
Mindent amit átszenvedtem
Egy sóhajtás mondja meg,
Melytől a szív megreped.
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczy Teréz  
Ferenczy Teréz: Elborul ifjú napom sugára
  2017-07-10 06:35:01, hétfő
 
  Ferenczy Teréz:

Elborul ifjú napom sugára


Elborul ifjú napom sugára
S életemnek bájló képei;
Elborítnak engem nemsokára
A rideg sír gyász göröngyei,
Árnyaidban sírom cyprusága,
El- s lefonnyad szép korom virága.

Míg felettem kis halom tövében
Némán áll az egyszerű kereszt,
Melyet a szív szánó érzetében
Bánatos könny árja nem fereszt;
Új tavaszban felvirúl az élet,
Ah csak a sír jégölén nem éled.

Majd a holtak nyughelyére jőjj el,
Új hantokkal áll egy sírhalom;
Míg fölötte bánatos nyögéssel
leng feléd az esti fuvalom.
Mintha súgná: aki érted éltem,
Karjaid közt szebb álmot reméltem.

Ejts könyűt! a búemelte hantot
Részvevő könyűd beszenteli;
S mely rátüzve áll, a száraz lombot
Bár többé föl nem élesztheti:
Szánd, s ha jú az új tavasz koránya,
Ejts könyűt az árva sírhantjára!

(Szécsény, 1853. január 3.)
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczy Teréz  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6607
  • e Hét: 6607
  • e Hónap: 121852
  • e Év: 1346057
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.