Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Váradi Antal: Halleluja !
  2017-10-28 08:18:37, szombat
 
  Váradi Antal:

Halleluja !


Van még enyészet? Gyöz-e még a rög?
Csupán a szellem - nem a sír örök.
A mult nagyok munkái gyújtanak,
S mivel nincs semmi uj a nap alatt:
A szép jelenkor, mint egy csöndes ősz
Mit ind tavasz és görög nyár előz -
A régi szellemek fénysugaránál
Érlel gyümölcsöt, mely az ősi fán áll,
A tudás fáján! Mintha ős Homér,
Plató, - Horátius, s ki visszatér
Az alvilágból: pokoljáró Dante
Nagy lelkei egy napba olvadván be
Sütnének fönn, a szellemek egén
S mi idelenn, a kicsi földtekén
Világuk mellett, irunk, olvasunk,
Fényökkel eltelt szivünk és agyunk.
- Van még enyészet? Van még elmúlás?
. . . . Van. Föltámadt Messiás jer! ide láss!
Világítson a költő méla mécse,
Hogy mindenüvé nem láthattál mégse.
Tekints alá!
. . . Szörnyű örvény van ott.
Hallelujádnak hangja . . . megfagyott!

Mert milliók születnek jóra mind,
Hogy részök kivetessék sor szerint.
Mert millióknak van arra joga.
Hogy sorsuk szép legyen - ne mostoha.
Joguk van a tudáshoz és kenyérhez.
Hisz nemcsak a boldognak szíve érez,
Nemcsak az elmés, a ki jóllakott!
. . . Ki vette el tőlük a falatot?

Ki zárta el lelkűktől a világot,
Hogy nyomor miatt bús szemük nem láthat,
Hogy görnyedezve nem emelhetik
Alázatos fejüket - fejedig? ! . . .
Pedig egyenlők volnánk mind, de mind,
Isten, világ, jog, hit, lélek szerint.
. . . Mért van tehát megölve annyi lélek?
Jogos fokukra mért hogy el nem érnek?
Egyenlőség ! Te lángelmék ege,
Egy uj világnak éltető lege -
Hol vagy ? . . .
A sírban . . .
Sir még van tehát.
Belé temetted ezt a nagy csodát:
A lelki, örök egyenjogúságot,
Föltámadt Krisztus - míg ezt oda zártad,
Nem érkezett tehát el az idő,
Mikor e nagy halott napfényre jő?

. . . . Halleluja! Mért szálltál mennybe vissza
Nagy Messiás! ! Maradtál volna még
Beszélve vélünk: mi a sirok titka
S mit rejt csodást a túlvilági éj . . .
Ha a halál kárpitját föllebbentnéd
S meglátná azt a szép jövőt szemünk,
Talán megértné egymást minden ember
S testvérisülne benn' mindegyikünk . .
. . . . Addig virraszszunk mély kősirja mellett
A szent testvériség megváltójának -
Várjuk az angyalt, ki elhengerítse
A sziklát róla - várjuk mig föltámad !

a_het_1890.
 
 
0 komment , kategória:  Várady Antal  
Várady Antal: Legenda .
  2017-07-15 09:00:04, szombat
 
  Várady Antal: Legenda .


Van egy gyászos ének szegény Izraelben
Ahányszor azt hallom: elborul a lelkem
Ezredéves mély gyász.. sohsem vethető le..
Hadd sírjak el én is egy jajszót belőle.

Kidőlt, bedőlt kunyhó öreg Izsák háza.
Hullik a tapasza mikor a szél rázza.
Hát még mikor bőszült tömeg ostromolja ?.
Részeg, vérszomjas had rikoltó gomoly a . .

Üsd agyon! Tüzet rá! fiát, lányát öld meg !
Megrendül a szíve rá az anyaföldnek
Ahogy üszköt vetnek a szalmafödélre.
Egy nyomorult lélek ne maradjon élve !..

Öreg Izsák látja; ősz haját megtépi
S ahogy lánggal égő küszöbét átlépi
Átokra emelt két reszkető kezével:
Kárörvendő tömeg borzadva nyíl széjjel . .

Fut az éjszakába, fut a faluvégig . .
Hogy az örök Isten fizesse meg nékik!
Messziről látja a háza omladékát
Még az üszkökön is fölhangzik a "vérvád . ."

S ím, a faluvégen koldus Tamás háza -
Azé, aki öklét legdühösbben rázza,
Aki üszköt vetett a szalmafödélre; -
Ott áll sziporkázva, lánglobogva, égve . .

Bezárt kis gyerek sír. . ő játszott a tűzzel..
S kit a gyerek, apja kunyhójából űz el,
Kire halált kiált, s akit most is űznek:
Megáll a sírásra fényinél a tűznek . .

Nem haboz, nem gondol - berohan a házba
Kapja a gyereket, takarja vigyázva
S amíg ősz fejére hull a forró pernye
Kihozza szegénykét, sértetlen, megmentve.

. . Akkorra oda ér Tamás s a csőcselék . .
Ordít, lángban látván a háza födelét
. . Gyerekem! gyerekem! ki megyen be érte !."
Akkor hozza Izsák, a lángból kilépve . .

Nesze . . itt a gyermek . . megmentettem . . fogjad . .
Meredt szemmel nézi a megrémült rongyhad . .
S míg az égő kunyhó bedől sziporkázva
Öreg, koldus Izsák megy . . megy a világba . .

. . Messze bevilágít a láng a nagy égbe,
Roskadozva lassúl a bujdosó lépte,
Hallgatja messziről hogyan kiabálják:
Testvériség! Egység! éljen a szabadság! -

Van egy gyászos ének szegény Izraelben.
Valahányszor hallom: elborul a lelkem.
Ezredéves mély gyász. Sohsem vethető le,
ímhol egy égő köny - egy jajszó belőle.

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Várady Antal  
Várady Antal: A Notre Dáme-ban
  2017-07-13 07:54:50, csütörtök
 
  Várady Antal:

A "Notre Dáme "-ban .


Mint égbe nőtt nagy czédrus-erdő,
Merednek fel az oszlopok ;
Kő-ágaikról lángvirágok
Sugárontó fénye lobog.

Alatta hemzseg a sok ember,
Párizsnak népe! Istenem,
Kik nem botolnak templomodba
Úgy néhanapján idelenn ? !

Selyem suhog, bársony ropog s a
Csikorgós, fénymázas czipők
Bosszantják a halottak álmát
Mit szóltok hozzá, mult idők ?

Hejh, volna itt egy Sámson, s volna
Oszlopdöntő ereje még,
Akadna bibliai munka,
Mert filiszteus van elég !

a_het_1891.
 
 
0 komment , kategória:  Várady Antal  
Várady Antal: Legenda . .
  2017-07-09 07:00:39, vasárnap
 
  Várady Antal:

Legenda . .

A GYŐZHETETLEN FRIDOLINRÓL.
- XIII. század.-

Ott volt köves Palaestinában,
Emberfejet vág, vért ereszt,
Mig a félholddal áll tusában
A mindig ragyogó kereszt.
S arcza mosolyg vérfátylon által
A szentföld megvítt falain.
Mosolyg a kínban és halálban
A győzhetetlen Fridolin.

És látta őt a vert seregben
Mosolygni a futó tömeg.
Éhség, avagy dögvész - arczának
Mosolyát nem másítja meg,
S ha a mennydörgés eget ráz is
A dühödt tenger habjain -
Csak mosolyog - és ez nem frázis -
A győzhetetlen Fridolin.

Látták a szirtes rengetegben
Ártó fenevadak között.
Medve, farkas körülvicsorgja,
Ó - még csak meg se ütközött.
Boldog mosolylyal fente kardját
S medvék bőrén és belein
Mosolygva taszította által
A győzhetetlen Fridolin.

S hogy elfogták őt Páviában
S vitték a vesztőhely felé:
Mosolygva ment, - mig a tömegben
Mindenki elsápadt belé.
A végső perczben a kegyelmet
Mosoly fogadta arczain.
Mosolyg az akasztófa mellett
A győzhetetlen Fridolin.

Egyszer a stüssi sziklavölgyben
A szirtes görgeteg alatt
Éjféli órán szemközt látja
Az ördögöt . . . Tovább haladt
Mosolygva - s hogy az rávicsorgott
Mosolygva kardhegyével int
S az behúzott farkkal kerülte
A győzhetetlen Fridolint.

Csak egy napon . . . egy szörnyű reggel
Felejté végleg a mosolyt,
Elsápadt arczán néma bánat,
S a fönségnek nyoma se volt.
Mintha földrengés döntené le
Urálnak szirtes bérczein :
Úgy megroggyant, úgy összetörpedt
A győzhetetlen Fridolin !

Az udvar kérdi - s meg nem érti . . .
A lovagok - a hadsereg -
Sötét homlokkal nézi - nézi,
Látják és mit sem értenek . . .
A sírnak titka rejtené bár
Oly bús komoran mért tekint ! ? . . .
- Pofonveré a felesége
A győzhetetlen Fridolint.

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Várady Antal  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 239 db bejegyzés
e év: 3096 db bejegyzés
Összes: 29525 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4227
  • e Hét: 38871
  • e Hónap: 155705
  • e Év: 1731530
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.