Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Váradi Antal: X-sugarak.
  2018-01-21 07:42:10, vasárnap
 
  Váradi Antal:

X-sugarak.


Volt egyszer egy bolondos álmom :
A földtől messze kellett válnom,
S a légi úton égtem, fáztam,
Mint elfonnyasztó, gyötrő lázban.

Nem más csillagba szálltam én át -
(Kimerítették ezt a témát.)
Csak itt maradtam, - ámde holtan,
A sirvilág polgára voltam.

A nagy kaszás a generális,
Közember nála a király is;
És férfi, nő, mind sorban áll,
Mind besorozta a halál.

S hogy az ős-törvényt meg ne döntsék,
Nincsen közöttük itt különbség.
Egyenlőbb nem lehet soha,
A csontváz az egyenruha.

S fönn északon, az örök jégen,
Szikrázó, hószin messzeségen,
Ottan vonul a csontsereg,
Holt asszonyok, holt emberek.

Fehér sereg fehér vidéken . . .
S a lángoló csuda az égen,
Az északfény, fel-fellobog,
Sápadnak rá a csillagok.

Fegyver nincs az egész seregben.
Az úton néha varjú rebben
Egy-egy csontvállra le-leül,
S a kaszás vezér legelül.

Mikor az utczák tömegében
El-elvegyülve végignézem
A hiú vásárt s megutálom :
Eszembe jut a hószin álom . . .

És szemfedőben látom őket,
A piperésen tipegőket,
Amint csontkéz csontkézhez ér,
S a nagy kaszás a hadvezér . . .

a_het_1903. Okt. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Várady Antal  
Váradi Antal: A Bódeni tón
  2018-01-16 06:46:32, kedd
 
  Váradi Antal:

A Bódeni tón

(1878. julius 24.)

I.

Sötétzöld hullám tükörében
Havas ormok fehérlő képe
Mint fehér virág, melyet tündérkéz
hímez rétek zöld füvébe ;

A csöndes parton kisded város,
Mint hangyaboly a szirtek alján.
A természet csodái közt is
Munkás ember kezére vallván.

S amily fönséges a havas bérc
Oly törpe lábánál a város,
Úgy elszorul az emberszív, hogy
Műve a semmivel határos. .

S a mint a bérc fölé tekintne
Megint dagad szorongó keblem -
Az ember lelkét érzem szállni
A bérc fölött, a fellegekben !

Mert annak bérc, bár égig nyúló
Határt nem vet, nem szab korlátot
Az szárnyra kél a nagy egekbe
S általrepüli a világot!

II.

A szél virágot hajt a zöld habon.
Én a reménységről gondolkodom.

Hullámzik, elmerül a kis virág
Hab elnyel egyet, mást a partra vág.

Ember reménye, örök nyugtalan
Még szárnyra sem kelt, már meg oda van.

S ha százat elborít amott a hab -
Jön uj, s a vizszin még virágosabb.

Csalódik a szív - s a vigaztalás
Egy tört reményvirágért - újra más.

És ez szünetlen igy van s igy megyen
Mig egy hullám s egy emberszív leszen!


Koszorú. A Petőfi Társaság Lapja, 1878. szept. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Várady Antal  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 1722 db bejegyzés
Összes: 31619 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 667
  • e Hét: 18659
  • e Hónap: 95105
  • e Év: 1180452
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.