Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Gyarmathy Erzsébet: Békítő idő . . .
  2017-10-21 08:22:07, szombat
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Békítő idő . . .

(Napló)


Október, hétfő:

Nyugodhatnánk, húsz méter rom alatt,
Író, festő, költő, mint egy rakás
nyálas hús, néhány heti rothadás,
(most hántanák le rólunk a falat).

Mégsincs szívünkben semmiféle vád,
hát nélkülünk épülne a világ,
s gyerekfej nagyságú csillagok
versek nélkül is jeleznek tovább.

Kedd:

Még lélegzel és én már rettenek.
Milyen törékenyek e csontok!
Ujjal tapintom a szemed,
halálod melyik sejtben hordod?

Szerda:

A délelőtt csak eltelt, mint a játék,
a délután szikrázó, tiszta volt.
Most meleg őszi estben, mint ajándék
kelsz fel, szálló és tűnő, ifjú hold.

A nyír mögött égsz, mesebeli csillag,
mit sosem ért el egy gyerek keze.
Téged bámulnak, akik benned bíznak
s egy gesztenye sötét tekintete.

Csütörtök:

Igen, hitese lettél földnek, lombnak,
a futó felhők árnyékukba vonnak, -
ezt az éjszakát ébren töltöd el,
a padon illatos almát eszel,

és nyughatatlan lesed az időt,
hogy percem, rebben, mélyén a halál,
hogy nő. Egy rőt, lázadó rózsa áll
asztalodon - hajnalig nézed őt.

Péntek:

Rámhullottál, keserű csöpp,
és mint olaj, úszol a vízen,
és minden új, idegen ízben
ott érezlek nyelvem mögött.

Mint homok, csikordulsz fogamban,
bogár vagy, két szirom között,
mindenütt ott vagy, láthatatlan
és hálóid lassan szövöd.

Egészen bevonsz csillogással,
százféle nyálad rámtapad.
Így kötsz meg, oldhatatlan szállal,
mint horog köti a halat.

Sötét sirály, lebuksz rám és
szárnyaid betakarnak engem. -
Ó, rózsa, nyílj ki a szívemben,
töltsd ki italod, feledés.

Szombat:

Szemed úgy hívja arcomat,
mint aki víz fölé hajol
és megremeg, lent valahol
fodrozódik és fut a hab.

Arcodnak mélyén felmerül
egész titkos gyerekkorom,
fogódzom benned, egyedül,
folyók zúgását hallgatom,

forrást kutató szomjúság,
madarat leső félelem,
a fáradt test mélyeiben
lassan elmerül a világ.

Melledre bukom, mintha már
vinne, hozna, apály - dagály,
elránt és újból visszavet
a magány és a szédület.

Vasárnap:

A napfény, mint a máz, csorog a kezemen,
de fagyos már a föld, gyönge rózsák tövén,
piros pokrócomban ülök a kert füvén,
egy percre még engedd el, sötét fény, a szívem.

Rebbenő hegedű eltévedt hangja száll,
tudlak szomorúság, varázslat: Bach Chaconne.
Mint madárszárny érinted szemem és homlokom,
s a békülő halálra bölcsen tanít a táj.

Fényszóró 1945. október 31.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: Békítő idő...
  2017-10-20 08:07:33, péntek
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Békítő idő...
(Napló)

Balatonfüred, hétfő (útközben)

1.

Fent a tetőn jókedvű utasok,
egy gyerek folyton narancsot nyafog,
füttyel és füsttel húz-el a vonat,
felette vadkacsát rikoltanak.

2.

Mint egy kivénhedt, kendőzött színésznő
bölcs és badar utolsó mosolya,
ilyen vagy Füred. Balatonba-néző
kihalt fürdőhely, ódon szálloda.

Hévfülöp-Pálköve, kedd:

Lankás-dombos, hamvas, édes Zala.
Ó, sáska-zöld, borongós Balaton,
lámpám kilobban és az ablakon
tücsök-titokkal szól az éj maga.

Mint langyos öböl, érett csend fogad,
hullámként éri fáradt arcomat,
a világ csak egy szomjas idegen,
most indítja a kerekes kutat.

Szerda:

Ó, szagos szőlő, édes muskotály,
téged nevelt e gerle-hangú táj.
A porban, mit forróra szít a nap,
súlyos, sötét diófák állanak.

jegyzet-füzet kezemben, néz felém,
egy kisfiú és egy fehér tehén.

Csütörtök:

Szürcsölni mézes, fényes, sárga ringlót,
naptól meleg vaj-húsut, mérgeset
fürödni színes, csíkos, hűvös vízben,
míg barna bőrön fut a permeteg,

játékkal élni, fényben-szélben égni.
bújócskánál futva helyet eserélni,
elborulni a lucskos, égett fűben,
az ismerős, a kemény föld felett.

Péntek
(Reggel)

Nappal így szólsz, tücsök, a fű között:
édes a szőlő és lágy a kenyér,
szüretetők járnak a domb mögött
nevetnek, hangjuk kihajtja a szél.

(Este)

Eső jön nyirkos, titkos kedvvel,
pincékben csillannak a fények,
a a szíved nehéz, piros fürttel
a fájdalomra lassan érett.

Szombat

Csupa fátyol és fény az éjszaka,
esőt igér a hold szép udvara,
így igér téged, mint e halk világ,
szívem körül fénylő szomorúság.

Szállj, szelíd sárkány. Szállj titokzatos
magányos dal, míg szólít a magos,
hattyúmód úszol, míg én idelenn
zsineged tartom és reménykedem.

Mit szerelem és kétség összeszőtt
viaskodom a szóval, mit előbb
lobogtat meg a tündér pillanat
a szélbe lobban és széjjelszakad.

Vasárnap

Lámpással látod be a pincegádort,
az édes mustot kóstolod s az ó-bort,
széles falakban s a tető alatt
éjszakánként, egerek játszanak.

Szíved már nem keríti félelem,
ha valami moccan kilincseden,
eloldódtak, illantak napjaid,
s már messze úsznak, szabad, mély vizén.

Fényszóró 1945. október 3.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: Békítő idő..
  2017-10-14 08:11:07, szombat
 
  Gyarmathy Erzsébet: Békítő idő
(Napló)

Balaton-Széplak. Hétfő.

A langyos porban, mint a gyerekkorban,
mezítláb megyek este a tejér',
gyümölcsfák állnak hosszú, terhes sorban,
az ég s a föld mindjobban összeér,

a félsötét, kövezett pitvarokban
csobog a tej, még sűrű és meleg,
Ínyemen por, mézillat, rétifű van,
lányok majszolnak fehér kenyeret,

nehéz korsókkal indnlok haza.
Lassan emelkedsz alvó partokon,
(míg fanyar füst ér, venyige szaga)
esthajnalcsillag, gyermekcsillagom.

Kedd.

1.
Vitorlást zár a hamvas öblű táj,
csak annyi most, mint egy messzi sirály.
Eső atán, az üveg-ég alatt
dél van, szikrázva áll a pillanat.

2.
A kagyló lassan és mélyen halad,
finom vonalat húz a víz alatt,
igy rajzolódsz szivembe, sejtelem,
emlékezem, ilyen e gondolat.

Szerda.

Ez már a hűvös szeptemberi éj.
Ismerlek bukó csillag, szenvedély,
egy fenyőnek támasztom homlokom,
kocsi zörren el, messzi mély úlon.

és lélegzeni hallom az időt,
mit víz, sötétség, tücsök összeszőtt,
a jegenyék közül pára szitál,
mint a magányom, lassan nő a táj.

Csütörtök.

A napok selyme, méze még enyém, —
éjszaka növesztett a gyenge fény,
úgy edzett meg a magány, mint a tőrt.
szelíd, sötét erdők állottak őrt

mellettem, míg a rét égett füvén
versemet írtam, vagy aludtam én.

Péntek.

Két álom közt a sárga csillagok,
mint margaréták, paplanodra szállnak,
fogd tenyeredbe a pillanatot,
rebben a szíve, akár egy madárnak.

mentsd át, legyen tiéd e könnyű éjben
az ó- s az új-bor, a napos szüret,
a tündöklő emléket észrevétlen,
rajzold oda a fukar semminek.


Szombat.

A hold az égen fennakadt,
hangosak már a madarak,
a parti sás még aluszik,
a vízen könnyű szél úszik.

A hold az égen fennakadt,
nappalaimban hordalak,
kit a komoly, szomjas magány
ringatott, annyi éjszakán.

Csillagnak felneveltelek,
remegsz most életem felett,
s mint darvak, párás éjeken,
kiáltasz, tűnő szerelem.

Mint halott gyermekét, szegényt,
anyja, e csöppnyi, vak reményt
dajkálgatom a karomon,
hogy arcod újra láthatom.

Vasárnap.

Égj, rőzsetűz! Vénasszonyok nyara.
Szólj csak tücsök, kéthangú fuvola,
Elaludtam itt a padon s velem
emelkedik-süllyed az éjszaka .

Fényszóró 1945. szeptember 26.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: Békítő idő.
  2017-10-11 07:54:02, szerda
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Békítő idő.
(napló)

Rózsadomb, hétfő:
(Este)

Kifeszítem a vállamat,
megyek a Parlament alatt
hátizsákommal, hallgatag,
nem hősként és nem vádlón,

fáradtan, mint ez a folyam,
tavaszi hulla-szaga van
és verseimmel hangtalan
hömpölyög át a tájon.

S békák vartyognak hangosan,
hol mélyen és hol magasan,
szivszorongató béke van
e szuronyos világon.

Kedd:

(Délelőtt)
1.

Elvesztettem a napszemüveget,
botladoztam a hídon, a meleg
kíméletlenül arcul ért,
szenvedtem, nem volt értelme - miért.

(Este)
2.

Gondolok rád, ringat e furcsa füst
az emlék száll, a rózsa színezüst,
»patrult« rikácsol egy nő odaát,
és tercelnek az orosz katonák.

Szerda:

(Ez az éjszaka gyermekkori fényekre és
álomra emlékeztet, amikor minden este vadállatok
sétáltak szép szelíd sorrendben az
ágyam körül.)

Fénycsík hullámzik át a pázsiton,
a kert ölén gyengéd négyszögben ég,
hattyúkat rejt az éjszakai ég,
szelíd vadállatokról álmodom.

Csütörtök:

Felkeltem. Órámon hajnali hat.
Mindég sokat vagy keveset mutat
Enyém vagy szeles, heves délelőtt,
nyújtott nyakú nyír, az ablak előtt.

Szobámból, mint a szilva hamva, kék,
az úszó táj, a szép komoly vidék,
fel s le húzhatom a redőnyöket,
mindég máskép villan a nyári ég.


Péntek:
(hajnal)

A szavakat lassacskán kopogom,
gondolkodom egy eltűnt versszakon,
visszahullt belém, szétszállt mint a füst,
most tudtam meg, hogy félig álmodom.

Valami fenyő, valami titok,
végtelen szólt a szóban, csillagok,
nem én idéztem a varázslatot,
nyitott szemmel ehhez kevés vagyok.

Szombat:

Az erdőből fát keli majd hordani,
vacogva felkelni, begyújtani,
számítgatni egy új tavasz havát,
míg száll a földgömb s őrlődünk tovább.

Vasárnap:
(Délután)

Játék, halál, szerelem egy neved.
Minden jőn mint ajándék s ellebeg.
Arccal fekszem a füvön s az idő
békítően jár a fejem felett.

Fényszóró 1945. augusztus 30.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: Tükör előtt
  2017-09-22 08:40:19, péntek
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Tükör előtt


Hiszen szerettem - mondod s megtudod
pontos nevét e ritka gyűlöletnek.
Hiszen szerettem - mondod, hazudod,
s nem hiszel se szádnak, se szemednek.
A tükörből elárul homlokod,
árulón int a két fény szemedből,
kíváncsi, ingadozó mosolyod,
nem ismeri, nem szólhat szerelemről.

Jó volna, ha most őszintén beszélnél,
e várakozó tekintet figyel,
e kettős láng felhozza s elvegyíti
a gyönyörűt a puszta semmivel,
így játszik az benned, mi foghatatlan,
így alakul, festődik az anyag
formálásra szomjas ujjaidban,
s az igazság a tenyeredben marad?

Ha képed mögé nyúlnál, megleled ?
Megleled-e a szóban és a csókban ?
Mi kifelé világlik, ismered,
de menthetetlenül vak vagy valóban,
hazug vagy, lelkiismeretlen, mint a gyerek,
nyughatatlan, mint fa az erős szélben,

úgy szétszóródsz, mint eső hosszú éjben,
- hiszen szerettem - mondod, nevetek.

A gesztenyék gyertyákkal égnek este,
és nehezek a fürtös orgonák,
te ezekkel élsz igaz szerelembe,
és nem tartozik hozzád a világ.
Hegyes szemöldököd és keskeny arcod
mögött haladsz, csak nevedet tudod,
az életedet oly fontosnak tartod,
hogy nem sejted, mit őriz homlokod.
De mégis, hogy a füvekhez, a fákhoz,
s a gyerekekhez kötötted magad,
közöd lehet a végső szabadsághoz,
oldódsz, újraszületsz és megmaradsz.

 Irodalom, tudomány, 1945.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: Könyveimhez
  2017-09-21 07:44:54, csütörtök
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Könyveimhez


Édes bölcsek, kik mint barátaim
őrködtök könyvállványom polcain,
ti hasonlók és ti egyetlenek,
kiknek mint méz, a szava úgy csepeg,
annyi estén és annyi délután -
mikor makacsul, sebzetten, sután,
magányosabban, mint a téli vad
tértem haza, hányszor lapoztalak,
s reszketve, mint éji erdőn a fák,
hullott rám e tündéri szomjúság,
hogy intsetek, hogy szóljatok nekem,
melengetőbben, mint a szerelem.

Mikor fuldoklik az értelem és
mikor mélyebbre nyomódik a kés,
a hideg fém meleg bőrünkhöz ér,
hogy elborítja színesen a vér,
a nyirkos, hideglelős rémület,
hogy mint az állat, csuklik-megremeg,
kiszolgáltatva e maroknyi hús,
mint ők a vágóhídon, éppen úgy -
e pillanat, e sötét zuhanás,
magamra hagytok, mint mindenki más.

Az ember él, viszi a börtönét,
a mondhatatlan, szurokszín-sötét
föld ölében, kivetve mint a hal,
mely kristálytiszta nagy vizet akar,
szabadságot, a csillanó napot,
mit tükröznek kékfényű, mély habok,
messzi folyók zúgását hallani,
erdők vonulnak, távol halali
repül s az édes-könnyű nevetés,
a könnyeinkkel a torkunkban ég.

Magányosabban, mint a szikla vagy
a féreg a nyirkos rögök alatt,
magányosabban, mint a csillagok,
mert fényükben az Isten imbolyog,
a szerves és a szervetlen világ,
a csecsemő száján a szomjúság,
a haldokló a puszta ég alatt,
magányosabban, mint a nagy vadak,
magányosabban, mint az emberek,
él testünk, hogyha fáj, a föld felett.

1944 november, János-kórház
 Irodalom, tudomány, 1945.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: Kék téli erdő
  2017-09-19 09:01:22, kedd
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Kék téli erdő


Kék téli erdő, kék világ, .
oldozz a szerelem alól,
gyöngyszürke fák, s te, ifjúság,
védőn testem köré hajolj,
rejts el, rejtőzz el homlokom,
bőröm takard szívem húsát,
s te, komoly szem, te jó rokon,
ne engedj szenvedni tovább.

Lábam torpanj, ha vinne már
a szánalom, az érzelem,
szövetkezzetek tagjaim,
ó, szövetkezzetek velem,
mélyből hozzátok a kínt,
a botladozást, dadogást,
emlékezzetek, véreim,
mit szenvedtetek velem át.

Emlékezzetek, véreim,
arra, mit ad a szerelem,
én nem tudom, kedveseim,
ki is tehette ezt velem,
honnan száll fel ez a varázs?
Milyen titkot őriz a mély,
mely feloldja a sűrű. vér
szorongató, sötét szavát.

Hálót feszítesz, téli éj,
sötét hálót a fák alatt,
fájó fejemből lassudan .
ráíródik a gondolat,.
- szeress engem, maradj velem -
kinek szólsz, lélek ? kit kéressz ?
Ki szeret téged, hogyha nem
e két kéz, e testvéri test.

Te erdő, alkonyi eged
harangként, ha borítana,
ha egy ébredő csillagod
sóvár kezembe hullana,
s így, tenyeremben tarthatom
mindenség, bűvös meleged,
s csak állnék - és nem is tudom -
mint aki hazaérkezett,

akkor sem volna hatalom,
akkor sem volna kegyelem,
hogy szüneteljen ez a harc,
az érzelem, az értelem
megértse egymást végre, mint
két bölcs és lehiggadt barát,
s a lélek felmentse a test
szomorú, szomjas óhaját.

 Irodalom, tudomány, 1945.

 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: A dalhoz.
  2017-09-17 07:22:20, vasárnap
 
  Gyarmathy Erzsébet:

A dalhoz.


Mert én a dalra bíztam rá magam -,
míg aludtak hűséges szeretők,
gyerekek éltek és nevettek ők
anyjuk karjába bújva boldogan.
Gesztenyefák gyujtottak lángokat,
a boruló szeles menybolt alatt,
az éj kettévált és villám hasadt,
szél növesztett naggyá fűszálakat,

de én a dalra bíztam rá magam -,

kemény ágyban aludtam, esztelen
magányban, ó vakon és süketen,
esztendők nőttek, jöttek tavaszok,
gyümölcsök értek, illatos nagyok,
leányok táncoltak lejtős füvön,
láng villant kemény, kerek térdükön,
s a szeretők mindenféle imát
tudtak, míg édes testük át meg át
forrósodott s nyitotta-zárta lágy
nedves szirmait ölükben a vágy,
és nők méhe gyereket hordozott,
sok katona borral mulatozott,
énekelve vonultak részegek,
aki akart, napon heverhetett,
volt aki tengerben fürödhetett,
szeretője mellén el-fekhetett.

De én a dalra bíztam rá magami !

Mit adtál hát cserébe mindezért ?
Itattál? Etettél-e? Kedvedért
karodba nem vontál, feleletért
nem fordulhattam hozzád, semmiért,
teljesen csaltál, teljes hitemért,
keményszáju ringyó, szerelmemért.

De én a dalra bíztam rá magam -,

1946 július.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: Labirintus
  2017-08-20 10:17:16, vasárnap
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Labirintus


Finom koponyacsontok foglalják koszorúba domború homlokod.
Szemed mélyén, mint tó tükrén
fordítva él a világ.
A fák gyökereikkel égnek fordulva
s a csillagok remegve úsznak lombjaikban.

Sohasem leszel talán
tudós, költő, építő mérnök.
Elmenekülsz az ismeretlen mélybe,
hová én nem tudlak követni.
Talán lehúzol engem is, hogy együtt
fektessük arcunkat a vízileányok ölébe
s a lengő hínárok hajában lebegjünk mozdulatlanul.

Némán állok világod küszöbén
megvédenélek
sárkányok ellen és kővé válnék a szörnyek előtt,
mind messzebbre megyek utánad
világtalan útvesztők folyosóin,
ujjamra kötve a valóság, mellyel harcolok érted.
Te jársz előttem. Hold-színű hajad világít
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gyarmathy Erzsébet: Az angyalhoz
  2017-08-17 07:20:43, csütörtök
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Az angyalhoz


Ajánlás :
Hullj őszi eső, méregkeverő,
ki magányt, féltést vegyitesz szívemben
cseppjeid majd úgy körülfolynak engem,
mint ahogy téli erdőn pára nő.

1.

Ki néhány évet éltél, hallgatag,
e fák közt és e csillagok alatt,
ha majd átcsap feletted is a hab,
új partot ismersz s így leszel szabad,
kiáltsd rá az angyalra: semmi vagy !

Gondolj utadra, honnan érkezel?
Mi volt számodra távol és közel,
mit vallottál és most miben hiszel.
Míg egy sejted él, milyen hirtelen
tör át a forró emlék sziveden:
a súlyos körték milyen szelíden
pihentek egykor a tenyereden,
hogy tapintottad erdők derekát
és lassan lépett hozzád a világ,
és lassan nőtt benned az értelem,
mint a gyűrűk a fák törzseiben.
A víz, hogy "futott á kezed alatt,"
mint ölelés oldta tagjaidat,
a féltés, harag, hogy nőtt hirtelen,
mint láng csapott végig a testeden,
a tűz, hogy melegített éjszaka,
a kályhád langyos, barna dereka,
s milyen volt a sültalma illata,
emlékszel? S az égett fenyő szaga.
És ittad az avarszagú teát,
vörösbor fanyar ízét tudta szád,
s a szerelem, ó, hogy átitatott,
mint kanóc, melyben erős szesz lobog,
s a szabadság ! Megkóstolta szemed
a lobogó, a piros selymeket,
és tudtad, néha meglelted a szót,
a tünde fényt s a szikrázó valót.

Ó, tej, kenyér, bor, örök ismerős.
Ha hittél, hát ebben voltál erős,
ha hittél, hát ez volt az otthonod,
halottaid nem voltak, hat halott
gesztenyefát sirattál el, mit ők,
a szomszédok, vágtak szemed előtt,
hat tinta-törzsű, lombos gesztenyét, -

igazságod ez, és forró izét
most szedd a szádra, mutasd fel jelét.

Ki nyújtóztál füvek és fák ölén,
szólj az angyalra : - miért állsz elém,
kit képzeletem formál, nem hitem.
Engedj utamra, játsszanak velem,
mint füst a füsttel, könnyű levelek,
a vers szálljon el a fejem felett,
labdázzanak vele az emberek.

Nem remélem az örökéletet,
fáradt vagyok, aludni szeretek.
Egy erdő alján, vagy egy fa tövében,
mit szerettem, azzal vegyülni mélyen,
fellelni ezt az elhagyott hazát -
szigetként úszol emberi világ
mind távolabb. Hiszem: magam vagyok.
Szőjetek pókhálóvá, csillagok !

2.

De néha félek, elgondolkodom,
hogy jó volna, ha valaki fogadna
az ismeretlen, nehéz partokon.

Kinek karjára ülnék, mint gyerek,
és ő szelíd szóval körülmutatná,
az állva-alvó, sötét hegyeket.

Mert félek attól, hogy fázni fogok,
valahol elveszítem a napot
s a szálat, mely szívemmel összeköt.

Bolygok mormoló, nagy vizek között,
míg valahol egy kéz magába zár,
melyből felröppen a halott madár.


1946.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.