Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Fekete Ferenc: Régi remény.
  2017-12-07 07:10:54, csütörtök
 
  Fekete Ferenc:

Régi remény.


Még el fog jönni
egy lány, egy szép, egy angyalarcu,
egy kékszemű, egy szőke, karcsú,
kit évek óta égve vártam,
sok álmatlan, nagy éjszakában,
még el fog jönni.

Tán még megérem,
hogy árvaságom jóra fordul
s részeg leszek, nem ócska bortul,
hanem - mert sok, szent, régi álmom
válik valóra. Boldogságom
tán még megérem.

S ha el fog jönni
a lány a várt, az égi tiszta,
ne várja tőlem senki vissza,
örökre bús szívemre zárom,
Övé lesz éltem és halálom
ha . . . ha el fog jönni.

Kultura 1912. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Ferenc  
Fekete Ferenc: Medvetánc
  2017-10-04 07:27:19, szerda
 
  Fekete Ferenc:

Medvetánc


Táncolt a medve
körbe-körbe, fútta fasípját,
verte fadobját a cigány.
Forgott a medve körbe-körbe egyre,
orrában ringott a karika,
testén reszketett a ráakasztott csörgő
és hullámzott rajt' a pántlika,
mint két sunyi szemében a vágy,
ahogy hullámzott: leteperni
láncának urát és két idétlen
mancsa, amivel szalutált,
reszketett az ős-indulat áramától;
eleven húr, amikor megfeszítik:
táncolt a medve, fútta a cigány.

Csak egy siralmas medve tánca volt,
nem danse macabre, sem kéjtánc mámora,
sem bíbor-eleven hús, ősi kéj és
nem is pódium, rögtönzött ívelt színpad,
csak kültelki rét poros kis szürke dombja,
nem finom művészet, kiszámított hatás,
csak egy láncravert idétlen figura
nem akart tánc-forgása, egy esetlen
cammogás mi volt, de éhes
szemekkel leste-leste
a körégyűlt bámész kültelek.
Fútta fasípját, verte fadobját,
verte keservesen a cigány. S a medve
táncolt körbe-körbe egyre; értelmes
állat, sok mindent megtanult,
a két lábon járást, a medvetáncot, csak
azt az egyet nem tudta megtanulni,
hogy e lánc orrában és ez a tánc örök s ha
egy pillanatra reményre gyúl a vére,
meg ne próbálja levetni azt - Ropta
a táncot ormótlan cammogással, de mikor
távolabb engedte percre az ura,
rángatta láncát,
műsoron kivül. Rángatta láncát,
rázta a fejét, vonítni kezdett,
helyben ugrándozott, percekig így,
míg végül is kifulladt és a földön
mint darab rongy, mint ember,
úgy terült el.

És úgy maradt, mintegy a földre verve -
Kalaplevéve koldult a cigány,
itt-ott fillért vetettek,
kérdést adott fel, úgy okult pár kíváncsi;
de csak ketten értettük mi történt:
én, s egy kisgyerek, ki szólt:
- Ugy-e anyu, most sír a medvebácsi?

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Ferenc  
Fekete Ferenc: Virágzó cseresznyefa előtt
  2017-10-03 07:50:04, kedd
 
  Fekete Ferenc:

Virágzó cseresznyefa előtt


Egyetlen jelzőt sem tudnék újat mondani,
ó, több ez, mint hogy üde és fehér vagy,
több ez, mint hogy tetszel nekem

virágzó cseresznyefa! Csak megállok
előtted szótlanul és szívom lelked aromáját,
színed és ízed érezem,

de nem tudnám megnevezni:
szeretet ez, vagy csodálat. Testvér,
avagy friss testi öröm vagy? - -

de ha nekem menyasszonyom lesz egykor,
az ilyen legyen,
ilyen, mint te most.

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Ferenc  
Fekete Ferenc: Csak fa
  2017-09-29 07:16:51, péntek
 
  Fekete Ferenc:

Csak fa


Igen, földből kinőtt gyenge fa vagyok csak,
de lent a földben gyökereim megnyúlnak
s háborgó tüzeket megkerülve
a tengerek szivéig is elérnek.

Csak földből kinőtt gyenge fa vagyok, de
ha megsebeznek illatos gyanta hull belőlem
és tavaszkor, gyúló rügyeimmel
az örök tavasz hírét hirdetem.

Igen, csak fa, földből kinőtt vagyok,
de koronám fellegek nedvét
szívja és sokezer zászlóm
lobogja: szabadság! szabadság!

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Ferenc  
Fekete Ferenc: Lámpabél
  2016-04-03 07:48:03, vasárnap
 
  Fekete Ferenc:

Lámpabél

Mint a lámpabél,
mely mohó tüdővel nyeli az olajat,
nyeli, nyeli, tele lesz vele,
átitatódik minden szál fonala,
megrészegül és lángra is gyúl tőle
ha szikrányi kis tűz lehel reá majd,
úgy éltem eddig én is,
felnyúló és nedvszomjas anyag,
minek óhaja és célja csak egy van:
szívni, szívni fel az olajat.
Mint a lámpabél, mely olajjal itatódott
színültig át, hogy minden rostja részeg
úgy szívtam egy vággyal át magam:,
nyúlni fel az igazság felé.
Mint az igazságra s értelemre én
a lámpabél vár csak ily szomjasan
a titokzatos gyufaszál csókjára,
hogy égjen, égjen táguló akarással
és mindent feloldó teljesülésében:
szétfeszítse majd a lámpaüveget.

1938.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Ferenc  
Fekete Ferenc: Régi képek
  2016-02-18 06:18:25, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fekete Ferenc  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 239 db bejegyzés
e év: 1752 db bejegyzés
Összes: 31649 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3500
  • e Hét: 3500
  • e Hónap: 106193
  • e Év: 1191540
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.