Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Békássy Helén: Életrajzom.
  2017-10-25 07:09:46, szerda
 
  D. Békássy Helén:

Életrajzom.


A világra
Miképen jöttem,
Hány óra szállt el
Suhogva fölöttem
Nem kérdezem . . .
Ajkam dalolt,
Villámot szórt szemem ;
Pezsgő vértől hajtva
Merültem élvbe, zajba,
Keringtem tánczban,
Vergődtem lázban.
Törtem magasba, fénybe
Nyúltam vágytól égve
A boldogság után,
Tán el is játszva
Hogyha birtam,
Aztán zokogva
Visszasírtam. -
Majd lassan - lassan
Lágy csönd borult rám,
S mind, mind elnyugvott
A zajgó hullám.
De amint az ár
Tova rohant - szaladt,
Egy édes csöndes hullám
Belőle itt maradt ;
Körüllocsog szelíden
Mindszüntelen -
Ez édes csöndes hullám
- A szerelem. -

Hozzád simulva kedves,
Kezemben a kezed,
Megyek - megyek veled
Hova e hab vezet -
S a szerelemről dallok
Örökszép dalt neked !

a_het_1896.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Békássy Helén: Imádlak természet!
  2017-10-19 07:47:20, csütörtök
 
  D. Békássy Helén:

Imádlak természet!


Ha minden forr, daczol, viharzik bennem,
Minden csöpp vér szivem felé tolul,
Eresszetek ki a szabadba engem -
Hervasztó lázam ott lecsillapul.

Szent természet, te vagy örök szerelmem !
Utánad soh'se lankad el a vágy! -
A legerősebb lüktetés eremben
E szerelem, mely cserbe soh'se hágy.

Ha majd lezajlik életem csatája
S ellankad vérem forró lüktetése,
Neked szól haldokló szivem imája
Fogadj magadhoz végső öleléssel.

Nem álmodtam én egyébb öröklétet
Megfejtve régen életem talánya -
Csak azt, hogy benned mindörökké éljek
Mint alkotó porodnak egy paránya!

a_het_1896.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Békássy Helén: Végzet.
  2017-10-14 08:09:13, szombat
 
  Békássy Helén:

Végzet.


Hegyek között, fenyves tövében
Rejtőzik csöndesen, szerényen
Kis házunk lombtakart fala, -
Fölötte ott suhog a béke
Halk angyala.

Soká bolyongva, számkivetve,
Lelék reá e kis szigetre
Hol - sok viharzó görgeteg,
Sok gyász után - most hű karodban
Pihenhetek.

Tán igy, e kicsi zúgtál rejtve,
A világtól is elfelejtve
A balsors nem talál reánk -
Sújtó kezével el nem éri
Kicsi tanyánk'!

De ah, mi bánt? - Szivem megrezdül -
A fenyves fátyolán keresztül
Valami rémes látomány,
Rút szárnyalak vadul mereszti
Szemét reám.

S ijesztőn csattogtatva szárnyát,
Körém veti sötétlő árnyát,
Amint lassan felém evez -
S ah, nincs előle, nincs menekvés -
A végzet ez!

A végzet, mely bölcsőmnél állott,
Kimondva rám a súlyos átkot:
- Részed legyen a szenvedés,
Üdvöd csak álom, s ezt kövesse
Zord ébredés!

Ám jőjj hát sors, hadd látom arczod,
Én fölveszem veled a harczot,
Gyáván nem hajtok én fejet,
Inkább élet-halál tusára
Szállok veled.

Nem fogsz velem elbánni könnyen,
Bár sajtolod keserves könnyem,
Bár vérig sújtasz, tépsz, gyötörsz -
Százszor sebezve - büszkén állok
Mig összetörsz!

Tudom, hogy végre széttiporva,
Megsemmisülten hullok porba,
Tudom, hogy vaskezed legyőz; -
Elvérzem - jó, - de küzdve bukjam,
Miként a hős!

a_het_1897.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Békássy Helén: Hozzá.
  2017-09-30 06:49:54, szombat
 
  Békássy Helén:

Hozzá.


Át a csendes éjhomálynak
Titokzatos árnyain,
Száll te hozzád az én lelkem
Gondolatnak szárnyain.

Mint egy régi-régi álom
Átsuhanok sziveden
S amit régen tudni vágytam,
Kérdem tőled kedvesem !

Vajon a világ zajában
Gondolsz-e még néha rám ?
S vajon szived rejtekében
Boldog vagy-e igazán ?

Szeret-e ugy az a másik,
Ahogy az én végzetem,
Tégedet szeretni késztet
Mindhalálig kedvesem ! . . . .

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Békássy Helén: Isten veled.
  2017-09-19 09:12:35, kedd
 
  Békássy Helén:

Isten veled.


Megtörtént hát, amit remegve vártam,
Köztünk a végbucsu kimondva már;
A szivem ugy vonaglik fájdalmában
Mint szárnyavesztett, reszkető madár!
Csak egyszer még hadd csüggjön szemem rajtad
A lánggal, melyet aztán eltemet -
S ám teljesüljön ugy mint te akartad
Isten veled!

Ne félj, ne félj, Ítéletedet értem,
E néma megvetésből már elég,
Többé engem a súlyos vád ne érjen,
Hogy nincsen bennem női büszkeség!
Hát nem tudád, hogy nincsen büszkesége
A szívnek, hogyha lángolón szeret?
De mindegy már, ugy is örökre vége
Isten veled!

Az én jövőm már tisztán áll előttem,
Ám teljesüljön rajtam végzetem :
A szenvedés, a kínzó, mérhetetlen,
S a nem szűnő, a néma küzdelem!
Hadd remegjen csak egyszer még fel hozzád
E sziv, mely halni bir de nem feled,
Átkot, ne félj, e dobbanás nem hoz rád -
Isten veled!

Gondolsz-e rám, ha majd hiába várod
Az üdvöt, mely reád csak nem derül?
Ha egymagadban, csüggedetten járod
Az úttalan vadont szeretlenül?
S ha majd lejár a földi élet - ott fenn
Vajh melyik csillag lesz a te helyed ?. . .
De mindegy - már én nem kereslek ott sem -
Isten veled!

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Békássy Helén: Hózivatar
  2017-09-18 07:34:04, hétfő
 
  Békássy Helén:

Hózivatar


Leszáll az estnek holló szárnya
Zord fenyves feketél az árnyba,
Szakállát rázza tél apó -
Sűrűn, sűrűn esik a hó;
S a hópehely
Fehér lepel
Gyanánt terűl a földre el -
Süvölt a szélvihar nagyot . . .
Magam vagyok!

Homály borul a nagy szalonra,
A kandallónak tüze lomha,
Árnyak húzódnak a falon,
Kísértet ül a pamlagon, -
S rémképeket
Vad szörnyeket
Alkot a lázas képzelet! -
A szél veri az ablakot . . . .
Magam vagyok!

Majd meg sugárzó, tünde fénybe
Vonul egy másik kép elémbe:
Ha még valaki ülne itt,
Körém fonná a karjait:
,,Édes ne félj,
Oh csak remélj, -
Meglásd-, hamar tűnik az éj; -
Vészt jönni rád, én nem hagyok!" . . . .
Magam vagyok !

S ha egy kis szőke fürtű gyermek,
Mely víg játék után pihen meg,
Ölembe hajtaná fejét,
Kezembe tenné kis kezét -
Ily kétesen
Ily rémesen
Nem szólana az éj nekem!
Ragyognának a csillagok . . . .
Magam vagyok!

A kandallóban hűl a szikra,
Nincs ki az üszköt lángra szítsa;
Elhamvad a meleg parázs,
Recseg az ablak, - zeng a ház -
És sem szivem,
Sem tűzhelyem
Föl nem derül, ah sohasem! -
Egyedül élek, és halok . . . .
Magam vagyok!

A Hét 1895.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Békássy Helén: Őszi Dal.
  2017-09-17 07:15:40, vasárnap
 
  Békássy Helén:

Őszi Dal.


Hej, de rózsás kedvem
Volt nekem sokáig,
Viruló rózsában
Jártam én bokáig!

A világ azóta
Olyan nagyot bomlott,
Hogy bokáig járom
Most a sárga lombot!

Hervadt lomb megzörren
A szellő sóhajtul -
Haldokló szívem is
Néha föl-följajdul.

Már a lombnak mindegy
Dér vagy napsugára, -
Szívem - te is majd így
Alszol nemsokára!

A Hét 1895.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Békássy Helén: Erdőben
  2017-07-17 07:15:02, hétfő
 
  Békássy Helén:

Erdőben


E régi tölgyek rejtett sűrűjében,
Hol árnyat ád a lomb, és dalt a fészek -
Sok csendes órát - álmodozva ébren -
Elheverészek.

Nemrég a nagy világ zajgott köröttem,
Kiséröm volt sok édes, büszke álom, -
De vissza tértem ide szárnyszegetten . . .
Pihenni vágyom!

Itt gerle búg, madár szól lágyan, tisztán,,
Fűt, fát megérint a tavasznak ujja.
S a szív remélni kezd, hogy majd ő is tán
Szerethet újra.

Halkan szivem - közelg az est, már csend ül
A lombokon, - nem kezd madár se dalba,
Ne álmodj' te tavaszrul, szerelemrül -
Meg vagy te halva!

Budapesti Szemle. 1894.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Békássy Helén: Dalok
  2017-07-16 05:30:13, vasárnap
 
  Békássy Helén:

Dalok

1.

Új fénysugárra ébred
Erdő, mező, liget
Minden virul, föléled,
Ez tán a kikelet!

És megreszket egy álom
A szívnek mélyében
Már olyan régen várom
Ez tán a szerelem?

2.

Elnézem sokszor én
A fényes csillagot,
Mely fönn az ég sötét ívén
Oly gyönyörűn ragyog!

Bár volnék csillag én
Az égboltozaton
Neked ragyognék, csak neked
Magányos utadon

3.

Mily fényes volt a szép tavasz
Mégis elhervadott,
Mily égő volt a szerelem,
Mégis elhamvadott!

Mint énekelt a kis madár
Mégis elhallgatott,
Mint szeretett a kedvesem
És mégis elhagyott!

4.

Van nekem egy régi
Imádságos könyvem,
Egy sor írás benne
Megáztatva könnyel

Egy elhervadt rózsa
Szirmai alatta,
Egyszer réges-régen,
A kedvesem adta.

S ezeket nagy gonddal
Megőrzöm én szépen,
Más a szerelmünkből
Úgysem maradt nékem.

Vasárnapi Ujság 1893. április 23.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.