Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Jakab Ödön: Erdőben.
  2018-01-14 08:40:35, vasárnap
 
  Jakab Ödön:

Erdőben.


Mikor utoljára errefelé jártam,
Csend volt itt akkor, mint a halottas házban,
Az ösztövér fákon nem volt levél egy se,
El lehetett látni azok között messze.

Unatkozó szemmel bármerre tekinték,
ínség állt előttem, nagy, meztelen inség,
Hogy ő legyen úr a kegyetlen tél helyett:
Álmából még alig serkent a kikelet.

S lám, mivé lett az a pusztaság azóta :
Sűrű lomb szövődött a fára, bozótra,
Szép pázsitos a föld, hímezve virággal,
Innen is, onnan is zeng-bong a madárdal!

E gyors változáson, e dús fejlődésen
Elfog az ámulat varázsa egészen,
Ez a zsengő élet, szín, hang szinte szédít,
Nem győzöm számlálni számtalan szépségit!

Ujjongni szeretnék s tudj a Isten, mégse
Bírom adni magam víg örvendezésre,
Valami sehogvsem engedi azt tennem,
Sőt inkább sötétre felhőzi a kedvem.

Mert tudom, hogy a mi gyarapodik, fejlik,
Elébb-utóbb annak mind elmúlni kell itt,
Mindennek, legyen bár erősebb az ércnél,
A fejlődésében csak halál a végcél.

E dús tenyészet is majd odalesz megint,
Mihelyt az őszi szél hidegen rálegyint,
Levelük a földre mind lesírják a fák,
S lesz az erdő ismét bús, kihalt pusztaság!

És tudom, hogy én is, embernek születve,
E törvénynek szintén alá vagyok vetve.
Mikor a semmiből életnek indultam,
Már a temetőbe volt kiszabva útam!

Nem is panaszolok, nem is zúgolódom.
Továbbra is békén viselem a sorsom.
Testem elmúlását megnyugvással várom,
Csak a lelkem miatt van nyugtalanságom!

Hisz' e lélek is e testtel együtt fejlett.
Ö kis, gyönge mécs volt, én kis, gyönge gyermek.
Úgy nőttünk lassanként nagyobbról nagyobbra,
Én fénytelenül, ő fényesen ragyogva.

S ha változatlanúl örök a törvény itt.
Hogy minden fejlődés halállal végződik.
Akárhogy forgatom, a kérdés csak ijeszt:
Mi lesz a lelkemmel, egykor vajon mi lesz'. . . .

Budapesti Szemle. 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
Jakab Ödön: Rokkant lovak
  2017-10-15 06:43:02, vasárnap
 
  Jakab Ödön:

Rokkant lovak


Lassan döczög a szemetesszekér.
Előtte két ló: egy pej s egy fehér,
Az egyik béna lábára beteg,
A másik hátán régi, mély sebek.

Látni rajtok, hogy igába fogott,
Elnyűtt testöknek nehéz a robot.
Fáj a nagy terű, fáj a durva hám.
De valami még jobban fáj talán!

Mindkettő búsan hajtja le fejét.
Fásultan tűrve sorsuk szégyenét,
Míg gondolatjuk messze kóborol
Tarka emlékek földjén valahol.

Hej, milyen másként festett az a múlt!
Szabad róna, mely végtelenbe nyúlt,
Szép, buja rétek, hűs akáczliget,
Izzó verőfény, délibábvizek!

Aztán virradtak rá még szebb napok: 
Huszárcsapat és szédítő galopp,
Trombitazengés, csaták mámora.
Miket feledni nem lehet soha!

S míg így tűnődnek, gépkocsitülök
Éles sikolya csapja meg fülök.
Mintha csak ismét ott künn szólana
Rohamra hívó trombiták szava!

Hurrá!... Száguldni szeretnének ők!
De ott vannak már a kapu előtt.
Hol kosarakban rengeteg szemét
Várakozik, hogy szekérre vegyék.

Csak álljatok meg, szegény, jó lovak!
Hagyjátok el a fényes álmokat,
S ne búsuljatok, nézzetek reánk: 
Mi sem vagyunk ám, kik egykor valánk!

Mi is tudjuk, hogy mi a csatatér.
Nekünk is termett egykor ott babér.
Most pedig szürkén, gyáván poshadunk,
S idegen járom sebzi a nyakunk!

A ti sorsotok mégsem oly gonosz.
Mert titeket csak egy kéz ostoroz.
De rajtunk, kiket ég, föld elhagyott,
A fél világ bősz ostora sajog!

A ti sebetek immár behegedt.
De a mieink vérző, nyílt sebek,
S csak a jó Isten tudja egy maga: 
Begyógyulnak még egyszer valaha!

Vasárnapi Ujság 1920. február 8
 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
Jakab Ödön: Hazaszeretet
  2017-10-09 08:21:02, hétfő
 
  Jakab Ödön:

Hazaszeretet


Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyujt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,
Mert én a hazámat, szép Magyarországot,
Az egész világnál jobban szeretem!

Nem csupán azért, mert itt ringott a bölcsőm
És porló apáim csontja itt pihen;
Még mind ezeknél is valami erősebb,
Titkos erő köti ide a szivem!
Nincs annak neve, sem határolt lakása,
Észrevétlen árad mindenből felém:
Ott lappang a földben, virágban, folyóban,
Bércek erdejében, rónák ligetén.

Ringathatták volna bölcsőmet akárhol,
Szépséges hazámtól bármi messzire:
Nyugtalan ösztönnel csak ide vágyódnám
Az édes magyar föld vidékeire;
Miként a vad, mely rab anyától született
S igazi otthonát nem ismeri még,
De azért nyomban az erdőnek iramlik,
Szülő ketrecéből mihelyest kilép.

S puszta véletlenből künn is pihenhetne,
Idegen ég alatt, apáim pora:
Fölkeresném őket, megsiratnám őket,
De ott fogni csak nem tudnának soha!
Húzhatna akárhogy a kegyelet szála:
Mit nekem ott az a parányi halom?
Mikor a hazámból óriási bércek
Integetnek át a kéklő távolon!

Nem lehet, nem lehet elszakadnom innen!
Itt maradni: élet; távozni: halál!
Inkább kell nekem a börtön magyar földje
Más ország kényelmes palotáinál!
Az én honszerelmem éber hold az égen,
Mit derűs napfényben látni sem lehet,
De mindegyre szebben tündököl, ha búsan
Alkonyodni kezd lent a mezők felett.

Nem csak a bőségben, nem csak az örömben
Szeretem, imádom ezt a földet én;
Talán még százszorta forróbban szeretném
Koldussága, gyásza setét idején!
Lehet akármilyen szánalomra méltó,
Verheti búbajjal, szégyennel az ég:
Én halálomban is hű maradok hozzá,
Amint életemben hozzá hű valék!

Feláshatja majd a vándor szél poromat
S elfúhatja messze idegenbe ki,
Csak hiába lesz mind: kegyetlen haragja
Innen azt örökre nem száműzheti;
Mert amint látom, hogy valamely másik szél
Hazám felé szállni készül csöndesen:
Felkapok hátára s újból itthon termek
Szép Magyarországon, szülőföldemen!
 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
Jakab Ödön: Szegény magyar. . .
  2017-10-06 08:11:43, péntek
 
  Jakab Ödön:

Szegény magyar. . .


Szegény magyar, édes népem,
Békességed mikor lészen ?
Rég izzadsz már kemény tusán,
Nyughatnál a sok harcz után.

Nem bántod te senki fiát,
Láthatja az egész világ;
A ki nem húz ujjat veled,
Nagyon is megembereled.

S mégis, gyáva lesben állva,
Van ellenség csordaszámra,
Nem csak ott künn, de ide benn :
Ezredéves tűzhelyeden.

Ha kenyeret nyujtasz nekik,
A kenyeret, azt elveszik,
Hanem aztán hála helyett
Meg is marják a kezedet.

Fenekednek rád czudarúl,
Hogy mért vagy a házadban úr ;
Szeretnének porba verni,
Föld színéről elseperni.

Csak az a baj, hogy nem megyén
Az a dolog oly könnyeden !
Ha fejünkre gyúl a házunk :
Bizony mi sem szunyókálunk.

S ha két karral Árpád hajdan
Győzni tudott annyi bajban :
Tán ma sincs még a magyarnál
Kevesebb kar két jó karnál.

És ha egyezer talpra kelünk,
Talpra kél a múlt is velünk :
Hadkeverő daliái
Elé fognak ismét állni.

Egész ország csatatér lesz,
Minden fűszál csupa vér lesz,
Duna, Tisza bé lesz födve
Csatafüsttel sűrű ködbe.

Mikor aztán majd a szelek
Elverik a füstfelleget:
Szomszéd népek szemeinek
Lesz a síkon mit nézni meg!

Az ellenség eltiporva
Fog heverni, mint a polyva,
Gyűlölséget elfeledve,
Dicstelenül szenderegve.

Mi pedig ott igaz ügyünk
Győzelmére víg tort ülünk,
Míg fegyverünk' az ég napja
Mosolyogva ragyogtatja . . . .

Vasárnapi Ujság 1887. október 9.
 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
Jakab Ödön: Ha élne most az én édesanyám
  2017-10-01 03:54:09, vasárnap
 
  Jakab Ödön:

Ha élne most az én édesanyám


Olykor, ha lámpám fénye mellett,
Úgy éjszakánként elmerengek,
S szomorú szívvel eltűnődöm
Sok esztendőre gyűlt időmön,
Felsóhajtok: be áldás volna rám,
Ha élne most az én édesanyám!

Öregember bús hangulatát
Orvosok meg nem gyógyíthatják,
Sorvadó keblem fel nem épül
A világ minden gyógyszerétől!
E bajt enyhíteni egy tudná talán:
Ha élne most az én édesanyám!

Ma is csak úgy, mint réges-régen,
Ő volna végső menedékem:
Mindent, mi fáj, mi szívem tépi,
Elpanaszolnék sorra néki,
S fejem áldott keblére hajtanám,
Ha élne most az én édesanyám!

És míg ő búmnak okát hallva,
Becéző szóval vigasztalna:
Elfeledném a keblén nyomban,
Hogy oly sok év a vállamon van!
Egészen újjászületnék szaván,
Ha élne most az én édesanyám!

Mert ősz fővel is mind hiába,
Nem öreg más, csak aki árva
Szülője mellett még az ernyedt
Agg sem egyéb, csak nagyobb gyermek.
S magamat is csak annak tartanám,
Ha élne most az én édesanyám!

Őt magam előtt látva folyton,
Könnyebb volna viselni sorsom:
A véghatárt, mely már közelget,
Sehogyse látnám oly közelnek,
Akárhogy hullna a tél hava rám,
Ha élne most az én édesanyám!

Észre sem venném a lelkemmel,
Hogy itt az idő és mennem kell;
Elszenderülnék lassan, szépen,
Miként az erdő langy estéken
Elszenderül a fülemilék dalán,
Ha élne most az én édesanyám!
 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
Jakab Ödön: Ott születtem…
  2017-09-28 07:00:20, csütörtök
 
  Jakab Ödön:

Ott születtem...


Ott születtem a hegyvidéken,
Oda köt minden jó emlékem;
A hegyi dalt még most is hallom
Vándorolni a hűs fuvalmon.

Van egy sír ott a hegyvidéken,
Csemete bokrok sűrűjében;
Annak a sírnak gyász engem
Elkísér egész életemben.

És leszakadtam mégis onnan,
Hogy utam árván kóboroljam,
Hogy az idegen messzi tájon
Szívem örökké visszafájjon.

S ha már a sorsom úgy akarta,
Még se bánom, hogy messze hajtsa!
Maradva csendes otthonomban,
Nem volna vágyam semmi mostan!

De így akármely tájra menjek,
Szüntelen édes vágy melenget
- S boldog szív, mely sírig édes,
Kiolthatatlan vágyat érez.
 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 241 db bejegyzés
e év: 552 db bejegyzés
Összes: 30449 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 540
  • e Hét: 540
  • e Hónap: 155273
  • e Év: 349138
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.