Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Soós Lajos: Egy szent hajlékhoz.
  2018-07-02 07:59:41, hétfő
 
  Soós Lajos:

Egy szent hajlékhoz.


Egy szent hajlékhoz mit vén szederfa árnyal
Elrepül a lelkem könybe fürdött szárnynyal,
Kopog az ablakján - de senki se hallja; -
Nem nyilik az ajtó az ébresztő zajra:
Csendes itt már minden, . . az élet kiveszve . .
Megpihenni mégis - rá száll az ereszre.

S álmodik . . álmodik: a tova tűnt évek
Lombja vesztett fáján a rügy újra éled;
A boldogság madár rég elnémult ajka
Csicseregve rakja szétdúlt fészkét rajta . .
A multak tündére - a melyet úgy gyászol -
Feltakarja keblét, s' meglebben a fátyol:

Népes lesz az udvar, a virágos kis kert:
Mind-mind együtt vannak a kiket úgy ismert
Édes csók fogadja hű karokba zárva:
És - felejti kinját, felejti hogy árva - -
Öleléseik közt elhal a szó ajkán:
Mint a habok gyöngye a hullámvert sajkán.

Bejárja a kertet, a szobákat szinte !
Hol egykor a remény annyi rózsát hinte . .
Melyben a gyermekkor - ez a csába éden -
Lemosolyga rája hajnal köntösében;
Hol, - az ifjú vágya galambszárnyat ölte:
Mig - a csalódások ölyve meg nem ölte . .

- Álmodik . . álmodik . . Óh ! bár ébredése
E kegyetlen kherúb - mind örökre késne:
De, tűnik az álom . . csillag fut az égen:
Ez a hulló csillag az én üdvösségem,
Az én boldogságom; - melyet zokog dalom . .
Az én örökségem itt: - csak egy sírhalom. -

Pápai Lapok. 1888. május 20.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Kis csalogány.
  2018-07-01 06:55:52, vasárnap
 
  Soós Lajos:

Kis csalogány.


Kis csalogány sir a berek árnyán,
Hallgatom édes, méla dalát.
Hallgatom a szép, nagy Balatonnak
Rá susogó halk, mély moraját.

Álmodik e szív - és ez a lélek
Messze a múltba vissza mereng . . .
Tűnt szerelemnek hajnalfénye
Messze a múltból - vissza dereng.

Csattog a dal, száll - zendül az ének;
Csordul a könnyem . . . itt ki se lát -
Édes ez a könny : sírni miattad;
Vissza merengve, vissza te rád !

Csattog a dal . . és suttog a hullám,
Álmodik a szép, nagy Balaton . .
Alkonyi szellő száll a habokra,
Bús ködök ülnek már a napon ;

Még alig egy perc : és lehanyatlik,
Hogy bucsucsókot vesz a vizen: -
Némul a dal és némul az ének . . .
Felzokog, úgy sir árva szívem.

Balatonvidék, 1900. július 15.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Szabadban.
  2018-06-05 07:28:34, kedd
 
  Soós Lajos:

Szabadban.


Szent zsolozsmát zeng a berek csattogánya,
Szerelmet susognak a hűs árnyú lombok,
Át karolja lelkem - mint egy édes álom
A tavasz fuvalma, midőn itt bolyongok.
Kanyargó pataknak pázsit szegte partján
Harmat gyöngyöt ringat a virág szűz kelyhe,
Szomorú füzágon mely a vízre hajlik,
Zokog a bús gerle.

Amodább a réten - fontos komolysággal
Párja után lépdel a vándorló gólya,
Kis méhecske zümmög - tarka barka színben
Köpköd a viránynak ezer pillangója.
Gyors fecskék suhannak át a tiszta légen,
Hangot kap a szellő a juh nyáj kolompján;
Amint a vén pásztor uszítja kutyáit,
Támaszkodva botján.

Barna fürtű lányka korsóved kezében
Keskeny gyalog útról, siet a patakra;
Majd partjához érve,- fodoros szoknyáját
Csintalan bokorka vissza, vissza kapja.
Hófehér bokáját, gömbölyű szép karját
Egész a könyékig, le a vízbe mártja -
Úgy piheg a keble, - hogy vajon mit érez (!)
Csak az isten látja.

Csak az isten látja, - meg a juház bojtár
Ki ott a füvön elnyújtózva sütkérez,
Mért piheg a kebel félig takart halma,
Az a dobogó szív, ott belől mit érez.
Tudja ö már jól azt, ismeri már régen
Ha nem mondja is, de megesküdne rája;
Azt kesergi, csendes, hold világos estén
Síró furulyája.

Nem is késik tovább, - megsimitva bajszát,
Tulipántos szűrét nyakába teríti:
A nélkül, hogy szólna - oda lép a lányhoz,
S a bugyogó korsót gyorsan meg meríti.
Derékon karolja, csókot, nyom ajkára
- Elpirul a kis lány, mintha bizony lesnék;
Vállára borulva, azt suttogja, kérdi:
Ugy-e hogy - szeretsz még ?

Megindulnak együtt, majd szét válik utjok.
Az egyik erre visz - amarra a másik.
Ki - szolgált komondor kullog a bojtárral,
Mintha unná magát, akkorákat ásít.
Megtörik a napnak aranyos sugara,
Távol - setét felhők dagadnak az égen.
Térítsd meg a nyájat ! Kiált a vén pásztor
Ott, a dűlő végen.

S nézem a felhőket, amint emelkednek
Meredek homlokán a forró azúrnak.
Túl a láthatáron - tévelygő villámok
Tüzes ostorai czikázva kigyulnak.
A levél se mozdul, itt még csend a tájon,
Odébb a szél, a port kavarogva hordja,
S el-el kap egy hangot; - ez a menydörgésnek
Fenséges akkordja.

Lebilincsel képed, gyönyörű természet,
Bámulva templomod változó csodáit:
Lelkem - elfordulva a világ zajától,
Kebleden pihen meg - s csupán téged állit.
Te ragadsz el engem ! mosolygó szépséged
És nagy haragodnak fenségében, újra.
Minden kis fűszálban - tégedet imádni
Int, az isten ujja.

Veszprémi Független Hirlap, 1882. jun. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Nincs már nékem . . .
  2018-06-01 08:10:50, péntek
 
  Soós Lajos:

Nincs már nékem . . .


Nincs már nékem itt világom !
Mért is élek e világon !
Mindenütt bú - fájdalom
Tépi, marczangolja lelkem:
Sorsharagnak átka nyom.

Mint Ahasver úgy bolyongok,
S nem lelek egy üde lombot -
Mely sátrába intene . . .
Oh ! tekints rám fénylakodból:
Irgalomnak istene !

Vedd egekbe hő fohászom !
Szánd, meg végre néma gyászom,
Kinaimnak tengerén;
Melynek hullám-torlatában :
Küzd a fulladó remény !

Adj pillámra sírni könyet,
Hogy enyhüljön, lenne könynyebb
Ez égő nyíl verte seb;
Melynél egy pokolnak kínja :
Sem lehet már terhesebb !

Avagy - vonj szememre álmot:
Melyre ébredés nem támad,
Több hajnalfény nem dereng;
S csókjától a szív begyógyul:
Felejtve - múltat, jelent . . .

Oh, jelöld ki síri ágyom:
Melyben elpihenni vágyom,
Megküzdvén bús harczomat;
S rejtsd el kebleden Nirvána -
A feledés fátyolába:
Könytől ázott arczomat !

Veszprémi Független Hirlap, 1886. máj. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Balatoni ringó habok.
  2018-05-01 05:07:54, kedd
 
  Soós Lajos:

Balatoni ringó habok.


Balatoni ringó habok,
Rátok egy menyország ragyog.
Ahány csillag van az égen,
Mind itt fürdik réges-régen.

Itt fürdik a kelő hajnal,
Széjjelomló arany hajjal.
Palástját a bibor alkony,
Itt teriti szét a parton.

Itt álmodik a szerelem,
Harmatos rózsalevelen,
És ha álmainak vége,
Napsugáron száll az égbe !

Békésmegyei közlöny, 1897.aug. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Az én tanyám.
  2018-04-29 06:47:23, vasárnap
 
  Soós Lajos:

Az én tanyám.


Az én tanyám gerlefészek,
Nem zavarják csendjét vészek;
Szerelem a védő lombja . . .
A világra semmi gondja.

Gerlefészek, ingó-bingó,
Ráhajlik egy rózsabimbó.
Rózsabimbó édes ajka . . .
Álmodik a lelkem rajta.

Ez a szív, már nem a régi :
Hogy tud égni . . . Hogy tud élni !
Nem csinál mást - van benn módja -
Csak turbékol, gerle módra.

Békésmegyei közlöny, 1897.aug. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: A múltról.
  2018-03-15 06:26:00, csütörtök
 
  Soós Lajos:

A múltról.


Lebbentsd fel fátylát az elmúlt időknek,
A szent harczokról - zengj te bús koboz.
Vezesd e népet a hír és dicsőség
Ma már oly rombadölt oltárihoz.
Tanuljon itt e nép hazát szeretni
Melyért már elvérzettek annyian . . .
Hol égbe nyúl a hármas bérczek orma,
'S zokogva fut a négy testvér folyam.

Idézd fet őket párducz kaczagányban,
Fehér "Táltos"-sal - tüzes pej lovon:
Hogy összegyűlve áldomást ivának,
Midőn kiküzdve lön e drága hon.
Az égő oltár fényes lángja mellett
A hét vezér közt a véres kehely - - -
Midőn szent esküvésre összehívja
Népét, - megfúva nagy kürtjét Lehel.

Idézd fel unokáját ős Ügeknek
Hadúrnak szent kardjával oldalán:
A melylyél utat tört a hősi népnek,
Kárpátok viharedzett szirlfalán.
Jővén e délibábos rónatájra.
Hazát alkotva a szent téréken !
Zengj diadalmat, hosszú álmaiknál
Borongva messze szálló énekem.

Oh zengj a múltról ! hogy dicső varázsa
Felrázza ezt az alvó nemzetet.
Amely a tétlenségnek zátonyába
Ma már, oly rozsdamart horgonyt vetett.
Deríts súg árt, a létnek tengerére,
Hol úgy locsognak a szenyes habok . . .
Idézd fel az ősöknek honszerelmét
Mely mint a csillagtűz fényben ragyog !

Csak egy sugár a múltnak dicshonából,
Mely hajnalt fest - hazánk borult egén
Mert jöni kell egy boldogabb jövőnek !
Vagy elveszünk balsorsunk tengerén. !?!
Nagy istene - a sorsüldött magyarnak
Küldj egy sugárt ! melyen e nép hevül . .
És tettre kelve - az ősök hazáját
Megvédi híven - "rendületlenül".

A múlt - teremtsen példát a jövőnek,
Így nemzetem nem féltelek soha !
Ha tettre buzdit-e "félistenek"-nek
Csaták zajában elvérzett sora . .
Így - zúgjon bár reád a sors haragja:
Ha ég szivedben honszerelmi láng !
Kilépve a jelen tespedt ködéből
Ismét leszünk, mik egykoron valánk.

Ébredj én nemzetem, s már valahára
Tépd szét álmod fojtó bilincseit !
Tekints a múlt tettekben dús honára,
Amely szivedben lángot gyújt, - hevít:
Kövesd az ősök lángzó honszerélmét,
Létünk hajója igy előhalad !
S lesz még e nemzet Árpád szép honában,
Miként egykor volt: - boldog és szabad !

*

- Lebbentsd fel fátylát az elmúlt időknek,
A szent harczokról zengj le bús koboz.
Vezesd e népet - a hir és dicsőség
Ma már, oly rombadölt oltárihoz.
Tanuljon itt e nép hazát szeretni
Melyért már elvérzettek annyian . . !
Hol égbe nyúl a hármas bérczek orma,
'S zokogva fut a négy testvérfolyam.

Veszprémi Független Hirlap, 1882. március 18.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Hajnal
  2018-02-20 07:17:56, kedd
 
  Soós Lajos:

Hajnal


Száll a harmat,
Kél a hajnal - szende képe
Ott mosolyg a láthatáron,
Bíbor ágyából kilépve.
Arany csipkés biborfelleg
Takarója . . .
Pajkos szellő - meglebbenti
Fellebenti néha róla.

Halvány arczán -
Szemérmetes pir fut végig;
Hogy azok a korhely ifjak -
A csillagok, mindezt nézik :
Rózsás ujja - hamiskásan
Int most rájok;
Mire azok szégyenkezve
Szemlesütve félre állnak.

Könnyű leplét -
Hab termetén igazitja,
Szőke fürtit elsimítva
Piros ajkát csókra nyitja :
S tekintete . . .
A kelő nap arczán vész el:
S szerelmében - csókba fullad
Kebelén egy öleléssel.

Veszprémi Független Hirlap, 1885. április 25.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Merengés.
  2018-02-14 07:36:31, szerda
 
  Soós Lajos:

Merengés.


Elmereng a lelkem, mint a bérczlakó sas
E kopár jelennek rideg sziklaormán.
Felette a bánat fellegei szállnak,
Kósza fürteikkel, sötéten mogorván.
Majd a képzeletnek aranyos sugára
Tarka szivárványt szó a libegő ködbe . .
És - mint szűz jegyesét a szerelmes ifjú
Hétszinű szalagból font pártával föd be,

Lent a láthatár - mint álmodó menyasszony
Elpirulva váltja gyöngyhimezte leptét;
S tovalebben lelkem, tündér völgy ölére:
Hol kanyargó csermely, tarka-barka lepkék,
Tavasz verőfénye, hús berek magánya
Csillagsugáros éj, bús csalogányének,
Mormoló hullámok, titkosárnyu lombok
S rózsa lúgosai nyílnak a reménynek.

Édes itt pihenni - álmodva a múltról;
Boldog szerelemnek kéjtől duzzadt keblén . . .
A Jelen siralmát, a jelen keservét,
Mintha nem is volna, egyszerre feledvén.
Álmaim tündére gyöngyöző serleggel
Kínálja im hévült; csókra szomjas ajkam;
Karjaiban ringat, és selyem palástját
Gyöngéd szeretettel vonja végig rajtam.

S felebbenti titkos fátylát a jövőnek;
Ahová a múltról aranyhidat épít
E két angyaltestvér: Emlékezet Remény . .
Óh mily gyorsan foly e kedves munka nékik
S belépve a jövő fényes csarnokába:
Szerelmem leánya kezembe kis kezed , !
Mely az üdvösségnek igazgyöngyel hintett,
Virágokkal hímzett ösvényein vezet. - -

Én merengő lelkem sződd tovább ez álmot!
S koszorúba fűzve legyen minden emlék . .
Amely egykoron a boldog szerelemnek
Kéjtől duzzadt keblén üdvben meg szülemlék,
És ha álmaidból a valóra ébredsz; -
Midőn a csalódás hideg széle rád nyit . .
Csókold sorba könyed hulló harmatával
Vesztett üdvösségem széttépett virágit! -

Veszprémi Független Hirlap, 1885. október 3.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Ha örök álomra.
  2018-01-24 09:12:27, szerda
 
  Soós Lajos:

Ha örök álomra.


Ha örök álomra
Fejemet lehajtom:
Itt legyen a sírom
A Balatonparton.
Fészket rejtő berek
Arnyán ide ássák :
Hadd halljam a ringó
Habok suttogását.

Ez a megsebbzetfc szív
- Mely annyit fájt itt-ott -
Megérzi, megérti
Azt a sok szent titkot,
Mit a ringó habok
Majd egymásnak adnak,
Midőn a hullámok
Gyöngyei dagadnak.

Édes lesz itt álmom,
Édes pihenésem ; -
De minek is várok ?
De minek is késem ?
A kit lépten-nyomon
Üldöz, sújt az átok : -
Ássátok azt a sírt . . .
Ássátok . . . ássátok . . .

A hová megfáradt
Fejemet lehajtom,
Itt legyen a sírom
A Balatonparton,
Melyet úgy imádott
Ez a fájó lélek . . .
Áldott legyen a perez :
Melyben ide térek.

Vasárnapi Ujság 1902. julius 6.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 170 db bejegyzés
e év: 2295 db bejegyzés
Összes: 32192 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1338
  • e Hét: 23213
  • e Hónap: 75446
  • e Év: 1446522
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.