Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Soós Lajos: Hajnal
  2018-02-20 07:17:56, kedd
 
  Soós Lajos:

Hajnal


Száll a harmat,
Kél a hajnal - szende képe
Ott mosolyg a láthatáron,
Bíbor ágyából kilépve.
Arany csipkés biborfelleg
Takarója . . .
Pajkos szellő - meglebbenti
Fellebenti néha róla.

Halvány arczán -
Szemérmetes pir fut végig;
Hogy azok a korhely ifjak -
A csillagok, mindezt nézik :
Rózsás ujja - hamiskásan
Int most rájok;
Mire azok szégyenkezve
Szemlesütve félre állnak.

Könnyű leplét -
Hab termetén igazitja,
Szőke fürtit elsimítva
Piros ajkát csókra nyitja :
S tekintete . . .
A kelő nap arczán vész el:
S szerelmében - csókba fullad
Kebelén egy öleléssel.

Veszprémi Független Hirlap, 1885. április 25.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Merengés.
  2018-02-14 07:36:31, szerda
 
  Soós Lajos:

Merengés.


Elmereng a lelkem, mint a bérczlakó sas
E kopár jelennek rideg sziklaormán.
Felette a bánat fellegei szállnak,
Kósza fürteikkel, sötéten mogorván.
Majd a képzeletnek aranyos sugára
Tarka szivárványt szó a libegő ködbe . .
És - mint szűz jegyesét a szerelmes ifjú
Hétszinű szalagból font pártával föd be,

Lent a láthatár - mint álmodó menyasszony
Elpirulva váltja gyöngyhimezte leptét;
S tovalebben lelkem, tündér völgy ölére:
Hol kanyargó csermely, tarka-barka lepkék,
Tavasz verőfénye, hús berek magánya
Csillagsugáros éj, bús csalogányének,
Mormoló hullámok, titkosárnyu lombok
S rózsa lúgosai nyílnak a reménynek.

Édes itt pihenni - álmodva a múltról;
Boldog szerelemnek kéjtől duzzadt keblén . . .
A Jelen siralmát, a jelen keservét,
Mintha nem is volna, egyszerre feledvén.
Álmaim tündére gyöngyöző serleggel
Kínálja im hévült; csókra szomjas ajkam;
Karjaiban ringat, és selyem palástját
Gyöngéd szeretettel vonja végig rajtam.

S felebbenti titkos fátylát a jövőnek;
Ahová a múltról aranyhidat épít
E két angyaltestvér: Emlékezet Remény . .
Óh mily gyorsan foly e kedves munka nékik
S belépve a jövő fényes csarnokába:
Szerelmem leánya kezembe kis kezed , !
Mely az üdvösségnek igazgyöngyel hintett,
Virágokkal hímzett ösvényein vezet. - -

Én merengő lelkem sződd tovább ez álmot!
S koszorúba fűzve legyen minden emlék . .
Amely egykoron a boldog szerelemnek
Kéjtől duzzadt keblén üdvben meg szülemlék,
És ha álmaidból a valóra ébredsz; -
Midőn a csalódás hideg széle rád nyit . .
Csókold sorba könyed hulló harmatával
Vesztett üdvösségem széttépett virágit! -

Veszprémi Független Hirlap, 1885. október 3.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Ha örök álomra.
  2018-01-24 09:12:27, szerda
 
  Soós Lajos:

Ha örök álomra.


Ha örök álomra
Fejemet lehajtom:
Itt legyen a sírom
A Balatonparton.
Fészket rejtő berek
Arnyán ide ássák :
Hadd halljam a ringó
Habok suttogását.

Ez a megsebbzetfc szív
- Mely annyit fájt itt-ott -
Megérzi, megérti
Azt a sok szent titkot,
Mit a ringó habok
Majd egymásnak adnak,
Midőn a hullámok
Gyöngyei dagadnak.

Édes lesz itt álmom,
Édes pihenésem ; -
De minek is várok ?
De minek is késem ?
A kit lépten-nyomon
Üldöz, sújt az átok : -
Ássátok azt a sírt . . .
Ássátok . . . ássátok . . .

A hová megfáradt
Fejemet lehajtom,
Itt legyen a sírom
A Balatonparton,
Melyet úgy imádott
Ez a fájó lélek . . .
Áldott legyen a perez :
Melyben ide térek.

Vasárnapi Ujság 1902. julius 6.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Legyen tiéd e dal.
  2018-01-14 08:35:58, vasárnap
 
  Soós Lajos:

Legyen tiéd e dal.


Jóságodért, én kedves kis hugom,
Mit adjak néked ? magam sem tudom . . .
E szívet : - oh ! de mit nyernél vele;
Hisz el se bírnád, oly nehéz tereh . . .
Ezt : csak a kínok ölyvének hagyom ;
Ha már elkezdte - tépje is agyon.

Mit adjak néked ? mással nem birok.
Legyen tiéd e dal: mit most irok,
Melybe lelkem szerelme olvad át ;
Mint tenger árja, ha lehull a gát.
E dal: hozzád száll, nálad is marad;
Fáradt madárként, pálmalomb alatt.

Mert távozom - habár még nem hiszik
Oda: hová a koporsót viszik . . .
Hol - melyek úgy gyötörnek még ma im -
Elcsendesülnek lázas álmaim :
Mint, a zongorán a lépett hurok . . .
Majd, kis húgom, majd ott meggyógyulok.

Ez a fájó seb, majd ott béheged,
Mit úgy enyhíte áldott kis kezed ;
Ki - hozzám mindig jó, igaz valál;
- A legjobb orvos: mégis a halál . . .
De hagyjuk ezt - rosz húrokat verek -
Te, még az életet nem ismered.

Ne is ismerd meg - mint én, úgy soha!
Ne légyen ez hozzád oly mostoha ;
Merre utad visz, későn és korán,
Virágfakadjon lépteid nyomán . . .
S ha lenn a sirban porlad már porom :
Gondolj rám vissza - néha, olykoron.

Balatonvidék, 1900. febr. 11.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Mit álmodol . . .
  2018-01-03 08:20:21, szerda
 
  Soós Lajos:

Mit álmodol . . .


Mit álmodol, édes anyám
Oda lenn a sírba' ?
Azt kérdezem hantjaidra
Leborulva, sírva.

Van-e csöndes nyugodalmad
Én miattam ottan ?
Nem érzed-e, mily elhagyott
Árva vagyok mostan?

Oh ! ne tudd meg szenvedésim :
Hogy hány-vet a hullám . . .
Tört remények erdejének
Hulló lombja hull rám.

Óh ! ne tudd meg, legyen álmod
Csöndes, édes álom . . .
Porladozó szent szivednek
Semmi ott ne fájjon.

Oh ! ne tudd meg. . . Ha majd hozzád
Elröppen e lélek:
Majd ott, - majd a másvilágon
Mindent elbeszélek.

Vasárnapi Ujság 1902. julius 6.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: A szerelem bibliája.
  2017-12-19 07:02:01, kedd
 
  Soós Lajos:

A szerelem bibliája.


Míg mások az élet vásári zajában
A piaczra állva ütik a dobot,
Addig én, magányom rejtett, néma csendjén
Elvonulva félre - munkához fogok.

írom és csak irom a daloknak könyvét ;
Mig vágyak hevitnek, mig emlékezem,
Mig e szívnek csak egy dobbanása lüktet,
Mig a tollat bírja reszkető kezem.

Írom és irom a daloknak könyvét,
Nem zavarja lelkem semmi földi nesz ;
Álmaimmal - fel - az Istenekhez járok
E könyv : " a szerelem bibliája " lesz.

Hogy ha ezt megírtam, nem éltem hiába,
Ha benne csak egy sziv enyhülést talál :
Lezárhatja ekkor; zárja is le ajkam,
Megváltó csókjával a szelid halál.

Békésmegyei közlöny. 1897. december 30.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Zajgó hullámokon.
  2017-12-15 06:25:18, péntek
 
  Soós Lajos:

Zajgó hullámokon.


Hát össze vonjam a vitorlát,
Mely száz veszélyel szembe szálla ! !
A melyen már végig czikázott
A sors harag ádáz viszálya.
Mely büszke daczczal álla harczot
Villámoktól meg szaggatottan,
Midőn a rév a láthatáron
Akkor vonuljak vissza mostan (?)

Nem ! - csüggedést lelkem nem ismer,
És gyáván meghajolni nemtud.
Hajóm - félénken a vihartól
Bűzhödt partok árnyába nem fut.
Éles szirtek ormához ütve
Csapkodja bár habok dagálya :
Foszlányokká legyen vitorlám ;
Nem adja meg magát a gálya !

- Zajgó hullámok ostromában
Nem egy sebet kapott a borda :
De fenn - szilárdan állt az árbocz,
S czélt nem tévesztve - bizton horda.
Tátongva nyílt itt - ott is - örvény
Setét palástjában az éjnek,
S nem egyszer hívtak csáb ajakkal
A kharibdiszt lakó szirének. -

S tán - gyöz is a biű-báj varázsa
Ha csillagom nem kél az égen :
Vezér sugárit szét lövellve,
Hogy a hajó jó útra térjen.
És - tűnt a mámor, mint a pára :
Ha fény ragyog a lomha ködbe,
Önérzetem - mint egy hadisten
Aczél paizszsal védve-födve.

Erőt kölcsönöz a küzdelemre
A hönn vágyott győzelmi pálma;
És emlőin a szép reménynek
Fel mosolyg, lelkem édes álma . . .
- Dagadjatok feszült vitorlák
Szembe szállva bátran a vészszel!
És igy hajóm - vagy czélhoz ér, vagy
A villámok tűzébe vész el !

Veszprémi Független Hirlap, 1884. junius 7.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Szépséged..
  2017-12-01 07:51:54, péntek
 
  Soós Lajos:

Szépséged..


Ha a te szépséged
Lefesteni bírnám:
Csillagfénybe mártott
Hattyutollal irnám !
Színeket kérnék a
Hajnal sugarától,
Harmatgyöngybe fürdő
Liliom szirmától.

Kölcsön kérném tüzes
Nilait a napnak:
Ha a vándor felhők
Aranyszárnyat kapnak . . .
Szeplőtlen azúrját
Jellegtelen égnek;
Midón megszületik
A csalogányének . . .

Ha ez mind megvolna,
Ha ez mind meglenne,
Oh az a kép mégis
De halavány lenne ;
Mind eme varázslat
Nem adhatná vissza :
A te nagy szépséged
Oly szent, szűzi, tiszta.

Csak az Isten ujján
Volt egy méltó ecset;
De az is lehullott,
De az is leesett.
Édes gyönyörében
Hogy valóra vála :
Ragyogó szépséged
Nyíló rózsaszála !

Kenese, 1897. július hó

Veszprémi Független Hirlap, 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: De jól tetted.
  2017-11-30 08:04:28, csütörtök
 
  Soós Lajos:

De jól tetted.


De jól tetted szép hűtlen kedvesem, hogy
Másnak nyújtottad azt a kis kezet:
Nem osztottad meg vándor bujdosásom.
Mely a kínok gyehennáján vezet
A te utad - rózsás berek köríti . . .
Mig az enyém - oly rémes, oly merész:
Mint amidőn örvények közt haladva,
Tört árboczával küzd a tengerész.

De jól tetted . . . melyért átokra jajdult: -
Áld, és megáld e vonagló ajak.
Vétkeztem ellened - s az isten ellen ;
Imáimban: hogy egykor bírjalak.
Melynek homlokát napsugár nyilazza :
Avagy, vihar villáma döngeti:
A bércztetön : az erdők gyöngyvirága
Nem élhet, e hely nem való neki.

De jól tetted . . . hogy fájna az nekem most,
Ha együtt szenvednéd mind azt velem:
Mit átszenvedtem hosszú harczaimban,
Le ejtve végre küzdő fegyverem . . .
Hogy fájna e szív érted és miattad;
Itt hagyni árván, egyedül, magad:
Midőn, - már érzem, hogy - az őrületnek
Saskörme vonszol, tép, szaggat, ragad . . .

De jól tetted . . . nem fáj igy elmúlásom
Nem fáj a válás, méeg ilyen kora.
Nem zúgolódom többé sorsom ellen.
Nem jajdulok fel többé nem - soha !
Te: csak virulj ! . . . csókoljon harmatával
Az üdvözítő, édes szerelem . . .
. . . De jól tetted, hogy kezed másnak adtad,
De jól tetted, hogy nem jöttél velem.

Veszprémi Független Hirlap, 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Maradj.
  2017-11-11 05:38:44, szombat
 
  Soós Lajos:

Maradj.


. . . Boldog szeretemnek ringató ölében
Álmodozz csak lelkem . .
Édes itt pihenni - vesztett harczok után
Sebzetten, le verten.

Ölelő karjából fürtös kedvesednek
Mért repülnél messze ? ?
Lantod feszült hurja - csak az üdvösségnek
Hymnusát eressze . .

Maradj itt: ne szólj a zordon fellegekhez
Hol villám czikázik.
Ápold a virágot, mely szelid korányban
Harmat gyöngytől ázik . .

Szívd e kehely mézét; mosolygva int feléd
Minden egyes szirma:
Tündéri álmoknak titkos jegyeivel
Tele s tele irva . . \

Feledd a világot és kufár zaját el!
Álmodj e szent csendben:
Melyet nem zavar - csak egy-egy édes sóhaj -
Mely a menybe lebben . .

Keble halytyu halmán szerelmed üdvének
Sződd tovább ez álmot:
Melyet koszorúzni Olymp istenei
Egyenként le járnak.

Pápai Lapok. 1889.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 200 db bejegyzés
e év: 511 db bejegyzés
Összes: 30408 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1984
  • e Hét: 16190
  • e Hónap: 119185
  • e Év: 313050
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.