Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Soós Lajos: Emlékszel-e . . .
  2018-09-02 07:44:34, vasárnap
 
  Soós Lajos:

Emlékszel-e . . .


Merre, hol vagy egyetlen virágom ?
Emlékszel-e néha néha rám !
Bekopog-e az emlékezetnek
Kis tündére, szived ajtaján ?
S ott szerelmed gazdag templomában,
Melynek papja egykor én valék,
Áll-e még az oltár, s rajt a hűség
Tiszta lángja vajha ég-e még ! ?

Vagy talán már te is elfeledtél ?
Bomba dőlt szerelmed temploma,
Melyet egykor szép reménjeimnek
Zöld repkénye át-meg átfona ?
Óh! ha így van, akkor arra kérlek
Arra kérlek, adj egy kis helyet,
Óh csak annyit, hogy e szent romok közt
Eltemethessem bús lelkemet.


Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880. március 21.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Elküldöm a . . .
  2018-08-30 07:56:44, csütörtök
 
  Soós Lajos:

Elküldöm a . . .


Elküldöm a lelkem,
Hol a büszke ormok vihar ülte válla
A felhőket tartja
Setét fenyveseknek örökzöld palástja
Von szent sátort rajta.
A titkos homálynak illatos viránya
Gyöngyvirágot termel,
Melyeket csókdosva, játszi kanyargással
Fut a bérczi csermely.

Ide küldöm lelkem
Csendes pihenésre lerázva magáról
Minden földi gondot.
Titkos suttogással állomra ringatják
Majd a rezgő lombok.
Mily szép lesz ez álom ! - én feledve téged
Sors üldözte élet:
Itt, hol szerelemről csattog bájos ajka
A kis fülmilének.

Illatos virágok
Hulló leveléből, mit az esti szellő
Összegyűjt halomra,
Lészen puha ágya, melyen elszenderül
Örök nyugalomra.
És körötte ott zeng, minden este, reggel
A csalogány ének . . .
Mintegy folytatása - érted égő, fájó
Örök szerelmének.


Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880. május 9.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Az én szívem.
  2018-08-29 07:05:23, szerda
 
  Soós Lajos:

Az én szívem.


Rozzant csárda az én szivem
Partjánál az élet útnak.
Nem marad meg benn a vendég,
Egymásután mind el futnak.
Óh! pedig az ital benne
Olyan nemes tőről terem . . .
Tiszta, fényes, tele lánggal !
Ez az ital a szerelem.

Úri utas itt az öröm,
Ha betér is, csak kapóra.
Egy vén drótos a csalódás
Tivornyázgat az ivóba,
Majd pajtások jőnek hozzá,
Víg deákok, a remények . . .
Üres zsebbel, czifra szóval
Megpihennek, s útra kélnek.

Van még egy pár régi vendég,
Ezek a szilaj betyárok,
Törnek, zúznak, amit érnek:
A fájdalom és a bánat.
. . . Óh te szegény czigány gyerek
Beh kijutott itt a részed !
Te tartod a lelket benne
Dalaiddal, óh ! költészet.


Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880. március 28.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Édes jó anyám.
  2018-08-18 17:36:09, szombat
 
  Soós Lajos:

Édes jó anyám.


Én áldott lelkű, édes jó anyám :
De fájna néked, ha megmondanám ;
Hogy elköltözik szenvedő fiad ;
Hogy néki - már a hivó kürt riad . . .
Itt hágy, - ki téged oly forrón szeret . . .
S azt sem mondhatja : hogy - Isten veled!

Egy búcsú csókot - azt se kérhetek ;
Mert a szived szakadna meg neked.
Pedig az út - a mely előttem áll -
Végtelen hosszú, neve : a - halál :
Ahonnét - nem tért vissza senki még,
Ha az életmécs ellobban, kiég.

Az én mécsem ; már nem soká lobog . .
De, kik elhalnak : azok boldogok.
A halál hona: egy csöndes sziget,
Hol, seb - nem éri többé a szivet . . .
Az enyém pedig ezzel van tele . . .
Ott lessz hát ennek legjobb a helye.

. . . Kondul az óra . . . kondul, hallom - és
Nem is késik már az elköltözés.
Érzem, hogy bomlik minden sejt, ideig . . .
Vár rám a sir ; ez örök - jéghideg ;
Hol - kihűl e lázban égő velő:
S porló porából - virág tör elő.

- Ne sirj, ne. fájjon értem a szived,
Előtted is felnyílik e sziget,
Ha majdan ez a hivó kürt riad . . .
Ott vár reád - ott vár a te fiad:
Ott : a virágos dombuak oldalán . . .
Én áldott lelkű, édes jó anyám.


Pápai Lapok. 1900. február 11.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Egy szent hajlékhoz.
  2018-07-02 07:59:41, hétfő
 
  Soós Lajos:

Egy szent hajlékhoz.


Egy szent hajlékhoz mit vén szederfa árnyal
Elrepül a lelkem könybe fürdött szárnynyal,
Kopog az ablakján - de senki se hallja; -
Nem nyilik az ajtó az ébresztő zajra:
Csendes itt már minden, . . az élet kiveszve . .
Megpihenni mégis - rá száll az ereszre.

S álmodik . . álmodik: a tova tűnt évek
Lombja vesztett fáján a rügy újra éled;
A boldogság madár rég elnémult ajka
Csicseregve rakja szétdúlt fészkét rajta . .
A multak tündére - a melyet úgy gyászol -
Feltakarja keblét, s' meglebben a fátyol:

Népes lesz az udvar, a virágos kis kert:
Mind-mind együtt vannak a kiket úgy ismert
Édes csók fogadja hű karokba zárva:
És - felejti kinját, felejti hogy árva - -
Öleléseik közt elhal a szó ajkán:
Mint a habok gyöngye a hullámvert sajkán.

Bejárja a kertet, a szobákat szinte !
Hol egykor a remény annyi rózsát hinte . .
Melyben a gyermekkor - ez a csába éden -
Lemosolyga rája hajnal köntösében;
Hol, - az ifjú vágya galambszárnyat ölte:
Mig - a csalódások ölyve meg nem ölte . .

- Álmodik . . álmodik . . Óh ! bár ébredése
E kegyetlen kherúb - mind örökre késne:
De, tűnik az álom . . csillag fut az égen:
Ez a hulló csillag az én üdvösségem,
Az én boldogságom; - melyet zokog dalom . .
Az én örökségem itt: - csak egy sírhalom. -

Pápai Lapok. 1888. május 20.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Kis csalogány.
  2018-07-01 06:55:52, vasárnap
 
  Soós Lajos:

Kis csalogány.


Kis csalogány sir a berek árnyán,
Hallgatom édes, méla dalát.
Hallgatom a szép, nagy Balatonnak
Rá susogó halk, mély moraját.

Álmodik e szív - és ez a lélek
Messze a múltba vissza mereng . . .
Tűnt szerelemnek hajnalfénye
Messze a múltból - vissza dereng.

Csattog a dal, száll - zendül az ének;
Csordul a könnyem . . . itt ki se lát -
Édes ez a könny : sírni miattad;
Vissza merengve, vissza te rád !

Csattog a dal . . és suttog a hullám,
Álmodik a szép, nagy Balaton . .
Alkonyi szellő száll a habokra,
Bús ködök ülnek már a napon ;

Még alig egy perc : és lehanyatlik,
Hogy bucsucsókot vesz a vizen: -
Némul a dal és némul az ének . . .
Felzokog, úgy sir árva szívem.

Balatonvidék, 1900. július 15.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Szabadban.
  2018-06-05 07:28:34, kedd
 
  Soós Lajos:

Szabadban.


Szent zsolozsmát zeng a berek csattogánya,
Szerelmet susognak a hűs árnyú lombok,
Át karolja lelkem - mint egy édes álom
A tavasz fuvalma, midőn itt bolyongok.
Kanyargó pataknak pázsit szegte partján
Harmat gyöngyöt ringat a virág szűz kelyhe,
Szomorú füzágon mely a vízre hajlik,
Zokog a bús gerle.

Amodább a réten - fontos komolysággal
Párja után lépdel a vándorló gólya,
Kis méhecske zümmög - tarka barka színben
Köpköd a viránynak ezer pillangója.
Gyors fecskék suhannak át a tiszta légen,
Hangot kap a szellő a juh nyáj kolompján;
Amint a vén pásztor uszítja kutyáit,
Támaszkodva botján.

Barna fürtű lányka korsóved kezében
Keskeny gyalog útról, siet a patakra;
Majd partjához érve,- fodoros szoknyáját
Csintalan bokorka vissza, vissza kapja.
Hófehér bokáját, gömbölyű szép karját
Egész a könyékig, le a vízbe mártja -
Úgy piheg a keble, - hogy vajon mit érez (!)
Csak az isten látja.

Csak az isten látja, - meg a juház bojtár
Ki ott a füvön elnyújtózva sütkérez,
Mért piheg a kebel félig takart halma,
Az a dobogó szív, ott belől mit érez.
Tudja ö már jól azt, ismeri már régen
Ha nem mondja is, de megesküdne rája;
Azt kesergi, csendes, hold világos estén
Síró furulyája.

Nem is késik tovább, - megsimitva bajszát,
Tulipántos szűrét nyakába teríti:
A nélkül, hogy szólna - oda lép a lányhoz,
S a bugyogó korsót gyorsan meg meríti.
Derékon karolja, csókot, nyom ajkára
- Elpirul a kis lány, mintha bizony lesnék;
Vállára borulva, azt suttogja, kérdi:
Ugy-e hogy - szeretsz még ?

Megindulnak együtt, majd szét válik utjok.
Az egyik erre visz - amarra a másik.
Ki - szolgált komondor kullog a bojtárral,
Mintha unná magát, akkorákat ásít.
Megtörik a napnak aranyos sugara,
Távol - setét felhők dagadnak az égen.
Térítsd meg a nyájat ! Kiált a vén pásztor
Ott, a dűlő végen.

S nézem a felhőket, amint emelkednek
Meredek homlokán a forró azúrnak.
Túl a láthatáron - tévelygő villámok
Tüzes ostorai czikázva kigyulnak.
A levél se mozdul, itt még csend a tájon,
Odébb a szél, a port kavarogva hordja,
S el-el kap egy hangot; - ez a menydörgésnek
Fenséges akkordja.

Lebilincsel képed, gyönyörű természet,
Bámulva templomod változó csodáit:
Lelkem - elfordulva a világ zajától,
Kebleden pihen meg - s csupán téged állit.
Te ragadsz el engem ! mosolygó szépséged
És nagy haragodnak fenségében, újra.
Minden kis fűszálban - tégedet imádni
Int, az isten ujja.

Veszprémi Független Hirlap, 1882. jun. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Nincs már nékem . . .
  2018-06-01 08:10:50, péntek
 
  Soós Lajos:

Nincs már nékem . . .


Nincs már nékem itt világom !
Mért is élek e világon !
Mindenütt bú - fájdalom
Tépi, marczangolja lelkem:
Sorsharagnak átka nyom.

Mint Ahasver úgy bolyongok,
S nem lelek egy üde lombot -
Mely sátrába intene . . .
Oh ! tekints rám fénylakodból:
Irgalomnak istene !

Vedd egekbe hő fohászom !
Szánd, meg végre néma gyászom,
Kinaimnak tengerén;
Melynek hullám-torlatában :
Küzd a fulladó remény !

Adj pillámra sírni könyet,
Hogy enyhüljön, lenne könynyebb
Ez égő nyíl verte seb;
Melynél egy pokolnak kínja :
Sem lehet már terhesebb !

Avagy - vonj szememre álmot:
Melyre ébredés nem támad,
Több hajnalfény nem dereng;
S csókjától a szív begyógyul:
Felejtve - múltat, jelent . . .

Oh, jelöld ki síri ágyom:
Melyben elpihenni vágyom,
Megküzdvén bús harczomat;
S rejtsd el kebleden Nirvána -
A feledés fátyolába:
Könytől ázott arczomat !

Veszprémi Független Hirlap, 1886. máj. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Balatoni ringó habok.
  2018-05-01 05:07:54, kedd
 
  Soós Lajos:

Balatoni ringó habok.


Balatoni ringó habok,
Rátok egy menyország ragyog.
Ahány csillag van az égen,
Mind itt fürdik réges-régen.

Itt fürdik a kelő hajnal,
Széjjelomló arany hajjal.
Palástját a bibor alkony,
Itt teriti szét a parton.

Itt álmodik a szerelem,
Harmatos rózsalevelen,
És ha álmainak vége,
Napsugáron száll az égbe !

Békésmegyei közlöny, 1897.aug. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Soós Lajos: Az én tanyám.
  2018-04-29 06:47:23, vasárnap
 
  Soós Lajos:

Az én tanyám.


Az én tanyám gerlefészek,
Nem zavarják csendjét vészek;
Szerelem a védő lombja . . .
A világra semmi gondja.

Gerlefészek, ingó-bingó,
Ráhajlik egy rózsabimbó.
Rózsabimbó édes ajka . . .
Álmodik a lelkem rajta.

Ez a szív, már nem a régi :
Hogy tud égni . . . Hogy tud élni !
Nem csinál mást - van benn módja -
Csak turbékol, gerle módra.

Békésmegyei közlöny, 1897.aug. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4116
  • e Hét: 4116
  • e Hónap: 114806
  • e Év: 1793305
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.