Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Ágoston Julián: Tavasz érkezése.
  2018-04-02 07:23:39, hétfő
 
  Ágoston Julián:

Tavasz érkezése .


Tavasz csicsereg kinn . . . A messzi égen
illanó felhőnyájak siklanak,
napfény remeg . . . Megejtő pillanat,
amint szellő indul a messzeségben.

Amíg merengve, eltűnődve nézem,
hajamra lágyan sugaraz a nap,
s a vérpezsdítő sugarak alatt
nekilódulva kacag szívverésem .

Ez az tán: az utolsó pillanat,
a várt tavasz halálos érkezése,
amikor meghalnak a sugarak,

s bennem is meghal itt a fák alatt
valami, tán szívem legszebb meséje,
s letört utamra szirmok hullanak.

Uj_magyar_museum 1944. március.
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julián  
Ágoston Julián: Tavasz érkezése
  2018-03-28 07:17:49, szerda
 
  Ágoston Julián:

Tavasz érkezése


Hollá! a tavasz beszökött
olyan sunyin, oly megbúvón;
egyet kacagott s beszökött
havas, ködös-bús télutón.

Hollá! a hangja úgy nevet,
mint csilingelő leányajak,
madárdallal, rüggyel nevet;
s a fák sorra megbomlanak:

lehántják vastag kérgüket,
- kéreg mögül rügy kandikál -
felejtik száraz kérgüket . . .
Tavasz új éltet trombitál:

a harsonaszó szerteszáll,
előbújik virág, levél,
s míg a tavasz-dal szerteszáll,
a fák közt szerelem mesél . . .

Komoly tölgyek most kacagón
fodrozzák föl tar-águkat,
komor platánok kacagón
szirommal raknak nyár-utat,

hatalmas hársak pajkosan
csintalan táncot lejtenek,
s a nyárfaerdőn pajkosan
kacarásznak a levelek . . .

Mindenen átvibrál a tűz:
szerelem tüzzel a tavasz,
s ahol csodákat gyújt a tűz;
fák viráglángban állanak;

s a viráglángban lobogón
fut a tavasz és trombitál
s ezer szikrától lobogón
tűnik, ha rárikkant a nyár . . .

Egész határban ő az úr:
szirom-ekével mindenen
átszánt, s barázdán - ő az Úr ! -
végigbizserg a szerelem . . .

Szerelem től a föld öle,
fa, búza megtermékenyül,
s a magothányó föld öle
tücsök-szájával hegedül . . .

Tavasz vérpezsdítő szaván
száguld a szirom-fergeteg,
s az em berek szűz szent szaván
újra szeretni kezdenek !

Uj_magyar_museum 1944. junius.
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julián  
Ágoston Julián: Az első hóvirág.
  2018-02-15 07:48:55, csütörtök
 
  Ágoston Julián:

Az első hóvirág.


Lélekzetfojtó még a köd,
s kopárak mind a téli fák.
Sáros föld-méhből mégis, mégis
kihajt a hóvirág . . .

Szívemben is még tél havaz,
s ködös-borongós a világ,
fázom . . . S temetve régen bennem
minden tavasz-virág.

Most, hogy a kéklő ég nevet,
fölfigyel bennem is a csend,
s titkok zúgását hallom újra
nagy-mélyen idebenn.

Talán elrikkantja magát
bennem is a tavaszmadár, -
s megújult dallal fújnak újra
tavaszi harsonák . . .

Szél szánt a vetések fején,
virágba borul a világ;
szívem telét majd lekaparja
a tavasz, s áldón hull rám karja:
kihajt a hóvirág!

Uj_magyar_museum 1944. március
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julián  
Ágoston Julián: Vagyunk még, testvér !
  2018-01-05 08:32:24, péntek
 
  Ágoston Julián:

Vagyunk még, testvér !


Ezer bal-kezdés közt koldússzegényen
úszik az árral életcsónakunk;
pedig az utunk más volna: merészen
szembe az árral! Kevesen vagyunk,
s azok is erre-arra kötve állnak,
vagy nekitámolyognak a nagy árnak . . .

Mennénk, amerre hív a messzi kongás,
de lábunk földbe, rögbe ágyazott
s vetésünkre a poklok egyre ontják
a dudvát, férget, piszkot, gazt s gyomot;
s mire kinőne álmunk szent harangja:
szívét kitépik, s - nincsen csodahangja.

Testvér, Testvér, a vad viharban állok .
csillagtól-fosztott rémes éjtszakán
egyedül. Élő-holtjaim: az álmok,
vágyak . . . Magam sem élek már talán;
Testvér, de hangom, jajjom még a régi:
a holtakat még újra fölidézi !

Korhadt szívekkel nem szállunk vitába,
nem átkozunk meg fejfát, temetőt,
de aki hisz még hegytoló csodákban,
jelenjék meg a szíveink előtt
s nyújtsa kezét. A szíve lesz a lámpa,
s üszköt dobunk a dermedt éjtszakába . . .

Fölgyújtjuk még e földbefúlt világot!
Csak páran, - de most mondom már: vagyunk!
Ha eddig e föld annyi csodát látott,
egyet talán még mi is mutatunk.
Testvér - tudod ! - az építéshez hit kell:
előre hát kigyúlt egy-szíveinkkel !

Uj_magyar_museum_1942.
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julián  
Ágoston Julián: A természet éneke
  2017-11-20 07:55:26, hétfő
 
  Ágoston Julián:

A természet éneke


Sárgát kiált a kankalin
a pannon erdők halmain
s a szél hintázza illatát
nyomában lila ibolyák
s frissen felkéklő nárciszok
megannyi tavaszi titok
duzzadó barka, fű, fa, ág
virágba boruló világ
köszönti az ég s föld Urát
lába alá terül a rét
felfogja léptei neszét
mint egykor a templom előtt
pálmaág ünnepelte őt
alatta virág, hódolat
az öreg csacsi bólogat
jól van, de mi lesz ez-után
ballag tovább sután-bután
akár az ujjongó tömeg
még a jelent sem érti meg.
Csak az Úr szeme fátyolos
szivárványosan mosolyog
szánja a lelkes sereget
szánalmasak - hisz emberek
mégis értük szenved ha kell -
lesz aki érte harcra kel
szentföldön s távol földeken
innen és túl a tengeren
lesz - amíg világ a világ -
lesz aki legyőzi magát
lesz aki a kereszt alatt
pénteken is vele marad
lesz aki érte él s ha kell
halálba vele menetel
s ünnepli mint a kankalin
a pannon erdők halmain
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julián  
Ágoston Julián: Ó ha a tavasz . . .!
  2017-10-15 06:38:42, vasárnap
 
  Ágoston Julián:

Ó ha a tavasz . . .!


Ó ha a tavasz
rügytől duruzsló ágakkal végigveri a testem,
szeretnék szétterülni valami bomlott áradással
senkit: - korlátot nem ismerve
átviharozni a vetések zöld fején,
s átintegetni a cicázó felhőknek,
hogy élünk még ideát!

Valahonnan madár csicsereg . . .
valahol bolondul táncol a pára . . .
szent napok záporoznak a vesémig
és belül:
titoktárnák mélyén
brúgatva szárnyal az égig a hang . . .

A Tavasz!
Jön!
- és mögötte
tépett, törött molyok hevernek . . .
Virágos lábbal megtapossa a réteket, a szíveket,
s veszettül dobálja a kacagást.
Itt is, ott is zölddel köszöntik a fák az életet
s a fáradt életek
meséktől illatozva újult erőre álmodják a múltjuk
s beállnak csöngetyűzni a robogásnak,
hirdetőoszlopnak, tavaszi orgonáknak,
és illatnak és tűznek és mosolynak,
miközben újra-újra dallal
vitorláz a tavasz a ködlő égen
s az alig-érthető nagy messzeségből
csókot szitál a földi betegeknek,
halott avarnak. . . . Tar ágak kérgére
újra fölkötözi a lombsúgást
e virágokkal babonázza szentté
az alig-kisarjadt rügyet. . .

És mindenütt :
élet viháncol csókjai nyomán,
élet, viharos, újrakezdett,
megint jövóbe-vágyó élet:
-----------Élet!

Új Élet 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julián  
Ágoston Julián: Búcsúzás szirompergetéssel
  2017-10-13 07:22:16, péntek
 
  Ágoston Julián:

Búcsúzás szirompergetéssel


Ezernyi virág pergeti már szirmát
a fákról pici pajkos szelek szállnak
eljátszadoznak s a virágos ágnak
megrázzák bóbitáját - tarka színt lát

szemem az égen-fölgön bárka hintáz
velem kis porszemével a világnak
(csillagokról a Föld is porszem, ha idelátnak)
valaki mozgatja az égi hintát

hinta-palinta csillagokkal játszik
időtlenül míg létem az időben
parányi percre hogyha fölszikrázik

lobog majd fényét veszti mint erőtlen
lehulló csillag ó fogj ölbe engem
s vezess magadhoz hogy ha el kell mennem
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julián  
Ágoston Julián: Valahonnan fény-üzenet.
  2017-09-16 08:47:34, szombat
 
  Ágoston Julián:

Valahonnan fény-üzenet.


Sok utat bejártam, míg magamig jutottam . . .
Lépteim méretlenek voltak
s nem Ismertem soha időt.

Kerestem magam mindenben, ahol kereshető valami,
- és nem találtam a helyem.
Elvégeztetett ! - és én tudtam: dolgom lesz e világon,
van hivatásom!

Élni indultam . . .

El akartam mondani amit a virágokban láttam
s a föld mély álmaiban éltem,
hogy kigyöngyözzem mélység-titkait.
A fellegekbe szálltam,
hogy lezúgassam szomjazó szivekre,
amit az égszemek: a csillagok meséltek.
És horizonttól horizonttig jártam
terhes-magam cipelve,
hogy minden csudát földrerázzak.
És mentem . . . és szálltam . . .
mert élni indultam
s tudtam,
hogy dolgom lesz e kietlen világon :
van hivatásom !

De a helyem még nem találtam.

Szivektől-szívig szállni jó lehet,
- de nem az én utam,
másoknak utat vágni szép lehet,
- de nem az én sorsom,
és fölmutatni, - szent, igaz,
- de nem nekem adódott.

Hosszú út volt, míg magamig jutottam,
de célhoz értem s már tudom:
se út, se élet nem vagyok,
belőlem szív-híd nem lehet,
mert villanás vagyok, semmi más :
időtlen időkből idehulló,
téretlen térből földreszálló,
vakító, villogó - - - fény-üzenet !

Új Élet 1933
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julián  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 230 db bejegyzés
e év: 1133 db bejegyzés
Összes: 31030 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6229
  • e Hét: 16090
  • e Hónap: 179162
  • e Év: 762584
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.