Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Boross Sándor: Temetés.
  2018-02-11 07:51:24, vasárnap
 
  Boross Sándor:

Temetés.


Csak zúgjatok világ harangjai,
Temessük el e csonka testet itt.
Ki tudja, hogy ki volt, mi volt szegény;
Ö sem tudja, sem más a földtekén.
Mégis micsoda fénnyel temetik !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Nem ismeri, nem senki a nevet.
Pedig a név, pedig zúgott, dalolt;
Az egyetlen; kiáltó hangja volt
Minden harangnak a tornyok felett !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Nagy holt lehet a szemfedél alatt.
Századok óta szóltok idelenn
Dicsőségére mind, minden delen,
Mikor az égen legmagasb a nap !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Nem látsz ilyet, nem látsz, idők szeme,
Hol élőt millió harang dicsér
S mint holtat is még mindig ez kisér ,
E szakadatlan s nem múló zene !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Nem ismerős, - de öt így illeti.
Ö az, ki Nándorfehérvár előtt
Feltartotta az áradó erőt,
Mely elsöpör, világ, ha engedi !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Gyertek országok, messzi nemzetek.
Kit nem láttatok élve harcain,
Pillantsátok meg végre halva ím;
Tépjétek fel zokogva kebletek !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Álljon meg a föld, míg leszáll a holt !
Álljon meg a nap sírva a delen !
- Ki itt fekszik, e csonka névtelen,
Az emberiség megmentője volt !

honszeretet 1921. július 22.
 
 
0 komment , kategória:  Boross Sándor  
Boross Sándor: Most
  2017-10-29 06:50:38, vasárnap
 
  Boross Sándor:

Most


Most kell akarnia a népnek,
Istenmódon, nagyon akarni.
Most kell akarnia a népnek,
Mely élni akar, meg-nem-halní.

Világ megteremtése óta
Nem volt ilyen hő a világban,
Uj semmivé, ős-állapottá
Olvad, törík minden a lángban.

Egy uj teremtés perce jött el.
Az Űr egy óriási katlan.
Teremteni lehet; lehet ma
Újból megint, ha akarat van.

Teremtés perce . . . kínos egy perc;
De millió évvel fölér ez.
Isten lehet, aki magában
Isteni akaratot érez.

A nép, ha benne akarat van,
Ha nincs idegrendszere rongyból:
Uj világot rakhat magának
A semmiből, a romhalomból.

Most van a perc, milyen sohsem volt.
A perce az örök halálnak.
De aki akar, a halálból
Most mind örök életre támad.

Itt van a perc, milyen sohsem lesz,
Hol minden ős-elemre bomlik.
Teremthetsz magyarság s a műved
Minden időkön át-toronylik.

Akarj, akarj, teremts magyarság.
Uj világot teremts magadnak.
Ur légy a rom fölött; se poklok,
Sem ég, több ily időt nem adnak,

Akarj magyar. Tűzre se méltó,
Ki tétlen ül, féregre válva,
Mikor Istennek kéne lenni,
Bátran akarva, talpra állva.

Honszeretet. 1921.
 
 
0 komment , kategória:  Boross Sándor  
Boross Sándor: Öreg tanítómnak.
  2017-10-17 07:24:17, kedd
 
  Boross Sándor:

Öreg tanítómnak.

Oroszlán Istvánnak elszakított országrészbe.


Áldott legyen, aki szép szavakkal intett,
Aki, hogyha kelleti, jól meg-meglegyintett,
Hogy embernek nőjek: becsülni valónak'.
Áldja meg az Isten az én tanítómat,

Áldja, hogy iskolás kis lelkembe látott,
Sorsommal elszántan, szívből, síkra szállott,
Hogy kár voln' maradnom kocsisnak, kanásznak;
Tanítónak illek, vagy valami másnak.

Van-e nagyobb dolog, hősibb a világon;
Túltenni vagyonon, híren, minden vágyon;
Félre a világtól, hajnaltól estéig
Ábécét tanítní egy életen végig.

Vadonc gyermekeket, jóezernéhányat,
Megszelidítgetni Istennek, hazának;
Rossz ruhában járni, port nyelni ebédül;
Bíztatni, békítni, zúgolódás nélkül.

Tüdejét adni ki zablátlan sergére,
Hogy más a csatán majd babért szedjen véle;
Idegeit ölni, hogy a béke zsírját,
Népe jólétét, a más javára irják.

Lelke szárnyát tépni, nyomorékra tépve,
Hogy tollával mások repüljenek égre;
Varjúnak maradni, nézni a lég síkján,
Mint serdül sólyommá, sassá a tanítvány.

Legyen hadvezéré hírnév, babér, érdem;
Repüljön békével sólyom, sas az égen.
Nem, nem nekik hajtom lelki lobogómat:
De a fegyelmezni, szállni tanítónak!

Becézze más a fát, mi virágban szépel,
Én a fát hímzem be lelkem lágy selymével,
Kit életén átal, míg zöldelt az ága,
Mi, kis selyemhernyók, rágtunk le kopárra.

Most, hogy én magam is tanítóvá leltem
S nyakamba iskolát: poklot-eget vettem
Az emberiségnek egy kis hasznot tenni:
Most tudom, mit jelent tanítónak lenni!

Mí voln' a föld sok kis emberporontyából,
Szép szó rózsája, ha nem hajt szív bokrából,
Ha nem növeszt vesszőt somfa csípős véggel?
Nem tudom, mi volna az emberiséggel!

Kölyök voln' örökké. Vásott volna, romlott;
Mint most. Mert most olyan; most bábellé bomlott.
Csak, csak a tanító lehet megmentője,
Hogy végleg csorda, vad ne váljék belőle.

Ebben a bábelben: kiválasztott népem,
Tanítók, tanítóik a reményem nékem.
Látás kell, látás kell, látása az égnek,
Tanítói látás az emberiségnek!

Merre vezet az út, a jövendő útja:
Szépszó kísérettel a pálca mutatja.
A tanítók kora jött el az időben,
Tisztesség, rend, munka van közeledőben.

Tanítók, tanítók szépszava, vesszője
Az emberiség új, örök vezetője.
Vagy emberekké gyúr az iskola padja,
Vagy visszafejlődünk őserdei vadra!

Korok tavaszlanak, nyárlanak, mint évek,
Kimúlnak csüggedten viharában télnek,
S holtan, új álmoktól kedvre ittasulva,
Uj nyárba fognak, mint a természet, újra.

Most, most a letarolt föld tanítósága
Álmot kell, hogy hintsen err' a télvilágra,
Hogy emberfüvek-fák, mult sorsuk feledve,
Induljanak ismét lombozni egekbe. . .

Szivük vetőgépje munkába kell álljon!
Ki kell, hogy zöldeljen estéli kopáron
Egy másik kornak a maga nyár-díszlése:
Uj küzdés, uj hit, cél biztató vetése!

Tudom, tudom, így lesz; szentül hiszek benne.
Szemem előtt mindig, mintha tábla lenne,
A jövendő széles, fekete táblája.
Tanítók! krétával ez van írva rája.

Hallom, érzem, jösztök, iskolák sok hőse . . .
Tanítóm, tanítóm, e szent sereg őse,
Jövendő nagy kornak, lelkembe süt napja;
Lelkem arcod' véle ím beragyogtatja!

honszeretet_1921.
 
 
0 komment , kategória:  Boross Sándor  
Boross Sándor: A világtörténelemből.
  2017-09-08 07:35:34, péntek
 
  Boross Sándor:

A világtörténelemből.


Elment az erdő nyugatra, keletre.
Elment a madár, elment a falu.
Fölállt s elment az ősi rónaságtól,
Elment a Kárpát: a hegykoszoru.

Elment a gulya, ménes, a juhnyáj,
Vadak, halak, az arany és ezüst.
A só, a vas, a szén, a gáz, a gép.
Mint tunya pipából a lenge füst.

Elment a tenger, ős-sir, unoka,
Elment a bor, a szabadság, a dal . . .
S nem ment utána, tétlen nézte el,
1920-ban, a magyar.

Honszeretet 1920.
 
 
0 komment , kategória:  Boross Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 230 db bejegyzés
e év: 1133 db bejegyzés
Összes: 31030 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6229
  • e Hét: 16090
  • e Hónap: 179162
  • e Év: 762584
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.