Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Kacsó Sándor: Kívül a kerítésen
  2018-03-29 07:58:51, csütörtök
 
  Kacsó Sándor:

Kívül a kerítésen


Nem, doktor úr, ezt kopogtatással,
Sem hallgatással nem észlelheti;
A két tüdőszárny s mind a többi szerv
Dolgát ma még csak rendben megteszi.
A szív is marsol ma még rendesen . . .
Más baj van itt a mélyben, ideben.

Most pénteken csak múlt el egy hete,
Hogy séta közben láttam valamit.
Semmiség volt? Tán az mindenkinek,
Kit tűrő sorsa már-már megvakít,
De nem nekem, kit vágy űz untalan
E kába térben keresni magam.

Csak egy virág volt? Oh nem, doktor úr,
Hallgassa meg csak mennyi volt nekem !
Amint élőmbe dobta, rossz napom,
Úgy húzta földre bús tekintetem,
Mint rabot lánca, ha vesztve ideget,
Láncos lábbal tesz hiú kísérletet.

Lehulltam én is. Nincs miért tovább
Szaladni balgán. Amit láttam ott,
Az példa vont s a dermesztő hogyan,
Hogy néma kínban néztem a gyomot
S a gyom között, jaj, mint a szélütött
Néztem, mi van a lomha gyom között.

A kert tövétől féllépésnyire
S az út porától szürke gyászban - ott
Kívül a lécen, hogy a kertbe még,
Ha szél lengette, bekukkanthatott,
Testvértelen, hol csíp gonosz csihán -
Virult ki ott egy árva tulipán.

Tért rendezett itt a nagy rendező
S utat vágott a tündérkerten át.
Az új kerítés átölelte mind
Volt társait, csak őt, bús egymagát
Feledte kint a rossz, gyomos közön,
Hol fojtja burján s tépi szélözön.

S most ott áll bénán, nem mozdulhat el !
A föld tőrvénye fogja gyökerét.
Áll s álmodik s így ha érzi néha
A tiltott kertész irigyelt kezét.
De így is, itt is - milyen tragédia ! -
Nemes virágként ki kell nyílnia.

Oh, lenne gyom bár, vakmerő, ravasz,
Miként a láncfű, amely úgy szakít
Törvényt, hogy szellő szárnyon küldi át
Ezer magvába rejtett vágyait.
Vagy a tarackfű, mely a föld alatt
Surranva bujkál, de tovább halad.

De, jaj ! Virág ő, nem gyom, doktor úr ! ?
Kitárt kelyhében már halála van;
És én e kínból s vágyból épített
Virágkehelyben ott érzem magam
Együtt vele, amíg szívem kihűl
S elhervadunk a - léceken kívül.

Erdélyi Helikon 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: Enyedi tél
  2018-03-26 06:29:11, hétfő
 
  Kacsó Sándor:

Enyedi tél


Nagyenyedi szőlők felett
Varjú károg, szarka csereg.
Valaki ott valahol,
Valamiért bujdokol.

Lába nincsen - elkopott.
Szája nincsen - befagyott.
Ködköpenye, jégszeme,
Nem is ő, csak szelleme.

Nyög a köd az őrhegyen,
Sápad az arc idelenn.
Bethlen-uccán tétován
Sir a szív a szó után.

Édes vérem, Sándorom,
Könny karmol a torkomon.
Míg kerestél odaát -
Itt vesztettél egy hazát.

Rettent kemény tél nesze,
Ha pattan a venyige.
Darzsiling árnyéka vet
A lelkekre felleget.

Kollégium ablakán
Most kitekint valahány
Jó diák van, mélyszemű,
Nyughatatlan szellemű.

Tág fülükbe súg a szél:
Látod, látod mit tevél
Csomakőrös nagy fia?
Rajtunk fekszik Ázsia.

Erdélyi Helikon 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: Imádság
  2018-03-24 06:19:59, szombat
 
  Kacsó Sándor:

Imádság


A gyűlölet izzó homokja,
Ha majd egészen eltemet,
Három angyal meg ne repítse
Felfelé szálló lelkemet.

Inkább - borítva szárny alá -
Hozza vissza a földre le
S kihűlt hüvelye oldalán
A föld alá temesse be.

Testem maradjon jel, hogy itt
Reményteljes vetés vagyon;
S lelkem a mag, amely kikel
Egy verőfényes hajnalon.

Aztán, ha majd megáldja Isten
Az új termés minden szemét,
Három angyal csépelje ki
S újabb vetésnek szórja szét.

Mert már tudom, hogy az igét
A gyűlölet tisztítja meg,
Ki nem szenvedte végig ezt,
Nem tudja mi a szeretet.

Erdélyi Helikon 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: Beletörődés
  2018-02-08 06:42:43, csütörtök
 
  Kacsó Sándor:

Beletörődés


Én már nem is rezgelődöm.
Nem fa vagyok én e földön,
Már olyan fa, melynek lombját
Jó szelek is csókolgatják.

Fa vagyok, de mint egy cüvek,
Melyet határhompba ütnek,
S amint veri jó gazdája,
Helyét annál jobban állja.

Édes gazdám, magyar élet !
Ha már fejszefokkal méred
Parancsod szolgád- fejére,
Kemény a föld, vedd már észre.

S ha korsód még mindig fizet,
Loccsints egy-két ital vizet,
Hadd lágyuljon. Hátha mégsem
Úgy érzem, hogy könnyem érzem.

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: Remény
  2018-02-05 08:11:29, hétfő
 
  Kacsó Sándor:

Remény


Lelkem mélyén egy kis
Reménymagot őrzök
S úgy jönnek a napok,
Mint a börtönőrök.

Kedélyes az egyik,
Vén gonosz a másik,
De mindkettő foga
A titkomra vásik.

Kémlik a vasrácsot,
Ágyam megkutatják,
S ha mosoly van számon,
Már azt is sokallják.

Lesik repedését
Köröttem a kőnek:
Ott van-e rejteke
Reményreszelőmnek ?

Oh, ti gonosz s balga
Szolgái a mának!
Nem érzitek szelét
Zengő új világnak?

Egyszer az a kis mag
Ekrazittá válik
S a reményfa tűzzel
Börtönöm fedelén
Szépen kivirágzik.

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: Csoda
  2017-11-17 07:48:23, péntek
 
  Kacsó Sándor:

Csoda


Sötétedett. Az ablakomon át
Láttam: a kertben rémülnek a fák.
Előbb a bokrát s alul a fák közét
Falta fel puha szájjal a Sötét;
S az ágak mind, mint görcsbevont karok,
Melyeket némán esdeklő vakok
Nyújtanak fel a tűnő fény után,
Csüngtek az alkony firmamentumán.

Riadtam én is: mintha életem
Minden értelme eltűnnék velem,
Amint az utolsó fény is odavan,
S én a sötétbe olvadok magam.
Mert az ember a fények gyermeke,
S ha tűn a fény, eltűnik vele,
Mint rossz anyag, mely méltán visszahull,
Hol a teremtés vad Káosza dúl.

Jer hát te, ember-csiholta fényke,
Kis villanyom és borítsd be fénybe
A könyvet, mit e szörnyű éjbszakán
Olvasni jó az apró ládikán,
A sarokban, a rádió alatt,
Hol meghúzódva a még megmaradt
Reményt szorongva magamba rejtem:
Tán kint reked, az Éj, kint a kertben.

S akkor egyszerre lobbant villanyom
S reámzuhant a néma borzalom.
Lámpám vakult, rádióm süket,
Szivemben székel szörnyű rémület:
Mint gigászi vad torka feketén,
A vak sötétség ásít már felém
S hiába van a könyv a térdemen,
A mentő igét benne nem lelem.

Oh, azt hivém, hogy minden már oda,
Mikor megtörtént az áldott nagy csoda!
Megfeszült bennem minden akarat:
Ha nincs semmi fény, világíts magad ...
S ujjam a könyvben mozdul tova már
S a begyén, mint kis szentjános-bogár
Betűt-betűre gyújt a fény felém:
,,Az emberélet útjának felén . . ."

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: Ne félj fiam
  2017-11-14 07:12:40, kedd
 
  Kacsó Sándor:

Ne félj fiam


Szennyes télben kisfiam kezét
Kezemben tartom, sétálgatunk.
Kis homlokot, nagy homlokot
És azt, ami benne rajzik
Egyformát takar kalapunk.

Piheg a kis hang, hogy a ködben
Fülemig ér és agyamra száll . . .
Jaj, kis madár, de karma van!
Ahogy leszáll kapaszkodik
S végig nyilal rajtam a fáj.

Igaz, apám? Megtörténhetik,
Hogy nem lesz már reggelre tejem?
Ne félj, fiam! - jajdulok én -
Ha kell, hát megteszi apád,
A villanyfát is megfejem.

Sűrűbb a köd, de mi csak megyünk,
Keményen fogom a kis kezet
S új kis madár röppen felém,
Éles karma, csípős csőre
Karmolja, tépi szívemet.

Édes apám, az is lehet még,
Hogy almát többé én nem eszem?
Ne félj fiam, míg engem látsz.
Ha úgy fordul, kinyujtózom
S a száraz fát is megszedem.

Hangom mint harang kong a ködben,
De édes parancsot zeng szava!
Furcsa mámor ölel körül
S kinövök a szennyes ködből,
Mint zord óriás homloka.

Ne félj, fiam! Előre bátran!
Ezer rút gond-féreg kell nekem,
A szürke köd száz tengere
S száz tél gonosz varázslata,
Amíg a harcban elesem.

Ne félj, fiam! Mert ha sokáig
Áll itt a köd s a hó a hegyen,
Hogy el ne késsék, puszta kézzel
Pattintom meg a rügyeket
S az eget kékre meszelem.

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: Bükkfalevél, tölgyfalevél . . .
  2017-11-13 06:47:01, hétfő
 
  Kacsó Sándor:

Bükkfalevél, tölgyfalevél . . .


Fújja a szél a levelet
S van ember, ki azon nevet,
Hogy az, amit kerget a szél
Nem bükk-, hanem tölgyfalevél.

Jó kedve tán nemsokára
Odafagy a mosolyára,
Ha fülébe súgja a tél:
Ő se több, mint egy falevél.

Közelednek nehéz szelek,
Figyeljetek, jó emberek!
Mindegy annak, aki nem él,
Bükkfalevél, tölgyfalevél.

Lehullt levél ághegyére
Vissza nem ül. S ez a vége
Embernek is, ha lehullott . . .
Szép szelíden szaporítja
A lehullott bükkfalombot,
Tölgyfalombot.

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: Novemberi vízió
  2017-11-12 09:11:26, vasárnap
 
  Kacsó Sándor:

Novemberi vízió


Dér nem marja még a kertet,
Fogát villantja rá csupán,
De pár levél már belereszket,
Elsápad és búcsúzni kezd
Odafent a platán csúcsán.

Állok a vén platán alatt
S hallom, hallom, hogy mit beszél,
Míg kortyint még egy kis sugarat
S utoljára megáldozik
A haldokló platánlevél.

,,Ahová én most indulok,
Ne mondjátok, hogy semmiség . . .
Kit elhivott, jaj, a nagy Titok,
Nem jött fel onnan adni hírt
Közülünk soha senki még . . .

Ti még maradtok. Úgy lehet,
Közületek nagyon sokan
Megéritek a fénydús delet
S félve az estét, éjtszakát
S az új reggelt is, boldogan.

Én meghalok s milyen korán!
És annyi dolgom lenne még!
De vége . . . " . és hull már tétován
Mintha sírjába ügyetlen
Szellőlegények ejtenék.

Száll, száll felém! Jaj, én Uram!
Én Istenem, dermedt vagyok!
S ha rámesik, ha rámzuhan,
Magával visz könyörtelen
Az a levél, az a halott . . .

Lehullt. S nem rám. Jóval tovább
Simul a gyepbe szép puhán.
Én üres szemmel megbámulom
S dérverte szívvel, sáppadón
Mozdulok onnan tétován . . .

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Kacsó Sándor: 1941.
  2017-03-12 07:06:00, vasárnap
 
  Kacsó Sándor:

1941.


Megbosszantott egy nyavalyás sakál!
Most csittulok s a lelkemet lesem:
Múlt évezredek vad bozótjain
Keresztül máig lám visszatalál?

Oh, rózsafa te, itt a jobbomon,
És te vén pad a gesztenyék alatt,
Eltűntök újra, hogyha a kezem
Forró szemeim előtt elvonom?

Nézd csak, még most is remeg a kezem...
Gonosz varázslat, más nem is lehet!
Ma, 1941 -ben !
Könyörülj rajtam, édes Istenem.

Hogy is volt? A vén gesztenyék alatt
Mélázva vittem drága terhemet,
Mit Dante és a többi szent titán
Gyűjtött, míg életútján áthaladt.

Babits szavával ép Beatrice
Igéit súgta rózsa illata . . .
S én úgy éreztem, hogy az esti szél
A két üdvözült nagy előd nesze.

S akkor jött ő és sunyin utamba áll,
Az a kódorgó, nyavalyás sakál.
Torz vigyor ja üt: akad lélekzetem,
Mikor megkérdi: mi is a nevem?
És rendelet van, neki joga tudni:
Esténkint mikor fekszem le aludni?
S ha alkony jöttén kigyúl villanyom
Vájjon van-e kék papír az ablakon?
Tegnap hol jártam? S holnap merre vágyom?


Mert engedély nélkül mind szállhat a vágyam.'
S végül a fülembe súgta pimaszul:
Ma még elnézi, de holnaptól kezdve
Meg ne szólaljak többé magyarul!

Meg ne szólaljak többé magyarul!

Valami szakadt s lezuhant belül.
Mázsás pörölye szétzúzta a mát.. .
Zuborgó köd szállt izzó homlokomra
S feloldozta az ősbozót fiát.

Éreztem, hogy véreres szememben
Káin dühénél nagyobb rém zihál...
Fogamból serceg vészes dühdelej
S gombján tartja már ujját a - Halál!

Éreztem, hogy nő testemen a szőr
S már nem a rózsa, hanem vadbürök
Ont nehéz szagot, s kemény csont törik,
Agyvelő freccsen - ahová ütök.



Rút varázslat volt, más nem is lehet...
Könyörülj rajtunk, édes Istenem.
S légy áldott Babits, Dante, Beatrice,
Hogy megfogtátok lázadó kezem.

Erdélyi Helikon 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 162 db bejegyzés
e év: 1974 db bejegyzés
Összes: 31871 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2484
  • e Hét: 6440
  • e Hónap: 56276
  • e Év: 1281225
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.