Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Fliesz Henrik: Kávéházban.
  2018-08-13 11:06:59, hétfő
 
  Fliesz Henrik:

Kávéházban.


Gőzölgő pikkolója mellett
Színes, sok gyöngyös délután,
Hol csöndesen búsong a lelkem,
Itt ült sok éve az apám.
Pontos volt mindig, mint az óra,
Szemén a kedv úgy kacagott,
Olvasta hajnaltól napestig,
A sok mogorva hírlapot.

Én szembe, véle járdogáltam
Az iskolába, a diák.
Nem jajdultak még fel szivemben
Álmok, vágyak, tragédiák.
A kávéházi ablakot, ha
Négy óra, megkopogtatám,
S egy áldó mosolylyal tekintett
Szegény valómra az apám.

És az idő tavába mindig
Több rózsát sodort a vihar.
Megcsendült egyszer áhítattal
Az első, szent szerelmi dal.
S hogy ott a kávéházi zajban
Egy délután olvasgatott,
Ráncos, öreg kezébe rejtett
Egy kis vidéki hírlapot.

Kis otthonunkból kérkedéssel
A szomszédokhoz küldte át,
Hogy a fia bolondos ember,
Rózsákat, álmokat imád.
Csilingelő rímekbe szedte,
Hogy lelke megrokkant, beteg
És az a nagy, hatalmas Isten
Sok látomással verte meg.

És lázas homlokomra hajlott
Az édes, jó, a drága agg,
És mint egy tisztes pátriárka,
Csak ennyit szólt: megáldalak.
Örökül nem hagyok mi mást sem,
Csak ezt az asszonyt : az anyád ! . . .
. . . . És látatlan, sok tiszta angyal
Font a fejére glóriát.

Az örökségem szent ma is még,
Nem issza többé pikkolóját,
Nem áld meg többé az apám.
. . . S hogy itt ülök egy tompa zúgban,
Olyan üres a nagy terem,
Kegyetlen űr, nagy jajtalan jaj
Vonaglik végig lelkemen.

Egy pikkolóval kevesebb csak,
Húsz fillér - dőre semmiség . . .
Fény, pompa, ragyogás köröttem
S megborzaszt mégis ez a lég.
Leroskadok egy sirhalomra,
Keserves csend les ott reám:
Oh nem fogunk már pikkolózni
Kiszenvedett, szegény apám !


Nagybányai Hírlap, 1911. február 26.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Bocsásson meg . . .
  2018-07-31 07:41:53, kedd
 
  Fliesz Henrik:

Bocsásson meg . . .


Bocsásson meg, oh ! esdve kérem.
Bocsásson meg, redactor úr,
Ha ajkaimra észrevétlen
Mindig egy régi dal tolul.
Hogy van, akad ezernyi théma
És mégis mindig egy poéma,
A mit szed a szedő-gyerek :
Valakit nagyon szeretek!

Tán ismeri? Az arcza fényes,
Miképha volna látomány;
Kissé vad és kissé szeszélyes,
Mint mindenik bakfis leány !
És álmodik a büszke hősről,
A délczegről és az erősről,
S mint én, nem ilyen bús, kopott,
Ki rímeket még nem - lopott.

Szomjas a lelkem, hogyha látom,
Előttem mikor ellebeg;
Egy halk szavát szivembe zárom
S ha ő nevet, hát - nevetek.
S ha bús az arcza, oda kedvem,
A bánat izzik két szememben
S a temetési vállalat
Ihleti minden dalomat.

És jól tudom - keserves álom -
Eltűnnek egy pár hónapok:
Megszólal: nos, hát gratuláljon,
Mert ime menyasszony vagyok !
És érdekes . . . nem tudja, kérem,
Hogy szeretett meg vőlegényem ?
Dalaiban annyit dicsért,
Hogy szive a szivembe tért.

És megesik - remegve várom -
Hogy másnak daloltam el őt
És hófehérbe, mint egy álom,
Suhan el a templom előtt . . .
És én egy zúgból dideregve
Még egyszer ép' a kék szemekbe
Merülök némán, csendesen :
És megtörülöm a szemem.

És akkor kérem, esdve kérem,
Bocsásson meg, redactor ur, -
Egy dalba lángol át a vérem
S meghal a vágy, a troubadur.
A végső dalt lapjába írom,
Ez lesz az emlék csak a síron,
Mi akkor is szivembe szúr:
Bocsásson meg, redactor úr !

Kaczagjon . . . oh ! dehogy . . . ne higyje,
Hogy ér'te még tán meghalok;
Nem is leszek biz' az irigye,
Ha véle karba' menni fog.
Sőt sok szerencsét is kívánok
S a bor mellett majd felkiáltok,
A ki magáért úgy remeg:
Keresztapának hívja meg !


Nagykároly és Vidéke, 1902. junius 5.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: De profundis.
  2018-06-22 08:22:00, péntek
 
  Fliesz Henrik:

De profundis.


Oh jól tudom, nem leszek soha boldog,
De bánatomba panasz nem jajog. . . .
Lelkemre napfény sohasem mosolygott,
Örökre csüggedt, szótalan vagyok !
Bár megcsalódtam régen mindenekben,
S kivettem már a rosszból részemet. . .
Dicsértessék Uram a te neved !

Tudom kívülem is akad elég még
Kit végzete már régen kirabolt. . .
Előtte szomorú sivár sötétség,
S lelkében hordoz egy nehéz pokolt !
Tátongó sok sebemre balzsamot hint
A hit, az imádság, a feszület:
Dicsértessék Uram a te neved !

Ha már belátod, hogy ifjú szivembe'
Nem jut a könynek, kínnak helye már. . .
Panasztalan hunyom majd két szemem be:
Ítélj felettem szent dicső király !
Szerettem a bút, az eszményt, a néma
A daltalan, a fénytelen telet:
Dicsértessék Uram a te neved !

Taníts meg addig áldott türelemre,
Szeressem a jót, a mit más lenéz. . .
Oh hintsd malasztod annyi sok sebemre
Dicsőséges, magasztos égi Kéz !
Add, hogyha mind több vész szakad szivemre,
Mind mélyebbre hajtsam le fejemet:
Dicsértessék Uram a te neved ! !

Nagy-Károly és Vidéke, 1904. január 7.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Igaz hangok.
  2018-06-12 07:14:50, kedd
 
  Fliesz Henrik:

Igaz hangok.


Egy nap elhamvad árva lelkem,
Így lesz ez - sejtem én - hamar
S nem érzem, azt se láthatom már
Mily szép, puha a női kar.

A sok csók, forró ölelésben
Elég a lelkem lassadán,
Tüzes volt a csillagsugár is
Merengő, nyári éjszakán.

Egy kézszoritás, mit a lánytól
Csaltam titokba, lopva ki:
Mikép üszök szállt a szivembe
Szerelmet, vágyat gyújtani.

A mámor volt az ideálom,
A bűnöm az, bevallhatom,
Hogy nem függött még szomjas ajkam
Sok édes, női ajakon.

Egész élettörténetem csak
Pár kurta dal - a szerelem,
Pasák sóvár pasája voltam,
A méz nem szikkadt lelkemen.

így hát ha el is ég a lelkem,
Panaszra, búra nincsen ok,
Csak az fáj, hogy a más világon
Senkit át nem karolhatok . . .

S a folytatása lenn a sírban
A semminél is kevesebb,
Egy pár féreg majd elfogyasztja
Szerelmes, léha szivemet . . .

Nagy-Károly és Vidéke, 1900. jún. 7.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
FIiesz Henrik: Éjjel.
  2018-05-17 07:07:34, csütörtök
 
  FIiesz Henrik:

Éjjel.


Szemem kiszáradt, nincs mi oltsa
Az édes-kínos szenvedélyt,
Egy röpke percz is úgy fokozza
A szívbe oltott szenvedést.
Az éj nekem a kín hazája
S reám ki tudja mennyi vár :
Csak testet öltne lelkem vágya,
Óh! csak tudnék meghalni már.

Hisz én is voltam egykor boldog,
Álmimnak kedves képe lön,
Reám az ég kéklőn mosolygott
S merengtem csendes, szép jövőn.
Azt gondolám, szivemre mindég
Egy másik dobbanata vár:
S álmim rabolja ez az emlék,
Óh! csak tudnék meghalni már.

Egy perczen át virult az éltem
S most kínos átok súlya nyom,
Elszállt örökre szép reményem,
Bánat borítja homlokom !
Nem int a jövő szép szeméből
Felém egy árva fénysugár . . .
Lebuktam a csillagos égből:
Óh ! csak tudnék meghalni már.

Nekem csak átok volt szerelmem,
Érette nyertem - jaj ! - mi bért :
Szerelmet sugárzott a lelkem
S hideg gyűlölet volt, miért.
Keblem tüzét reá pazarlám
És jég emészté . . . gyilkos ár . . .
Zokoghatok szivem hamuján :
Óh ! csak tudnék meghalni már.

Körültem jéghideg az éjjel
S bennem csak lángol égő vágy . . .
A lámpa álmosan néz széjjel,
Minden, minden aludni vágy.
Aludni vágyom el . . . örökre . . .
Szivemnek annyi, annyi fáj . . .
Lehullt reményem üstököse :
Óh! csak tudnék meghalni már.

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. jan. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Mea culpa!
  2018-04-23 06:21:28, hétfő
 
  Fliesz Henrik:

Mea culpa!


Hogy benéztem szép szemedbe
Szivem megdobbant remegve,
Eltűnt hitem mint a ködkép.
Te voltál az üdv, gyönyör, ég!
Hogy a dal, mit neked szántam,
Egy szerelmi gyöngygyé váltan
Volt a védő amulettem,
Hogy egy vád lelt árva lelkem,
Zokogom a porba hullva:
Mea culpa ! Mea culpa!

Hogy előtted megalázva
Eetrengek a porba, sárba,
Hogy kihűlt szivemnek hamva
Lobot vet egy gondolatra . . .
Hogy fejemben annyi eszme
Mind koszorút köt fejedre,
S hogy még szövöm balgán álmom
Foszlányától üdvem várom,
Szivemnek ez kora múltja:
Mea culpa ! Mea culpa !

Hogy kifosztott koldus vagyok,
Kincseim a tépett rongyok,
Hogy játékszer volt a lelkem
S mindenem már sírba tettem.
Hogy őrület védangyalom,
Szerelmem a kárhozatom,
Hogy lelkemet eloroztad
S kaczagva a sárba dobtad.
Zokog egy széttépett élet:
A te vétked ! A te vétked!

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. április 13.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Rozsdás a húr . . .
  2018-04-20 07:48:59, péntek
 
  Fliesz Henrik:

Rozsdás a húr . . .


Rozsdás a húr, talán a néma könytöl,
Gyengül a szív és halkabb lesz a dal ;
Az álom rég hogy elszakadt a földtől
S a hervadásba, pusztulásba csal.
A napsugár nem éget össze engem,
Mint egykoron . . . a szív már nem sajog . . .
A dér, a fagy beállott életemben . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

A szerelem és lányban sohse biztam,
Örült sziveknek lázas álma csak;
Ha asszony is pihent a karjaimban,
Nem volt szivemnek semmi, csak salak !
Gyermeklélekkel is már férfi lettem
És bölcsöm óta folyton harczolok:
A csontos ember mégis győz felettem . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

Csak rongy, szemét a hosszú, lázas élet,
A bűn, nyomor és önkény szintere;
A jóság és a jellem porba széled
És éhhalállal száll a sírba le !
Az emberek szivével él az ember
S az Istennek arczába mosolyog:
A vad zsivajnál édesebb a szender . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

A csók, a dal, az asszony percznyi mámor,
Undor fakad az ébredés után . . .
A lélek vére foly közelbe s távol -
Halottak' már az élők itt csupán.
Meghalni minden perczben százezerszer
Olyan unalmas, dőre egy dolog:
Végezz velem halál hát ép csak egyszer,
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

Nagykároly és Vidéke, 1902. márc. 6.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Hóvirágok.
  2018-04-18 07:07:01, szerda
 
  Fliesz Henrik:

Hóvirágok.

I.

Te benn vagy büszke, fényes társaságban,
Az én barátom, társam a magány;
Te elsóhajtod: volt egy boldog ifjú
És én leirom: volt egy kis leány.

Mosolygva hallgatod, ha udvarolnak,
A czimborákkal én is kaczagok . . .
Te elsóhajtod: haldoklik a szivem
És én leirom: már halott vagyok.

II.

Egy halavány, kis kékszemü leányka
Követ látatlan, bármerre megyek;
Átreszket szivemen az üdv varázsa,
Arany füstté válnak a fellegek.

És ringatom a szivem halk dalokkal
Egy édes örökálmodásba át . . .
Kis kékszemü, szegény iehér virágom,
Kívánj nekem csöndes jóéjszakát !

III.

Az én szerelmem boldog, szent lemondás,
Szenvedni, mig a szívben nóta szól,
A mig tudom, hogy vígság és felejtés
Ragyog egy arczon messze . . . valahol . . .

Ábrándvilágom a gúny ne zavarja,
Ha ő elhervad, elnémul dalom . . .
S egyszerre lépünk majd egy szebb világba
Én eltitkolt, kis őrző angyalom !

IV.

Megvénülünk majd lassan mindaketten.
Nem álmodunk igy némán, önfeledten;
Gyengébb, sóhajnál halkabb lesz a nóta:
Vén troubadur, fehérhaju anyóka.

S ha összejövünk, megfogom kezét tán
És könnyezünk a régi, dőre tréfán . . .
Szivünk fölött két hervadt őszi rózsa:
Vén troubadur, fehérhaju anyóka !

V.

Megcsillan a vágy fátylos szemeinkben,
Valami a kebledre kényszerit;
Pír hímezi ki fáradt, sápadt arczom,
Talán az égő bús remény s a hit.

Ha elmerültem bűvös szemeidben,
Szivedben látom, mennyi a salak:
Pír hímezi ki akkor is az arczom.
Talán a szégyen, hogy - imádtalak.

VI.

Elnyűtt a sorsom minden, minden álmot,
Eltűnt az ábránd, bánat, szerelem;
A pajtások még megdicsérnek érte,
Hogy akarat él szilaj lelkemen.

Mit mondjam nékik, hogy szív nélkül élek,
Gyűlölni tudok, de szeretni nem;
És nem tudom már azt se, hogy miért van
Az én egész, vad, léha életem ? ! . . .

VII.

Mért csaljuk egymást, gazdag urra vágyol,
Engem szegénynek szült szegény anyám;
Te álmodol a fényről, csillogásról:
Én egy csillagról csak az éjszakán.

Add el magad ! Hadd kezdődjék a vásár,
Ígérnek bálványt, aranyhegyeket . . .
S fel-felsóhajtok csöndes árvasággal:
Mit adhatok én? Csak a szivemet.

Nagykároly és Vidéke, 1902. jan. 16.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Nóták.
  2018-04-15 07:43:48, vasárnap
 
  Fliesz Henrik:

Nóták.

I.

Van még egy perczem, mikor közönyömbül
Két bársonyos szem fénye felriaszt. . .
Mikor a béke bús szivembe lendül
S magával hozza a szelíd tavaszt.
Eremben láva, vágyam dalba pattan,
Az ifjúságnak szenvedélye kél. . .
És boldogan merengek el magamban
Egy házon, a hol álmom álma él !

De csak egy percz s halottá leszek újra,
A mámor és a csók már nem hevít,
Nincs szenvedés, mi lelkem összedulja,
Nincs ideál, mit lelkem istenit. . .
S ha mégis tán eszembe jutna olykor
Az a jóságos, bánatos leány. . .
Az ajkam egy kis, halk imát lemorzsol:
Csak üdvözöljön másnak ajakán !

II.

Ha egykor megtudom, hogy boldog asszony,
Az élete egy csábos költemény . . .
Dalom felsir, mint szellő a haraszton,
Egy sóhaj lebben el a földtekén . . .
Ha csókba futva, álmát megtalálta . . .
És én halálra kárhozatra válva
Valami zúgban dúdolok egy nótát ! . . .
Könnyezze meg az álmok álmodóját !

Mesélje el csak bátran az urának,
Volt egy fiú, dalolt és szeretett,
Szolgája volt egy tiszta, dőre vágynak
Nem fogta meg sohse a kezemet !
És nem is ismert, csak ha néha látott,
A lelke, szive, vére dalba szállott.
Bolygója volt a holdas, csöndes éjnek
S a mámor asztalánál halt szegény meg !

III.

Kegyed boldog lesz, ünnepelt és gazdag,
Én megmaradok búsnak és kopottnak,
Galambja lesz a legtisztább vigasznak
És engem majd a néma sírba dobnak !
Magáról majd nagyon sokat beszélnek . . .
Rólam meg senki, legfeljebb talán
Egy csöndes asszony, ő a hit, az élet,
Az én anyám !

És egybefüzi majd egy kis füzérbe
Azt a sok dalt, a mit kegyedhez írtam . . .
És gyűjti majd lemondó búba égve
Azt a sok könyt is, a mit összesírtam . . .
S hogy édesebb legyen a pusztulásom,
Azokat teszi, illeszti alám,
Ha büszke szivét többé nem kívánom:
Az én anyám !

Nagykároly és Vidéke, 1902. május 1.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Verses könyvemből.
  2018-04-14 07:14:42, szombat
 
  Fliesz Henrik:

Verses könyvemből.


Bár maradnál mindig gyermek,
Szenvedély ne dúlja kebled,
Andalogj a kis virágon
Álmatag szép gyöngyvirágom.
Bár maradnál mindig gyermek.

Bár maradnál mindig gyermek,
Tiszta álmai szívednek
Hímezzék be szem pilládat,
Hogy a felleget ne lássad,
Bár maradnál mindig gyermek.

Bár maradnál mindig gyermek,
Ábrándja a szerelemnek
Ragyog lelked játszi szárnyán
Sejtelembe, égbe szállván . . .
Bár maradnál mindig gyermek.

Bár maradnál mindig gyermek.
Rózsaszirma a menyeknek,
Földre suhant tiszta lélek
Oltárképe a reménynek
Bár maradnál mindig gyermek.

Bár maradnál mindig gyermek,
Védangyala életemnek
Álmim képe, gyöngyvirágom
Harmat e sivár világon . . .
Bár maradnál mindig gyermek.

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. április 13.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 150 db bejegyzés
e év: 2275 db bejegyzés
Összes: 32172 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4899
  • e Hét: 17600
  • e Hónap: 69833
  • e Év: 1440909
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.