Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Asztalos Pál: Szív és nő.
  2018-05-13 06:32:40, vasárnap
 
  Asztalos Pál:

Szív és nő.


Miért teremtett nőt az Isten
S miért a férfinak szivet ?
A szív s a nő, e kettő együtt
Kormányozza az életet.

S ha egyetért e két kormányos
Az élet csolnakja halad.
Ám ha a nő szived nem érti,
Előbb-utóbb, de fennakad.

Kolozsvári Egyetemi Lapok, 1897. okt. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Asztalos Pál  
Asztalos Pál: Ora pro nobis . . .
  2018-05-03 07:09:28, csütörtök
 
  Asztalos Pál:

Ora pro nobis . . .


Lemenőben a; nap; utolsó sugári
Behatnak a klastrom kis kápolnájába,
Hol a szerzetesek ájtatos éneke
Olvad az orgona, bűbájos hangjába.
Lenn az oltárnál az agg guardián áldoz,
Reszketve könyörög az Istenanyához:
Ora pro nobis.

Fenn egyik czellának picziny ablakából,
Fiatal szerzetes néz az esthomályba,
Merőn, ábrándosan, vágyó tekintettel;
Mintha valamire, valakire várna.
Felrezzen, a mint az esti szellő szárnyán
Az orgona hangja elhat hozzá tompán:
Ora pro nobis.

Reszkető kezei összekulcsolódnak,
Ajkaira alig-alig jő imádság ;
Mintha a vén czyprus zizegő lombja is
Ne menj kisértésbe ijesztőn susognák
Hát, ha, a sziv szeret, az igazán vétek? .
Lenn a kápolnában lassan szól az ének :
Ora pro nobis.

És a: szemben lévő kastély erkélyéről,
Mint a párjavesztett fülemile hangja,
Felhangzik az ének. Egy törődött kebel
Vesztett boldogságát, szerelmét siratja.
Fülébe cseng a dal; szive összeszorul . . ,
Ave Máriára a harang megkondul: . . .
Ora pro nobis.

Megkondul a harang; hangja messze elszáll
Ámde ő csak azt a keserves dalt hallja,
Ugy fáj szivének; de az ő boldogságát
Eltemette kemény, örök fogadalma.
Könnyek közt temeti kezeibe arczát
S engesztelve kéri az Isten szent anyját:
Ora pro nobis.

Elhallgatott a dal annak minden hangját
Százszor visszhangozza az ő fájó lelke.
Pedig nem vón szabad; azt ő is jól tudja.
Érzi, hogy vétkezett; érzi, hogy még gyenge . .
Csendesen egyedül lemegy a. templomba
És újra, meg újra elrebegi ajka:
Ora pro nobis.

Kolozsvári Egyetemi Lapok. 1897. okt. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Asztalos Pál  
Asztalos Pál: A bánat perczeiben.
  2018-05-01 05:10:34, kedd
 
  Asztalos Pál:

A bánat perczeiben.


Néha, néha mint egy felleg
A mosolygó eget,
Sötét bánat, gyötrő bánat
Szállja meg szivemet.

Honnan és miért van ez igy ?
Okát nem találom.
Talán egy be nem teljesült
Régi, kedves álom.

Kolozsvári Egyetemi Lapok, 1897. okt. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Asztalos Pál  
Asztalos Pál: Búcsú.
  2018-04-27 07:56:54, péntek
 
  Asztalos Pál:

Búcsú.

Cirkvenica 1896.


Eljött a búcsú pillanatja,
Utolsót fütyölt a hajó
S én álltam némán, szivszorúlva,
Nem jött ajkamra búcsúszó.

S ment, ment a hajó, ő ott állott
Reám emelve szemeit.
Fülembe csengett búcsudalja:
"Oh weine nicht, oh weine nicht!"

Majd meg letűnt a láthatárról
Az a hajó, mely őt vivé . . .
Ugy érzem, mintha boldogságom
Egyszerre lett voln' semmivé.

Kolozsvári Egyetemi Lapok, 1897. okt. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Asztalos Pál  
Asztalos Pál: Emlékszel még ?
  2018-04-26 06:28:29, csütörtök
 
  Asztalos Pál:

Emlékszel még ?


Cirkvenica 1806.

Emlékszel még? Én ott álltam
Szomorún a hajó orrán
Te a partról néztél reám
Örök búcsút intve némán.

Hosszan néztünk utoljára
Mindketten egymás szemébe.
Egy könycsepp szólott helyettünk
Mintha mondná: ,"Vége, vége."

Elsiklott az áruló csepp
Arczod halvány rózsapirján;
Csillaghullás felhős égből
Boldogságom alkonyatján.

Kolozsvári Egyetemi Lapok, 1897. okt. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Asztalos Pál  
Asztalos Pál: Mondjátok, miben keressem . . . .
  2017-09-25 07:54:24, hétfő
 
  Asztalos Pál:

Mondjátok, miben keressem . . . .


Mondjátok, miben keressem
E néma fájdalom okát ?
Mondjátok, s tanítsatok meg,
Hol keressek vigasztalást.

Mondjátok csak, igaz-e az ?
Hogy, ha madárdalt hallgatok;
Gyógyul a sziv, mely oly beteg
Melynek kinjai oly nagyok.

Vagy lehet az, mondjátok csak,
Hogy borba öljem bánatom ?
Ti hallgattok! . . . miért van ez ?
Tán szánakoztok sorsomon.

Nem . . . már tudom, hisz tudjátok,
Hogy ez mind lenge képzelet:
Hogyha a sziv fájó, beteg,
Gyógyítní többé nem lehet.

Kolozsvári Egyetemi Lapok. 1898.
 
 
0 komment , kategória:  Asztalos Pál  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 150 db bejegyzés
e év: 2275 db bejegyzés
Összes: 32172 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4899
  • e Hét: 17600
  • e Hónap: 69833
  • e Év: 1440909
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.