Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Erdőházy Hugó: Mint a csillagok felé
  2018-08-16 07:54:18, csütörtök
 
  Erdőházy Hugó:

Mint a csillagok felé


A kezedet nem adtad ide, hogy vezesselek,
így nem lettem a vezetőd;
a lelkedet sem nyitottad meg nekem,
így nem lettem az ismerősöd;
csókot nem kaptam tőled,
a vágyam ezer arccal kisért folyvást
A hajadat nem simogattam
s a kezem mégis keres,
kapaszkodik utánad;
mint a csillagok felé,
akik messze vannak
és elérhetetlenek . . .


Magyar Minerva 2. (1931)
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: Vihar
  2018-07-19 08:19:14, csütörtök
 
  Erdőházy Hugó:

Vihar


Már vígan, kancsal szemmel
duhajkodott a nyár,
mozgó uccák között
hajszolták egymást a napsugarak,
és húsra éhes csavargók,
emeleti ablakban cseléd
ringatta derekát,
csók ízét küldte
katona felé,
ki feléje futó vágyakkal
nézte -

már szemérmetlenül duhajkodott
a nyár,
mezőkről betört az illat
pállott házak közé
és virág bujt elő
a parkban bokrok alatt,
hol örömre nyújtózkodott
az élet,
mint jóllakott hatalmas
állat -

ó nézd csak, a gyermek megállt
az uccában,
homlokára hullt szőke haja
és szemébe folyt a kék ég, -
anyácska, éhes vagyok, motyogta,
feje felett épen akkor állt meg
fekete felhő,
vihar ugrott elő uccasarkon,
rekedten menydörgött
és vijjogva villámlott,
mikor anyácskának szólt a gyermek:
éhes vagyok . . .


Szlovenszkói magyar írók antológiája,
Nyitra, Híd, 1936-1937
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: Egy képről
  2018-07-17 07:42:16, kedd
 
  Erdőházy Hugó:

Egy képről


Egy kép a szobám ablakán,
egy kép imbolyog szüntelen,
egy kép, mely nékem sorsom szerencséje,
nékem az egészség, virulás,
és mérhetetlen öröm,
egy kép, mely beivódott sorsomba szebben,
mint michelangelók fantáziája,
mely nagyobb elánnal röpít életemben,
mint az évek,
egy kép, mely nékem a legszentebb oltár,
mely előtt vallók, esküszöm és sokszor
visszatérek szeretetben, mint tékozló fiú;
melyből vétettem hús és vérből, -
egy kép imbolyog szüntelen előttem,
mely néha királyi életté mozdul
éjféli órán
s kitárt karokkal puha fészket nyújt
nekem,
(Isten áldja álmomat!)
szobám ablakán él, szüntelen él,
akárhol találok menhelyet
s ott lesz majd énvelem az örök-menhely
csöndességében is:
a kép, melyből vétettem húsból és vérből,
mely egyes-egyedül az enyém,
jött, mint csoda, mint halhatatlanság:
az Anyám képe . . .


Magyar Minerva 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: Ének a házak között
  2018-06-08 08:08:58, péntek
 
  Erdőházy Hugó:

Ének a házak között


Fejem fölött a házak
a selymes ágyakat,
ezüst kapuk alatt
márvány dőzsölt,
paloták öreg homlokán
fiatal lány szobra,
belőle kígyózott a táj,
mint a kóbra.

Innen kergettem szememet
mérges pocsolyákba,
hova béka merült,
tovább kergettem
és a határ hátára ült,
menekült.

Boldog állatok nyújtózkodtak,
egymásért szomjaztak,
kaszák élesedtek,
(seregük, a fű, nő)
szemem fénye felszakadt,
kripta ajtaját robbantja
így az idő.

Teremtő fa alatt
bokrok bújócskáztak,
alatta az árva lepkék
menhelyre találtak,
s mondtam magamban:
úgy tartja tenyerén
az életet a föld,
mint bujdosót elrejti
az égből szállt köd.

Csak a szemem ért messze,
vágy volt a nesz,
mit gerjedő szél hozott
a kalászok fejéről,
ó város, virágod mikor lesz,
mikor lobognak pipacsok
fakó kertjeid ágyán,
minden háznál
s ablakokban pufók gyermek
csámcsogva majszol
kövér kenyérgerezdet:
ó ha így láthatnám
a gyermeket,
a sok százezret . . .

Szlovenszkói magyar írók antológiája 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: Az első ősz
  2018-05-30 06:44:48, szerda
 
  Erdőházy Hugó:

Az első ősz


Ez már valami a halálból,
ez már előszó a búcsúhoz,
valami megtorpant fájdalom csöndje:
az első fehérség hajamban.
Pedig álmaimban még valahol messze
kódorog kopott sírásója az életnek:
öregség.
S fejem felett, hol álmok hídja villog,
robog az élet autója
ifjúságom mámoros hitével, szerelmével
és azzal, hogy élni szép, mert érdemes.
Fejemen fehérré haldokolt egy hajszál,
ez már valami a halálból,
egy fáradt gesztus vénült alkonyatban:
nem érdemes:
egy állomás hívó csöndje, szállj ki,
temesd kiáltásodat boldogság csöndjébe,
hisz fehérré dermeszt mindent a halál !
Fehér hajszál:
nekem már van, pedig még telem sem volt,
nekem már van,
pedig jajszóm sem volt, árvám sem sikoltott,
gyomrom sem korgott
s mégis fehér,
mégis fehér, mint az örök halál . . .

Magyar Minerva 2. (1931)

 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: Búcsúzkodás...
  2018-05-13 06:45:55, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: Búcsúzkodás
  2018-05-12 07:53:43, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: A füst dicsérete
  2018-05-12 07:45:30, szombat
 
  Erdőházy Hugó: 

A füst dicsérete


Füst, nagyvárosok otromba ökle, 
ki most kis Komárom feje fölé szállsz 
a dunai hajóról, 
üzenj a zörgőcsontu világba: 
majd megindulsz győztes gomolyagban 
a gyárak kéményeiből, 
s boldog apák homlokára hullsz, 
jelzed gyermekszájú sikítással, 
hogy megindul a munka 
hamuszínű földek alatt 
és madárhátú hegyeken: 
füst, csak lóbáld meg 
szörnyű karodat 
s emeld lomha mancsodba 
a halálos szakadék fölött 
libegő milliókat, 
mert fekete zászlód nem halált, 
hanem nevetőszemű életet, 
barnahajú kenyeret jelent . . . 

Szlovenszkói magyar írók antológiája 1937.

 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: Áldassék az ember
  2018-04-30 08:36:53, hétfő
 
  Erdőházy Hugó:

Áldassék az ember


Áldassék az ember, mikor hajnaltájban
hajadonfőtt áll a széles határban,
hajnali madár átvillan az égen,
virágok örülnek ünneplőben, kéken.
Marokjára fogja a rengeteg földet,
az ő markában már világok nyögtek,
széles homlokára ráhullik a kedve,
a gyerek topog felé, tente, tente, tente,
öles karjába csak áramlik az élet,
akácok csókjában az asszony lépked.
Barmok ébredeznek, virág szíve tárul,
átdicsér a testvér a szomszéd határbúl,
mintha zúgó orgonaszó lenne,
az örök élet úgy árad belőle,
határok árkában egymásba érnek:
így lesz karja ölelés minden testvérnek,
mikor hajnaltájban állnak hajadonfőtt:
s erejük, izmuk a világ fölé nőtt . . .

Magyar Minerva 3. 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Erdőházy Hugó: Szegény emberek
  2018-04-06 07:45:08, péntek
 
  Erdőházy Hugó:

Szegény emberek


Hites és áldozatos barmok,
fénylő szemű bús álmélkodók,
panasz tálán keserves tűrök,
szent néma szájúak,
mindig vándorok:
gondmezőkön;
mindig éhesek:
vágyak bozótiban;
örök kutatók:
célok erdejében,
mindig asszonyuk van,
sok, sok poronty,
nagy nagy ünnepeik,
pihenő napjaik
s félelmetes Istenük,
békés vasárnapjuk,
ünneplő ruhájuk,
csöndes, jajtalan,
névtelen haláluk,
szegény emberek,
zsebükben a kincsük,
hátukon a házuk, gondjuk:
egészen a sírig...

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 788
  • e Hét: 23786
  • e Hónap: 108367
  • e Év: 1786866
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.