Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Jörgné Draskóczy Ilma: Álom.
  2018-07-05 07:58:00, csütörtök
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Álom.


. . . Álmodtam:
Kietlen tájon, durva sziklaélre
Odakötözve, bilincsekbe téve
Fogoly valék. - Csak tegnap óta ?
Vagy ezer éve már? Azt nem tudom. -
Fehér palást borúlt a vállaimra,
Hószín fátyol övezte homlokom,
Aláomolva hosszan tagjaimra
S szétterjedve a szürke homokon.
Ha mozdúltam, a szikla nem bocsátott:
Övé voltam kovácsolt láncszemekket.

- Így jött reám az este. Így a reggel.
Napközben : fürkészé szemem a távolt,
És vártam. Vártam rendületlenüI
Valamit onnan napkelet felől :
Valami nagy csodát. Meséset !
Mit el kell hozzon számomra - a végzet !

S egy nyári hajnalon elöttem állt :
A termete sudár,
A szeme büszke, acélos sugár.
A homlokán valami lágy borongás,
Valami csöndes mélaság honol.
Az ajka kedves hajlású, komoly.
És szólt, - a hangja olyan dallamos volt,
Mint nyárestén az erdőzúgás - :

"Jöszte velem ! Elviszlek messze, messze :
Egy rejtett, boldog kis tündér szigetre.
Ott nem lel rád soha a fájdalom :
Köréd szerelmem bűvös hálót von.
Ott halvány arcod rózsásra pirúlna,
Ott szótlan ajkad kacagni tanúlna,
Sötét szemedbe' lángok gyuladnának,
Szíved ellepnék ösmeretlen vágyak.
Szétbontanám lágy, illatos hajad,
Belétemetném égő arcomat.

S a köntösöd, ha száz redőbe hull:
Egy ránca sem maradna - csókolatlanúl.
Mérhetetlen üdvben, örökre velem !
Eljössz ugy-e szerelmesem ? !"

- Amíg beszélt lángolva, lelkesen,
Mint kit idéznek, a tündér-sziget
Kivált a ködből s egyre közelebb
Úszott felénk.
Már érzém édes, balzsamos lehét.
Már láttam ott a karcsú pálmafákat,
Rám integettek összesúgtak : vártak !
Szememre csodás, mély igézet szállt:
"Óh, minden szód a szívembe talált
Én szabadítóm, én szerelmes párom !
Veled megyek: át életen, halálon !
Veled megyek, hogy örizz, hogy szeress :
Vezess, vezess !"

S indultunk. Ám de pár lépés után
Elénk hömpölygött zúgó, szürke ár
S a szigetet, hogy csaknem elmerül,
Szennyes tajték vevé körös-körül.
Megállottam s tűnődve kérdé a szemem :
Hogy merre van a hídja?

Felhő suhant át életteljes arcán
És összezárt, halványra sápadt ajkán
Csak nagynehezen tört elő a válasz :

"E szép tündér-szigetnek hídja-nincs.
Hogy lehúlljon kezünkről a bilincs -
Hogy ketten-együtt-boldogok lehessünk :
Magunknak kell ez áron általmennünk - "

Valami mondhatlan halálos bánat,
Valami névnélküli szörnyű dermedet
Markolta meg a szívemet :

Nem érhetem a boldogság honát
Csak mocsáron, csak sártengeren át? !
Hogy én liljom ruhámat meghurcoljam ?
Hogy én hószínű fátylam elmocskoljam?
Hogy arcomba fölcsapkodjon a sár ? !
Nem ! Nem ! ! - -

. . . De oda át a mennynek üdve vár :
Az élet ! A szabadulás ! A szerelem !
- Oh Istenem ! Irgalmas Istenem !
- - - - - - - - - - - - - - -
Vad örvényben kavarog lent a hab,
A hullám már a lábamho' csap !
Egy lépés még - és szennye rám szakad ! !
" Nem ! Nem ! ! Bocsáss ! ! . . . Eredj . . . eredj . . . magad . . . "
- - - - - - - - - - - - - - -
Szivem sikolyát elfojtotta ajkam,
De arcomat fátylammal eltakartam :
Nem volt erőm, hogy látni tudjam őt,
Amint a boldog szigeten kiköt . . .
- - Oh jaj neki. De százszor jaj - nekem:
A sírig egyedül . . . reménytelen . . .
- - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - -
Egy nagy örökkévalóság után, -
Csukott szememet ujra fölnyitám :
Eltűnt az ár, mely kisért, fenyeget,
De el vele a kis tündér.sziget,
Mi elrabolta üdvöm.

- - Kietlen tájon, durva sziklaélre
Odakötözve, bilincsekbe téve,
Fásult közönnyel hurcolom tovább
E sivár létet : újra csak - magam . . .
- - De csitt csak, a magánynak hangja van !
S a lábaimnál a homokba' lent
Valaki térdepel. A fátylam csókolgatja
S kacagva, - sírva úgy remeg az ajka,
Amint arcomba föltekintve szól :

" . . . Te makulátlan . . . te mártír . . . te szent ! . . .
Lehet-e boldogság - hát azt hiszed -
Nekem, nélküled - valahol ? ! . . ."

Szilaj, nagy mámor tört rá a szivemre !
Ujongva néztem alá végzetemre
Örökös rabként ! Sírig leláncoltan:
Óh, de nem árván ! De nem - elhagyottan ! !
- - - - - - - - - - - - - - -
- - Ezt álmodtam . . .

Jovendo_1905. február
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Jörgné Draskóczy Ilma: Az lesz a nap.
  2018-06-09 06:01:12, szombat
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Az lesz a nap.


Tudom, hogy van egy lélek valahol,
A kihez tartozik a lelkem,
Ha tán még rá se leltem . . .

Még ott zokog talán sóváran én utánam
Valami vágyfelszitó bűnös muzsikában
S lágy hullámokban lengedezve
Keresi útját a szivembe . . .
És nem is sejti a czigány,
Mikor viharos tűzzel húzza :
Hogy hegedűje húrja,
S az ihlet-percze akkor nem-övé.

Vagy lelkét úgy lélekzem én be,
Nagy, érthetetlen lázu hevülósbe',
Csukott szemekkel szinte elalélva
És haldokolva tikkadt, forró vágyban :
Egy virág illatában . . .

Lehet az is, hogy ott repes felém
Egy csillagsugár rezgő szárnyán,
De a nehézkes földi röghöz
Durva szövésű élet-szállal
Lenyűgözve járván:
A híradását meg nem értem én.

- De egyszer . . . egyszer- az lesz majd a nap !
Egymásra rátalálunk !
Legyen üdvösség, legyen kárhozat !
Legyen az élet ! Legyen a halálunk !
De akkor, akkor megindul a föld !
A tengerek kicsapnak !
Tűzzivatarja mindenkit betölt
Szentlélekként e napnak !
Fölérzenek a holtan aluvók
Szív odasodródik a szívhez !
S a köznap meddő, gyilkos szürkesége :

Csupa teremtő, léleknyitó szin lesz !
Az élet minden nászi mámora
Ott tombol majd e pillanatban !
Az ég a földhöz közelebb hajol
S jel lesz a csillagokban . . .

- Tudom, hogy van egy lélek valahol,
Ha tán még rá se leltem:
A kihez tartozik a lelkem.

Vasárnapi Ujság 1907. október 27.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Jörgné Draskóczy Ilma: Sóhaj.
  2018-05-14 07:16:48, hétfő
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Sóhaj.


Miért van nékem szárnyam? Nyugtalan,
Magasratörő, szilajröptü szárnyam?
Miért kell, hogy a messzeséget járjam,
Csalfa czéloknak átadva magam?

S miért vannak sóvárgó dalaim:
Halk zokogások, titkos néma vágyak;
Amik valóra úgyse-úgyse válnak,
Csak elrabolják csöndes álmaim !

Ne lenne szárnyam, mi magasba von.
Szűk határok közt, hadd élnék itt békén
Apró tervekkel: mint madár a fészkén.

S dal is csak egy fakadna ajkamon:
Valami naiv, együgyü kis nóta,
Egy kis bölcsőre halkan ráhajolva . . .

Rákos Vidéke, 1905. ápr. 9.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
J. Draskóczy Ilma: Szerelmes leány dala.
  2018-05-12 07:33:51, szombat
 
  J. Draskóczy Ilma:

Szerelmes leány dala.


Mikor kezem kezedbe csúsztatom
Tudod mit érzek?
Hogy rám fonódó meleg tenyered
Egy puha fészek.
S benne remegő szerelmes kezem
Fiók madár,
Mely becézésre vár.

Mikor karodba belesimulok,
Tudod mit hallok ?
Egy félrevert, tűzvészre konduló
Kicsiny harangot,
Amelyre ép oly lázas ütemben
Felel egy hang:
Egy másik kis harang.

Mikor a számra szorítod a szád,
Mi jut eszembe ?
Két lángvörös granátvirág kehely
A kis kertembe,
Mely szomju vágyban égve sóváran.
Összeborul
Mámoros szótlanul . . .

Nagybánya, 1910.szept. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Jörgné-Draskóczy Ilma: Betegen.
  2018-05-09 07:03:46, szerda
 
  Jörgné-Draskóczy Ilma:

Betegen.


Sok dal van még lelkemben:
Mit el nem énekeltem.

S nem egy mese, egy álom:
Minek a végét várom . . .

Adósom még az élet!
Még vágyom, még remélek!

Titok is van olyan még:
Amit tudni szeretnék.

Könnyem sincs mind elsírva . . .
Még - látod édes Istenem -:
Nem mehetek a sírba . . .

Rákos Vidéke, 1905. ápr. 9.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Jörgné Draskóczy Ilma: Nagyanyó.
  2018-05-06 07:49:41, vasárnap
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Nagyanyó.


"Gyere be lányom, hűvös már az este,
A hóharmat a kis kertet belepte,
Fagyos lehelet húz a völgyön át.
Terjesztve orvul grippet, reumát.
Megszállja nehéz fulladás a melled :
Jobb itt a kályha mellett."

"- Óh nagyanyó, a kezem csupa tüz !
Óh nagyanyó, az arczom csupa láng !
S hidd el a nyári verőfényhullásban
Sem volt ily fényes, forró a világ !
Szivemben csodás káprázatok égnek !
Nincsen felettem hatalma a télnek !"

" - Jaj gyermek, gyermek, milyen zavaros,
Mily érthetetlen, fonák a szavad.
Egy csésze thea, illatos, orosz
- Ég már a láng a szamovár alatt -
Talán segit még. Gyorsan, gyorsan ! Lásd :
Már meglepett a láz . . . "

" - Óh nagyanyó, óh nagyanyó !
Azért, hogy most már tél hava takar :
Hát sohse' voltál, mondd csak - fiatal ?
És nyugodt, józan homlokod mögött
Rózsaszín álom sohse' röpködött ?
S nem legyintette meg a kikelet
Egy virágszállal csukott szivedet?
Sohsem lopta fel arczodba a vért,
Nem tudtad azt se: mi az ölelés ?
S ha két szem delejesen egybevész.
S hogy mily üdvösség van egy hosszú - szótlan
Reszketeg csókban ? "

. . . A nagyanyó, a nagyanyó
Hallgatja némán . . . elmerengve.
Mintha egy régi mese lenne.
Kihűl a csésze . . . kihuny a parázs,
Átszáll a szobán valami varázs,
Öreg szivére, ifjú álmodás.
Mintha csendülne ódon, halk zene,
S a légben jázminillat lengene,
S a regés múltból évek ködén át
Egy kék szempár küldené sugarát.
Kedves, pajzán, de kissé - vádoló :
"Óh nagyanyó, kis nagyanyó !
Egy csoda-bájos estelen
Hát nem tudtad, hogy mi - a szerelem ?. . ."

a_het_1906. jún. 10.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Jörgné-Draskóczy Ilma: Ha férfi volnék.
  2018-05-05 07:23:01, szombat
 
  Jörgné-Draskóczy Ilma:

Ha férfi volnék.


Zúgjon az Élet! Vad ökölcsapások
Törjenek sort a népek erdején,
El nem rejtőzöm, hanem szembe állok :
Ifjú erőmmel megbirkózom én,
Akármi ront rám a föld kerekén!

Szegénység ha jő ? - Játszva elbirom !
Alázkodó könnyekbe nem borit:
Emelt fővel hordom ! Vagy megvivom
A fukar Elet elzárt kapuit
S kincsekre váltom koldus-rongyait !

Szenvedés ha jő ? Viharok után
Még kékebb lesz az ég fejünk felett
S száz bimbó pattan egy letört nyomán !
A lelkemet, a költészetemet
A bú is így termékenyíti meg !

Rosszakarat jő ? Bujkáló szava
Hiába támad orvul ellenem:
Szennyfoltot rajtam nem ejthet soha !
Kitárva nyiltan egész életem,
Egy gondolatom se rejtegetem !

S ha jő a halál ? - Mit nekem halál ? !
Szembekacagom rémes árnyait;
Lelkem nem görnyed igája alá !
Nem csupán, mert a hit is így tanit
Én magam érzem örök árnyait !

Csak jöjj te Élet! Nem szököm meg gyáván
Diadalmasan győzni fogok én
A balsorson, a vak éjjek homáján,
Ifjú erőmmel, hisz enyém, enyém !
Minden napsugár a föld kerekén !

- így dalolnék én, hogy ha férfi volnék
S nem ilyen gyönge, félős-szivü asszony:
Aki, ha megzendül felettem az ég,
Hogy harsogása fülembe ne hasson,
A két karomba rejtem el az arcom . . .

Pápai Hírlap - 1909. ápr. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
J. Draskóczy Ilma: Egy alkonytájt . . .
  2018-05-04 07:39:43, péntek
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Egy alkonytájt . . .


Egy alkonytájt megfogta a kezem
S tartotta hosszan-hosszan, melegen
S szemembe nézett:

Köröttem kinyílt százezer virág !
Gerlék kaczagtak ! S biborszinü láng
Csapott az égnek !

- Azóta minden, minden alkonytájon
E nagy csoda megújulását várom -
Hívom - idézem !

. . . Ha meg nem fogja újra a kezem
Úgy dédelgetve, lágyan, kedvesen:
. . . Meghalok . . . érzem . . .

Rákos Vidéke, 1905. ápr. 9.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Jörgné-Draskóczy Ilma: Imádság.
  2018-05-03 07:01:52, csütörtök
 
  Jörgné-Draskóczy Ilma:

Imádság.


Isten !
Szó kell-e néked : hogy érts ? Messze hangzó ?
Kiáltó ének, felzúgó harangszó ?
S ruha megszakgatás és térdre omlás :
Hogy láss ?

Neked ?
Ki önmagunknál jobban értesz minket,
Ki megszámlálod vergődéseinket,
S tudod, hogy minél súlyosabb a bánat:
Szavakká annál nehezebben válhat.

- S Téged ne kötne össze erősebben
A sebzett lelkű, szegény halandóval
Minden betanult, lemorzsolt imánál :
Egy könny . . . egy sóhaj ?

Nyírvidék, 1913. aug. 7.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Jörgné Draskóczy Ilma: Az Éj.
  2018-03-18 07:01:48, vasárnap
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Az Éj.


Az Éj:
Csodás titkokkal teljes és mély.
- Arczát belengi sűrű fátyola,
Fején tündöklő csillagkorona,
Sötét szemében lenyügző varázslat
S a vállán omló lágy bársonypalástnak
Redőiből rajként életre kélnek:
Nagy fékevesztett, lázas szenvedélyek.
Színes lepkék: édes, ragyogó álmok
És álomüző lelkifurdalások.
Szerelmi csókok mámorral tele,
Letiprott vágyak. Könnyek tengere.
Gyilkos, nehéz, fekete bűn-virágok:
Lélekzetük halál, megrontás, átok.
Szűz liljomok megváltó illatárja.
Tivornyák, mikben durva mámor járja.
Halálhörgés, Koporsószögezés.
Halk, ébredező gyermekgügyögés.
Buzgó imák. Vad istenkáromlások.
Nagy kételyek és nagy megnyugovások .. .
. . . Oh, mily titokkal teljes és mély
Az Éj!

a_het_1904. november 6.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 165 db bejegyzés
e év: 2290 db bejegyzés
Összes: 32187 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 925
  • e Hét: 22800
  • e Hónap: 75033
  • e Év: 1446109
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.