Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Czelder Márton: Jézus és a vádlók.
  2018-05-27 07:37:07, vasárnap
 
  Czelder Márton:

Jézus és a vádlók.

Eredj el és többé ne vétkezzél. Ján. 8. 11.


Jézus a dicső istenember,
Isteni hit és érzelemmel,
A ki a hol járt s megfordúla
Jó példával tündöklött vala:
Szenvedésének napjaiban,
Midőn megjelent a templomban,
Az olajfák hegyéről érve
Az Istennek dicséretére:
Almélkodva hallgató a nép
Ajkáról az isteni igét.

S im hozzája közelgetének
Az Írástudók és a vének,
A színlelő farizeusok,
Képmutató tudományosok ;
Hozván egy asszonyi állatot,
Ki paráználkodni mondatott;
Kérdezvén : mit kövessenek el
Az ily nyilvánvaló bűnössel,
Mert hogy kövel kell verni agyon,
Mózes törvényében az vagyon

A rósz akarat sugallata
Ezt csak azért kérdező vala,
Hogy a Jézust megkísértenék,
S gonoszság tőrébe ejtenék.
Jézus pedig aláhajolva
Ujjával a földön ir vala,
Mindenható lelke pediglen
Kémlel a vádoló szívekben;
S midőn szorgalmaznák a kérdést,
Hogy mondaná ki a büntetést,
Magasztos ajkáról ezen szó
Vala itéletül hallható:
"A ki nem bűnös közűletek,
Az vessen rá először követ."

És viszontag aláhajolva,
A mester a földön ir újra.
S mig isteni eszmékbe téved,
Fölébred a lelkiösméret
A vádló népség szivében,
S a bűnösvolt mély érzetében:
Elkezdvén az elsőn nép s vének
Egytől egyig mind kimenének.

Jézus pedig átszellemülve,
Látja, hogy senki sincs körüle,
Egyedül az asszonyi állat,
Marván szivét igaz bünbánat.
Szólott szelíden az asszonynak :
"A te vádolóid hol vannak ?
Hol van ki kárhoztat tégedet,
Ajkán hordva a te vétkedet?"

A nőben a töredelmes szív
Érzeménye nehéz tusát vív.
S hangjain a bűnbánó szónak
Ekként felel a megváltónak:
Bűnös lelkemet, látja Isten.
A ki vádolna, senki sincsen.

Látván Jézus a bűnbánatot,
Mit a félemlett nő mutatott:
Szól: "ha vádlóid elmenének
Én is nem kárhoztatlak téged.
S mig bűnödről megemlékeznél.
Eredj el s többé ne vétkezzél".

Ember! kit rosz akarat hevít,
Kárhoztatni társad tetteit,
Eszmélj, hogy a gyalázat, szégyen
Önmagad fejére ne térjen.
Ha vádolsz s a lelkiösméret
Szintén vádol és mardos téged,
E szent szavakra emlékezzél:
Eredj el s többé ne vétkezzél !

Sárospataki Füzetek 2. 1859.
 
 
0 komment , kategória:  Czelder Márton  
Czelder Márton: Megnyugovás.
  2018-05-17 06:52:09, csütörtök
 
  Czelder Márton:

Megnyugovás.


Itt vagy, elérkeztél édes valahára,
Megfáradt keblemnek zajgó hullámára,
Szelid megnyugovás;
Pihenj, pihenj meg itt
Mint mennyben a hála
S epedő sohajtás.

Olly régóta várom, hogy keblembe jöjj el,
S vérező sebeit gyöngéd kezeiddel
Bekötözgesd lágyan;
Hogy mint mécsvilág a
Vihar zugásától,
El ne hamvadjon még
Nehéz fájdalmában.

Tenger volt kebelem, vad hullámzó tenger
Bőszült viharokkal, romboló szelekkel,
S hányatának rajta,
Vágy, remény, szerelem
Mint tört vitorláju
Sülyedező sajka.

El is sülyedeztek lassan egymásután,
De a vihar szünt, s a hullám csillapultán
A széttört sajkának
Rombolt darabjai
Nyájas szellők karján
Révparthoz jutának.

Te vagy e lágy szellő, szelid megnyugovás,
Ki a széttört hajó uszkáló darabját
Révpartra vezérled;
Hogy pihenjen meg ott,
Ha, a hova indult,
Többé el nem érhet.

Pihentesd, pihentesd a sajka darabját,
A csendes révpartról hogy el ne ragadják
Ujra a viharok;
Mert beborult az ég,
Sötét van s a hullám
Ujolag kavarog . . .

Im beléd fogózott megfáradott lelkem,
S ha a vihar rajtunk mégis erőt veszen:
Ugy esünk el mint hős,
Ki megállt a csatán
Harczi fegyverével,
S ha elesik is győz.

Vasárnapi Ujság, 1859. aprilis 10.
 
 
0 komment , kategória:  Czelder Márton  
Czelder Márton: Haza jöttem.
  2018-05-16 07:43:02, szerda
 
  Czelder Márton:

Haza jöttem.


Haza jöttem, itthon vagyok, itthon.
Hova lelkem sóhajtása rég von.
Mint a madár viruló hazába,
Vágytam én a szülőföldi tájra;
Messze hagyni gondjaidat, élet,
Mely fáraszt és szivet, lelket éget.

Csolnak valék, kit ti szilaj habok,
Sors habjai, messze sodortatok;
Tépett levél, kit őrjöngő szárnyon,
Vitt a szélvész hideg, puszta tájon,
Örömtelen, sivatag helyeken, -
Csakhogy egyszer még haza jöhettem.

Mint szerelmest, kit vágyva keres fel
Hű kedvese forró szerelemmel:
A futosó gyermeki emlékek,
Vendég gyanánt mind hozám gyülének,
Ez is, az is megcsókol, megölel,
S megtelik a sziv ajkuk mézivel.

Bár oly sok a hervadt öröm, remény
Életemnek kietlen mezején,
A szép multnak, szép örömvirága,
Ráhajol lelkem omladékára. -
S mint kikelet a sirok hantjait,
Befödi a boldogság romjait.

De alig, hogy pihent a szenvedő,
Bujdosnia kell, mert hisz vándor ő;
Menni, menni, a hol nincs, ki várna
Meleg szivvel szerető karjába; -
Még egy érzés, egy futó pillanat,
S szülőföldem, nem látod hű fiad !

(Szatmár)
Vasárnapi Ujság, 1860. september 16.
 
 
0 komment , kategória:  Czelder Márton  
Czelder Márton: Tavasz, nyár, ősz, tél.
  2018-05-11 07:18:35, péntek
 
  Czelder Márton:

Tavasz, nyár, ősz, tél.


Tavasz.

Mosolyg a kikelet, nyiló virágai
Mint az ifju kornak reménye s álmai:
Gyönyörben ringatják a szenvedő kebelt,
Miként a harmat, a szomjas virágkehelyt.

Zengnek virányain énekes madarak;
Dalaik a szivhez érzően szólanak,
Mindenütt öröm van, élet s virágozás,
Légy üdvöz általam, dicső feltámadás.

Nyár.

Tavasz virágiból, mi lelkemre hatott,
Még érzem az édes bűvölő illatot,
Midőn a kebelén áldást érlelő nyár,
Gazdag szép remények kalászával kinál.

Ott van a tavasz is a rengő kalászban,
Ifjui öröm a férfiság korában,
Mind közelebb jő a valóhoz s magába
Megtér a lélek is az élet nyarába.

Ősz.

Künn a természetben hervadó virágok
Hulló és megszáradt levél, a mit látok;
Illyen az élet is, mulnak örömei,
Mint fák és virágok hulló levelei.

De mégis kedves ez, mert a hervadásban,
Elvirult költészet, néma borongás van;
S a reményeitől megfosztatott kebel,
Szeret búsongni a hulló levelekkel.

Tél.

Zúg az északi zél, dühöng a zivatar,
A természet egy nagy halotti ravatal,
Mellynek fagyos ölén vidámság és élet
Hó-szemfedő alatt lágy szenderben mélyed.

Ekként az ember is megtört vágyaival,
Széthullt reményivel s jobb jövő álmival
Hervadásnak indul, s mért ne hervadna el
A mindent átérzett, kiszenvedett kebel?

A tél zord fagyából kikelet hajt s virul
Uj és dicsőbb élet a sír álmaibul;
Jöjj hát, siess felénk, enyészet, halál, tél,
Benned s általad az élet örökre él.

Vasárnapi Ujság, 1859. január 30.
 
 
0 komment , kategória:  Czelder Márton  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 150 db bejegyzés
e év: 2275 db bejegyzés
Összes: 32172 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4899
  • e Hét: 17600
  • e Hónap: 69833
  • e Év: 1440909
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.