Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Ágoston Julián
  2018-04-28 16:17:05, szombat
 
  Ágoston Julián

Üzenetváltás


Szobámban csöppnyi gyertya ég,
kinn leskelődik a sötét.
Kis jászol. Szalma. Gyertyaláng.
Szívemben könny. A kósza szél
zárt ablakon is bezenél

és elsuttogja nevedet.
Áldás, békesség, szeretet,
egyre hunyorgó gyertyaláng,
kis jászol. Benne égi fény,
futó csillag az ég ívén.

Éltemet egyre távolabb
viszi az éjben egy vonat,
kormos lyuk minden ablaka,
s míg kattognak a kerekek,
szívem még egyszer fölnevet,

aztán csönd, elhallgat a szél,
elalszik már a gyertyafény,
csak egy szem ragyog át az ég
komor kárpitján. Ki lehet?
Halkan suttogja nevemet.




 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
Ágoston Julián
  2018-04-27 08:49:55, péntek
 
  Ágoston Julián

Csak simogass!

Őszül a szőlőhegy, pereg a lomb,
liheg a nyárutó, dalol a domb,
alkonyra hanyatlik-bukik a nap,
pár futó felhőbe beleharap;

nézem a haldokló nap aranyát;
szívemen ezer kis dal illan át,
vérvörös, pihegő, alkonyi dal
játszik a felhőkkel, majd elinal.

Fanyar kis kacagás minden dalom,
ahogy bús kedvemet rád takarom.
Nem fázol alatta? Olyan kevés
bennem az élet ma, csak szenvedés.

Fáj ma a vihar is, a csönd is fáj,
temető-dalt dúdol az őszi táj,
hervadt lombok mögül rém riogat.
Anyásan, szelíden csak símogass!
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
Ágoston Julián
  2018-04-26 10:58:33, csütörtök
 
  Ágoston Julián

Magányos reggel


Én Kath Onga Mba a költő vallok
vallok mert minden versem vallomás

Záporozó nap ébresztett ma reggel
s ahogy szemem a fényekre kitártam
karom keresve hűlt helyedet dermedt
csalódással csuklott az ósdi ágyra vissza
mint akinek már minden mindegy
lágyan
puhán borult el tegnap édes tested
mellettem melled mint valami bástya
őrizte titkunk szép szerelmünk
és vágyódtunk a fogyhatatlan nászra
kezed matatta fürtjeimet s ében
combod mint ritkamívű ékszer
verte vissza a fáradt holdfényt s ajkad
hasadt rubin szikrázott mint a frissen
kelő nap

egész tested zengő dallam
rajt játszik ajkam forró pengetéssel
ugye hogy érzed s várod nagy szerelmünk
magányos perceit ha robotolva
a gép mellett megállsz egy pillanatra
s gondolatod elszáll a messzeségbe
ugye hogy jössz felém magányos órák
társért sikoltó kínjai közt Édes
ugye hogy jössz

én várlak nappal-éjjel
karom kitárva s szívem mint harangszó
kondul meg minden lépésed elébe
jöjj Édesem az esti szellő csókja
hozzon el hozzám mindig vágyva-várlak
s ünnep lesz minden együtt töltött percünk
örök ünnep marad mindig szerelmünk
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
Ágoston Julián
  2018-04-22 13:12:23, vasárnap
 
  Ágoston Julián

Megfogom kezed


Keserű évek hullottak közénk, az idő csalfa
és lompos léptei tovább viszik a csöndet,
amely a szívünkbe tért egykor megpihenni,
most szelek szárnyán vágtat végtelennek.
De megfognám a vágtató időt, ha tudnám,
de megfognám csöndünket, s mint a régi
szűrt napsugarú szobák, bennük kószakedvű álmok,
borzolt beszélgetések, hosszú-hosszú csöndek,
és ölelések izzó napkorongja, visszatérne
hozzánk pihenni...
Ó, ha tudnám újra régi
lankadatlan inú friss szökkenéssel kergetőzve
űzni az illanó nyár röpke perceit, s szemedre
fonni a fényt elomló sugarakkal tűzve
tele hajad és szemed tengerkékjét, benne csöppek
szivárványló örvénye, zúgó tenger millióra
tört habja, tested fekszik kinn a parton,
lábad és vizbeomló hajad, hullám csobbanása
benned és rajtad, szívszorongva lesném
gazellaléptű csöndedre vigyázva várnám,
mikor áll meg végleg a nap fölöttünk, ezer óra
virrasztana, míg a tenger fölszikrázó kékje
napot hintáztatna szívünk fölött, mint lenge lámpa
hulláma járna lépteink nesze fölött vigyázva.
Mondd, hát te is érzed elsikló időnket s fájva
méred a távolt, amely egyre messzebb
taszítja életünk, s nincs vissza-út?
Azért így messziről is néha-néha
(vak éjszakákon ugye te is érzed?)
lélegzetelállító csöndben sírva

megfogom kezed.
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
Ágoston Julian
  2018-04-14 14:53:29, szombat
 
  Ágoston Julián

Előre tavaszlángban


Én nem tudom, hogy, de bolonddá babonázott a Tavasz:
virágos rügyszájjal végigcsókdosta szívem-vérem,
s most labdáznék a nappal, csillagokkal - óriás kamasz!
Lombsusogtató fává nőve az eget elérem...

Pólusomon harsogva törnek ki a bimbók, virágok;
a holt falak mesétől duzzadoznak s kivirítnak...
Csicsergő tavaszviharban ittasan, remegve állok
s csókokat dobálok az ibolyáknak, kankalinnak.

Érintésemre kihajtanak télben fagyott tar-ágak.
Csiklandós kacagás hullámzik, robog fától-fáig.
Az illatvemhes levegőben bódult pillangók szállnak.
Minden feszül, élettől duzzad... Nem bírom sokáig!

Neki a szélnek, mámorosan neki a mélykék égnek;
szőrén vágtatok víg kedvemen... Köröttem a vetés
kalászba szökken; a koppasztott fák viráglángban égnek
s eszeveszetten száguld közöttük szirmos nevetés...

Huj huj, előre tavaszlángban, részegen, babonásan!
Rózsás felhőkön lovagolni s nagyokat köszönni
virágos kalappal, lombos szívvel integetni bátran;
komor kedveket, konok éjszakákat összetörni;

Huj huj, bomolni veszettül, s rikkantani a pirkadást!!...
Megyek, megyek már: lábam alatt virágos a haraszt;
virágok alattam, fölöttem s mint valami szent palást,
bíborkacajjal borítja vállam a - Tavasz!

 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
Ágoston Julián
  2018-04-11 10:50:12, szerda
 
  Ágoston Julián

( Szavak hancúroznak bennem...)


Szavak hancúroznak bennem, és hogy is mondjam... olyanfé-
le gondolatok,
mint a semmibe-vesző felhőfoszlány...
Inkább hallgatok!
Legjobb nekem a hallgatás. Úgysem tudom megmondani azt,
amit akarok.
Mit számít, hogy elnémul a világ legnagyobb álmodója, hogy
egy csudák nézésére teremtett szem örökre kihuny?
Minek számítana ebben a mindent-elvetélő világban egy
csupa-könny-élet, egy csupa-álmodó szív, mikor itt durvasá-
gok kellenek, mikor itt nem elég az álom, mikor itt megsorvad
a legszebb kezdés is a kiteljesedés előtt, mikor itt őszbebukik
a legvirágosabb kikelet is...
Hiába tudom, sőt még rosszabb, hogy tudom, amit tudok: pár
lányálomnak készítek puha bársonyt, amibe beletakarhatja
vágyait és álmait, hogy az én szent egyetlen szavaimmal fe-
jezze ki a mindenséggel közös ábrándjait...
Minek az???

Vagy hogy egy pár ugyanilyen (bár ugyanilyen nincs, de ha-
sonló ) elvetélő sorsot biztassak arra, hogy álmodja sorokba
leggyönyörűbb hiteit, s bízza mások kénye-kedvére, amit a ki-
vetés előtt legalább a legsajátabb kincsének vallhatott???
Minek az???

Vörös posztók lebegnek szemem előtt
és rosszabb, ócskább vagyok a legjobban elkoptatott szattyán-
bőrnél, amit a gazdája már a koldustól is sajnál, mert túlontúl
fáradt vagyok, annyira, amennyire embernek nem szabad el-
fáradnia sohasem, ha élni akar,
mert a lelkem, én-lelkem sötét arculatján már minden fájdal-
mas vonás megrajzolódott öklömnyi betűkkel,
mert én már semmire sem vagyok jó, talán még arra sem,
hogy egyszerűen búcsút vegyek az élettől, mint a hegyek mö-
gé bukó napkorong,
mert én már senkinek sem kellek, mert önmagamnak nem kel-
lek többé, s jaj annak, aki már magával leszámolt, jaj neki!

Búcsút vennék, de én már nem tudok senkitől sem búcsút
venni,
csókokat szitálnék fűnek-fának, de a szám már olyan csere-
pes, hogy ráfagynak a csókok,
elmennék, de a lábam ezerszerte fáradtabb, semhogy egy lé-
pést is tudna tenni előre, arra, amerre mennem kellene...

Így hát búcsú nélkül hallgatok el...
Örökre!

Amit ezentúl tőlem hallotok, már nem én leszek, amit meg ró-
lam hallotok, nem rólam mesélik, én már akkor nem leszek
régen...

Az a pár szó legfeljebb úgy marad meg utánam (hogy aztán
hamar ködbetűnjék!) mint az égről lebukott csillag pár pilla-
natig ragyogó fény-árja, mely sugaraz még, mintha ott lenne
a csillag...

... pedig az már régen lebukott! ...



 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
Ágoston Julián
  2018-03-25 12:29:48, vasárnap
 
  Ágoston Julián

Tavaszi könyörgés

Tavasz van, s most sorra ölelnek a volt-májusok.
Mindegyik hoz kezében valamit: üresen hogy is jönne hozzám?
Május, közeledő ma-májusom, szemedbe nézek:
élnek-é a fények,
a régi fények élnek-é szemedben, mondd, ma-májusom!

Üresen nem jöhetsz: kezed
ma is csak rügyet rejteget,
hogy rámpattantsad életosztó vággyal
az újult élet ütemét.
Május, ma-májusom, mondd, mit hozol?

Útszélen nőtt kórók letaposott nyomán
tudsz-é még virággal szembejönni?
El tudod-é temetni a kúszáltságokat,
hogy temető lépésed könnyes nyomdokán
beharangozd a virágokat?
Május, ma-májusom, hoztál-é virágot,
hogy eltemesd a multak bús avarját,
hogy hittel hirdesd kábult éjtszakákon
az életet, a föltámadást.
Május, ma-májusom, teszel-é még csudát?
Várlak, várlak és hiszek benned.

Most jössz. Nyomodban kacagás,
és lépéseddel szelek játszanak,
mintha te tennél minden útat széppé,
mintha te lennél az örök ragyogás.
Május, ma-májusom, még nem feledtél engem,
még mosolyt is adsz cserepes ajkamra?
Május, ma-májusom, én úgy szeretlek,
te voltál mindíg a nagy üzenet,
hogy kínos elfáradásom után
vállaljam, amit sorsom kijelölt.

Elébed állok: tavasz-gyermeked,
várom szavad és várom ölelésed,
mint akinek még adhatsz valamit.
Május, ma-májusom, hallgasd meg egy-fiad,
és babonázd szívét még egyszer nótafává,
hogy csöngetyűzzön lépteid elé...
Május, ma-májusom, hallgasd meg imám,
ahogy ma reggel föl az égre száll:

,,Legyen májusa minden embereknek,
legyen májusa minden állatoknak,
legyen májusa minden apró létnek,
- - - s legyen májusa májusi fiadnak!"
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
Ágoston Julian
  2018-03-24 13:28:21, szombat
 
  Ágoston Julián

Hallgatom a bennem alvó kék-.álmú végtelent

Elmerülök néha magamban és hallgatom a végtelent...
Milyen jó is a végtelen szavára figyelni, ahogy éjtszakánként fölüti fejét
szívemben és csudalátásokkal szivárványozza meg szemem;
milyen jó is néha hallgatni mámoros füllel ezt a csudás égi szót,
milyen szent néha magamba inni ezt a mesés szép világot szomjas ajkkal,
milyen jó elmerülni benne: önmagamban, és hallgatni a bennem-alvó végtelent...

Kinn tulipánok pattannak sorba: nyílnak, elhervadnak,
kósza tavaszi szelek boronálnak végig a vetések tarkabóbitás fején,
újrás kacagással rohan a kikelet a zöldbeborult réteken,
s dús tarsolyából virágszirmokat hullat a kopasz földre...
Tavaszi szél kap a felhők fodrába nagymohón,
s végigkergeti az égen az első ökörnyálakat: ezüst-álmait,
meglendíti a bokrok karjait, s a fák
ájultan fekszenek a szélre, széles mosolygással új életre várva,
- s megtermékenyülten zárják méhükbe ezer rügymagzatuk...

Kinn: élet, élet, élet!
Lenn a mélyben: bennem
olyan jó elmerülni és hallgatni a végtelent,
ilyenkor: tavasszal belefúrni fejem a benti kékségekbe,
hol álmok duzzasztják szívem falát, tavaszi álmok, bomló életcsírák.
Olyan jó lenn a mélyben: - bennem
harmattól reszkető virágfejekkel vérigvesszőzni lomha kedvem: hajrá!
tavasz van, kívül élet integet,
szídd magadba a napsugarat, szippantsd magadba a meleget,
élj, tavasz van, élj, és téli éltedet
temesd a frissvirágú sírba! Temesd el a telet!

Temetek...

Fülemben tiszta ritmussal kongat a tavasz,
cirkumdedéruntja a virágsusogás,
rékvieme a lombok zizzenése,
s göröngyök helyett tavaszi sziromzápor
koppan testemen...

Olyan jó így temetni: - bennem
tavasz ölelkezik a végtelennel,
s én gyerekörömmel merülök el magamban,
hogy megöleljem magamban ezt a csupa-élet,
ezt a csupa-vágy, csupa-kedv tavaszi végtelent...

Tavasz van: s én magambamerülten
hallgatom a bennem-alvó kék-álmú végtelent...
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 681
  • e Hét: 3266
  • e Hónap: 26022
  • e Év: 650007
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.