Mikor én meghalok - ne sírjatok ,szerelmeim !
Higgyétek : csak hosszú s mély álomra tértem,
pihenni újabb jópár ezer évet,hogy megint
ifjan s erősen visszatérve,bírjam végnélküli
csóktok s forró öleléstek.
Mikor én meghalok -lelkem kiszáll testemből,
sudár jegenyék fölé röppen,majd csillagokig
szökken,már nem földi a létem,ballagok a hó
nélküli télben,mert odafönt minden kék-fehér
és jó,meg lángolón piros,mint a csók.
Mikor én meghalok -dús öletek helyett felhők
óceánja ringat, és csábító szemetek tengeréből
lelkemen átzúgnak majd a gyönyörbefúlt napok,
s vulkán öletek lávakitörését eljátszák
nekem a csintalan csillagok.
PARAFRÁZIS
( Horváth-Hoitsy Edit : Nem rang-nem is kiváltság c.versére )
ÍRÓ vagyok ...!....? Hogyha kimondom
csak zavartan, s fülig pirulva,
-ahogy az első szeretlek-et kimondtam
(egyszer régen ! ) - egy többé sosem lesz
izzó havú télben...
ÍRÓ vagyok...!....? Lehetne rang, s oly
megfordított kiváltság, mellyel
a NÉPET
szolgálná a KIRÁLYSÁG
s a babéros koronára, ha nézne :
keble feszülhetne jogos büszkeséggel.
ÍRÓ vagyok....!....? Azzá tett a sorsom,
s akár motyogva, akár fennhangon mondom,
a többség ferde szemmel nézi
bármit teszek , szigorú kritikával méri
- vagy kinevet - íróvá számukra
sohasem lehetek...
ÍRÓ vagyok...!.....? Lehetnék rá büszke,
mint megannyi sorstárs ,ki dagadó
kebelére tűzte a költőség
hulló -csillagát, s hiszi is magáról,
hogy lírában óriás, míg szárnyatlan lovával
parlagon nyögve szánt...
ÍRÓ vagyok...!....? Bírkózom naponta
az ellenem szegülő vagy iramló
szavakkal - ahogy az első szót leírtam -
azóta e kényszerű cselekvés csónakján
evezek, mert tudom, hogy
NAXOSZON vár rám a szerelem...
ÍRÓ vagyok !......? NAXOSZ PARTJAINÁL
tajtékos haboktól fehér a tenger
a forró homok lágy és selymes...
Beljebb a sziget dús lombú Bakonnyal
vár...s egy nyár, egy nyár....,mely
ott ÖRÖK lesz már....!
xMagazin
Offline
