Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Kovács Daniela: Lélekkörforgás
  2017-02-23 18:18:32, csütörtök
 
  Elmúlt a kín. Már nem sajogsz, ha látod.
Szónyilától már nem serked a véred,
hangjára nem rezzen szívdobbanásod,
léleksebeden vastagszik a kéreg.

De vérmes vágyad új szélvihart kajtat.
Lánggá gyúlsz, hogy újra magason lobogj,
mintha alantas átok ülne rajtad,
hajt, hogy ismét szeress, senyvedj és zokogj.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Tenyeremre veszlek
  2015-01-31 16:15:50, szombat
 
  Jaj, hány nesz ágál folyton lelked alján,
és hány világvihar ejt rajtad sebet,
mégis úgy csüngsz rút emlékeid karján,
mint egy kisgyerek.

Vakon hiszel még minden sanda vádnak,
mérgezett szónyilát szívedbe oltod,
hisz köpenyét a rád mért álnokságnak
halálig hordod.

Ne félj. Itt vagyok, hol lábad megbotol,
takarlak, ha odakünn vad szél dadog,
s míg ily haraggal sorsod felett kotor,
veled maradok.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Ritkul a magyar
  2015-01-31 16:13:09, szombat
 
  Esteledik. Vad szél süvít az éjben,
zokogásától a föld is megremeg,
magyar szív kondul valahol a mélyben
jajgató halálszagú kínkeservet.

Sírjukban forognak a holt Árpádok,
jajuktól zeng a hortobágyi puszta.
Ó, Istenem, de sok-sok pogány átok
tépte a magyart, ölte, verte, zúzta!

Tatár-dúlta Pannonia-vidék,
számos idegen kéz szétszaggatott.
Szótlanul tűrtük, hagytuk, hadd vigyék,
mi valamikor hunok gyöngye volt.

Hol a magyar reménymagot vetett,
ma dudva nő, kóró, hasztalan gyom.
Mintha rontás ülne e táj felett,
ádáz sorsharag magyar vállat nyom.

Istenharag ez? Csúf sorskáromlás?
E vidéken örökkön csak kín dúl?
Akár átok ez, akár megtorlás,
ritkul a magyar, egyre csak ritkul...

Te, ki sorsunkról döntesz odafenn,
nem látod néped? Dög-halmokba dűl!
Holtig sajgunk majd? Nem lesz sohasem
magyar szív, mely békésen megvénül?

Mondd, meddig fojtod még szíved kényeként
bús népünk vágyát, hitét, akaratát?
Mindenfelől fázik, éhezik szegény.
Hány csapást mértek rá bősz istenadták!

Kétezer évig annyi magyart nem ölt
sem kórság, sem igázók úri gőgje,
mit amennyi ma hóhérkézre került.
Kipusztul szép fajunk, elvész örökre?



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Tenyeremre veszlek
  2015-01-12 13:53:57, hétfő
 
  Jaj, hány nesz ágál folyton lelked alján,
és hány világvihar ejt rajtad sebet,
mégis úgy csüngsz rút emlékeid karján,
mint egy kisgyerek.

Vakon hiszel még minden sanda vádnak,
mérgezett szónyilát szívedbe oltod,
hisz köpenyét a rád mért álnokságnak
halálig hordod.

Ne félj. Itt vagyok, hol lábad megbotol,
takarlak, ha odakünn vad szél dadog,
s míg ily haraggal sorsod felett kotor,
veled maradok.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Rémülten eszmélek
  2014-12-21 16:29:02, vasárnap
 
  Benned élek. Dús vágyakozással
hallgatom szíved csöndes ütemét,
s ha elhalkulna e harsonás dal,
ha elillanna ez az üdeség,
árnyékomra buknék. Odavesznék,
mint szulák, mely együtt hal a nyárral.
Óvd hát magad, te drága tünemény,
hisz benned élek. Életed által.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Nyolc lombulláson túl
  2014-11-16 12:17:06, vasárnap
 
  Az égbolton ugyan még lázpír tüzel,
s a meleg még játszik a Nap udvarán,
de a hűs szél már kertek alatt fülel,
majd harsányan nevet ligetünk baján.

Már vetkezni kezd a bütykös, vén platán,
lelke megért az őszi lehunyásra,
s míg csönddé tömörül köré a magány,
a fa úgy sóhajt, hogy a szél ne lássa.

A nyír még tartja magát. Még fiatal.
Fagyok harapása neki csak játék.
A vad szélnek feszül, mint egy sziklafal,
s daccal áll majd, ha hótól hűl a tájék.

Tartom magam én is. Nyolc véres roham
tiport át rajtam. Ma újabb ősz köszön,
és nincs az a hit, sorsszál, lélekfolyam,
nincs az a láz, mi veled összekössön.

Árvaság, magány... ellenükre élek.
Nyolc éve hull rám az elmúlás-pernye,
de csönded setét vízétől nem félek,
már nem ránt magába hiányod verme.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Csak éjjel
  2014-11-16 12:13:04, vasárnap
 
  Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor fakul az ég alján a fény.
Szűkül a város. Már csak porszemnyi,
imbolygó árny a világ közepén.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor a csönd a nyugodt tájon át
felém robog, s megáll lepihenni.
Langy ölembe fészkeli be magát.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor vágyaim árama sodor.
Gondtalan vagyok. Nem gyötör semmi,
s eszemben sincs, hogy fájt valamikor.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor rég várt álmom feledni visz,
hisz engedi ajkamhoz emelni
szívemben hagyott emlékedet is.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Nem kenyerem a megalkuvás
  2014-11-16 12:07:25, vasárnap
 
  Szomjas vagyok. Álmom heve úgy tapad rám,
mint lucfa ágain a ragacsos gyanta,
mint a borostyán az ódon bástyafalán,
nem fog se a szélvész, se az idő rajta.

Lábam már súlyos, akár az ólomdarab,
szomjamat oltanom kellene mielőbb.
Volna mivel... kering itt víz, s felzúg a hab,
nem hajtok térdet a tisztes muszáj előtt.

Számos kétely lapátol port a hitemre,
míg lábam mocsáron, ingoványon átkel,
de csökönyös vagyok, és nincs az ínyemre
az álló, poshadt víz. Nekem friss forrás kell.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Bőkezű a Sors
  2014-10-30 16:05:36, csütörtök
 
  Égi kézként simogat a nyár,
s rám szór friss, meleg élet-álmot.
Varázs ez. A testetlen fényár
feledni segít. Gyászt, kínt, átkot.

Ma szeretek élni. És holnap?
Mit bánom én, ha lelkem fölött
újra köröz szárnya a gondnak.
Ma élek. A Holnaphoz növök.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Nézz lélekablakomon át
  2014-10-30 15:56:37, csütörtök
 
  A fecskék már rég elrepültek délnek,
kihalt fészkükben az őszi szél pihen,
s járdánk mentén, akár egy requiem
lámpák feszítik mellüket az égnek.

Sápadt tüzük a ház falára lobban,
az aranyló méz lecsurog a fákra,
s alászállva, mint hontalan madárka
játszi gyönyörrel fürdik meg a porban.

Kecses kéményekből füstszál göngyölög,
s úgy riszál a légben, oly szertelenül,
hogy megszédül általa, megrészegül
az avarpaplan alatt szendergő rög.

Megszédülök én is. Mint ajzott ideg
lüktet eremben, s hulláma meg nem áll,
az őszi varázs, mely röpke szóba száll,
hogy te is lásd és rabul ejtse szíved.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 38 db bejegyzés
e év: 153 db bejegyzés
Összes: 4216 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 928
  • e Hét: 3170
  • e Hónap: 18682
  • e Év: 44911
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.