Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Kovács Daniela: Nélküled
  2017-04-30 13:20:39, vasárnap
 
  Hűvös a ház. Hiányod faltól falig
nyújtózik, akár a sűrű árnyék.
Elvonszolom magam az ablakig,
s e halott csöndben, mintha csodát várnék.

Könnyes az est is. Panaszolni kerget
az orv magány, mely rám les mindenütt.
Nézd, lelkem is halkan sírni kezdett,
majd reád várva a küszöbre feküdt.

Fázom. Ez a régi, meghitt kis szoba
most egyre szoktat a zord hideghez,
s e megdermedt csöndben, én ostoba,
egyre csak várom, hogy szólj a szívemhez.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Lélekkörforgás
  2017-02-23 18:18:32, csütörtök
 
  Elmúlt a kín. Már nem sajogsz, ha látod.
Szónyilától már nem serked a véred,
hangjára nem rezzen szívdobbanásod,
léleksebeden vastagszik a kéreg.

De vérmes vágyad új szélvihart kajtat.
Lánggá gyúlsz, hogy újra magason lobogj,
mintha alantas átok ülne rajtad,
hajt, hogy ismét szeress, senyvedj és zokogj.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Tenyeremre veszlek
  2015-01-31 16:15:50, szombat
 
  Jaj, hány nesz ágál folyton lelked alján,
és hány világvihar ejt rajtad sebet,
mégis úgy csüngsz rút emlékeid karján,
mint egy kisgyerek.

Vakon hiszel még minden sanda vádnak,
mérgezett szónyilát szívedbe oltod,
hisz köpenyét a rád mért álnokságnak
halálig hordod.

Ne félj. Itt vagyok, hol lábad megbotol,
takarlak, ha odakünn vad szél dadog,
s míg ily haraggal sorsod felett kotor,
veled maradok.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Ritkul a magyar
  2015-01-31 16:13:09, szombat
 
  Esteledik. Vad szél süvít az éjben,
zokogásától a föld is megremeg,
magyar szív kondul valahol a mélyben
jajgató halálszagú kínkeservet.

Sírjukban forognak a holt Árpádok,
jajuktól zeng a hortobágyi puszta.
Ó, Istenem, de sok-sok pogány átok
tépte a magyart, ölte, verte, zúzta!

Tatár-dúlta Pannonia-vidék,
számos idegen kéz szétszaggatott.
Szótlanul tűrtük, hagytuk, hadd vigyék,
mi valamikor hunok gyöngye volt.

Hol a magyar reménymagot vetett,
ma dudva nő, kóró, hasztalan gyom.
Mintha rontás ülne e táj felett,
ádáz sorsharag magyar vállat nyom.

Istenharag ez? Csúf sorskáromlás?
E vidéken örökkön csak kín dúl?
Akár átok ez, akár megtorlás,
ritkul a magyar, egyre csak ritkul...

Te, ki sorsunkról döntesz odafenn,
nem látod néped? Dög-halmokba dűl!
Holtig sajgunk majd? Nem lesz sohasem
magyar szív, mely békésen megvénül?

Mondd, meddig fojtod még szíved kényeként
bús népünk vágyát, hitét, akaratát?
Mindenfelől fázik, éhezik szegény.
Hány csapást mértek rá bősz istenadták!

Kétezer évig annyi magyart nem ölt
sem kórság, sem igázók úri gőgje,
mit amennyi ma hóhérkézre került.
Kipusztul szép fajunk, elvész örökre?



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Tenyeremre veszlek
  2015-01-12 13:53:57, hétfő
 
  Jaj, hány nesz ágál folyton lelked alján,
és hány világvihar ejt rajtad sebet,
mégis úgy csüngsz rút emlékeid karján,
mint egy kisgyerek.

Vakon hiszel még minden sanda vádnak,
mérgezett szónyilát szívedbe oltod,
hisz köpenyét a rád mért álnokságnak
halálig hordod.

Ne félj. Itt vagyok, hol lábad megbotol,
takarlak, ha odakünn vad szél dadog,
s míg ily haraggal sorsod felett kotor,
veled maradok.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Rémülten eszmélek
  2014-12-21 16:29:02, vasárnap
 
  Benned élek. Dús vágyakozással
hallgatom szíved csöndes ütemét,
s ha elhalkulna e harsonás dal,
ha elillanna ez az üdeség,
árnyékomra buknék. Odavesznék,
mint szulák, mely együtt hal a nyárral.
Óvd hát magad, te drága tünemény,
hisz benned élek. Életed által.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Nyolc lombulláson túl
  2014-11-16 12:17:06, vasárnap
 
  Az égbolton ugyan még lázpír tüzel,
s a meleg még játszik a Nap udvarán,
de a hűs szél már kertek alatt fülel,
majd harsányan nevet ligetünk baján.

Már vetkezni kezd a bütykös, vén platán,
lelke megért az őszi lehunyásra,
s míg csönddé tömörül köré a magány,
a fa úgy sóhajt, hogy a szél ne lássa.

A nyír még tartja magát. Még fiatal.
Fagyok harapása neki csak játék.
A vad szélnek feszül, mint egy sziklafal,
s daccal áll majd, ha hótól hűl a tájék.

Tartom magam én is. Nyolc véres roham
tiport át rajtam. Ma újabb ősz köszön,
és nincs az a hit, sorsszál, lélekfolyam,
nincs az a láz, mi veled összekössön.

Árvaság, magány... ellenükre élek.
Nyolc éve hull rám az elmúlás-pernye,
de csönded setét vízétől nem félek,
már nem ránt magába hiányod verme.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Csak éjjel
  2014-11-16 12:13:04, vasárnap
 
  Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor fakul az ég alján a fény.
Szűkül a város. Már csak porszemnyi,
imbolygó árny a világ közepén.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor a csönd a nyugodt tájon át
felém robog, s megáll lepihenni.
Langy ölembe fészkeli be magát.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor vágyaim árama sodor.
Gondtalan vagyok. Nem gyötör semmi,
s eszemben sincs, hogy fájt valamikor.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor rég várt álmom feledni visz,
hisz engedi ajkamhoz emelni
szívemben hagyott emlékedet is.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Nem kenyerem a megalkuvás
  2014-11-16 12:07:25, vasárnap
 
  Szomjas vagyok. Álmom heve úgy tapad rám,
mint lucfa ágain a ragacsos gyanta,
mint a borostyán az ódon bástyafalán,
nem fog se a szélvész, se az idő rajta.

Lábam már súlyos, akár az ólomdarab,
szomjamat oltanom kellene mielőbb.
Volna mivel... kering itt víz, s felzúg a hab,
nem hajtok térdet a tisztes muszáj előtt.

Számos kétely lapátol port a hitemre,
míg lábam mocsáron, ingoványon átkel,
de csökönyös vagyok, és nincs az ínyemre
az álló, poshadt víz. Nekem friss forrás kell.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Bőkezű a Sors
  2014-10-30 16:05:36, csütörtök
 
  Égi kézként simogat a nyár,
s rám szór friss, meleg élet-álmot.
Varázs ez. A testetlen fényár
feledni segít. Gyászt, kínt, átkot.

Ma szeretek élni. És holnap?
Mit bánom én, ha lelkem fölött
újra köröz szárnya a gondnak.
Ma élek. A Holnaphoz növök.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 417 db bejegyzés
Összes: 4480 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 503
  • e Hét: 2613
  • e Hónap: 12310
  • e Év: 159875
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.