Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Millei Lajos: Mennyit ér?
  2017-04-03 12:59:31, hétfő
 
  Mennyit ér a szó, mely, ha elhagyja az ajkat,
a betűk tengerében fodroz forradalmat,
s e magabiztos hangok védő érvelése
fáradni kész vénám megújult érverése.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér az ajak, melyből kibújik a szó,
hogy belepje tudatom, mint puha takaró,
és szétnyíló szirmai intenek csendesen,
oly jó ez így, élhetünk békésen, rendesen.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér a lepedőn a sértett gyűrődés,
mit álmodban elfordulva ér a feledés,
hogy hozzám bújj, átölelj, és új erőt adva
éji homályból hajnalt hints a holnapokra.
Ki tudja mennyit ér?

Mennyit ér féltő kezed bársony érintése,
amely fuldokló vággyal csüng az ölelésbe,
és rásimítja hűen hitetlen bőrömre:
én itt vagyok melletted, most és mindörökre.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér óvó szemed biztató mosolya,
amely kékségét nem hagyja fakulni soha,
s ha rám nézel őszintén, tekintetünk dalol,
mint szerelmes szerenád az éjben, valahol.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér napjainknak békés simulása,
mely időt álló vággyal fut az elmúlásba,
számon tartva mindig a megmaradt perceket,
örömmel halmoz el, mint önfeledt gyermeket.
Én tudom, mennyit ér.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos: Nőnapi szócsokor
  2015-03-07 11:22:20, szombat
 
  Mivé is lenne nélkületek az élet?
A születés a csodát kinek köszönné meg?
Kit hívna a gyermek csacsogva anyának,
ki keresne gyógyírt ezer fájdalmának?
Ki vigyázná álmát, ki lesné lépteit?
Ki mutatná meg neki az élet fényeit?
Ha felnő a gyermek, és férfi lesz egyszer,
kihez fohászkodna égő szerelemmel?
Kiért jönne lázba? Kiért menne tűzbe?
A csillagos eget egyenként betűzve.
Kit hívna drágámnak, kit óvna, védene,
míg vér dalol szívében, s mozdul a két keze?
Kihez társítaná az élet értelmét?
Kivel lenne boldog, míg tart a földi ébrenlét?
Nyugalmat a földön kitől remélhetnénk?
Ha Ti nem lennétek, mi sem élhetnénk.
Nélkületek, Hölgyek, nem lehetne élet.
Nem lennének csecsemők, se bölccsé érett vének.
A virág mit átadunk, holnapra elszárad,
de ne dobjuk ki vele a bennünk élő vágyat,
az év minden napján jusson az eszünkbe,
hogy Ti szórtok napfényt szürke életünkre.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos: A bölcs idő nyergében
  2014-11-18 07:40:20, kedd
 
  Aranyvértű hajnal,
s társa a dús pára,
éji menedékként
felkúsztak egy fára.

Barna bőrű tölgyek
sűrű sötétjében,
türelemmel vártak
a haldokló éjben.

Vártak türelemmel
csillanó csodára,
horizontról intő
mosolynapsugárra.

Fitos, fénylő fejét
a Nap ki is dugta,
hajnal és a pára
indultak az útra.

Hajnal, mint a szélvész
söpört át a tájon,
míg a harmat pihent
mindenik fűszálon.

Méreg marta belül
hű hajnalunk lelkét,
lusta, léha harmat
megszegte a kedvét.

Hajtotta haraggal,
s rimánkodott szépen,
ám lomha léhűtőnk
elfeküdt a réten.

Dacos, dühös dölyffel
hagyta ott a hajnal,
hogy fényt hintsen szerte
rigófüttyös dallal.

Kis idő múltával
kaszás jött a rétre,
s mert könnyen dőlt a rend,
harmatját dicsérte.

Isten igen bölcsen
térhez időt szabott,
s ehhez igazodván
reméljünk holnapot.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos: Altass el
  2014-11-16 12:03:45, vasárnap
 
  Karodba bújva álmodnék újra,
ringass el!
Oltsd el a lámpát, fénynek hatalmát
kergesd el.
Hangod, a bársony, hozzám találjon,
énekelj.
Szórj most rám álmot, könnyű világot,
altass el.
Tűzd fel a szárnyam, éji világban
szálljak én,
tengernek alján, felhőknek habján
járjak én.
Hegynek gerincén, folyópart mentén
ballagok,
bámulják léptem, fekete égen
csillagok.
Madarak szólnak, nekem dalolnak,
úgy csikál!
Megbecsült múlttal, tücsök a húrral
muzsikál.
Tarka, szép álom, boldogan állom
képeid,
magamba szívom, amíg csak bírom
fényeid.
Illan a csoda, elszállnak tova
vágyaim,
felsír az élet, élem, mert szépek
álmaim.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos: A hullócsillag sorsa
  2014-11-16 11:58:02, vasárnap
 
  Mint szétrobbant bomba, úgy akart meghalni,
teste tört darabkáit szerteszét szórva,
ha eljön a vég, őt senki se sirassa,
időt se szánjanak pár méltató szóra.

Ne szálljon síró hang versenyt a bús széllel,
ne lepje ború a Nap arany sugarát,
hisz amíg él ő, csak addig lángol vággyal,
fény-melegével csak addig adja magát.

Kék-hideg éjen, ha a Földet pásztázta
és szeretetfényében fürdött meg a táj,
ő fénypaplant hintett a szunnyadó rétre,
s így mosolyra húzódott ezer fűszál száj.

Ráfeküdt a tenger tajték tarajára,
türelemtenyérrel takarta be habját,
öles hullámot vigasztalt víztükörré,
hogy óvja az Élet kicsijét és nagyját.

Mámor-május éjen mosolygott magában,
ha szeme meglelt egy-egy szerelmes sétát,
a pár andalgását hitszikrákkal óvta,
s könnypára marta, ha a szerelem szétvált.

Ha bánatkönny búsult egy ház szemtükrében,
mert a vacsoraasztal éhségtől szédült,
fényhittel védte a nincstelenek sorsát,
míg lassan a holnap élhetővé szépült.

Tudta jól, a fénye nem ragyog örökké,
s több a megélt jaj, mint az eljövő öröm,
lefekszik a szándék, ha nem kap biztatást,
vággyal nem tágíthat e szűkülő körön.

A hangos halálra tán felzúg a világ,
s fordul a szemlélet, ha lassan is végre,
ám zuhanás közben fénye semmivé vált,
amint beért a Föld fagyos légterébe.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos: Ha lehull a lepel
  2014-11-16 11:54:30, vasárnap
 
  A hajnal homályos testére
derengésből szőtt a fény új ruhát.
Míg nézem a fénylyukak vibráló fodrát,
szívem gyorsuló ütemére
keresi az elme
a jövőképek lehetségesnek tűnő,
igazzá álmodott, elképzelt válaszát.
Ez a folyton változó,
hazug, imádságoktól terhes,
hitében hitetlen világ,
úgy hazudik a szemedbe,
hogy a mosolyát küldi Rád.
Vajon hány mosoly tűnik majd még
Nap, mint nap eztán is grimasznak?
És hányat élünk meg majd
valóban igaznak?
Hányról hisszük el, hogy a fényt hozta el?
Hány tapossa meg még jóra éhes vágyunk
hiszékeny reményét,
miközben térden síró álmunk
csendben, fuldokló akarattal
leheli ki kettétört életét?
Hozsannázó káromkodással
vajúdik a lélek.
Szüli a holnap elkerülhetetlen tetteit.
Mert fontos, hogy elhidd, Te itt
a fénylyukak teremtője vagy,
és nem afféle balga hallgatag,
akit megfigyelőnek fogadott fel
a múló pillanat.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos: Megtalált érzések
  2014-09-19 14:24:14, péntek
 
  Elhalnak lelkemben a vérző sóhajtások,
ha csönddel csitítod, s csendes csobogásod
bejárja csörgedezve, mint csobogó patak
vágyálmom mély medrét csöppnyi idő alatt.

Úgy térek meg hozzád, mint lábát lejárt vándor,
kinek orrában ott él az útszéli virágpor,
ki ezerszer csodálta, mily remek is szállni,
de nem merte még eddig soha kipróbálni.

Lelkem kibélelted puha-pihe tollal,
akaratom fedted életvágyó-folttal.
Szemem szűk színeit szárnyalásra bírtad,
a megfoghatatlant gyógyszerként felírtad.

Valósággá tetted búvó látomásom,
elixíred, mi eddig nem segített máson,
nem sajnáltad tőlem, tenyeredből adtad,
s énemet féltetted éppen Te, miattad.

És hiába hitted, hogy adni az mámor,
hogy többé válsz Te is az adakozástól,
furdalni kezdett a lelkiismeret,
hogy a méz íze szádból édes is lehet.

De oktalan félni, ezt pont Tőled tudom,
amióta kísérsz e röggel telt úton.
Hisz miattad érzem, mert fogod a kezem,
Ó, Vers Te mindenem, én érted létezem.





 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos: Virág-sziromágyon
  2014-09-19 14:07:42, péntek
 
  Kis-virágra, szép szirmára
rácsordult az este,
alkonyból szőtt takaróját
lába elé tette.

Harmatcseppel hintette be
Naptól égő szárát,
pillepléddel sóhajszellő
hűtötte a hátát.

Felélénkült tücsökhimnusz
veri fel a csendet,
estet élő őstermészet
a nyitányra csenget.

Ám a vén Hold óvón, féltőn
mutat a virágra,
csendre inti a víg népet,
hisz álmos a drága.

Elbújik egy felhő mögé,
így teremt sötétet,
mozgolódó éji néptől
így kér csendességet.

Sötét égen, mint gyertyafény
ezer csillag ásít,
sok kis szikra a virágot
védi elalvásig.

S ráhunyorog szűz szirmára
két csókszájú csillag,
vigyázzák majd áldott álmát,
amíg meg nem virrad.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 501 db bejegyzés
Összes: 4564 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 584
  • e Hét: 584
  • e Hónap: 13535
  • e Év: 213814
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.