Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Kozák Mari: nem kérdem...
  2017-08-07 18:26:29, hétfő
 
  nem kérdem a szelet
látta-e lépted
hallotta utolsó könyörgésed

nem hívom a percet
siessen utánad
sóhajom elérte tegnap vállad

nem akarom a csendet
csak szóljon dalod
benne a hangom hallod

nem kérdem
nem hívom
nem akarom...

látod még nyílik jégvirágom



 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Madarak gyűjtik
  2017-06-07 06:49:22, szerda
 
  Nevetve illan az égre
a cigaretta füst,
s reszkető ujjamba kapaszkodik
a fölém terülő csend.
Asztal sarkán elégett gyertya
kérné vissza lángját,
az idő szerényen álldogál
a kopott lépcsőn,
lépés térdepel a küszöbön.
Egy szó szájszélén
magára ölti a hallgatást.
Csak a hajnalok sírnak,
mert fekete madarak
gyűjtik csőrükbe a könnyeket,
nem fűzik gyönggyé,
viharnak adják,
hogy sebesre marja a
holnapra vak szemeket.
Nevet a cigaretta
égbe szaladó füstje,
sötét sarokba búvik a hallgatás.
Szárnya nő az időnek,
sápadt álmok
remegnek üres tenyérben,
az ölelést tegnap
megfojtotta a magány.




 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Olyan szelíden
  2017-06-07 06:46:06, szerda
 
  Oly szelíd nyugvással
őrzöm a múlt
ezernyi emlékét,
mint pocsolyák mélye
a tavalyi hó fehérségét.
Csak pillámon rebben
olykor egy álom,
s én távoli léptek zaját
hallom moccanni arról,
ahol kék lámpák osztják a fényt,
hogy vakult szemek
álmodják tovább,
milyen is volt egyszer
a valaha szép.

Oly szelíd nyugvással
zárom tenyerembe
a még hiányod,
mint az a száraz levél
avarnak rejtekén.
Átélte a tavasz testét
csókoló melegét,
majd ősz ölén ringott,
tél havát kapva ajándékba
távozott csendesen,
sosem tudva meg,
milyen is a szerelem.

(Szelíd nyugvással
figyelem az eget...
Látok fekete madarat
hátán kapaszkodó
szürke álommal,
sárba veszett fehér havat,
imára kulcsolt ujjat,
vaksi szemet...
Olyat is látok,
mit látni nem lehet.)



 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Rém-kép
  2017-02-14 17:33:26, kedd
 
  Oson a Nincs
vállán üres zsákja
lépte pendül
hajlik szél tépte fák
görnyedt háta,
útján a mosoly
rég magára hagyta
ökölbe zárt tenyerébe'
bánatát dugdossa,
fázik a ma
földre rogyott a tegnap
kaviccsá porladt utcakövön
haldoklik a holnap,
oson a Nincs
nagykabátja út porát veri
zsebében a baj
reszketve - kuporgó álmát keresi,
emlékszik még
fényes - szebb napokra
puha - gyolcsingre
színes szalagokra
lakkozott csizmára
asztalon égő gyertyára
méz - édes borra
hófehér kenyérre
kéményből feltörő illatos füstre,
oson a Nincs
térdig vásott csizmáját
fekete sár csókolja,
s a nagykabát gallérját
valahol elhagyta,
zsebéből a baj is megszökött
a nincstelenségből
egy reggel elköltözött,
még a fák is sírnak
szemük eltakarják
világnak keservét
látni sem akarják,
oson a Nincs
tenyerét nyitja
keserű könnyét belesírja,
fáknak adja, zöldellő rétnek,
kabátját adja nyomorult létnek.



 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Tél előn
  2016-12-16 13:32:44, péntek
 
  magához ölel a csend
avarba hív az elmúlás
csodák ölelnek reggel
az est temető kapuban vár
dér csókolja arcom
ujjaim a fagyos - halál
magához ölel a csend
értem csak a szél kiált

Kép: Hargitai Beáta



 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Tegnap
  2016-10-05 15:06:51, szerda
 
  látod
milyen csodás
ez az ősz
fák fején a pillanat időz
avarban
csend mosdat
fáradt levelet
küszöb előtt
a léha perc integet
fázik kabátom
ujjam véle didereg
hideget hoznak már
a kósza szelek
árnyak falak tövén
fázósan ülnek
anyám arcán a ráncok
ma elszenderültek
látod
léptem sem kesereg
csókolják
harmatos vén füvek
fák karján billeg
a volt tavasz...

láttad
tegnap a kacér - ősz
sárba' mosdatta arcomat.



 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Tavasz jő ...
  2015-03-05 11:15:59, csütörtök
 
  Sietett...
illatát már a virágoknak
és satnya-levelű
árokparti füveknek ígérte,
szél karjába kapaszkodva
hintázott fák hegyén,
inge gomblyukán
kukucskált egy tegnapról
szökött emlék.



A hegyek már látták
hajnali-ég alján
ruháját próbálgatni,
hajába fésülte
földnek nehéz szagát,
zsebébe bújtatta
tél itt maradt mosolyát.



Sietett...
ablaküvegre csókolta
ajtók kilincsén hagyta
a reggel bódult pillanatát,
ég felé futó füsttel
messzire küldve
fagyos éjek álmát.



A hegyek már tudták,
mit ember csak hallani vélt,
madarak lopták
dermedt szárnyuk alá a fényt,
kertek elengedték
ragacsos földek sóhaját,
magukhoz ölelve
az érkező tavasz lábnyomát.



Sietett...
színes szárnyú pillét
ültetett tenyerébe,
kabátja hajtókáján nevetgélt
egy vékonyka napsugár,
jókedvét rátakarta
egy megvénült út menti padra,
illatát születni akaró
nevesincs fűnek adta.




 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Ma még vele...
  2014-10-23 19:09:59, csütörtök
 
  Gyöngykönnyek peregnek
anyám maszatos arcán,
- látod gyermek: az élet mostoha,
s míg halkan szól a kedves
ősz csókja arcom takarja,
szűzharmat alszik
vén fák eres karján,
lángot lobbant a teli hold,
és vérző ajkán a mának
a pillanat elibém botol,
fűszálak, akár éles kardok,
félve borulnak lábam elé,
s anyám a drága lélek
karját óvón emeli felém,
- látod sírok: dadogja jó anyám,
odakint a fákról levél hull alá,
szív dobban halkan
az óra ma imára hív,
és temetők mélyén a csend
anyámért sír,
gyöngykönnyek hullnak,
az éjszaka felém siet,
én meg tenyerembe rejtem anyám,
a könnyeidet.



 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Ma nem vesztettem...
  2014-10-23 19:06:58, csütörtök
 
  Az utolsó pillanat
még visszafordult az ajtóból
magasra tartott kezében
szorítva a tegnap bánatát,
odakint havazott,
a lépések fulladozva siettek
a kacska köveken
biztos menedéket keresve
egy magára maradt
hanyagul eldobott levélen.
Köd szitált,
a madarak fázósan ölelték egymást
félig fagyott háztetőn,
míg a pillanat az ajtóból
üres tekintettel figyelt,
csend fészkelte magát tenyerembe
s ujjaim néma öleléssel
köszönték a perceket,
érezték az idő elérkezett,
ez az utolsó pillanat....
Most ökölbe szorult kezem
hangos jajszóval köszönt
az ajtófélfának
és a pillanat csak ácsorgott,
nem akart tova lépni
vállán a keserű magánnyal,
hisz nekem hozta ajándékát
nehezen botladozva
a jeges utakon.
Még havazott,
ma én indultam
magamra gombolva
a holnapi keserű magányt,
a pillanat az ajtóban várt,
ma elveszített egy csatát.



 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Kozák Mari: Töredékek
  2014-09-19 17:48:05, péntek
 
  420.
Még tagadja a szót a száj
mit kimondani nem mer
és félénken húzódik sarokba
a maga maradt ember
a kéz rest érinteni a vállat
a szem lesütve várja
a mára megszépült pillanatot
hallgat a csendben
a maga maradt ember
odakint az idő perel a perccel

421.
...te magad vagy
én lennék veled
te elfáradtál
én segítenék neked
te hallgatva lépsz
én bontanám a csendet
neked nehéz a lépted
szárnyalnék melletted
te sárba ereszkedsz
lábamhoz füvek hajolnak
a tegnapot szidod
elém térdepel a holnap
te magad
én melletted
nekünk nem szépülnek a percek



 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 522 db bejegyzés
Összes: 4585 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 462
  • e Hét: 1585
  • e Hónap: 7098
  • e Év: 229469
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.