Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Fleiszig Rózsa - Vadvirág: Sűrű árnyékban
  2017-03-24 15:50:00, péntek
 
  Sűrű, mély árnyékban éltem mindig
A gyógyító fény szívemben ragadt
Csípős, csatakos csáp rám tapadt
Attól féltem, hogy megbénít a sírig.

Végül jött egy tarka, színes álom
Kipattant lelkem sötétlő zárja,
s amíg újjá- születésem várja.
Önmagamat benne megtalálom.

A képek vadul pörögnek sikoltva
Szent imámat repítve a holdra.
Ó, jöjj el végre boldog pillanat!

Gúzsba kötöz fátylával az emlék.
Szaggatom, s a fények felé mennék,
De zord árnyékuk végleg itt marad.

Eger,2014.01.07. Fleiszig Rózsa (Vadvirág)



 
 
0 komment , kategória:  Vadvirág-Fleiszig Rózsa  
Fleiszig Rózsa Vadvirág: Sikoltsatok!
  2017-02-01 13:56:59, szerda
 
  Sikoltsatok, ti vérben úszó felhők!
Sikoltsatok, mert meghal a világ
Cibáld szél a hab-tengeri sellőt
Ne kíméld a színt, harmóniát!
Tépd gonoszul le a rét virágát!
Ejtsd rabul a kósza fényt te árny!
Lenge szellők hajamat cibálják...
Felébredek, s az álom messze jár.
Fut, mint őz a settenkedő vadtól
Elnyeli az avar puha lépteit
Józanság kél rózsává nyílt napból
S elönti a mennybolt fényeit.
Hallom még a tenger mormolását
Látom még, hogy dúl az őszi szél
Élvezem hűs cseppek csókolását
Álmom, rossz emlékként őrizém.
Hozzám, ma a te emléked eljött
Megásni a vágyam mély sírját
Sikoltsatok, ti vérben úszó felhők
Sikoltsatok, mert meghal a világ.

Vadvirág
Eger,2017.01.31.



 
 
0 komment , kategória:  Vadvirág-Fleiszig Rózsa  
Fleiszig Rózsa Vadvirág: Szavak
  2017-02-01 13:53:23, szerda
 
  Szavak, melyek néha üresen konganak
Máskor életet mentenek egy perc alatt
Szavak, amik selymes fénybe burkolnak
Elszállnak, vagy mélyen szívedbe fúródnak
Hol bántanak, ölnek, vagy megmérgeznek
Nem tudod lesz-e folytatása még ennek?
Csak imádkozol, legyen egyszer vége már!
Elviselni oly nehéz, ami érte jár...
De szép beszéddel, kedves, igaz szavakkal
Többet elérsz, mint oktalan haraggal
Mert sorsot formál, felemel és boldogít
Élj hát vele egészen a holtodig!

Csak úgy, keresetlenül jóbarátaimnak. Rózsa(Vadvirág)



 
 
0 komment , kategória:  Vadvirág-Fleiszig Rózsa  
Vadvirág: Virágot ért
  2014-10-17 13:18:12, péntek
 
  Virágot ért az őszi szél,
letépte fáradt szirmait.
Hulló levél, hulló levél
veled a nyár elillanik.
Ó! Jössz-e még te sápadt hölgy?
Lenge szellőjű habruhád
balzsamként rám omol, s a tölgy
hűs bokra már csak sírvilág.
Mit vétettem, hogy eltemetsz,
bús, ködös, fájó pillanat.
Csak te hű hozzám nem lehetsz.
Így meghalok, ha kél a nap.
Ó! Jössz-e még te drága lény?
Boldogságot csókolsz-e rám?
Vagy sorsom lesz bús lámpafény,
mely sötét, fojtó, halovány.
Virágot ért az őszi szél,
tiporta, tépte, lepte sár.
Furcsa, hogy szívem most is él,
holott szerelmed messze már.




 
 
0 komment , kategória:  Vadvirág-Fleiszig Rózsa  
Vadvirág: Beszélj hozzám!
  2014-10-17 13:16:15, péntek
 
  Beszélj hozzám!
Hideg szemekkel ne nézd,
mint reszket szomjas ajkam,
és mind a két kezem.
Messzire elmentél,
s még mindig túl távol vagy.
Csak akkor ölelsz, ha elképzelem.
Puszta mezőkön kószál a lelkem.
Nem nyughat bele, hogy nélküled
oly árván, egyedül bolyong.
Beszélj hozzám! Rám nevet az ég is.
Gyere vissza! Várlak kis bolond.



 
 
0 komment , kategória:  Vadvirág-Fleiszig Rózsa  
Vadvirág: Árad a Tisza
  2014-10-17 13:10:17, péntek
 
  A part menti fák térdig vízben álltak,
némelyik búsan lekonyult.
Ázott gallyak, elrohadt faágak,
szenny belepte, halott kis virágok
szomorú halma feltornyosult.
Diadallal gyepszőnyegre lépve,
hidak ölét kicsit sem kímélve,
az ég tükrére boltosult.
Gyászos félelem mosta át a tájat,
s jéghideg borzongás riadt szívemet.
Hol a szépség? Hová lett fűágyam?
Az illatos, zöld selyem-rengeteg,
ahol mindig andalogva jártam
kézen fogva, együtt, teveled...
Elposhadt, és sok apró lakója
elpusztult, kiköltözött azóta,
de nincsen hova, nincsen hova,
az ár lett veszte, elpusztult otthona.
Bömbölt a folyó, vele sírt a szél is,
nem kímélve embert, állatot.
A tarka házak sorra romba dőltek,
a kis templom is megrogyva áll ma ott.
Mily pusztítás! Nehéz elviselni,
fáj látni az elhalt életet,
de lépni kell! Nem múltat idézni.
Kapjon szárnyra, vágy és képzelet!
Csillog szemem, égetik a könnyek,
Testembe, nap melege költözött.
Új reménnyel tölti fel a szívem,
s csatát nyer a gyilkos ár fölött.





 
 
0 komment , kategória:  Vadvirág-Fleiszig Rózsa  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 201 db bejegyzés
Összes: 4264 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 36
  • e Hét: 366
  • e Hónap: 11374
  • e Év: 57059
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.