Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
Kovács L István: Új kenyér okán
  2017-08-21 13:27:01, hétfő
 
  Új kenyerem asztalra teszem,
fölnézek, hálára tárom kezem.
Uram!
Hálás szívvel köszönetet mondok érte,
kegyelmedet, áldásodat kérve.

Köszönetet mondok a szántó-vetőnek,
a Nap melegének, az éltető esőnek,
az aratónak, s ki a búzát malomba vitte,
ki őrölte, hogy legyen finom lisztje.
A péknek, ki a tésztát gyúrta,
és kemence előtt állt izzadságban úszva.
Kérlek!
Mindenkit áldj meg most, és minden napon,
ki tett, hogy új kenyér legyen az asztalon.
Köszönöm, Uram.

2017. augusztus 20.
Tiszakécske

Kép: Net.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L István: Hová lett idő…
  2017-07-08 14:58:11, szombat
 
  Fészkelődöm kicsit a fotel mélyén,
mint egykor a kemencepadka szélén.
Valamit olvasok egy letűnt világról,
s bennem bontakozik valami a homályból.
Ködből tisztulva tárul egy kép,
látok egy hat éves forma emberkét.
Szalad az udvaron kezében kenyér,
a két kezében el nem is igen fér.
Két végén lelóg az óriási szelet,
épp orra nem rántja szegény gyereket.
Friss a kenyér, kicsit még meleg,
a mama kacsazsírral kente meg.
És lám sorjáznak a többi unokák,
mind majszolja az uzsonnát.
A kislányok csak fél szeletet kaptak,
ők, még azzal is jól laktak.
A kemence még meleg, valami kerül bele,
kenyérlángos volt a becsületes neve.
Mama estebédnek szánta, (nem tudtuk mit jelent),
meg is ettük mindet vacsorára.
Kinek zsírral, kinek lekvárral kente,
nagypapa meg, csak úgy bele aprította tejbe.
......
Így telt a gyermekkor, cseperedtünk szépen,
ma meg elmélázunk a sok szép emléken.

2017. július 8.
Tiszakécske

Kép: Web.



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L. István: Montázs
  2017-05-20 15:50:08, szombat
 
  Minden út ugyanoda visz,
gyere velem meglátod magad is.
Nem kell más, egy óra talán,
vagy jobb, ha egy egész délután.
Napernyő, egy hegedű, sétány,
gitár, miből laza melódia száll.
Bolondos robogáshoz motor,
önfeledt nevetés, egy pohár bor.
Vízparti mólón meghitt hallgatás,
komoly beszélgetés, egy kis lakás.

Összevágott kép az életünk,
hol komoly, itt-ott vidám,
néha felhők fedik homlokunk,
máskor a nap süt le ránk.
Dolgosan szürke hétköznapok,
bohókás, tarka ünnepek.
Nem mi vágjuk a képeket,
jó, hogy a tiéden ott lehetek.
Nem választhat el semmi,
ha jól összeköt a szeretet.

2017. május 19.
Tiszakécske

Kép(ek): Hainrichffy Kata



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L. István: Harmónia
  2017-03-31 16:07:14, péntek
 
  Mint a sólyom száll a lelkem,
farkasként, üvölt ősi vérem,
mint a sámánok, járom a táncot,
őrzöm még lelkemben a lángot.

Felhők repítenek hegyek felett,
honnan tiszta vizű folyó ered,
szomjat olt és halat ad mélye,
természet anyám ringat keblébe'.

Gyümölcsöt terem az erdő,
mező füve a vadnak jó legelő.
Szél fut velünk a prérin át,
ez otthonunk ameddig szemed lát.

Nem éltük fel apáink hagyatékát,
csak csipegettük a föld ajándékát,
jutott elég, maradt is bőven,
nem éheztünk, nem fáztunk télidőben.

A tavasz mindig új hajtással jött,
de szívünkbe a félelem költözött,
üldözött népünk kihaló félben,
a harmónia már megszakadt régen.

Hozzátok száll a dal, a füstjelek,
a táncunk letűnt kortól üzenet:
E tájon élünk és majd itt halunk,
ősi szellemek utódai vagyunk.

2016. november 7.
Tiszakécske



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L István: Régen élet volt…
  2017-03-09 17:10:56, csütörtök
 
  Leszolgálta idejét, obsitot kapott,
mint szükségtelent mindenki elhagyott.
Kerekét nem hajtja víz, korhadt már fája,
iszapban áll, örökre elhalt nyikorgása.
Régen élet volt, most csend van körülötte,
már szú sem percegi az időt benne,
a fának és életének javát, ő is rég megette.
A szél ki-be szaladgál, törött ablakán,
rozsda ette lakat lóg, vásott ajtaján.
Így múlik el csendben minden,
maga után hagy, egy rozzant emléket,
mit lassan visszavesz a természet.

2017. március 9.
Tiszakécske

Festmény: Kovács Emil Lajos



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L. István: Átéléssel
  2017-02-01 14:05:55, szerda
 
  Ez a nap szomorúan telt,
ma, oly sok könnyet nyelt,
fölvette az öreg hangszerét,
elhúzni egy régi szép regét.

Halkan sírt a kopott hegedű,
nótája lassú, nagyon keserű,
a négy húr egy balladát mesélt,
életről, mi már régen véget ért.

Olyan mélyen, átéléssel játszva,
hogy könnyeit, még maga se lássa,
csak úgy, mint ha ima volna,
és a dal, csak Istenhez szólna.

2017. január 29.
Tiszakécske

Art: Kivés Ilona
(Átéléssel, szomorú nóta)



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L. István: Téli álom
  2017-01-19 17:31:00, csütörtök
 
  Hósapkát vettek magukra a házak,
ne fázzanak, ha hideg szelek járnak.
Kályhában duruzsol, izzik a parázs,
kormos kéménye fehér füstöt pipáz.

Az öreg fának égre nyúló ága,
ma hiába vár énekes madárra.
Gyökere is a nagy hó alatt vacog,
a patak sem kacag keményre fagyott.

Téli álom csendje borult a tájra,
az erdő is a kikeletet várja.
Rőt levelét már hullatná a földre,
a kopott lombját lecserélné zöldre.

De ím, a hó alatt mozdul az élet,
már látom a hóvirág fejecskéket.
Még a jég, mint gyémánték csillog rajta,
de téli álma, már a végét járja.

2017. január 17.
Tiszakécske

Gátfalviné Dani Mária festménye



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L. István: Utca kövön
  2016-11-22 17:17:05, kedd
 
  Hasztalan söpröm az utcakövét,
csak gyűlik, gyűlik a sok szemét.
Mag, mi a rések között ott marad,
a gaz naponta újra kifakad.

Don Quijote-i harcot vívok,
újra termelődik a sok piszok.
Zacskók, dobozok, papír és fém,
letört ág, hullt levél, ételmaradék.

Ami fáj!
Az utcán megtört sorsú, emberek,
a sok kőre ömlött keserű könny,
a mellettük elsétáló közöny,
az, amit felsöpörni nem lehet.

2016. november 22.
Tiszakécske



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L. István: Levelek
  2016-06-25 17:37:18, szombat
 
  Szélpostás rohan, hordja a levelet,
meg sem várva, hogy van e rá felelet,
földszint vagy emelet őt nem zavarja,
még zárt ajtón át is bekavarja.

A hideg csendben lopódzott az éjben,
sok fagyott levél lehullott a téren,
kézbesítő jött, egy részét fölkapta,
hová nem jutott szívesen behordta.

Nem neked írták, akkor is megkapod,
seprűvel, gereblyével átforgatod,
talán van benne, amik neked szólnak,
ma nem találod? Keresheted holnap.

Átnézted mindet nem voltak címzettek,
feladót sem írtak, de ők ismertek,
rózsa, juhar, nyárfa és még sok fajta,
itt laknak a parkban, téren, szomszédba'
Jó gereblyézést mindenkinek!

2015-11-02

Tiszakécske

Kép: Internet



 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kovács L. István: Cinegék
  2015-12-14 15:40:51, hétfő
 
  Táblaszélén maradt, kósza napraforgó,
száraz, virág nélküli feje lelógó,
hideg hajnalokon éhező cinegék,
lelnek rá, s lett éhhalál elől menedék.

Jó, olajos magva nem fagy meg télen,
kiszedegetik a tányérból szépen,
le nem hullik egyetlen szem sem a földre,
sok az éhező, másnak is jut belőle.

A cinkék jól lakottan hangoskodva szólnak,
jöjjön aki éhes, van még napraforgómag,
ahogy illik, osztoznak az eledelen,
hátha nem fagy meg, éhesen egyikük sem.

2015-12-13

Tiszakécske



Kép: Kelemen Ferenc

 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 7 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 384 db bejegyzés
Összes: 4447 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 559
  • e Hét: 1177
  • e Hónap: 15271
  • e Év: 140456
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.