Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Cserhát József: A Látó lángja
  2017-03-19 16:08:31, vasárnap
 
  Batsányi János emlékének

A sóvirággal végig megrakott fal,
A faggyú, lent, az elfogyott kanóccal,
A kőre dermedt gyertya kőpecsétje
Döbbenti rá, hogy Látó lett. Megérte!
De most fogoly. Most vaksötét szakadt rá:
A fenti fény, mint éhes, sárga patkány
Surran alá a bírák asztalán...
Ez már az éj. És csíp, mint a csalán.

E csípésektől nyirkos, hólyagos
Magányban él. Mit is tehetne most?
Mereng, mereng és - szép fejét lehajtva -
Meg-megvonaglik fényre szomjas ajka.
De így is lát. De holtakat siratván.-
Élőket biztat: fölsüt még a nap ránk.
E szikla-égbolt kő-csipkéiből,
Kúszik magasba, közel az idő!

E napban, hogyha mérlegre tettük,
Parázs lesz minden rabtartó halom:
Szikrák rebegnek egybekelve esküt
És nászruhájuk csapkod a falon.
E napban, akkor, mint a lomb az ágból
Buzog a düh, az elfojtott keserv,
Repül a láng és terjed és távol
Sáncra száll: fel és alá meszel.

-Te láng, a Látó látja, hogy beléd dől
az önkény trónja s elcsörren a lánc:
a címert tartó oszlopok fejéből
fakadsz és ajtón-ablakon kihánysz!
Alázuhansz öröknek hitt gerenda,
Királyi tornyok szarva közt virulsz...
-Felség! E lángtól vén nyakadba leng a
szakállba fordult végszóval a hús.

Így lát a költő. Így, hogy messze lát.
Így idézi a századok szavát,
Művét idézi: ódákon mereng
És arra gondol - rend kell ide, rend-
Még akkor is, ha dúlt ideggel elszőtt
Hevét.- a sorban mégis a legelsőt -
A sors kutyája foggal szétveti...
Míg Ő a gazda, ő füttyent neki!

Így lát a Látó, Szíve volt a célpont.
Mikor Hunnia könnyes, hártyavékony
Tükrébe vágta öklét a sötét:
Az égbolt kékje hullott benne szét.
De lát. És éjfélt üt le homlokáról:
Magát emésztve... ,,másoknak világol",
Lobogva ég el, égő fáklyaként...
A lángot őrzi. Azt! A Fényt! A Fényt!

(Veszprém-Tapolca 1963.)


A költő e verséért kapta meg a Batsányi-díjat.



 
 
0 komment , kategória:  Cserhát József  
Cserhát József: Az Új születése
  2017-03-19 15:59:04, vasárnap
 
  Ha találkoznak a mutatók
a könnycseppfényű óralap alatt
Mindig csak egy pillanat a csók
Egy fővesztésre ítélt Pillanat
Ha találkoznak olyan az mintha
Két élével előbb csak lassan
Zárul az olló és odafönt a
Másodperc nyakán összecsattan
Olyan az mintha sorsa elől menekülve
Két reszelő morzsolna szét
Egy régi csillagot
De fent a fekete tizenkettesen
Két mutató egymásra fektetett
pallosa enged
Új csillag ragyog...



 
 
0 komment , kategória:  Cserhát József  
Cserhát József, A Művész-Kör névadójának verse
  2014-12-12 13:24:14, péntek
 
  A Látó lángja

Batsányi János emlékének

A sóvirággal végig megrakott fal,
A faggyú, lent, az elfogyott kanóccal,
A kőre dermedt gyertya kőpecsétje
Döbbenti rá, hogy Látó lett. Megérte!
De most fogoly. Most vaksötét szakadt rá:
A fenti fény, mint éhes, sárga patkány
Surran alá a bírák asztalán...
Ez már az éj. És csíp, mint a csalán.

E csípésektől nyirkos, hólyagos
Magányban él. Mit is tehetne most?
Mereng, mereng és - szép fejét lehajtva -
Meg-megvonaglik fényre szomjas ajka.
De így is lát. De holtakat siratván.-
Élőket biztat: fölsüt még a nap ránk.
E szikla-égbolt kő-csipkéiből,
Kúszik magasba, közel az idő!

E napban, hogyha mérlegre tettük,
Parázs lesz minden rabtartó halom:
Szikrák rebegnek egybekelve esküt
És nászruhájuk csapkod a falon.
E napban, akkor, mint a lomb az ágból
Buzog a düh, az elfojtott keserv,
Repül a láng és terjed és távol
Sáncra száll: fel és alá meszel.

-Te láng, a Látó látja, hogy beléd dől
az önkény trónja s elcsörren a lánc:
a címert tartó oszlopok fejéből
fakadsz és ajtón-ablakon kihánysz!
Alázuhansz öröknek hitt gerenda,
Királyi tornyok szarva közt virulsz...
-Felség! E lángtól vén nyakadba leng a
szakállba fordult végszóval a hús.

Így lát a költő. Így, hogy messze lát.
Így idézi a századok szavát,
Művét idézi: ódákon mereng
És arra gondol - rend kell ide, rend-
Még akkor is, ha dúlt ideggel elszőtt
Hevét.- a sorban mégis a legelsőt -
A sors kutyája foggal szétveti...
Míg Ő a gazda, ő füttyent neki!

Így lát a Látó, Szíve volt a célpont.
Mikor Hunnia könnyes, hártyavékony
Tükrébe vágta öklét a sötét:
Az égbolt kékje hullott benne szét.
De lát. És éjfélt üt le homlokáról:
Magát emésztve... ,,másoknak világol",
Lobogva ég el, égő fáklyaként...
A lángot őrzi. Azt! A Fényt! A Fényt!

(Veszprém-Tapolca 1963.)
A költő e verséért kapta meg a Batsányi-díjat.



 
 
0 komment , kategória:  Cserhát József  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 311 db bejegyzés
Összes: 4374 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 227
  • e Hét: 1893
  • e Hónap: 20576
  • e Év: 98848
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.