Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ladányi Maya: Legszebb nyaram
  2015-01-13 13:16:44, kedd
 
  Azok voltak a legszebb nyarak. Könnyű annak (mondták), akinek nincs testvére, nem kell osztozni semmin, mindenki csak őt rajongja körül a családban, ő a legkisebb és a legnagyobb is. Valóban. Keresztanyámnak nem volt saját gyermeke, ezért engem lízingelt minden nyáron, legalább egy hónapra. Nem is lehet elfelejteni azokat a nyarakat. Ahogy vissza tudok emlékezni, igen meleg nyarak voltak. Főleg amikor a 2-3 kilométeres utat a Strandig mindig gyalog tettük meg. Odafele még nem volt semmi baj, de visszafelé, amikor már kiszívta a víz az összes erőt az emberből, na akkor volt a baj. Azt hittem soha nem érünk haza. Volt olyan útszakasz, ahol egyetlen fával sem találkoztunk, sehol egy árnyék, ahol szusszanhatnánk. De azért egy hűvös helyet mindig talált keresztapám. Hazafelé be kellett menni egy fröccsre az egyik talponállóba. Abból én csak annyira emlékszem, hogy még az ülőkét is alig értem fel, nem a pultot. Ami viszont a legemlékezetesebb volt ezekben a "húsölésekben", hogy mindig nagyot kellett köszönnöm, és a legtöbb helyen "Kezét csókolom"-mal. Ez akkor még úgy dukált, a hatvanas években. Volt is sikerem. A hatalmas masnikkal a hajamban, a hófehér fodros bugyi mindig kilátszott a rövid ruhácskából, ami később már igen zavart. Keresztapám pedig büszkén mutogatott mindenkinek. Élvezte, ahogy megkérdezték tőle: -Hol találtad ezt a kormos szemű kislányt. Látszik, hogy nem szokott mosakodni, nagyon fekete a szeme ! Nagyon vicces. Ezért mindig nagyon mérges voltam, és ez ki is mutattam. Csúnyán is tudtam nézni azokkal a szemekkel. Azt szerintem külön élvezték.
Szóval, a Tisza nekem akkor a világ legszebb és legnagyobb folyója volt. Minden nap lementünk a partjára, és engem minden nap őrülten féltettek, nehogy belecsússzak, úgy hogy szigorú szabályokat állítottak fel körülöttem, mert ugye a kölcsöngyerekre az ember mindig jobban vigyáz mint a sajátjára. Főleg, ha az egy rokon. Így aztán barátkozás nem nagyon volt, mert mindenkitől és mindentől féltettek. Ezért aztán ott a szórakozás az volt, hogy kimostam a babaruhákat, néha napjában kétszer is, aztán alig vártam, hogy jó idő legyen, és irány a strand. Csak ne lett volna olyan szörnyű messze. Vagy csak az én méretemhez képest. Keresztapám hosszú lábai meg sem érezték a távolságot. Igazából a Tisza-liget volt a legemlékezetesebb kiruccanásunk, mert ott mindig hintázhattam órákat. Nem is tudom, hogy volt türelme keresztapámnak kivárni, hogy lekívánkozzam a hintáról. Képes volt hosszú percekig ácsorogni a hinta mellett, csak néha kellett meglökni, hiszen hamar megtanultam az evezést. A pörgős játékok nem jöttek be nekem, azoktól mindig hányingerem volt. Ha nem akarták viszont látni azt a néhány gombóc fagyit, amit hintázás előtt kaptam, akkor nem erőltették a pörgést.
És ebből a sok élményből egy egész hónap jutott. Az utca másik oldalán, szemben egy idős néni lakott a fiával, aki nagyon sok történetet mesélt régi időkről, amit ugye egy gyerek mindig tátott szájjal hallgat. De ott, akkor, az idősek iránti tiszteletet is megtanultam, hiszen keresztanyám nagyon szerette Bódi nénit, azt hiszem így hívták. Náluk láttam először az udvaron angol WC-t, ami, akármilyen hihetetlen, hatalmas élmény volt. Bent a házban, már akkor is sok embernek volt, de az udvaron az még kuriózumnak számított. Érdekes volt még a másik szomszéd is, aki repülős volt, sajnos rá már nem nagyon emlékszem. Aztán egy velem egykorú lánykával próbáltam barátkozni, ott pedig a szülők voltak kicsit tartózkodóak, meg keresztapámnak sem tetszett a próbálkozás. Sosem értettem mi a baj a szomszédékkal. Én csak annyit láttam, hogy végre egy nagyjából egykorú kislány, akivel jó lenne néha beszélgetni, vagy játszani. (Nincsenek általában előítéleteim, de ott az apuka vasutas volt. )
Jó néhány év múlva keresztanyám beszélt egy bácsiról, aki az utca elején lakott, és szokott minket nézni, amint keresztapámmal végigvonultunk az utcán, amikor én elég katonás léptekkel indultam el a strandra, mert már alig vártam, hogy odaérjünk. Ez a bácsi kérdezte néhány évvel ezelőtt, hogy mi van azzal a fekete szemű kislánnyal, aki mindig itt nyaralt náluk. Erre mondta kereszt anyám, hogy annak a kislánynak már unokái vannak, és már ők is akkorák, mint valamikor az a kislány volt.
Igen. Az idő nagyon gyorsan elment. És az emlékek egyre halványulnak. El is csodálkoztam, hogy milyen kevés dologra emlékszem azokból az időkből, a nyaralásra, pedig azt tudom, hogy a legszebb nyarakat ott töltöttem. Ott Szolnokon, a Tisza partján.




 
 
0 komment , kategória:  Ladányi Maya   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 311 db bejegyzés
Összes: 4374 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 588
  • e Hét: 588
  • e Hónap: 19271
  • e Év: 97543
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.