Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Róna J. László: Lényegülés
  2017-02-16 18:19:54, csütörtök
 
  Fáj a toll és lüktet a tinta,
belesajog a foghíjas papír,
felsír az égre a lánc
és jajgató forgásba kezd
nyikorgón az üres hinta...
megszédít e pörgés,
fogságban tart, nem ereszt.
Nem mondott nemet, igent,
jött, fények gyúltak
szemhunyásnyit csupán,
egy mozdulat vassá lényegült,
elvetett, mikor kiment,
koronát tett fel a sötét...
és egyszerre minden kihűlt.
Aki hisz, mind bolond,
ámul, vagy magát ámítja el,
s mikor pörögni kezd a hinta,
kiveti magából szédülten,
körötte felporzik a porond,
térdel meggyalázva,
elhalón nyögi: megvénültem...
Fáj a toll, habkő itta tinta
üres, fakó sorokat tapint,
szeretnéd, ha szeretne,
nincs már idő, annyi sincs,
lassulásba fog az inga,
zsugor kezdett búcsúdalba,
s magába halványul a kincs.



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J. László: Nyolc
  2017-01-25 18:55:09, szerda
 
  Szeretem ezt a számot,
kusza, kanyargós vonallal rajzolom,
átszitál benne a küzdő remény
sok megmarkolt alkonyon,
és én szerelemmel fizetem a vámot.

Nyolcvan év, talán nyolc,
vagy csak néhány hónap lenne,
esetleg napra nap?
A Mindegy elindulna ugyan, menne,
ha útját nem állná az időkolonc.

Nyolc óra, ennyi a semmi tán,
hisz ideje sincs a hályogos szemnek
megszokni a mást,
esélyt adni vakító vibrálású estnek,
a vén koromszín sötétség után.

Legyen inkább perc, aprócska, mi boldogít?
Ugorjon kajlán a mutató
nyolc vésett vonalkát,
magam, mint fújtató érzelemkutató,
most végre fellelem örömöm tornyait.

Egyiken áll az óra, áll, ő az enyém,
őt választom. Ne rohanjunk úgy,
ki kell élni azt a nyolcat,
az életben minden minuta gyalogút,
hol karon ragadhat az ácsorgó remény.

Kétszer négy, mert így is lehet,
egyik te vagy, a másik én,
szeretem ezt a számot,
mert mindenséged sugározza felém.
Megállt az idő veled.



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J. László: Válasz nélkül
  2017-01-18 20:53:39, szerda
 
  Miért nem törekszel kék égre fel
mondd? Tán az örök lélekben hiszel,
ki új testbe lép, s majd újat énekel,
kit gondolata szabadsága visz el.

Mikor lehet immár nyíltan szólnom
mondd? Végighasadt ketrecajtók,
rabságba zárt Írisz* madár folyton
intonál, kijátssza a zord fogvatartót.

Minek reppent elém e tüzes főnix*
mondd? Hiszen úgysem tapinthatom,
teste, éjszeme vérveres lángot őriz,
mindenében ott az én kiűzetett angyalom.

Meddig még magányom béklyója
mondd? Válasz híján árván vacogok
akárcsak fehérré vált, vénülő gólya,
ki itt ragadt, s morcos tél reá havazott.

* Irisz : szivárvány istennő
* Főnix: tűzmadár



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J László: Izzó hold
  2017-01-14 11:27:30, szombat
 
  Valami csodát vonszol hátán az ég,
lilában játszik a hold, felhők, s a lég,
fényük dermedő víz tükre veri vissza,
maradékát a tókaréj lassan mind felissza.

Tar tölgyek törzsén lapuló moha
zöld csak, színtelen fagyok foga
bordássá hántolja a kásás havat,
nyáron ott ültünk édes, a fatestű híd alatt.

Most, mint íves halcsont, mélán hallgat,
lábánál fagyott, csikorgó birodalmak,
korlátján hósapkák, megannyi takaró,
csillogó jeges fejfedő, rejteni akaró.

Átjössz velem rajta? Mondd, hogy át,
add kezed, érezze szíved szívem szavát,
lásd, minden bordóvá lett köröttünk,
híd, a hó, a szád, kinyílt az ég fölöttünk.

Lépteink lassúak, ropog a grádics,
de ne félj Júliám, átment rajta más is,
fából ácsolt bordáit hű szerelem tartja,
megállunk középen, távol a két partja.

Horizont brokátján izzó hold kitűző,
udvara óriás, olvadt meggyet űző,
fényünk karmazsin, víz tükre veri vissza,
maradékát a tókaréj lassan mind felissza.



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J. László: Te tettél élővé
  2016-11-30 15:10:06, szerda
 
  Őrülten szerettelek
bensőm nyújtottam át
lázasan apró kezedbe
a poéta szomorédes dalát

Gyönyörű volt
lebegés az éjben
csodás szivárvány folt
ott az ezerszínű télben

El sem kezdődött
régen vége volt már
egy ráncos szemöldök
egy mosolytalan szempár

Életem értelme
porrá vált gyémánt nyakék
érzelmem vérző sérelme
a felém nyújtott üres marék

Némaság üzenete
a hangtalan némaság
késforgató üzenet ez
érzelem nélküli pusztaság

Te tettél élővé
és most holttá teszel
lelkem így válik üressé
a sivárságban velem leszel.



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J. László: Sírva feljajdulni
  2016-11-22 17:07:58, kedd
 
  Elveszed tőlem, hát vidd, ragadd,
gátja az árnak,
szilaj hullámnak,
nem lehetek...
teste testemből kiszakad,
az örvény tépi csak
rázkódó lelkemet.

Tied, ha kéred, te ormok jege,
nincs hatalmam
fagyhoz tapadtan
dacodtól szabadulni,
szólítson zordság szelleme,
talán most kellene
sírva feljajdulni.

Mindent emésztő tűz, nem hívlak
jössz mégis,
lángol az ég is,
élet és halál
ádáz háborút vívnak...
az elmúlás a sírnak
hantján talál

Öleld föld, hiszen követeled
mi az enyém,
elhalt remény,
könnyem ered...
adjam, adjam neked?
Hóhér köteledet
nyakamra tedd.



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J. László: Szüreti mondóka
  2016-09-29 14:56:07, csütörtök
 
  Nótát zengő domboldal
viruló kedv víg bordal
Szüretel ki mindahány
vidám legény szép leány
táncot járva taposnak
szőlőszemek zokognak
kipréselik maholnap

Könnyük lassan folydogál
szomjamat már oltanám

Kis flaskámat alátéve
kékoportó szlanka vére
nekem csurog ide véle
óbort bé a közepébe
ragad tőle számnak széle
Dülöngélő darázs röppen
hegynek leve számba csöppen

Mustos bortól gyomrom korog
sajtó mellett puli morog

Kondérban a birka már
selymes gőze megtalál
Kendős néne kavargatja
öreglegény abajgatja
mama mámi azt jajgatja
emelgetik bő szoknyáját
ócsárolják a konyháját

Üres hordó telik lével
öreg issza ibrikével

Lábamhoz a puttonyom
főzögető asszonyom
tányérom az asztalon
Kérem a főtt bégetőt
adna nékem még erőt
óbor jár az ebédhez
estig talán elég lesz

Gyerünk tovább kispajtásom
van még fürt a völgycsapáson

Derengő az alkony pírja
kopasz lett a szőlőinda
derék János szép Melinda
azt nótázzák gyere vissza
Mindenki szekérre száll
víg szüretnek vége már
Jővő ősze visszavár



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J. László: Naplemente hajnala
  2016-09-12 14:33:40, hétfő
 
  Nem készült lista
mit tettem, s nem tettem,
akár merész alpinista,
hosszú mélyekről
dadogva csúcsra mentem -
Álmok álma elaltatott,
légben tartott csendben,
túlszaladt a mutató,
éltem, mint fejtetlen
idők lényegét kutató,
mohó telhetetlen.
Ma napra nap, írok csak,
és elkopok már,
akár a tarló
torzsokkal telt porán
kivásott sarló.
Érzem, nincsen idő
jajdulni, pisszenni sem,
fogy a lég, s a horpadó tüdő
abroncsa fogva tart
bárhogy igyekezem -
Elfecsérelt évek, órák,
alant a leajzott lant,
szárnyas, zajos hetérák,
megannyi meddő kaland
rajzolta vers helyett a némát.
,,Voltam, ami vagy"
kong a lélekharang,
,,leszel, ami vagyok",
súgja a hang...
régi rajt, csend -
a holnap verslába dadog
még ma itt bent.
Most, e kései
hajnalon próbálja
a kéz remegőn kitölteni
agyam megnyíló réseit,
miközben a vég
jambusok szélein
pengéjét lóbálja.
Tépett papír, gyűrött sorok
fránya kronológja,
hatvan év, mi visszamorog
ha olvasod...
Végérvényesen beosont
ebbe a monológba.



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J. László: Nincsen szó
  2016-07-22 17:58:10, péntek
 
  Elvágyom messze végtelenbe
innen a szürkeségből
a beteljesült létbe
vele...
át mindenen
a ködfalakon
hogy oszoljék
áteresszen a Rubicon
leváljunk egyként csak ő meg én
fények pászmakötegén
egyesülő testünk delén
sikoltón suhanva saslélekkel
egymáshoz tapadva
őrült keringésben
szerelemes üvöltésben
belecsapódni -
bele a napba...
Ki azt dadogja
taszít az azonosság
vak az
a fénytől nem látja a forgást
izzó lelkünk valóságát
a csend pisszenését
némultságunk csodáját
Ez a való
való melyre nincsen szó



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
Róna J. László: Penzum
  2016-05-22 16:45:40, vasárnap
 
  Elfeledtünk fényleni,
tegnap és ma is talán,
pedig a tüzed ég, Uram,
nincs visszatartó palánk,
csak az elmaradt váltig,
a megunt minduntalan
lihegése hallik el idáig.

Közönyben nyugvó szürkeség
takarja a napot,
vak csillagok botorkálnak
tétován felettünk,
tapogatván a holnapot...
Szóljunk hát egymásnak,
fényleni elfeledtünk!



 
 
0 komment , kategória:  Róna J. László  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 47 db bejegyzés
e év: 267 db bejegyzés
Összes: 4330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 47
  • e Hét: 1558
  • e Hónap: 11382
  • e Év: 71758
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.