Hóval belepett kopasz faágon,
Pici kormos cinkét megcsodálom.
Hideg szél borzolja pihe tollát,
apró lábai megfagyott jócskán.
Galagonyán áll, jeges,nem jó már.
Árva, csicsereg,fázik eleget.
Szotyolát viszek,éhes lehet.
De jó!Így most társa észre vette.
Hívását megértette, meglelte.
Felmelegszenek így, csipegetve.
Széles fehér határon, bokorban
elbújnak,reggelig bóbiskolnak.
Másnap világosban már előjönnek.
Zord időben etetni kell őket.
Tavasszal,ismét lesz termés bőven.
S zent vagy Uram, szent vagy édes Istenem!
Zsoltárral dicsérlek, Te vagy mindenem!
Elvetted bűnünket, értünk folyt véred.
Rád találtam már, kegyelmedből élek.
Egyedül Te vagy életünk váltsága.
Teljes öröm, szívem, lelkem átjárja.
Ezerszer is dicsérlek, erős váram.
Te szeretet királya, s élet forrása.
Verőfényes májusi napon,
Búzamező közt pipacs ragyog.
Árván keres párt ,hogy nyílhasson,
Bimbót kibontva viríthasson.
Piros szoknyáját szellő fújja,
Bársony szirmát Nap süti újra.
"Ni csak itt egy kék búzavirág!"
Csodálja milyen szép a világ.
Vadvirág smaragd zöldes réten,
Margarétára leltem éppen.
A fehér szépsége hívogat.
S boldogság tölti be napomat.
Szeresd napot, ami rád ragyog.
Ha csak felhők közt is láthatod.
Életre kel a fű, fa, s virág.
Napfényében táncot jár a világ.
.
Kék ibolya illata keringőzik.
Zöld levelek közt elrejtőzik.
Sok színű tulipán nyílik.
Az aranyeső vigadozik.
Felhőkkel kacérkodik a nap.
Lágy szellő simítja arcunkat.
Viruló természet!Tavasz van!.
Ezt dalolják a kis madarak!
xMagazin
Offline
