Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Molnár Mónika: Örülj szívem könnyeinek
  2016-11-25 16:51:52, péntek
 
  Örülj szívem könnyeinek
miattad futnak
percek elázva búcsúznak

*
Gondolatok válnak könnyé
üres fehér papírlap
elfolyt álmok temetője



 
 
0 komment , kategória:  Molnár Mónika Moncsi  
Molnár Mónika: Fogságban önmagammal
  2016-06-26 18:33:47, vasárnap
 
  Jó volna lázadni, okádni szavakat,
Érzelmekből forrásvizet fakasztani.
Szavalni szívem dobbanó szavát,
Marasztalni a hajnal hozzámérő karját.

Látni szeretném utam amin haladok,
Csupán azért tudjam merre, hová tartok.
Elveszett bárány módra bégetek bután,
Nem merem felvenni, mit Isten elém ejtett.

Kérdőjelek nyílnak alélt mezőkön,
Eltakarják sűrű vadvirágok illatát.
Fejemben gondolatok tehervonatán,
Utazik jó és rossz egymást átölelve.

Küldj nekem magadból jóságos Teremtőm,
Egedből tisztító záport sűrű cseppekben.
Felhasítom testem kitárom bensőm,
Mosd ki belőlem könnyeiddel égető terhem.

Múltam lánca lábaimon csörög,
Földhözragadt görcsös tekintetem.
Felnyílt fájdalmaim koporsó fedele,
Felhőt szűrkére takar lebbenő szemfedel.

Kezeimre bilincset rakott az idő,
Üres papírlapra könnyeim vés sorokat.
Testem szabad, kalitkából kitört,
De lelkem a rács mögött ragadt.

Ammesztiát koldulok szavamnak,
Magamnak, hogy magamra találjak.
Kezemnek erőt, terheknek temetőt,
Koponyám mögé fényt, hogy újra lássak.



 
 
0 komment , kategória:  Molnár Mónika Moncsi  
Molnár Mónika: Édesanyám örökké élsz már
  2016-05-02 18:36:08, hétfő
 
  Sírod helyett most öledbe borulnék,
könnyek helyett hozzád szavakkal szólnék.
Megköszönném Neked az életemet,
ha látnám smaragd színű szép szemeidet.

Ma itt vagyok nálad Édesanyám,
hoztam Anyák napi köszöntőmet.
Hallgasd meg hát szívem szavát,
bárcsak hallhatnám szívverésed.

Orgonavirágot szedtem kertünkből,
hozzá szekfűt, tulipánt is tűztem.
Szívem szeretetéből szalagot téptem,
virágaim gondosan csokorba kötöttem.

Köszönök mindent, mit Tőled kaptam,
szereteted, mit szívembe plántáltál.
Ajkadnak csengő tanító szavát, amit
útravalónak homlokomra csókoltál.

Fegyelmed, mellyel most is nevelsz,
fájdalmamban rendre, türelemre intesz.
Néked virágzik most a tavaszi határ,
madarak éneke érted misét zengnek.

Köszönöm, hogy világra hoztál,
minden percet, amit reám szántál.
Védelmező szerető karjaid melegét,
amiben őriztél, óvtál, féltőn pólyáltál.

Szerettem volna fogni fáradt kezeid,
hálás gyermeked lenni öreg napjaidban.
Szerettelek volna mindentől megvédeni,
de Isten nekünk ezt meg nem adta.

Keresem a szavakat. Mit mondjak? Mit kívánjak?
Boldog Anyák napját, ott fenn a mennyekben.
Szálljon áldás hantodra, arannyal bevont testedre.

Hiányod sebet hasít, máig karcolva simogat,
térdre borulva zokogva átölelem sírodat.
Szívemben hangod szüntelen lüktetve énekel,
voltál nekem Jó Anyám, s míg élek Te létezel.

Szeretlek soha el nem múló szeretettel, gyermeki szívvel!



 
 
0 komment , kategória:  Molnár Mónika Moncsi  
Molnár Mónika: Az élet
  2016-03-05 16:54:10, szombat
 
  Az ember száz sebből vérzik úgy éli napjait,
Letöri a sors gyenge remény ágait.
Szemem vakítják fájó gondolatok,
Mindazt tükrözi, ami én magam vagyok.

Sokat csalódtam, megtelt szívem keserű ízzel,
Próbáltam más lenni tagadtam, én is érzek.
Nem tudtam változni, mert szívem él bennem,
Minden ami fáj, szellő szárnyára tettem.

A jó nem tud soha rosszá válni,
Így tudok én, mindig mindent megbocsátni'.
Megtört lettem, mert túléltem fájdalmakat,
Sokszor meghaltam, hamisan érintették arcomat.

Lelkem szabad, s száll, mint könnyű pillangó,
Ellenem vétkezőnek lettem vízzel teli itató.
Akinek létem fáj, bocsássa meg nekem, hogy élek,
Szilánkos szívvel szeretek, ember maradok, s érzek.



 
 
0 komment , kategória:  Molnár Mónika Moncsi  
Molnár Mónika Moncsi: Szerelmünknek élnie kell
  2015-11-09 16:30:39, hétfő
 
  Ködben várakozó szavak mezítláb bolyongnak,
ordító vágyak néma szájjal hangtalan zokognak.
Lelkemben fényed hullámozva érint, perzsel,
lángjában táncolsz hiányod halálos fegyver.

Itt vagyok! A földön vándorként bolyongtam,
szél szaggatta álmaim holnapom sárba taposta.
Nem játszottam soha, mégis vesztettem mindent,
lidérc keze nyomtatta arcom vásznára veszteségem.

Úszom a sehova helyre nélküled nincstelen időben,
sodrásából emelj fel magadhoz, ha hozzád érkeztem.
Mert Te benned minden mi belőlem elveszett,
bennem remény lettél éhségem léteddel eteted.

Szerelmünk, mint égő fáklya ne fújd rá csitító leheleted,
őrizd mi kettőnkben tombol védd a síró érzéseinket.
Hamuból fakadt virágunk fond körül karjaid kerítésével,
csak éltesd a lángot, ha kettőnkért sírok, idd könnyeim
ujjaid érintésével.

Benned, és bennem él, mit egymás szívébe oltottunk,
meztelen éjjelben csókokat iszunk, melyre sivatagként
szomjaztunk.
Érezd, igaz vagyok! Egymásban újra megszülettünk,
bontsd szét a ködfátylát örökké együtt Mi erre esküdtünk.



 
 
0 komment , kategória:  Molnár Mónika Moncsi  
Molnár Mónika Moncsi: Mementó értük
  2015-08-30 16:34:40, vasárnap
 
  Zokog a lelkem, mert kegyetlen az élet,
több, mint félszáz embernek meghalt minden reménye.
Életükért futottak, és fájón hullottak könnyeik,
meghallgatásra nem találtak imádságaik.
Ajkukon elnémul fájdalmas sóhajuk,
élve zárta őket magába koporsó "otthonuk".
Több, mint félszáz ember, köztük: anyák és gyerekek,
akik meg sem ismerhették a földi életet.
Testük elernyedt, kínoktól gyötörve,
szörnyű halált halták, meg nem érdemelve.
Aprócska kezek, kicsi lábacskák,
életükért a köröket hiába futották.
Szakadt kis szandáljuk több port, már nem tapos,
tépett ruhán a szél több fodrot nem poroz.
Segélykérő szemük meredt az anyákra,
Mindhiába, nem volt menekvés, fájdalmukra nem érkezett segítség
Menekültek életükért a biztos halálba,
jussuk a megnyugvás a fekete föld gyomrába.
Istent vádoljuk emberek? Ő vért nem ont soha,
embernek csak ember lehet a gyilkosa.
Lelkükért most alázattal imádkozom,
halál utasai lelketekért sírva fohászkodom...

2015.08.28



 
 
0 komment , kategória:  Molnár Mónika Moncsi  
Molnár Mónika Moncsi : Várlak
  2015-08-24 13:51:38, hétfő
 
  Hogy tud fájni a magány,
éberré tesz sok sötét éjszakán.
Fáj, és zúzza lelkemet, ajkamról,
foszlik szomorú sóhajom.
Kidob az ágy nem tűri meg a testem,
szemed tüzét szomjasan kutatom.
Rejtett homályba temetem
utánad táncoló gondolatom.
Szívemben fekszel dobbanásom ringat
altató imám simogatva takar.
Te, titkos angyal elloptad az álmom,
szárnyaid virrasztó éjekbe zavar.
Lágy esti szél ringatja a fákat,
fény játékok játszanak szobám falán.
Benne arcod mosolyogni látom,
kezem nyújtom feléd bután.
Megtöröd a csendet, mikor ,
szívemben felébredsz hallom lépteid.
Sétatérként használod a testem,
mint patak a követ úgy mosod el álmaim.
Messze még a perc, hogy karodba zárjál,
csókkal álomport hints szememre.
Addig kóborlok a fekete éjben míg
össze nem érnek szerelmes ajkaink.
Boldog a szívem és még is fáj,
mert nélküled dobogja a ritmust.
Múló nyárban fázós éjszakákban,
bennem hirdeted a szerelmes ősz illatát.
Egyszerre hasít belém e két érzés,
egyiktől szárnyalok a másik mélyre húz.
Én titkos angyalom hallod e sóhajom
mi szíved küszöbén vágy-álmokra vár.



 
 
0 komment , kategória:  Molnár Mónika Moncsi  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 309 db bejegyzés
Összes: 4372 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 3662
  • e Hónap: 17171
  • e Év: 95443
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.