Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Eliza Beth: Miért?
  2016-07-14 19:45:49, csütörtök
 
  Megyek, uram, megyek, ha hívsz.
De súgd meg nekem, miért így?
Nem az a baj, hogy elviszel, felkészültem rég.
Az a baj, hogy így jön el a vég.
Megkínzol, meggyötörsz,
Összetörsz.
Miért?

Te, ki a legnemesebb vagy,
a jóság mintaképe,
örökké megbocsátó,
minden bűnt szelíden elnéző...
Miért vetted el utolsó napjaim tudatát?
Megfosztottál eszemtől, méltóságomtól,
mi idefent semmi,
de odalent az tett emberré.
Elvetted a szavaimat,
az értő füleket béna nyelvemhez,
épp csak lélegzeni hagytál.
Elvetted tőlem a fohász,
szeretteimtől a búcsúzás lehetőségét.
S ha már elvetted,
miért hagytál ennyi időt az útra,
amikor egy pillanat alatt is érkezhettem volna,
miért?
Súgd meg nekem, uram!
Miért?!



 
 
0 komment , kategória:  Eliza Beth  
Eliza Beth: Suttog a csend
  2016-07-14 19:41:13, csütörtök
 
  Árva lettem, apátlan-anyátlan,
ki tudta, de mégsem várta,
hogy eljön az a pillanat,
mikor a szív megszakad.
Sokat szenvedett,
de végre megpihenhetett, már a felhők között száll,
lelke nyugalmat talál.

Suttog a csend: Nézd! Ott, bent!
A sarokba gubózva rejtvényt fejt.
Néha kérdez, s bár a választ nem érti,
nem az a fontos, csak a figyelmed kéri.
Elmégy az ajtó előtt, tétován megállsz,
ott feküdt délelőtt, s most üres az ágy.
Zsebkendő kandikál a párna csücske alól,
könny gyűlik szemedbe a puszta látványától.
Akárhová nézel, keze nyomát látod,
ujjbegyeden érzed utolsó simításod.
Hallod a hangját, halkan zsörtölődik,
mert a csirke éppen odapörkölődik.
Egy kanál leves, forró és ízletes,
- egy csipetnyi sót még gyorsan beletesz -,
s bár ő úgyis jobban tudja,
mégis veled kóstoltatja.
Gyerekdalt dúdol hamisan,
nem ismersz rá, honnét van.
Mosolya villan huncutan:
te tanultad az oviban!
Sétálsz, kisgyerekként a kezét fogva...
később felnőttesen belekarolva...
elejtett botját felemeled százszor...
tolószékben kissé közelibb a távol.

Hallgass, csend!
Ő elment!
Üres az ágya, üres a ház,
nincs többé, ki mindent megmagyaráz.
Nincs becéző kéz, nincs simító szó,
nincs többé hang, mely megnyugtató.

Halld a bimbam dallamát,
mely pótolta elhaló jajszavát.
Szaladtál, ha éjjel megszólalt,
s égnek eresztettél egy nagy sóhajt.

Futnék még, de nincs hova,
tűnő lélek, tétova,
úton van a mennyekbe,
ó, istenem, engedd be!

Elment ahhoz, kit még sosem látott,
de ott belül mindig hozzá vágyott,
s most már az ő lába előtt mond
érted imádságot.

Elment, nincs már itt velem...
csak a csend suttog szüntelen.



 
 
0 komment , kategória:  Eliza Beth  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 501 db bejegyzés
Összes: 4564 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 248
  • e Hét: 4554
  • e Hónap: 12438
  • e Év: 212717
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.