Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Zágonyi Mónika: Nyári randevú
  2017-08-12 18:30:30, szombat
 
  Csak én, csak ő, csak egy pohár,
s a gyöngyöző, ezüst vizem...
Csak egy mosoly, csak egy talány;
szeret vajon, vagy úgy hiszem...?

Csak egy csodás reménysugár,
az esti fényre libbenő...
Kacsint a Hold... ragyogva vár
a csókra itt e gyönge nő,

s a kézfogás, a sejtelem,
mit őriz, óh, a szív belül,
igaz talán, s az érzelem
titokra törve felhevül,

s a láng ölel meg, azt hiszem,
de nézd... igen, csak álmodom...
Előttem ő s a hűs vizem;
talán ma elvarázsolom...



 
 
0 komment , kategória:  Zágonyi Mónika  
Zágonyi Mónika: Ragyogj felém...
  2017-08-12 18:27:12, szombat
 
  Szürke, mozdulatlan árny
megannyi, füstbe vándorolt szavam...
Szeretni kéne, vagy talán
csak álmodozni egymagam.

Sóhajomba fért a fagy,
s a fákra zúzmarát lehelt a tél;
a hófehér remény Te vagy,
s csak fújja dallamát a szél...

Csillogás... talán befér
a szűk, lyukasra nyűtt zsebem falán;
ha engedem, hogy átölelj,
az életem lehetsz csupán.

Lassan érkező magány;
a fájdalom feszíti szét a szót...
Oh... mondd... az érzés m`ért talány?
Ragyogj felém egy cseppnyi jót...



 
 
0 komment , kategória:  Zágonyi Mónika  
Zágonyi Mónika emlékverse
  2017-05-17 14:38:08, szerda
 
  Szeretettel, tisztelettel emlékezem születésnapján Dáma Lovag Ihász-Kovács Évára (költő, író, esztéta) lányaim, Evelin és Adrienn társaságában. Nagyon szerettük őt... sokat köszönhetek neki. Fia Lovag Bornemisza Attila... Attilám, ölellek szeretettel... A vers, amit Évának írtam, miután eltávozott közülünk...

Nézd a végtelent, mi körbefonta most a lelkedet...
Úgy ölelj, akár a napsugár
gyermek-énem ó, ha visszavár;
csillagot ragyogj... színezd a kék eget...

Súgj nekem csodát, ha fúj a röpke, lenge, őszi szél...
jöjj s dalolj, ha álmodom veled;
újraalkot ím, a képzelet,
s hű szívembe zár... ma még veled legyek.

Légy virág s e tájra, bús világra hintsd a szirmaid...
Könny a rózsa röpke bársonyán;
messze jársz, s e napnak alkonyán
engedem repülni, szállni lényedet...

Itt maradt a szó, a dal, s tanít tovább a gondolat:
bízz, hajózz az életünk taván
(egyszer újra láthatom talán...),
s csak szeresd, öleld akit, s amíg lehet...
(Zágonyi Mónika)



 
 
0 komment , kategória:  Zágonyi Mónika  
Zágonyi Mónika: Ragyogj…
  2017-02-07 18:49:21, kedd
 
  Dáma Lovag Ihász-Kovács Éva emlékére

Nézd a végtelent, mi körbefonta most a lelkedet...
Úgy ölelj, akár a napsugár
gyermek-énem óh, ha visszavár;
csillagot ragyogj... színezd a kék eget...

Súgj nekem csodát, ha fúj a röpke, lenge, őszi szél...
jöjj, s dalolj, ha álmodom veled;
újraalkot ím, a képzelet,
s hű szivembe zár... ma még veled legyek.

Légy virág, s e tájra, bús világra hintsd a szirmaid...
Könny a rózsa röpke bársonyán;
messze jársz, s e napnak alkonyán
engedem repülni, szállni lényedet...

Itt maradt a szó, a dal, s tanít tovább a gondolat:
bízz, hajózz az életünk taván
(egyszer újra láthatom talán...),
s csak szeresd, öleld akit, s amíg lehet...




 
 
0 komment , kategória:  Zágonyi Mónika  
Zágonyi Mónika: Tükör
  2017-02-07 18:41:59, kedd
 
  Mint akit űznek, úgy menekülnék
Isten elől vagy csak teelőled...
Csöndbe, titokba, homályba merülnék,
csalfa románcba, buján, szeretőnek,
s bár csak a Nappal csalna meg ajkam,
vad tüze kellene láng-temetőnek;
csókjaim, álmaim, és amit adtam,
tükre nyomán lásd, visszaverődnek,
s mégis a fénnyel surran a vágyam,
százfele hordja a szél a kacajt is,
könnyem a szívedet öntözi lágyan...
fenn, a viharban enyészik a gyász is...
s mint aki csöndesen, egymaga ballag,
hívna a lélek, dőlne a falnak,
s tudja, magától nem menekülhet...
csak veled érzi magát is erősnek...



 
 
0 komment , kategória:  Zágonyi Mónika  
Zágonyi Mónika: A Föld dala a Naphoz
  2017-02-07 18:35:53, kedd
 
  Csalj mosolyt a fátyolos éjszakába;
úgy segíts, ahogy soha senki még... E
kósza, csillagos-ragyogó világban
egymagam élek.

Hintsd az út porára a fényt, mi izzva,
lengve, forrva úgy megigéz, akár a
gyöngy a gyöngyhalászt, ki a mélyre szállva
felfedi titkom.

Óh, az űr vigyázza a pörge táncot;
így halad, s a mozdulatunkban él a
röpke perc is. Égi románc, csak ennyi
százezer éve.

Lásd, a csalfa felleg az árva, könnyed
árnyait se hagyja magára; féltve
őrzi, véle reszket a mába... sóhaj
ő e magányra...

Csalj mosolyt a fátyolos éjszakába;
úgy segíts, ahogy soha senki még... E
kósza, csillagos-ragyogó világban
egymagam élek.



 
 
0 komment , kategória:  Zágonyi Mónika  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 501 db bejegyzés
Összes: 4564 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 649
  • e Hét: 4955
  • e Hónap: 12839
  • e Év: 213118
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.