|
2006-09-26 20:47:48, kedd
|
| |
| |
Amikor este előveszem a fényképet, látom szemed kékjét, szeretek belefeledkezni,
gondolni szelíd, csendes szavaidra, -két ölelő karodra, a szeretetedre--
Eszembe jut, hogyan szeretsz hozzám bújni --
ölembe hajtod a fejed, simogatod a kezem, melegen , mintha soha-soha nem akarnád elengedni...
Ezekért a pillanatokért, ezekért a napokért érdemes élni, és várni az idő múlását, hogy elérkezzen az idő, amikor minden nap érezhessük ezt a közelséget.....
SZEMEK
Hogy milyen volt a két szemed, ki tudja,
de nagyon mély volt és nagyon szelíd,
mintha minden borongó alkonyatnak
magába zárta volna színeit:
a párát és az álmodó sötétet,
mely mint a kéz, a Földet fogja át,
s amelyben már a messzi végtelenség
ígéri nékünk csillagsugarát.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
