Regisztráció  Belépés
piro39.blog.xfree.hu
,,Aki odafigyel a mindennapi élet apró csodáira, azért veszi észre a szépet maga körül, mert ő is magába hordozza a szépséget. Hiszen a világ tükör, és mind... Kovács Vilmosné
1939.04.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Az öregség nem szégyen
  2006-11-30 18:56:24, csütörtök
 
  Az öregség nem szégyen
Csak néha Kellemetlen!
Miért mentem a boltba?
Megint elfelejtettem!
A kávéba, cukor helyett
Megint sót tettem.
A levesből meg kifelejtettem!
Mégsem veszítem el a kedvem.

Örüljünk naponta mindennek.
Segítsünk. akinek csak lehet.
Egy percig se legyünk tétlenek.
Élvezzük a hátralévő éveket
Ne gondolj rá, itt fáj, ott fáj
Naponta legalább félórát sétálj!
Kerüld a poros, zajos utakat.
Keresd a szép őszi tájat.

Mig körülötted, haldoklik a temészet
Lásd be, véges ez a földi élet!
Ne gondolj mindíg a búcsura
De állj készen az utalsó útra!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A magvető
  2006-11-30 17:54:45, csütörtök
 
  Árvai Emil Magvető

- Magvető! Mért vetsz útszélre?
Fölkapkodják a madarak!
- Hátha megmarad egy-két szem,
hátha beérik néhány mag.

- Magvető! Mért vetsz kövek közé?
Gyökérnek kevés a föld!
- Netalán több lesz az esőzés,
s nem szárad el, ami zöld.

- Magvető! Tövisek közé szórsz!
Megfojtja vetésed a gyom!
- Látom; köszönöm azért, hogy szólsz,
majd nagyobb gonddal gyomlálom.

- Magvető! JÓ FÖLDBE jó magot!
Máshová nem is érdemes!
- Mindenütt hintem a jó magot,
még ma mindenki esélyes.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Tiszteletes nyúlja
  2006-11-30 17:32:13, csütörtök
 
  A pap egy kis faluba lakott, volt neki sok nyúlja etetgette nagyon örült neki
Egy reggel ahogy kiment hogy megetesse őket döbbenten látta hogy bizony
ennek sok hija van. Nagyon bántotta a dolog nem tudta mitévő legyen
mivel napról napra fogyott.Egyet gondolt magába. Vasárnap mikor prédikált a szószékon
kijelentette, hogy tudja már ki lopja a nyulakat és most hozzá vágja a bibliáját
Az ember aki lopta megrémült és igy gyorsan lebujt a pad alá.
És így tudta meg, hogy ki volt a tolvaj
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Fogadás
  2006-11-30 17:03:00, csütörtök
 
  Ernst Modersohn

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.
- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?
- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és így szóltak:
- Ilyen nincs.
- De igen! - védte most már a feleségét. - Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.
A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:
- Őrültség! nem fogsz minket átverni!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:
- Mibe fogadjunk?
Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult.

Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:
- Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?
A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába.

Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:
- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?
Így válaszolt rá:
- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki.

A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:
- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége?

Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Jó néha így
  2006-11-30 14:05:09, csütörtök
 
  Jó néha így csendben belátni
Hogy én nálam külömb akárki
Szívem csalárd inog a lábam
Értékem csak a golgotán van
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Foltosságom
  2006-11-30 13:57:08, csütörtök
 
  Foltosságom hordom mint a párduc
El nem változtathatom
Értek pedig- a képmutatáshoz
Bár nincs belőle hasznom.
Foltjaimat belül hordom,
mégis, látják Röntgen- Szemeid!
Megvallom hát bűneimet én is,
mind ami befeketit.
Szelid szemed szánakozva lásson,
Szégyen éget, vád tipor...
Szabadits meg a képmutatástól
mosd le rólam, ami folt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy meghallgatott imádság
  2006-11-30 13:44:52, csütörtök
 
  Erőt kértem az Urtól- Ő nehézségeket adott amalyben mgedződtem
Bölcsességért imádkoztam- és próbákat adott melyeket megtanúltam megoldani
Előmenetelt óhajtottam- gondolkodó agyat és testi erőt kaptam hogy dolgozzam
Kértem bátorságot- és Isten veszélyeket adott melyeket legyőztem
Áhítottam, hogy szeretni tudjak- és kaptam az Urtól bajba jutott embereket akiken segítsek
Kegyes jóindulata helyett- alkalmakat kaptam a jóra
Semmit sem kaptam amit kértem- és mindent megkaptam amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
A Lelkész Úr bogara
  2006-11-29 19:20:54, szerda
 
  : Wilhelm Busch

Egyszer, amint éppen keresztülmegyek Essen városán, két férfi áll a járdán, nyilván bányászok.
Amint közelebb érek, az egyik köszön:
- Jó napot, lelkész úr!
Odalépek hozzá:
- Ismerjük egymást?
Ekkor nevetve odaszól társának:
- Ez Busch lelkész. Egész rendes fiú!
- Köszönöm - mondom.
Így folytatja:
- Csak sajnos, van egy bogara!
Felháborodva csattanok fel:
- Micsoda? Egy bogaram? Miféle bogaram?
Ekkor elismétli:
- Valóban, a lelkész úr egészen rendes fiú! Csak folyton Jézusról beszél!
- Ember! - kiáltom örömmel - ez nem bogár! Száz év múlva maga már az örökkévalóságban lesz, és akkor minden attól függ majd, hogy megismerte-e Jézust. Tőle függ, hogy a pokolban, vagy a mennyben lesz-e. Mondja, ismeri Jézust?
- Látod - fordul nevetve társához -, már megint kezdi...
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
A Fehér kendő
  2006-11-29 19:17:24, szerda
 
  Ismeretlen szerző

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan vérta, hogy hazaérkezhessen.

Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert égén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Uram köszönöm
  2006-11-29 19:03:08, szerda
 
  Uram köszönöm

Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.
Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2006.10 2006. November 2006.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 31 db bejegyzés
e év: 98 db bejegyzés
Összes: 2538 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 160
  • e Hét: 160
  • e Hónap: 3987
  • e Év: 81436
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.