Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 143 
Naplemente
  2006-12-31 00:37:57, vasárnap
 
  Naplemente a jeges Kis-Küküllőnél



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Boldog új évet kívánok!
  2006-12-31 00:31:54, vasárnap
 
 

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Tompa Mihály:Emlékkönyvbe
  2006-12-31 00:29:29, vasárnap
 
  "Búbaj közt is szép az élet!
Virágért a tüskét tűrd el:
Vedd, mint sorsod közli véled
Az édest a keserűvel!

Borong az ég, majd megkékül,
Mosolygás a könny testvére:
Ne várj élvet árnyék nélkül,
Ne is búsulj nem remélve."

/Tompa Mihály: Emlékkönyvbe /



 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Újévi kérés
  2006-12-31 00:22:13, vasárnap
 
  Nézem az új naptárt és abban reménykedem,hogy jövőre minden magyar
család Istennel és boldog hazában fog megújult erővel szebb életet élni.
Kívánok mindnyájatoknak Istentől megáldott,boldog új évet !

Újévi kérés.

Láttam Uram az egyik béna volt,
a másik aszott, sárga, vagy nem volt lába.
de a Te fényed hullt a beteg ágyra.
S hitükkel elrejtőztek Nálad,
s úgy hordozták mázsás terhüket
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat,
mert a mázsás teher könnyű ,
mint a kis szalmaszál Veled.
De nélküled?
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,
nem tudom mi vár rám,
csak azt tudom Velem vagy,
s nem hagysz árván.

Csak azt tudom utam már kijelölted,
s mint bízó gyermek járhatok Előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj!
hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak.
S ha szereteted mázsás teherrel tenné
próbára ezt a gyenge vállat.
Segíts úgy hordozni mázsás terhemet
a Te erőddel,
mint a szalmaszálat.




 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Dr.Juhász Tamás beszéde
  2006-12-31 00:09:15, vasárnap
 
  Dr. Juhász Tamás a Kolozsvári Teológia dogmatika-etika professzora a most idézett beszédet Budafokon mondta el a Mózes 5. könyve, 6. fejezetéből vett Ige alapján."Ha a te fiad megkérdez téged, hogy mire valók e bizonyságtételek,amelyeket az Úr adott nekünk, akkor mondd el: Szolgák voltunk Egyiptomban,de kihozott bennünket az Úr!".

A 20. század folyamán teljesen megváltozott a tudomány, a művészet, de a
legjobban a kultúra harmadik nagy területe, a nevelés változott. A mai
nagyszülők, szülők nem tudnak lépést tartani az iskola és a pedagógia mai
szabadabb, szabadosabb elvárásaival, törvényeivel és állandó gond az, hogy
gyermekeinket, unokáinkat rá bízhatjuk-e azokra az intézményekre és
iskolákra, amelyeket a mai nevelési rendszer hozott létre, vagy működtet.
Vaskos könyvet néztem át a napokban, Magyarországról szólt, és azt az
adatot találtam benne, hogy egy 12 éves gyermek annyi gyilkosságot lát a
televízióban, amennyit a valóságban ennyi idő alatt Magyarországon sem
követnek el. Egy 12 éves gyermek 13000 gyilkosságot látott már életében a
képernyőn, miközben Magyarországon egy év alatt 200 gyilkosság történik, s
azokat nem mutatják meg nekünk. Ezt a riasztó képet csak azért vetítettem
fel, hogy lássuk, mindenhonnan folyik a gyermekek lelkébe a rossz,
legjobban a pergő-mozgó képek a televízióból és számítógépekből. Ha ezt a
rossz benyomást nem ellensúlyozza az otthoni, az iskolai és az egyházi
nevelés, akkor nagyon, nagyon nagy baj lesz.
12 éves volt Jézus, amikor a templomban úgy belefeledkezett az Isten
Igéjének figyelésébe, hogy elfelejtett a szüleivel továbbmenni.
A másik élményem, amit a napokban Magyarországon gyűjtöttem, szintén egy
könyv, amit egy 12 éves gyermek irt. A naplójában feljegyezte mindazt, amit
1956. október 23-tól 1957. március 15-ig átélt. Eszembe jutott, hogy az
'50-es években minket is köteleztek arra a szüleink, hogy naplót írjunk. Ha
nem szokja meg, hogy napi rendszerességgel írjon és olvasson, akkor
írástudatlan marad nemzetünk. Éppen ezért fontos odafigyelni arra, hogy mit
mond ez az Ige a nevelésről.
Ha majd a fiad a jövőben megkérdezi tőled, hogy milyen rendelések ezek, mi
az, ami ebben a Bibliában van, hogyan tudsz válaszolni?
Két dolog mindjárt eszembe jut az Ige kezdő szavaiból. Az egyik az, hogy a
gyermekeink nevelésének a kérdésében nem a gyermekünkhöz kell fordulni
felemelt ujjal és inteni őket, mondván: kisfiam vagy kislányom, légy ügyes
és szorgalmas. A nevelésben Isten először minket, a felnőtt nemzedéket,
szólít meg. Minket fog számon kérni az Isten a gyermekeink útján, ha bármit
is elmulasztunk nevelésük érdekében. Meg fogja kérdezni, hogy milyen
értékekre neveltük a gyermekeket? "Én sosem hallottam otthon, hogy mi is az
a 10 parancsolat. Édesapám, édesanyám, nagymamám, soha nem mondtad nekem,
hogy így jó és úgy rossz, hanem hagytatok engem választani, mint a
számítógépes játéknál, hol az egyik, hol a másik gombot nyomogattam." -
mondhatja egy mai gyermek. "S ha majd megkérdi a te fiad, majd így felelj
neki. A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de ki hozott minket az Úr
hatalmas kézzel".
Történelmi leckét, történelmi emlékezetet is majd számon kérnek tőlünk. Mi
volt a veszedelem idején a szabadulás, mi volt a betegség idején a
gyógyulás útja. Ezt mind az Istennek köszönhetjük. Ő szabadított ki minket
az ázsiai sztyeppékről, Ő szabadított ki minket a tatárok, törökök közül,
legutóbb pedig a németek és a szovjetek markából, hatalmas kézzel.
Az Úr megparancsolta, hogy teljesítsük ezeket a rendelkezéseket, és akkor
jó dolgunk lesz, igazak leszünk az Isten színe előtt. Azt parancsolja Mózes
itt a népnek, hogy az Isten törvényének legfontosabb kivonatát írják fel a
homlokukra kötött imaemlékeztetőre, írják fel és kössék szíjjal a karjukra,
az ajtófélfára. Aki járt zsidó háznál, szállodában, mindenütt meg lehet
látni a kapura szegezett igerészt, és mikor bemegy, vagy kimegy a házból a
hívő ember, megérinti a kezével, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy emlékszik
arra, hogy ez az Isten törvénye. Nincs más Isten csak az, Aki kihozott
minket történelmi fogságainkból, nyomorúságainkból. Emlékezzünk, és
állandóan ismételjük, amikor jövünk, megyünk, járunk, kelünk. Emlékezés és
ismétlés! Ez ennek a bibliai történetnek, parancsnak a módszertana. Csak
így fogjuk az Isten szavát, a 10 parancsolatot, a jézusi nagy szeretet
parancsolatát jól bevésni a magunk és a gyermekeink fejébe, és végül a
szívébe. Ne csak a 12 éves Jézus példája, ne csak Sámuel példája
emlékeztessen minket arra, hogy mi a kötelességünk és az előttünk álló
életfeladatra. Mert Isten azt akarja, hogy a mi egyházunk népe, a mi
nemzetünk tudjon megállni, helyt állni egy olyan világ forgatagában, ahol
mi magyarok valami egészen külön helyet kaptunk.
Ady Endrét idézem: "Bízhatunk abban, hogy a csodák Ura
meglátja végre ezt a szánalmas népet, és ad neki egy dárdányi úri
kiméretlenséget. Hogy néhány megmaradt sereghajtó, törötten, fogyva azt ne
vallja, hogy ezért a népért úgyis mindegy. Eb sorsot akar, hát akarjon."
NEM! Nem mindegy, mert Isten úgy adott nekünk otthont, családot, iskolát,
hazát és gyülekezetet, úgy vagyunk itt Európában és a világban, mint
akiknek nem elárvult és elárult a sorsa. Nem a hőkölés népe vagyunk, hanem
a bátraké, a Jónások népe, akik a helytállás útján mindig meg tudjuk nyerni
az Isten előtti igazságot, az Isten előtti jó dolgunkat.
Erre segítsen bennünket az Isten, erre segítsen gyermekeinket az új évben,
minden engedelmes Istenre odafigyelésig. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Humor
  2006-12-31 00:05:41, vasárnap
 
  Belehalt a köhögésbe:
Háziorvosi rendelő várójában egyik beteg a másiknak:
- A nagybátyám éppen így köhögött, mint maga, bele is halt szegény. Igaz, hogy ő a szomszédasszonya ágya alatt köhögte el magát.

A leendő háziorvos:
- Mit kell először biztosan tudnia, ha beteghez hívják? - kérdezi a vizsgabizottság elnöke a szakvizsgázó orvostól.
- A címet, professzor úr! - vágja rá a háziorvos jelölt.

Nőhet még:
- Ne is mondja doki, hogy fogyókúráznom kellene! - rivall rá a túlsúlyos páciens a vizsgálat végén orvosára - Nem állhatom a diétás kosztot.
- Rendben. - mondja az orvos - Akkor inkább nőjön még 45 cm-t, mert akkor megfelelő lesz a testsúlya a magasságához.

A kedélybeteg:
Kedélybeteg páciensének tanácsokat ad kezelőorvosa:
- Igyekezzék vidám dolgokra gondolni. Próbáljon például munka közben énekelni.
- Ez lehetetlen, doktor úr.
- Miért?
- Mert klarinétos vagyok.

A rettegett:
Az egyik kórház szigoráról híres főorvosa nyaralásról visszatérve a következőt mondta beosztott orvosainak:
- Megjöttem. Mindannyian élvezték a szabadságomat?

Megtörtént:
Egyik egyetemünk klinikáján dolgozott X. Y. tanársegéd úr, akit nőies vonásai és nőies hajviselete miatt a betegek gyakran doktornőnek szólítottak. A klinika vezető professzorának nem tetszett a dolog és finoman azt tanácsolta a tanársegédnek, hogy növesszen szakállt, hogy neme a betegek számára is egyértelműen kiderüljön. A tanársegéd megfogadta professzora tanácsát. Néhány hónap múlva, mikor az ifjú orvos arcát már dús szőrzet borította, az egyik - a klinikán fekvő - beteg a következőt kérdezte az arra járó nővértől:
- Tessék mondani, ma este is az a szakállas doktornő az ügyeletes?

A remegős:
Beteg rémülten a nővérhez:
- Nővérke, a főorvos úrnak úgy remeg a keze, mint a nyárfalevél. Hogy fog engem ilyen remegős kézzel megműteni holnap?
Mire a nővér:
- Ne aggódjék, a műtőasztalt két remegős kezű asszisztens fogja, hogy a főorvos úr tudjon operálni.


 
 
0 komment , kategória:  HUMOR  
Kis-Küküllő forrása
  2006-12-30 00:15:26, szombat
 
 

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
A téli Szováta
  2006-12-30 00:13:02, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Boldog új évet kívánok!
  2006-12-30 00:11:28, szombat
 
  Minden kedves barátomnak és ismerősömnek boldog,sikerekben gazdag új évet kívánok!Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet, csendes lépteiteket kísérje szeretet.Szívetekben béke, lelketekben nyugalom,legyetek boldogok a következő 365 napon!B.U.É.K.!
Éljen a Szent Korona országa, most és mindörökké !!!!!
http://www.igazsag.net/HAZA-HAZAM-HAZANK%20CD/BOLDOG.html



 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Andersen:12-en a postakocsin
  2006-12-30 00:07:32, szombat
 
  Hans Christian Andersen:TIZENKETTEN A POSTAKOCSIN

Csikorgott a fagy, szélcsend volt, a tiszta ég csupa csillag.
- Bumm! - ágyúlövés köszöntötte az új esztendőt; Szilveszter éjszakája volt, és tizenkettőt kongattak a toronyban.
- Tra-ra! Tra-ra! - zengett a kürt. Jókora postakocsi állt meg a városkapu előtt. Tizenkét utasa volt, többen nem is fértek volna el benne.
- Éljen! Éljen! - hangzott ki a vidám köszöntő a házakból, ahol teli poharak csendültek össze az új esztendő tiszteletére.
- Boldog új esztendőt! Jó szerencsét, egészséget, takaros kis feleséget! Baj, bosszúság elkerüljön az új esztendőben! - kívántak egymásnak szerencsét az emberek.
Rázták egymás kezét, összekoccantották poharukat, hogy csak úgy csengett. Javában folyt az ünnepi vigasság, amikor a postakocsi tizenkét utasával megállt a város kapuja előtt.
Ugyan kiket hozhatott? Az utasoknak rendben volt az útlevelük, málhával érkeztek, még ajándékot is hoztak nekem, neked, mindenkinek a városban. Kik lehetnek, s mit hoztak nekünk?
- Jó reggelt! - köszöntötték a kapu őrét.
- Jó reggelt! - felelte az, mert az óra már elkongatta az éjfelet. Aztán megkérdezte az első utast, amikor kilépett a kocsiból: - Mi a neve? Mi a foglalkozása?
- Nézd meg az útlevelemben! Tudsz olvasni! - felelte az első utas. - Én: én vagyok! - szép szál legény volt, prémes bekecset, prémmel bélelt csizmát viselt. - Az vagyok, akiben annyian reménykednek. Látogass meg holnap, újévi ajándékot kapsz tőlem. Rézpénzt meg ezüstpénzt hajigálok az emberek közé, bálokat rendezek, harmincegy bált, ennyi éjszaka áll rendelkezé­semre. A hajóim jég közé fagytak, de a szobámban jó meleg van: Kalmár vagyok. Január a nevem.
Nyomban utána a második utas szökkent le nagy vidáman a postakocsi hágcsóján, álarcosbá­lok, komédiák, táncos mulatságok fő-fő mestere. Nem volt nála egyéb, csak egy nagy hordó.
- Ebből a hordóból ugranak majd ki farsangkor a jókedv ördögei! - kiáltotta. - Mert mulatni akarok meg mulattatni, amíg tart az élet, mert az egész családból az én időmet szabták a legrövidebbre. Csak huszonnyolc napom van. Talán megtoldják még egy nappal, de az se sokkal több. Éljen a vígság!
- Tilos a csendháborítás! - intette rendre az őr.
- Nekem ugyan nem tilos! - kiáltotta hetykén az utas. - Karnevál hercege vagyok. Február a nevem.
Előbukkant a harmadik utas is. Ösztövér legény volt. Ínséges formájú, mint a böjt maga. Időjóslással foglalkozott, s az bizony nem valami zsíros hivatal. Nem volt rajta egyéb dísz, csak egy kis ibolyacsokor a gomblyukában; de nagyon apró ibolyákból.
- Március, hopp! - kiáltott rá a negyedik, aki nyomban utána lépett ki a kocsiból, és meglökte az előtte állót. - ugorj be az őr szobájába, jó puncsot főztek ott, érzem a szagát! - De ez a negyedik csak lódított, áprilist akart járatni a társával, így mutatkozott be az őrnek. Bolondos legénynek látszott, olyannak, akinek több az ünnepnapja a munkás napjánál. - Föl-alá táncol a kedvem! - rikkantotta. - S ahogy a kedvem tartja, eső esik, vagy nap süt. Sír az egyik szemem, nevet a másik, ezt csinálják utánam! Csupa nyári ruha van a ládámban, de nem vagyok bolond, hogy fölvegyem! Itt vagyok! Tavaszi lakkcipőben, de téli kesztyűben megyek sétálni vasárnap.
Nyomában egy hajadon libbent le a kocsiról.
- Május vagyok! - mutatkozott be. Bükkfalevél színű selyemruhát viselt, kökörcsin koszorút a hajában; szagosmüge illata áradt a ruhájából olyan erősen, hogy az őr eltüsszentette magát. - Egészségére! - mosolygott rá a hajadon. Ó de gyönyörű szép volt! Énekelni is, de nem a színházban, hanem kinn a zöld erdőben, a maga gyönyörűségére.
- Most jön a menyecske! - kiáltották, s lesegítették az ifjú Június asszonyt a kocsihágcsón. Szép, sudár teremtés volt, rátarti és fürge mozgású. Látszott rajta, azért jött a világra, hogy munkára tanítsa az álomszuszékokat. De lakomát is adott, méghozzá az esztendő leghosszab­bik napján, hogy vendégeinek ideje legyen a sokféle jót elfogyasztani. Járhatott volna a maga hintaján is, de postakocsin döcögött a társaival, ezzel is mutatva, hogy cseppet sem gőgös. Különben sohasem utazott egyedül: mindenüvé elkísérte öccse, a Július.
Piros arcú legény volt ez a Július, szalmakalap hetykélkedett a fején. Kevés málhája volt, nem is jó a nagy melegben sokat cipelni, csak fürdősapkáját meg úszónadrágját lóbálta a kezében.
Aztán az anyja következett, Augusztus asszonyság. Ez aztán ügyes asszony volt! Gyümölcsöt árult, halastavai voltak, érett kalászú gabonaföldjei. Széles szoknyájában szaporán jött-ment, csak úgy égett a kezében a munka, maga hordta a kancsót a mezőre az aratóknak. - Arcod verítékével szerzed a te kenyeredet! - ez volt a jelszava.
De az aratóünnepen aztán nem sajnálta a jókedvet a munkásembertől.
Utána egy férfi lépett ki a kocsiból, festőféle volt, a színek mestere: Szeptember. Ha akarta, vörösre, aranyosra, barnára festegette az erdő minden zöld levelét. Munka közben feketerigók hangján fütyörészett; ráérős idejében komlósört erjesztett, mert ehhez is értett. Egy festékes­doboz meg egy nagy ecset volt minden útipoggyásza.
Földesúr formájú bátyja követte a sorban; most is a szántás-vetés járt az eszében, egyre azon törte a fejét; elvetett-e mindent idejében. De a vadászat örömeiről se feledkezett meg: vadász­puska csöve meredt Október uraság válla mögött, vadászkutya szökdelt a sarkában, dió csörgött-zörgött a tarisznyájában. Temérdek málhája volt, még egy újfajta ekét is hozott magával. Egyre csak a földről beszélt, de alig lehetett érteni a szavát bátyja hangos prüszkö­lésétől meg krákogásától.
Olyan náthás volt ez a szegény November, hogy lepedőt használt zsebkendőnek, de még így, betegen is el kellett kísérnie a béreseket az új helyre, ahová beszegődtek. Azzal vigasztalta magát, hogy majd kigyógyul a meghűlésből, ha fát fűrészel - mert egy fatelep fűrészmestere volt. Estelente fakorcsolyákat faragcsált a parasztgyerekeknek, mert tudta, hogy hamarosan szükségük lesz rá.
Utolsónak az öreg December anyóka kászálódott le a kocsiról. Parazsasfazekat hozott a kezé­ben, mégis didergett. De a szeme fénylett, mint két tiszta csillag. Másik kezében virágcserép: egy zsenge kis fenyő zöldellt benne. - Ezt mindenüvé magammal viszem - mondta. - Ápolom, gondozom, hogy karácsonyig nagyra nőjön, és színes gyertyácskák, aranyalmák, bábuk terem­jenek az ágain. Akkor alája ülök magam is, előveszem a mesésköny­vemet, és mesélek belőle a gyerekeknek. Azok csöndben ülnek, hallgatnak, de a karácsonyfa ágain megelevenednek a bábuk, a kis viaszangyal a fa csúcsán megrázza aranyporos szárnyát, s leröppen a gyerekek­hez, megcsókolja őket.
- No, mehet a kocsi tovább! - kiáltott a városkapu őre. - Megvan mind a tizenkét utas. Jöhet a következő postakocsi!
- Előbb ezt a tizenkettőt bocsátjuk be a kapun - mondta a városkapitány. - Lépjenek be sorra, egymás után! Az útlevelük itt marad, egy-egy hónapig érvényes mindegyik. Tessék belépni, Január uraság!
A Január nem kérette magát.
Majd jövő ilyenkor elmondom, mit hozott nekem a tizenkét utas; nekem, neked, mindnyá­junknak. Most még nem tudom, s azt hiszem, nem tudják ők maguk sem, mert különös időket élünk.

 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 143 
2006.11 2006. December 2007.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 143 db bejegyzés
e év: 436 db bejegyzés
Összes: 22742 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6898
  • e Hét: 51323
  • e Hónap: 134665
  • e Év: 2033693
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.