|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 14:27:45, péntek
|
| |
| |
FENYEGETETTSÉGBEN...
Mint az alábbi híradás is tanúsítja, fenyegetettségben nem lehet dolgozni, sem élni!
A miniszterelnöki hazudozásnak és maffiózus "kormányzásnak" itt az "eredméyne"!
Már senki nem bízik senkiben! Mindenki, mindenkiben ellenséget vizionál ebben az országban! Természetesen, az október 23-i és 24-i rendőrterror óta minden okunk megvan a fenyegetettség érzésére. Kérdezem, hogy meddig még? Meddig kell még eltűrnünk ezt az erkölcsi fertőt, amit az ország miniszterelnöke a törvénykezés eszközét is felhasználva terjeszt maga körül?
"Menekülni kényszerültek a püspökladányi mentők hétfőn egy klinikai halál
állapotában lévő cigány férfival, miután annak népes családja azzal
fenyegette őket, hogy bosszút állnak, ha a rokonuk elhunyna.
A família megszállta a berettyóújfalui területi kórházat, később is csak a
rendőrség felszólítására oszoltak szét."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 13:44:59, péntek
|
| |
| |
Halottal menekültek a fenyegetett, püspökladányi mentők
Magyar Nemzet
2006. december 13. 4:00
Menekülni kényszerültek a püspökladányi mentők hétfőn egy klinikai halál
állapotában lévő cigány férfival, miután annak népes családja azzal
fenyegette őket, hogy bosszút állnak, ha a rokonuk elhunyna.
A família megszállta a berettyóújfalui területi kórházat, később is csak a
rendőrség felszólítására oszoltak szét.
Rendőrök segítségét kérték hétfőn a berettyóújfalui területi kórház
munkatársai, amikor harminc-negyven ember özönlött az épületbe, és azzal
fenyegetőzött: végeznek velük, ha nem mentik meg hozzátartozójuk életét.
A 43 éves férfi akkor már a klinikai halál állapotában az intenzív osztályon
volt.
Az illető Báránd és Földes között, egy személygépkocsiban lett rosszul -
tájékoztatta lapunkat Vezendi Jánosné, a Hajdú-Bihar Megyei
Rendőr-főkapitányság szóvivője.
Elmondta: a püspökladányi mentőket egy nagyon súlyos állapotban lévő férfi
és népes rokonsága fogadta. Miközben megpróbálták újraéleszteni, a tömeg azt
kiabálta: végeznek velük, ha nem mentik meg az életét.
A mentőknek nem sikerült újraéleszteniük a beteget, ezért elmenekültek a
helyszínről.
Az agyhalott férfival a berettyóújfalui területi kórházba száguldottak, a
húsz rokon és ismerős négy személygépkocsival követte őket.
Miközben a férfit a negyedik emeleti intenzív osztályra vitték, a kiabáló
hozzátartozók elözönlötték a folyosót és halállal fenyegették a mentőket és
a kórházi dolgozókat.
A kórházban pillanatok alatt rendkívüli állapot alakult ki, a belső
őrző-védő szolgálat jelzése nyomán riasztottuk a rendőrséget - tájékoztatta
lapunkat Bulyovszky István, az egészségügyi intézmény főigazgatója.
Hozzáfűzte: egy 43 éves ember elvesztése nagy fájdalommal jár, de ez nem
lehet indok arra, hogy másokat megfenyegessenek.
Munkatársai megijedtek a rájuk zúduló, hangosan kiabáló, fenyegetőző
tömegtől.
A tragikus olaszliszkai események nélkül talán minden másként történt volna,
de így jobbnak látták, ha segítséget hívnak - tette hozzá a főigazgató.
A berettyóújfalui kapitányságról húsz rendőr érkezett a helyszínre.
Miután az osztályvezető főorvos és az egyik egyenruhás beszélt a
hozzátartozókkal, este nyolc körül a tömeg szétoszlott, így a rendőrségnek
végül nem kellett intézkednie ellenük.
Fizikai bántalmazás senkit nem ért, rongálás nem történt.
A fenyegetések miatt riasztották a rendőrséget a püspökladányi mentőállomás
munkatársai is.
Hétfő éjszaka a járőrök többször ellenőrizték az épületet és környékét, de
intézkedniük nem kellett.
Miként megtudtuk: a rendőrség nem indított vizsgálatot az ügyben, mivel
feljelentés sem érkezett hozzájuk a mentőszolgálattól. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-15 09:50:03, péntek
|
| |
| |
HAJLÉKTALAN LÉLEKKEL...
Kommunikációs tréning Club Aligán
(Részlet folytatása a TIBORCA című regényemből)
Végre megérkezett a vonat a Balaton-parti helységbe. Akkor értettem meg, hogy miért voltak a budapesti pályaudvar információjában olyan készségesek, amikor leszálltam a vonatról és útbaigazítottak a helybéliek.
Az a bizonyos Club Aliga Szálloda a rendszerváltozás előtt bizony csak a kiváltságosaknak volt fönntartva! Most is egy soronpó zárta el az utamat. Amint igazoltam magamat, az őrző-védő portáján, és az erdei úton elindultam, átjárta minden porcikámat a félelem.
Utoljára akkor féltem ennyire, amikor az 1957-es "száműzetés"-emben éjjel demonstráltak az orosz tankok...
Minden pillanatban arra számítottam, hogy a fák közül egy "eltévedt golyó" szíven talál, és én holtan esek össze.
Számba vettem összes, rendszerváltoztató akciómat. Eszembe jutott a tanulás-módszertani, a szociológiai-, az összes dolgozatom.
Mind csak ürügy volt arra: kimondjam, leírjam végre az "i g a z s á g o t"! Azt, hogy hogyan és milyen módszerekkel lehetett megvalósítani a legújabb-kori rabszolgatartó társadalmat. Akkor már tudtam, hogy jeles osztályzattal legitimizálták (hitelesítették) pécsi professzoraim a dolgozataimat.
De Pesten? Mintha mindent és mindenkit csak a bosszúvágy irányított volna!
Elképzelhető milyen mértékű volt a félelmem, mert amikor végre, belépve a szálloda halljába - megpillantottam évfolyamtársaimat - még örültem is az ismerős (ismeretlen) arcoknak! Persze, még csak vissza sem köszöntek, amikor üdvözöltem őket.
Még szerencse, hogy a portásnak hivatalból kötelessége volt, hogy eligazítson a teendőkkel kapcsolatban. Közölte velem:
- Csak kétágyas szobáink vannak. Vagy keres egy társat, vagy kifizeti a másik ágyat külön.
Majdnem elbőgtem magam ismét. Arra gondoltam, hogy milyen keservesen fizettem be az 5.000,- Ft részvételi díjat és az útiköltséget is! Fillérre ki volt a visszaútra is számolva a pénzem. Amint ott tépelődtem, megpillantottam a tréninget szervező tanárt és üdvözölve odamentem hozzá. Pillanatok alatt mosolygósra rendeztem az arcom és elmondtam neki a problémámat.
Ő ugyanazt mondta, amit a recepciós.
Visszamentem a pulthoz és egyik lábamról a másikra álldigáltam. Nagyon szánalmas lehettem, mert egy lányom-korú fiatal lány, akit addig soha nem láttam, szólt, hogy nincs szobatársa. Megkérdezte, hogy akarok-e vele egy szobában megszállni a tréning idejére? Nagyon megörültem. Ettől kezdve minden a szervezők akarata szerint zajlott.
Kivéve azt az alkalmat, amikor úgy kihoztam egyik évfolyam- és csoporttársam fiatalembert a sodrából, hogy az esetet követő éjszaka leitta magát és mindenféle mozgalmi "dalokat" üvöltözött.
Az volt a feladat, hogy különböző politikai pártokat imitáló csoportosulást kellett alakítani és valamiről meg kellett a "közös álláspontunkat" fogalmazni. Miután ezzel megvoltunk - a pár órával később megrendezett "parlamenti ülésen" - elő kellett terjeszteni.
Az előbb említett fiatalemberrel egy csoportba kerültem, mint "keresztény szellemiségű polgári párttag".
Viszonylag rövid idő és egy kis társalgó szoba állt rendelkezésünkre,
hogy "megalakuljunk", majd eldöntsük miről és milyen álláspontot fogunk kialakítani.
Nekem nagyon tetszett a feladat.
Egyből tudtam volna vele mit kezdeni, de - koromra való tekintettel - inkább háttérben maradtam. Hadd csinálják a fiatalok!
Furcsa volt megtapasztalni, hogy nem a feladatra koncentráltak, hanem zúgolódtak és kritizálták az "egész baromságot".
Már-már úgy éreztem, hogy mégiscsak nekem kell hozzákezdeni a feladat megoldásához, amikor a fotelokban elterülő lányok (hölgyek) értetlenül néztek ki rágózástól kérődző arcukból: - Mit akar itt ez a vén buzgómócsing?
- Szóval, mit szólnátok, ha a pápa legújabb enciklikáját néznénk át és beszélnénk meg?
Akkor sem léphetett volna jobbkor közbe a társaság egyetlen fiú tagja, ha előre megírt forgatókönyv szerint tette volna.
Segítettem "eldönteni", hogy jó, "O.K." a téma.
A fiatalember lényegre törőn átlapozta az anyagot és közben tömören, egy-egy jellemzőbb mondatot, gondolatot kiragadott belőle. Megegyeztünk végül is a "közös" álláspontunkban és egyetértettünk, hogy ő lesz az előterjesztő.
Délután, a "parlamenti" ülésen, - a legnagyobb megdöbbenéssel szembesültem azzal, hogy a fiatalember milyen közönséges gúnnyal adta elő álláspontunk paródiáját!
A könnyeimet nyeldekelve gondoltam arra, hogy milyen nehézségek árán tudtam leutazni, hogy részt vehessek ezen a "kommunikációs tréning" nevezetű "rendezvényen", ahol olyasmihez kell asszisztálnom, amit teljes szívemből elutasítok! Szót kérve az ülést vezető elnöktől elmondtam, hogy:
- Szeretném figyelmeztetni "képviselőtársam" arra, hogy nem ebben állapodtunk meg, amit és ahogy most előad! Arra is szeretném a figyelmét fölhívni, hogy mennyire árt közös ügyünknek ezzel! Ugyanakkor tájékoztatom a t. Házat, hogy valójában, II. János Pál, a béke és a szeretet civilizációjáért dolgozó pápa, enciklikájának fontosabb gondolatait szeretnénk előterjeszteni.
Itt a gyakorlatvezető (pécsi prof.) közbeszólt, hogy:
- Nagyon jó! Nagyon klasszak vagytok! Mint az igazi, vagy még annál is jobb!
Bízva abban, hogy a fiatalember az előzőleg megbeszélt módon folytatni fogja az "előterjesztését" - visszaadtam neki a szót. Ő azonban úgy elsápadt, hogy attól féltem rosszul lett. Ahogy elszürkült arccal, verejtékezve hebegett, habogott és közröhej tárgya lett, megsajnáltam szegényt. Arra gondoltam, hogy a fiam lehetne, hiszen fiam korú...
Leitta magát és egész éjjel - mozgalmi dalokat - üvöltözve tombolt.
A szállodában külföldiek, többek között német vendégek is voltak akkor éppen. Másnap reggel összepakoltak és kiköltöztek. Nagyon föl voltak háborodva...
A reggelinél arról beszéltek , hogy a szálloda vezetője fogadkozott, nem ad lehetőséget többet az egyetemnek a tréningek megtartására.
Úgy éreztem, hogy már megint miattam pattant ki a botrány. Haragudtam magamra, mert nem tudtam "befogni a szám"! Ó, pedig mennyire vágytam a békességes szeretetteljességet! És ennek ellenére, hogy lehetséges az, mindig csak békétlenség keletkezik körülöttem? Mit csinálok rosszul? Hol az az ember, aki megmondja nekem?
"Hallgass a szívedre!" szólt a szlogenné vált dal. Milyen jó volt hallani és ráhallgatni! Miért foszlott szerte-szét olyan hamar az a felemelő érzés? Talán, mert valóban csak egy hangulat volt és nem több? Pedig, mint én is, feltettük rá egész eddigi és további életünket!
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2006. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
96 db bejegyzés |
| e év: |
270 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 346
- e Hét: 623
- e Hónap: 9227
- e Év: 45168
|
|
|
Offline
