|
2006-12-29 12:55:39, péntek
|
| |
| |
Na még egyszer az "Aprószentek zarándoklat"-ról
Részlet "Az a kicsi élet még reggel..." c. írásomból:
"- Miért? Lehet nekem egyáltalán gyerekem? Ez volt a harmadik, aki meghalt, mielőtt megszületett volna...
Ránéztem és kerestem a tekintetét, mert látni akartam mit érez!
Akkor vettem csak észre, hogy mennyire sápadt, szinte fehéres-szürke az arca. És, olyan szomorúság sugárzott a szeméből, mint annak a katonának, akinek először kellett, parancsszóra embert ölnie.
- Lehet, amennyit csak akar. De, most legalább két évig pihennie kell, hogy testileg, lelkileg fel tudjon készülni egy gyermek kihordására és a szülésre!
Amikor visszavittek a kórterembe, majd éhenhaltam... Szóltam az egyik ,,kisnővérnek", hogy nem tudna-e nekem valahonnan ennivalót keríteni. Nem tudott.
Aznap látogatási idő volt. Felhívtam férjemet a munkahelyén az előtérben lévő telefonon. Megkértem, hogy jöjjön be mindenképp, és hozzon nekem ennivalót.
Meg is érkezett már öt órakor az elsők között. Téliszalámis zsemlét hozott. Pillanatok alatt megettem, és csak utána kezdtem neki elmesélni, hogy:
- Kikapartak. Most, legalább két évig nem szabad teherbe esni.
Szomorúságnak nyomát sem láttam rajta. Mintha megkönnyebbült volna. Sőt! Megcsillant a szemében az a fény, amit akkor lehet a férfiak tekintetében meglátni, amikor eszükbe jut a szex. Ki is használtam az alkalmat. Odabújtam hozzá és provokáltam. Gyengédségre vágytam és ilyenkor, a szexuális vágy megjelenésével - bíztam benne - hogy végre, megkapom.
Amikor visszamentem a kórterembe, már ott volt az éjjeli szekrénykén a vacsorám. Azt is megettem és azt terveztem, hogy lezuhanyozok.
Közben, elérkezett az esti, hétórási szoptatás ideje. Behozták a kisbabákat. A kis feketepihés-fejűt letették az anyja mellé, aki csak nézte konokul, majd hátat fordított a picinek.
Soha nem tapasztalt bizsergést éreztem a mellemben.
Ezzel egy időben iszonyú görcsös, alhasi fájdalmaim lettek. A gyógyszeres nővértől kértem fájdalomcsillapítót.
- Milye fáj?
- A hasam.
Megnézte a kórlapom, és azt mondta:
- ,,Spontán vetélés" utáni méhösszehúzódásai vannak. Ezt nem lehet csillapítani, mert akkor nem tud a méhe visszahúzódni...
,,Tehát, igazam volt. Mégis terhes voltam!"
Hideg verejtéktől nedves testtel, a fájdalomtól elgyötörten, letettem a zuhanyozási szándékomról. Néztem a kisbabákat, főleg a kis fekete hajút és, mint két búvópatak megindult a könnyem...
Az egyik anyuka észrevette, hogy sírok és próbált vigasztalni. Erre, a kreol nő felém fordult és először a négy nap alatt megszólalt:
- Örüljön neki, hogy elment a gyereke! Bárcsak az enyém is elment volna!
Mondta, majd egy másik kismama legorombította:
- Hogy mondhat ilyet! Ne magából induljon ki!
Legszívesebben felkeltem volna és a mellemre vettem volna a kicsi fiút, hogy megszoptassam. Ahogy ezt végig gondoltam, valami nedvesség elárasztotta az egész hálóingemet. Megnéztem, hogy mi lehet az.
Hát, akkor látom, hogy ,,megindult" a tejem! Beindult a tejelválasztás! Lehet, hogy több voltam, mint három hónapos? Jól éreztem, hogy már mozog!
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy az a kicsi élet, ami reggel még ott lüktetett bennem, most ott van széttrancsírozva valahol a többi ,,kaparék" között.
Majd megfulladtam az elfojtott sírástól.
Olyan köhögési rohamot kaptam, azt hittem megfulladok. Egész éjjel annyira fulladtam, hogy nem tudtam aludni. Asztmás rohamom volt, amit önhipnózissal próbáltam elmulasztani. Arra gondoltam, hogy csinos és fiatal vagyok és a lelkem mélyén éreztem, hogy az orvos igazat mondott: lehet még gyerekem!"
(Bóna Mária Ilona)
2 komment , kategória: Általános
Ballán Mária ( lambert@tvn.hu ) (#1) 2006-12-28 14:01:07
Megrikattál ezzel a gyönyörű és fájdalmas írással!Nekem is volt egy ilyen "élmény " az életemben,mai napig is szomorúsággal tölt el,de nem volt más választásom.Minden abortusz az élettől tagadja meg a parányi emberi lényt!Nézd meg a blogomban az utolsó bejegyzést,életzarándoklat lesz ma,a megölt magyar magzatok emlékére.Istenem bocsásd meg,nem tudják/tudjuk mit cselekednek/cselekszünk!!!!!!!
BMI ****** ( furaila@tvn.hu ) (#2) 2006-12-29 12:45:43
Igazad van Marika! Valóban nem tudtuk, de még most sem sokan tudják, hogy mit cselekednek! Én is most döbbentem rá a valóságra. A napokban találtam rá nonoyoyo blogjának videójában az Abortusz című videóra. Először csak belenéztem úgy futtában, de azután újra és újra megpraóbáltam végignézni, de közben rosszul lettem és sokadszori nekifutásra tudtam csak eljutni a végéhez. EZ RETTENETES! Suttogtam elfúlón a zokogástól. Törvényt kellene hozni arról, hogy a fogantatástól számítva legyen jogi személy, vagyis EMBER az emberi magzat!!!
A zarándoklatról sajnos későn értesültem. Akkor, amikor már nem tudtam volna odaérni. Ugyanis, valamikor a találkozó előtt egy- vagy másfél órával került föl a hírhálóra. A rádiót és a tv-t éppen nem hallgattam, mert csak így tudom kirekeszteni a nemzetet megrontó és tönkretevő politikusokról szóló híradásokat...
Elegem van belőlük!!!!!!!!!!
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
