Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Erő és hatalom kérdése
  2006-07-16 18:14:52, vasárnap
 
  Aki, bár nem tud mindent, azt tökéletesen átlátja, hogy cselekvési lehetősége
mennyire szűkös, nincs hatalma. Mindenkinek van valamicske hatalma ezen a
világon. De Jézus azt mondja, hogy nem ezen a képességünkön keresztül értjük
meg jól a világot. Nem igaz, hogy képes vagyok felszántani egy földet, és
akkor már megismerem magam és a világot is, hanem éppen ellenkezőleg: ahol
észrevesszük a határainkat, ahol képtelenek vagyunk valamire, ahol véget ér az
erő, ott ismerem meg a világot.

A tékozló fiú elment, és megkísérelte, hogy hatalommal birtokba vegye az
életet, de az életről semmit nem tudott meg. Hiába látta a pénz csillogását,
hiába volt ura az embereknek, csak a bőréig jutott el mindaz, amit így hívunk:
élet. Amikor rongyosan apja karjának ölelését érezte, amikor a viszonzatlan és
érdemtelen szeretetet tapasztalta, akkor beledobbant a szíve: igen, ez az
élet. Nem erővel, nem hatalommal, hanem Isten lelkével.

Manapság fontos szó az, hogy "megcsináltuk". Csúnya fordítása ez az angol
"make" igének. Az életet nem lehet "megcsinálni". Aki "csinálja", az
legfeljebb a tékozló fiú kocsmájáig jut el. Legalábbis én, mindent, ami fontos
az életemben, ajándékként éltem meg. Amikor már nem reméltem, amikor nem az én
emberi képességem, hatalmam tette, mintha valami szélfuvallat lökött volna,
előreléptem egyet az élet útján. Adja Isten, hogy mindannyian tapasztalhassuk:
nem erővel, nem hatalommal, Isten Lelkével élünk. Ámen.
 
 
2 komment , kategória:  ELMÉLKEDÉSEIM  
Felháborító amiről ma olvastam
  2006-07-13 18:15:19, csütörtök
 
 

Ez felháborító!!!
Egy román játékprogram-fejlesztő cég, a 2Bad Design olyan játékot
fejleszt, melynek célja a Ceausescu által létrehozott nagy román
űrbirodalom megvédelmezése az alsóbbrendűnek tekintett magyar
lázadóktól. Konkrétan ki kell őket irtani.
Emlékezhetünk, másfél évvel ezelőtt nagy-nagy médiacirkusz volt
Magyarországon azért, mert előkerült egy primitív, házilag barkácsolt
kis játékprogram, az Oláh Action, amelyben cigányokat kellett
kiirtani. Ezt két tizenéves gyerek barkácsolta Amiga számítógépekre,
alig pár ember ismerte, és a nagyközönség csak a hiszti nyomán tudta
meg, hogy egyáltalán létezik.
A román játék - címe: Romanii in Spatiu (magyarul: románok az űrben) -
ezzel szemben profi munka, ez év végén kereskedelmi forgalomban is meg
fog jelenni, Romániában országszerte reklámozzák, és már be is
mutatták több nemzetközi játékprogram-konferencián. Máris igen
népszerű a román nacionalisták körében. Akik, mint tudjuk, konkrétan
még tíz éve is lelkesen ütlegelték a magyarokat az utcákon, és
nem csak a számítógép előtt ülve fantáziáltak erről...

A játék weboldala, ahol letölthetőek képek és trailerek:
http://www.romanii-in-spatiu.ro

TEGYÜNK VALAMIT ELLENE!!!!!!
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Régi magyar áldás
  2006-07-11 22:15:50, kedd
 
  Régi magyar áldás:

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess,
legyen áldott a Nap sugara
és melegítse fel szívedet,

hogy lehess meleget osztó forrás
a szeretetre szomjazóknak
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
minden hozzád fordulónak,
legyen áldást hozó kezed
azoknak akik érte nyúlnak.

Végül legyen áldott immár
minden hibád, bűnöd, vétked,
hiszen Aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.


 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Ma olvastam
  2006-07-10 23:25:56, hétfő
 
  Szakáli Anna:Kettőnk dolga


Tizenöt szál virág a csokor.
Az a bizonyos láng belül ég.
Tükör a szem. Ha nem hozzád,
ugyan már, kihez tartoznék?

Az a bizonyos láng belül ég.
Két kéz óvja lobogását.
Szeret a féltés, s jól esik,
kezem, kezedben elveszik.

Tükör a szem. Ha nem hozzád
tartoznék, már letagadva,
sorsomnak megadnám magam,
de nem hagyhatlak magadra.

Ugyan már, kihez tartoznék?
Nélküled kő-hideg az ágy.
Az, mi kettőnk dolga: a csók,
az ölelés, már több mint vágy.

 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Régi Székely Himnusz
  2006-07-05 16:27:43, szerda
 
  Régi Székely Himnusz

(vagy: Csíksomlyói Mária-siralom, kb. 1350-ből)
Az alábbi Mária-éneket Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. Dallama hasonlít a Bartók Béla által írt "Egy este a székelyeknél" c. zenemű nyitányához. Mivel a nem-katolikus székelyek himnuszukként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a XX. században az 1921-ben Csanády György által írt és Mihalik Kálmán által megzenésített Ki tudja merre kezdetű dal. Ezt a Mária-éneket a katolikus székelyek éneklik a csíksomlyói Mária búcsúk alkalmával.

Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Igaz ember hitből él
  2006-07-05 00:23:12, szerda
 
  Pál apostol római levelének első részében, a 17. versben olvassuk.
"Az igaz ember pedig hitből fog élni!"

Vannak családok és vannak élethelyzetek, amikor fel kell tenni újra és újra
azt a kérdést, hogy miből fog megélni a családunk, miből fogunk megélni mi,
miből fogjuk táplálni a gyermekeinket, miből is él az ember. Napról napra
számba vesszük azokat a dolgokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy
fennmaradjon az életünk. Miből fogunk megélni? Ez egy olyan kérdés, amit ma
fel kell tennünk saját magunknak. Miből fogunk megélni akkor, ha a pénzt
nem tudjuk rendesen beosztani? Miből él meg az az ember, akinek nincs
pénze?
Egy nagyon szép mese szerint, amikor Lenbózó Legubozó, a kivénhedt bohóc
már nem kellett senkinek, lopásra adta a fejét, mert nem volt meg a betevő
falatja. Ő csak megélhetési tolvaj, be-beugrik házakba, éjszaka belopózik
kertekbe, elvisz egy darab kenyeret, gyorsan felhörpint egy bögre tejet,
majd gyorsan kiugrik az ablakon. Így él már több éve, amikor egy szép
verőfényes napon éppen a házak között settenkedik meglátva egy nyitott
ablakot, ösztönösen beugrik rajta. Először a konyhába megy, és látja, hogy
mindenhol tárva-nyitva vannak az ablakok. Meglepődött, hogy nincs senki a
házban, de az éhség nagy úr, gyorsan a konyhába rohant, és amikor éppen be
akarta kapni a falat száraz kenyeret, amit ott talált, éktelen visításra
lett figyelmes. Elkezdte kutatni, hogy mi ennek a nagy visításnak az oka,
és a szobában talált egy kisgyermeket, aki már a saját levében főtt, már
napok óta nem pelenkázták át, csak néhány hete született meg, és csak
ordított, ordított, ordított. Amikor meglátta, felébredtek benne az apai
ösztönök, és átpelenkázta ezt a kicsi gyermeket, elrohant, hogy tejet
lopjon neki, visszatérve megitatta, aztán pedig kiugrott az ablakon
dolgavégezetlen, hogy egy másik háznál keressen magának kenyeret. De nem
hagyta békén ez az eset, így minden reggel ellopódzott a ház mellett, és
látta, hogy még mindig minden nyitva van, a szomszédok sem figyelnek oda,
újra beugrott, és ott találta a kisgyermeket, megint átpelenkázta, tejet
lopott neki, megitatta, majd kiugrott az ablakon, és folytatta tovább a
saját megélhetésének a biztosítását. Egy hét után úgy gondolta, hogy ezt a
gyermeket magára hagyták, és hogy a gonosz emberiség kezéből megmentse,
magához veszi, és majd ő felneveli.
Ez a mese nagyon jól kifejezi, hogy miből is él egy ember. Abból él, hogy
mások szeretik. Abból él, hogy megpróbálja megteremteni a maga
lehetőségeit. Mi, akik itt ülünk, egy olyan emberiségnek vagyunk a
maradékai, akiknek a dédszülei, nagyszülei, szülei túlélték a háborúkat, az
üldözéseket, az éhínségeket, és túlélték még a középkori pestisjárványt is.
Mi azok az emberek vagyunk, akiknek a szülei, nagyszülei valami csodálatos
kegyelemből megmaradtak ezen a földön. Megmaradtak, és mi is maradékként
ülünk itt. Miből fogunk megélni? Mi az, ami továbbviszi az életet? Mi az,
ami átviszi a szerelmet a túlsó partra? - ahogy Nagy László kérdezi. Mi az
az erő, az a pénzegység, az a kincs, ami az embert a túlélésre, a tovább
élésre szorgalmazza napról napra? Hogy ne feküdjön le a patakpartra
meghalni, ahogy ez a bohóc sem tette meg azt. Valami ösztönöz minket a
túlélésre. Miből fogunk élni?
Csodálatosan fogalmazza meg ez az Ige: az igaz ember hitből fog élni. Miből
élünk mi? Abból, amit hónapról-hónapra megkeresünk? Abból, amit
megpróbálunk összekuporgatni saját magunknak? Abból élünk, ami fontos a
számunkra? Amit megpróbálunk megőrizni? Vagy pedig mi, akik igaz embernek
tartjuk saját magunkat, hitből élünk-e?
Meg kell kérdeznünk, hogy mi ez a hit, ami bennünket mozgat. Pusztán a
túlélés hite? Ha a felmenőink túlélték, akkor én, és az unokáim is túl
fogják élni. Vajon csak az lenne a hit, amit a tudósok így fogalmaznak:
mindenkinek van egy személyes hite, ami által hisz a tudományokban, a
számokban, hisz abban, hogy a következő lépést meg tudja tenni. Milyen hit
az, ami bennünk van? Sokszor megijedünk, amikor egy hívő ember, aki annyira
jól tudja a paragrafusokat, a dogmákat, ismeri a Bibliát, tudja, hogy mi az
igazság, ezt fanatikusan hirdeti is. És sokszor azt mondják, hogy az a hit,
ami az értelmen túlmegy. Vannak olyanok, akik értelmen túlmenő dolgokat
szajkóznak. Ez is félelmet ébreszt: ha valami túl van az értelmen. Valami
már nem a miénk, már beláthatatlan. Azt hiszem, hogy ez sem a hit. És
sokszor megijednek tőlünk, vagy éppen megijedünk mi is a hívőktől, hogy ha
vak, fanatikus odaadással leteszik az életüket valahova, és azt gondolják,
hogy a hitem majd elvezet ide vagy oda. Egy olyan hit, amelyik nem gondolja
át, hogy miért hisz, az olyan bizalom, aminek nincs alapja, félelemkeltő.
Hiszünk, mert nem tudunk egyedül dönteni. Hiszünk, mert úgy gondoljuk, hogy
majd valaki más elrendezi helyettünk a dolgokat. Rabságban vagyunk, a
hitünk rabságában, és úgy gondoljuk, hogy ez a hit, és Isten majd mindent
megold. De ez sem a hit.
A hit sokkal inkább hasonlít a szeretetre. Hogyan tudunk szeretni? Megmarad
a hit, a remény és a szeretet. A hit, a remény és a szeretet is valami
olyat lát meg a másik emberben, valami olyat lát meg az Isten szeme
tükrében, ami még csak csírájában van meg, ami egészen kicsi. Ezért
hasonlítja Jézus a mustármaghoz a hitet. Egészen kicsi, szinte láthatatlan,
rejtett, de ha jó földbe hullik, akkor sokszoros termést hoz. Az igaz
ember, aki így veti el ezt a kicsi magot, a hitét, a bizalmat az Istenbe,
aki már megjelent neki, a hit megsokszorozódik, és ebből lehet élni. Ha
nekem nincs hitem, akkor az megnyugtató, hiszen hitből hitbe nyilatkoztatja
ki Isten a saját igazságát. Csak akkor működik a hitélet, csak akkor
működik a hit, ha az egyik ember hite átáramlik a másik emberbe. Ettől
hasonlít a szeretethez is. Ha a másik nem érzi, hogy én szeretem, akkor
hogyan lehetne megmondani, hogy mi a szeretet. A hit titkos vágyakozás
Isten igazsága után, és egyben feltétlen odaadás is, egyfajta jó értelemben
vett kiszolgáltatottság annak a vágynak, amit Isten ültetett el belénk.
Ismerek egy nagyon szép történet, amit el lehet mondani, ha gyermekeink
megkérdezik, hogy mi a hit, hogy miért hiszünk. Egy gólya családról szól a
mese: a papa már két héttel korábban megérkezett a saját fészkükbe, amiben
már az előző évben is voltak. Szépen kitakarított, elrendezte a fészket,
szépen berendezte, hogy kényelmes legyen és várta a párját. És két hét
múlva, amikor megérkezett, összeházasodtak, és néhány hét múlva két szép
tojást tojt a felesége. Boldogok voltak és lassan a kicsi fiókák is
megerősödtek. Olyan lett a szárnyuk, hogy már nem ázott át, szépen kinőttek
a tollaik, és már ők is elkezdhettek volna repülni. Az egyik közülük,
gondolom a második, mert a második gyerek szokott bátrabb lenni, egyből
kiugrott a fészekből, és mivel már látta, hogy tartja őt a szél, látta,
hogy a szülei hogyan repülnek, szépen suhant. A másik pedig félénken
gubbasztott és nézte, hogy most mit is kellene tenni. Gólyamama odahajolt a
fiókájához és belesúgta a fülébe: "ne félj gyermekem, fenn fogsz maradni, a
szél megtart téged". A gólyafióka ettől a halk és csendes hangtól hirtelen
felbátorodott, és amikor a gólyamama is szárnyra kelt, akkor ő is
odatotyogott a fészek széléhez, kinyitotta a szárnyait, és elengedte magát.
El tudjuk képzelni, hogy mi történt: őt is fenntartotta az áramlat. A
biztatás miatt is, amit újra és újra hallunk az Igéből, és azért is, mert
nekünk van ilyen bizalmunk az Istenben: Ő fenntart és megtart bennünket.
Ki az igaz ember? Ki az, aki az igazsággal bír? Leginkább az, aki így meri
rábízni magát az Istenre. Az az igaz, aki nem kapaszkodik bele másba, nem
kapaszkodik bele a törvényekbe, nem kapaszkodik bele semmibe, hanem
egyszerűen kitárja a szárnyait, és ki mer ugrani a fészkéből.
Legyen ez biztatásunk: az igaz ember hitből él. Abból a hitből, ami újra és
újra meggazdagodik. Gondoljuk át bátran akár minden hónap elején, akár
minden nap, hogy miből fogunk élni! Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Egyik kedvenc versem
  2006-07-04 15:36:18, kedd
 
  Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

 
 
1 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2006.06 2006. Július 2006.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 436 db bejegyzés
Összes: 22762 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 8142
  • e Hét: 47611
  • e Hónap: 183321
  • e Év: 2082349
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.