|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2007-01-19 22:50:01, péntek
|
| |
| |
Charles Gati: Az ellenzék gyengíti a magyar demokráciát
Magyarázzák a Freedom House-jelentést
2007. január 19. 11:01 MNO
Az ellenzéket okolta Charles Gati, Amerikában élő politológus a Freedom House elítélő jelentése kapcsán a Klubrádióban. Gati most azt látta veszélyesnek a demokráciára, hogy az ellenzék nem áll szóba Gyurcsány Ferenccel. A miniszterelnök hazugságait nem említette a demokráciát gyengítő események között a "független professzor".
A magyarországi demokrácia sokkal erősebb, mint budapesti barátaim gondolnák. Kiállta az őszi próbát - mondta a Klubrádió Kontra című műsorában Charles Gati. Az Amerikában élő politológus professzor a Freedom House legfrissebb jelentése kapcsán beszélt erről, és hangsúlyozta: a demokrácia mindkét területén, amelyeket a Freedom House osztályoz, a lehető legjobb jegyet kapta Magyarország: két 1-est, a legrégibb demokráciákkal együtt. Ismert: a független, nem kormányzati szervezetként működő amerikai intézet szerint hazánkban gyengült a demokrácia.
Charles Gati - aki a Freedom House tanácsadója is egyben - elmondta, nem jelenti az ország leértékelését az, hogy a jelentés megjegyzi, hogy a tavaly őszi lázongások miatt némileg gyengült a demokrácia Magyarországon. Ennek magyarázata az, hogy az év, de különösen az ősz folyamán a magyar politika az utcán is zajlott nemcsak a parlamentben, ezt zavarta az elemző csoport - mondta a professzor.
A magyar demokrácia gyengéje az ősszel az volt, hogy sok minden az utcán kezdődött, ha nem is ott végződöt - fogalmazott Charles Gati. Tovább magyarázva elmondta: az utcai magmozdulások azért gyengítették a demokráciát a Freedom House szemében, mert vandalizmus volt, mert a parlamentizmus ellen tüntettek, de hozzá kell tenni - mondta -, hogy a gyengítő tényezők közé tartozik az is, hogy az ellenzék nem áll szóba a miniszterelnökkel, kivonulnak - ez kérdőjelet tesz fel, de nem vonja kétségbe, hogy működik a parlamenti rend. A Freedom House ezzel tisztában van, követi az eseményeket.
A professzor hozzátette: nem az a gond, hogy az ellenzék időnként kivonul, de a parlamenti rendben való részvétel rendszeres hiánya azt jelzi, hogy egyfajta populizmus iránt érdeklődik a Fidesz. Charles Gáti szerint ezek a jelenségek károsak, de nem veszélyesek a demokráciára.
klubradio.hu
Freedom House: gyengült a demokrácia - Danks: nem kell szégyellni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-19 21:54:31, péntek
|
| |
| |
Bennünket ki véd meg?
2007-01-19. 21:47:33
A kormány külön rendészeti minisztériumot akar létrehozni. Meg akarja erősíteni a rendőrséget. Össze akarja vonni a titkosszolgálatokat.
Hárommilliárd forintot akar költeni tömegoszlató eszközökre. Tudjuk, a biztonság nem csak Magyarországon fontos ennyire. De kinek is a biztonságáról van szó? Szerintem demokráciában az állam vezetőinek nem a rendőrséget és a titkosszolgálatokat, hanem a civil szférát kell erősítenie. Szerintem demokráciában állampolgároknak nem az utcán kell hangot adniuk véleményüknek. Megfelelő fórumon kell hogy meghallgassák őket, és figyelembe kell hogy vegyék álláspontjukat. (Optimális esetben az embereknek kellene résztvenniük valami módon az őket is érintő döntésben). Ha az emberek biztonságban érzik magukat, és elégedettek a helyzetükkel; ha érvényesíthetik igényeiket, akkor nincs okuk arra, hogy az utcára vonuljanak, sztrájkoljanak, tüntessenek, "balhézzanak". A jelenlegi tendenciákat látva úgy tűnik, mintha - a demokrácia jelszavainak hangoztatása közben - az ország és a mai világrend is egyre inkább távolódna a demokráciától.
Ha egy állampolgár házilag bombát készít, bűncselekményt követ el. Viszont ha állami vezetők nukleáris tömegpusztító fegyvereket gyártatnak és kísérleti atomrobbantásokat végeznek (az állampolgárok beleegyezése nélkül, az ő adójukból, csillagászati összegekért), akkor azért ők semmilyen büntetést nem kapnak. Sőt, a bombát készítő tudósok szolgálatukért állami kitüntetéseket vehetnek át. Ha egy állampolgár testi sértést okoz vagy embert öl, azt börtönnel rendeli büntetni a törvény. Viszont ha állami vezetők háborút robbantanak ki (adott esetben a békére és a biztonságra hivatkozva), semmilyen felelősségrevonás nem követi tettüket. A büntető törvénykönyvben az állam elleni bűncselekményeknek külön fejezete van, viszont állam (vezetői) által elkövetett bűncselekmények nincsenek benne. A nemzetközi jog jelenlegi egyezményei és intézményei viszont ezen problémák kezelésére lényegében alkalmatlanok. Jelenleg nincs olyan központi (világ)kormányzat, amely érdemben megfékezhetné a fegyverkezést, a környezetkárosítást, és azokat az egyéb globális problémákat, amelyek az emberiség létét fenyegetik.
A 20. század történelme is bizonyítja, hogy állami vezetők komoly nemzet-, vagy világbiztonsági kockázatot jelenthetnek. Mint tudjuk, a parlamenti választások nem jelentenek garanciát arra, hogy szakmai és erkölcsi szempontból egyaránt alkalmas emberek kerüljenek egy ország élére. Az állam vezetői bárkit megfigyeltethetnek. De őket ki figyeli, figyeltetheti meg? Az állam vezetőit -csináljanak szinte bármit - van, ki megvédje. De, adott esetben, ki véd meg bennünket: tőlük? Adott esetben ki és hogyan vonhatja felelősségre őket tetteikért? Adott esetben ki és milyen eszközökkel "oszlathatja fel" őket legálisan, ha saját ígéreteikkel, a nép (vagy -adott esetben- az emberiség) érdekeivel ellentétesen cselekszenek? És vajon mi mennyiben lehetünk felelősek azért, hogy ők ennyire felelőtlenek lehetnek?
[Forrás: Horváth Tibor, Szekszárd] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-19 21:21:16, péntek
|
| |
| |
A halott embernek, a kipusztult népnek már mindegy
(2007.01.19. 11:07) MOK
Az egészségügyi reformnak beállított, diktatórikusan ránk erőltetett folyamat, a hatalomgyakorlás módja, és főként a gátlástalanul hamis érvelés egyre inkább emlékeztetnek a történelem korábbi diktatúráinak eszköztárára.
A halott embernek már mindegy, hogy betegségének ellátatlansága, rablógyilkos késszúrása, háborúban kereplő golyószóró vagy népirtók gázkamrája végzett vele. Hasonlóan mindegy már a kipusztult népek számára is, hogy éhínség vagy éppen földjük gazdagsága volt kihalásuk, kiirtásuk oka. Az időben történő védekezés, az elhárítás lehetőségével élés a még élők felelőssége, mint ahogyan a pusztító hatások érdektelen bambaságból vagy gyávaságból való megkönnyítése is egy tragikusan rossz lehetőség választása, akár egyénről akár népről van szó.
Lényegében mindegy az is, hogy miért nem kapja meg egy nép a neki járó, megfelelő egészségügyi ellátást. Azért, mert a szabadon vagy félrevezetések eredményeként megválasztott hatalomgyakorlóinak többet ér a jókor és jó helyen bezsebelhető magánhasznok gyarapítása, mint a nép számára csak alkotmányos papírlapokon biztosított egészségügyi és szociális ellátás, azért, mert a hatalombirtoklók alulképzettségük mellett még józan paraszti ésszel és tisztességes emberekre jellemző együttérzéssel sem rendelkeznek, vagy azért, mert maga az érintett nép tájékozatlan, a végtelenségig jóhiszemű, esetleg akaratgyenge, és eltűri az ellene, kifosztására, kizsigerelésére irányuló legbrutálisabb és legszemérmetlenebb visszaéléseket is.
Az áldozatok szempontjából (utólag) még az is mindegy, hogy miért áldozták fel őket. Kinek a haszna, őrülete, gátlástalan kapzsisága, világforradalom- vagy demokráciaexportja, terület-, élettér-, vagy olajvágya, esetleg háborús vagy békeidős környezetpusztítása vált pusztulásuk okává.
Az áldozattá vagy túlélővé válás nagyrészt attól függ, hogy a közösség időben észleli a veszélyt és ellenáll, vagy későn ébredve belepusztul.
Az egészségügyi reformnak beállított, diktatórikusan ránk erőltetett folyamat, a hatalomgyakorlás módja, és főként a gátlástalanul hamis érvelés egyre inkább emlékeztetnek a történelem korábbi diktatúráinak eszköztárára.
Az emlékezni tudók tudják, hogy koncentrációs táborokban is folytak egészségügyinek beállított kísérletek egy végzett orvos, Josef Mengele vezetésével.
Ma is folynak főként egészségügyinek beállított, de inkább gazdasági és tűrőképességi kísérletek puhább, és lassabban észlelhető végkifejletet okozó módszerekkel, de egy egész ország népességét veszélyeztetve. A vezetők között szintén vannak orvos végzettségű, de eddig inkább a gazdaság és a fegyverek, vagy a dohányreklámok haszna iránt érdeklődést bizonyított emberek, mint Molnár Lajos és Kóka János.
Korábban sokan mentek be a koncentrációs táborok kapuján, ami fölé egy hazug ígéret volt írva: A munka szabaddá tesz! (Arbeit macht frei!) Jobb lenne, ha nem akkor észlelnénk, hogy a reform ígérete valójában mit ér, amikor már nincs visszaút, és csak a szerencsés maradék emlékezhet, temethet, és újratemethet.
Budapest, 2007. január 18.
Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) állandó résztvevője |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-19 20:33:38, péntek
|
| |
| |
Magyar Bálint belerúgott a tanítónőbe
Bejárta a médiát a hír, hogy egy megnevezhetetlen borsodi településen a 9 és 11 (!) éves harmadik osztályos gyermekek fizikailag bántalmazták tanítónőjüket.
Hogy miféle gyerekek és hol, netán egyéb lényeges körülmények is lehetnek? Ezekről hallgatott a rendőrségi jelentés.
Persze a dolog rendje-módja szerint megindult a találgatások özöne, ami - baj. Baj, de nem azoknak a hibája, akik fantáziálni kezdtek.
Szabad-e, lehet-e beérnünk annyival, amennyit a politikailag korrekt (?) média, a hasonlóan korrekt (?) rendőrséggel karöltve tudat velünk?
Nem a cigánykérdésre gondolok. Ebben ugyanis nem az az ügy, hogy roma gyerekek bántalmazták-e a tanítónőt vagy sem.
A felelősségről kell beszélnünk. Nevezetesen arról, hogy miként történhet meg ilyesmi a kiváló oktatási tradícióira oly büszke Magyarországon.
Nagy hazugság, hogy az oktatásba fektetett pénz lassan térül meg. Az iskola valóban a jövőt építi, ám nem holmi ködös jövőt, hanem a holnapot. És a holnap nincs messze.
Magyar Bálint tegnapi miniszterségének most van a holnapja.
Nevezett politikus az első miniszterségének éveiben is elég sok kárt okozott, de az eltörpült a 2002-2006-os időszakban elkövetett pusztításhoz képest. Szedjük csokorba, a teljesség igénye nélkül, ami az elmúlt években végképp szétzüllesztette az iskolát.
Az oktatási ombudsman eredetileg sem volt valami zseniális ötlet, ám az elmúlt években kikristályosodott a szerepe: minden zsivány tudja, hogy nála kell följelenteni a pedagógust. És erre az agybajra milliók folynak el, miközben oly sok fontos dologra nincs pénz.
A kábítószerek iskolai szabadkereskedelmének kvázi engedélyezése ugyancsak elképesztő aljasság. A minimális mennyiség büntethetetlenségének garantálása, valamint a szülő tájékoztatásának tilalma, karöltve a diákok ,,jogainak" sulykolásával (miközben a kötelességmulasztás szankcionálása megszűnt), néhány év alatt a beetetők paradicsomává züllesztette a középiskolákat. Csak erről nem szabad beszélni, mert retteg a tanár és az iskolavezetés is. (Hogy miért, erre mindjárt visszatérünk.)
Az általános iskolában a neveletlenség és a lustaság az irányadó. Az a gyermek, aki nem teljesíti kötelességeit, hanyag, lusta, modortalan stb., teljes jogi védelmet élvez! A tanító nem buktathat, nem távolíthatja el sem az óráról, sem az osztályból, sem az iskolából, csak olyan procedúra árán, ami irreálisan megterheli őt.
Az első iskolai időszakban, amikor munkafegyelemre, a helyi viselkedési normák elsajátítására kellene szoktatni a gyermeket, semmilyen eszköz sincs a pedagógus kezében a normaszegővel szemben. Ez abszurdum.
Amióta Magyar Bálint ezeket a csapásokat mérte az iskolarendszerre, azóta egyre gyorsuló sebességgel zuhan a magyar iskolarendszer színvonala.
Az MSZP-SZDSZ kormányzásának következtében szükségszerűen beállt újabb válság pedig a pedagógusokat önigazoló jelentések írására szakosodott automatává degradálta, aminek következtében a mostani tanévtől kezdve valójában a gyermek nem is elengedhetetlen ,,kelléke" a tanári munkának.
Mi van most?
Hazánkban a legszámosabb diplomatípus valószínűleg a pedagógusi. Tízezrével vannak tanítók, tanárok, gyógypedagógusok, akik nem a tanügyben dolgoznak. És egyre többen vannak munka nélkül. Ma egy-egy meghirdetett pedagógusállásra korábban elképzelhetetlen számban, nyugodtan mondhatjuk, tülekednek a jelentkezők.
Maga az iskolarendszer ellenben sorvad. Nemhogy felszívná, éppen ellenkezőleg, veti ki magából a pedagógusokat. Hosszú sora van annak, hogy miért csökken az osztályok száma, a jelenlegi csökkenés közvetlen (de nem egyetlen!) oka a Bokros-csomag által okozott pusztítás.
A már említett Medgyessy-Gyurcsány-válság a gazdasági alap nélkül hirtelen megemelt bérek (2002) és az azóta folytatott eszelős politika miatt az iskolarendszert úgy megborítja, hogy ahhoz foghatót a nyolc évfolyamos általános iskolára történt átállás óta nem láttunk.
A pedagógusokat satuba fogták. Egyfelől nevetséges, ám bonyolult önadminisztrációra kényszerítették őket, amitől az állásuk (megélhetésük) függ, másfelől az iskolák közül több százat halálra ítéltek, ráadásul olyan helyeken, ahol a pedagógus garantáltan munkanélküli lesz, ha kiszorul a rendszerből. A kistérségi szisztéma ugyanis kannibalizmusra kényszeríti a magyar településeket.
A szűkös források elosztása kapcsán több száz település gyors elhalásra van ítélve, mivel a kistérségnek akkor lesz elég a pénz, ha egy vagy több településen megszünteti az ilyen-amolyan szolgáltatást. Ez az iskolára nézvést azt jelenti, hogy mondjuk kilenc falunak marad három iskolája; két faluban egyáltalán nem lesz iskola, négyben csonka iskola lesz, és csak három településnek lesz teljes iskolája. Az összevonás következtében a kistelepülési pedagógusok kisebbsége, többsége vagy teljes létszáma elveszíti az állását. Tudniillik az iskolai költség legnagyobb hányada a bér és a bérteher, az összevonásnak semmi más gazdasági értelme sincsen, mint a bérmegtakarítás. Ez a holnapi magyar kannibalizmus.
Minderről alapvetően Magyar Bálint tehet. Ezért mondjuk, hogy a borsodi kisgyermekek kezével-lábával Magyar Bálint ütötte meg a magyar pedagógust.
Nem Magyar Bálint az egyetlen felelős, ezt is le kell szögeznünk. Mindenekelőtt nevesítsük az MSZP és az SZDSZ mint párt, továbbá Hiller István tárcavezető és a miniszterelnök felelősségét is.
Mi lesz a közeljövőben?
A történet ezzel nem ért véget. Felelős a lehetetlen viszonyok kialakulásában a pedagógusszakma, legfőképpen annak legnagyobb szervezete, a Pedagógusok Szakszervezete. A PSZ, amely elvtelenül belebújt a szocik altestébe, bűnös módon asszisztál a pusztításhoz.
Felelősek a maguk módján a pedagógusok, mert elsöprő többségük értelmiségihez méltatlanul tűri a pusztítást. Nem ért vele egyet, mégsem is áll ki az igazáért. Ékes példája ennek, ahogyan a magyar középiskolák falaznak a kábítószer-terjesztésnek. A tanár fél a törvénytől, az iskola a bezárástól, mivel a középiskolai ,,túlkínálat" miatt senki sem akar begyűjteni egy hatalmas fekete pontot a kábítószerezés hírével. Ergo becsukják a szemüket-fülüket, és remélik, hogy nem derül ki semmi sem.
Végül felelős maga a fő elszenvedő, a magyar nép is, amelyik ezt a politikát folytatásra ítélte tavaly áprilisban. Igaz, hogy a magyar falu, amely új tatárjárás előtt áll, nem szavazott a kormányerőkre, ám a kormánypárti szavazóknak tudniuk kell, hogy az ő hozzájárulásukkal pusztul az ország.
Valószínűleg a tanítóverő gyermekek is áldozatai ennek a tébolynak. Ha ugyanis rendes iskolába járhattak volna, amelyikben a pedagógusnak joga és eszközrendszere van nevelni, akkor három- (illetve több) évi tanulás után nem itt tartanának. Így tehát Magyar Bálint a gyermekeknek is ellensége, nemcsak a tanároknak.
Optimizmus érdemi változást remélni. A magyar társadalom csalódott, hitetlen (vagy hitevesztett), értelmisége méltatlan, kormánya alkalmatlan. A lejtőn nincs megállás.
Mint említettük, az iskola nem a ködös jövőt építi, hanem a holnapot. A ma 11 éves tanárverő gyermek öt év múlva már önállóan fogja intézni a hétköznapjait - a többit ki-ki elképzelheti magának.
gondola.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-19 20:27:38, péntek
|
| |
| |
A román nemzeti érdek mindenek felett
[ 2007-01-18 - 19:17:18 ]
Traian Basescuról sok mindent el lehet mondani: kiszámíthatatlan, öntörvényű, konfliktust kereső személyiség, két éve már folyamatos politikai háború izgalmában tartja az országot, hajszolja a népszerűséget, semmibe veszi az alkotmány államfőnek biztosított jogkörét saját, bizonyára pontosan bemért politikai jövője érdekében. Sokan már a diktatúra körvonalait vizionálják, mert szemmel láthatóan maga alá akarja gyűrni nemcsak a kormányt, az igazságszolgáltatást, de a titkosszolgálatokat is.
Országlása alatt botrány botrányt követett, politikai ellenfeleinek egy percnyi nyugalmat sem adott. De - s ez a mindenkori román politikára érvényes - a nemzetpolitikában képviselt álláspontját, eddig legalábbis, egyetlen politikus sem támadta.
Magyarország szívbajt kapott a határon túli magyarok érdekeinek esetleges felvállalásától, annak idején a Fidesz-kormány is fűt-fát kitalált, csak hogy az európai integráció előtt ne kelljen az erdélyi, délvidéki vagy ukrajnai magyarok jogi státusának kérdésével foglalkoznia, állampolgárság helyett a magyar igazolványokkal próbálták a kecskét is jóllakatni, a káposztát is megtartani. Gyurcsányékról már szólni sem érdemes, ők legszívesebben, mint a kutya a bolhát, úgy ráznának le magukról, s az ostoba népszavazással, az akkor folytatott nemtelen kampánnyal sikerült legalább két és fél millió magyar embert megalázniuk, megsebezniük.
Mit tesz hasonló helyzetben egy balkáni politikán nevelkedett Traian Basescu? Fütyül az Európai Unióra, a csatlakozás előtt egy hónappal diplomaták társaságában kijelenti, hogy Románia állampolgárságot fog biztosítani a határain kívül élő nemzettársainak, s mit ad Isten, sem Brüsszel, sem Strasbourg nem tiltakozik, s most a hét elején, mikor Ukrajnába, majd Moldáviába látogatott, Juscsenkónak ingyenvízumokat ígért, Vorogyinnal Kisinyovban pedig megegyezett, hogy két hét leforgása alatt két konzulátust nyitnak az országban, hogy zökkenőmentesen tudják kibocsátani az ugyancsak ingyenvízumokat, és megoldják több mint félmillió Pruton túl élő román állampolgársági kérelmét.
Nemzeti ügyekben így jár el a román politikus, a magyar... jobb nem beszélni róla.
Simó Erzsébet, Háromszék |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2007. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
198 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1999
- e Hét: 7731
- e Hónap: 18842
- e Év: 172338
|
|
|
Offline
