|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2007-02-02 23:47:39, péntek
|
| |
| |
Vezessen a nép!
2007.02.01.
Első mottó: ,,A Fidesznek az a feladata, hogy megteremtsük azt a lehetőséget, aminek segítségével erőszak nélkül fejezhetjük ki azt a népi erőt, amellyel elmozdítható a csalással hatalomra jutott koalíció. Ismétlem, a kormányt csak a nép távolíthatja el." (Orbán Viktor)
Második mottó: ,,...forradalmat nem a pártok szoktak csinálni, hanem a nép. Mi pártként tesszük a dolgunkat, készülünk a választásokra, írjuk a programunkat, erősítjük a szervezeteinket és így tovább." (Vona Gábor)
896-ban egy verőfényes tavaszi napon a Vereckei-hágó tövében Árpád a sátrába hívatta vezértársait, és így szólt: ,,Kedves testvéreim Hadúrban, én az éjjel újraértelmeztem a nagyi álmát, az a különben nem szobatiszta turulmadár azt akarta mondani Emesének, hogy a mi dolgunk, hétmagyaroké, az, hogy a vérszerződést köz- és emberjogilag megalapozzuk, majd eurokonformmá tegyük, nekünk nem szabad erőszakos cselekményekkel akadályoznunk az oláhokat, tótokat, rácokat, bunyevácokat abban, hogy majdan, a századok folyamán beszivárogjanak a Kárpát-medencébe, s amikor kedvük szottyan, államot alapítsanak. Ha a magyar nép mégis meg akarja csinálni a honfoglalást, az ő dolga, mi a magunk részéről fordítsuk vissza a lovunkat keletnek." A vezérek megfogadták a tanácsot, és Árpáddal együtt visszatértek Etelközbe paragrafust puhítani nyereg alatt. Ezenközben azonban a nép tudta, eljő egykor a 20. században Balogh Edgárék izmos közírói iskolája, amely felfedezi a népi önszerveződés fogalmát, s a nép elébe vágva az eseményeknek, benyomult a Kárpát-medencébe.
1703-ban egy verőfényes tavaszi napon a lengyelországi Brezán várában II. Rákóczi Ferenc így szólt Esze Tamáshoz: ,,Nézze, Esze úr, nekünk itt nem az a dolgunk, hogy a jobbágycsapatok élén betörjünk Magyarországra, hanem az, hogy köz- és emberjogilag kidolgozzuk, majd eurokonformmá tegyük szerződésünket, amelyben szabadsága kivívására biztatjuk a magyar nemzetet. Tapodtat se mozduljunk tehát Brezán várából, hanem készüljünk a választásokra." És a tiszaháti fölkelők II. Rákóczi Ferenccel együtt a várban maradtak, hogy megteremtsék azt a lehetőséget, aminek segítségével kifejezhetik szilárd elhatározásukat, hogy kitérnek a harc elől. A tanulatlan szélsőjobboldali jobbágytömegek azonban lázas önszerveződésbe fogtak, és megvívták a szabadságharcot.
1848-ban egy verőfényes tavaszi napon a Pilvax kávéházban Petőfi Sándor így szólt társaihoz: ,,Szabadság lánglelkű gyermekei! Óva intelek benneteket attól, hogy velem együtt alkotmányellenesen és erőszakosan az utcára vonuljatok, kikiáltsátok a sajtószabadságot, lefoglaljátok a Landerer-féle rádió-televíziót, és világgá kürtöljétek a tizenkét pontot meg a Talpra magyart. Maradjunk szépen itt a kávéházban, mint törvénytisztelő polgárokhoz illik, alapozzuk meg köz- és emberjogilag, majd tegyük eurokomforttá követeléseinket, a magyar meg hadd menjen, ha híja a haza." És a márciusi ifjak megszívlelték a szárnyas szavakat, és Petőfivel az élükön hátralévő éveiket a Pilvaxban élték le, bojtos hálósipkával a fejükön. A hebehurgya és izgága pest-budai nép viszont, ez a rasszista csőcselék fékezhetetlen önszerveződéshez látott, és végigharcolta 48-49-et.
1989-ben egy verőfényes tavaszi napon a Kossuth téren Orbán Viktor így szólt maroknyi bátor honfitársához: ,,Én mondom, fiúk, lejártak már azok az idők, amikor az volt a jelszó: Vezessen a párt! A mostani demokratikus korban az a helyes, ha a nép áll önmaga élére, a nép jár elöl, a nép előtt, a nép csinál forradalmat, a nép alkalmaz és szenved el egyedül erőszakot, a nép vereti meg és záratja fogdába magát, nem pedig a nép vezetői. Vágjuk hát zsebre azt a kokárdát, amely néhány év múlva sokakat úgyis az Árpád-sávos zászlóra fog emlékeztetni, térjünk meg fegyelmezetten otthonainkba, fogalmazgassuk szorgosan programunkat a rendszerváltoztatásról, építsük szüntelenül a pártot meg a pártok szövetségét a négy alkotmányos fal meg a két választási vereség között és így tovább." És a maroknyi rettenthetetlen élcsapat hazament az alkotmány sáncai közé építkeződni orrvérzésig.
Így hát 2007. március 15-e verőfényes napján Judapest népe érett önszervezés után megjelent az Apró villa előtt és így szólt I. Hazudós Ferenchez: ,,Kedves Fletó, ugyan légyszi már átadni Vlagyimir Visszarionovics Putyinnak, az ideiglenesen hazánk területén tartózkodó Szovjetunió elnökének forró köszönetünket a hatvankettedik éve tartó felszabadításért, azzal a buzgó óhajunkkal együtt, hogy maradjanak még nálunk legalább ezer esztendeig." És I. Enyveskezű Ferenc az élő sövénybe vágott kiskapun keresztül átballagott a szomszéd villába, hogy bekopogjon komájához, Vlagyihoz. A moszkvai repülőjegy ekképp megtakarított árát később nagylelkűen felajánlotta a nyugdíjasok, özvegyek, árvák, munkanélküliek és munkakerülők javára.
K. Jakab Antal
(Erdélyi Napló, 2007. jan. 30. www.hhrf.org/erdelyinaplo/)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-02 19:41:47, péntek
|
| |
| |
Minek nekünk nemzet? Hogy lehessen demokráciánk!
Varga Domokos György: Minek nekünk nemzet? Hogy lehessen demokráciánk! (Balek zsidók, balek antinacionalisták), gondola. 2007. február 2.
Vitát kiváltó cikkemre (Minek nekünk nemzet?! - avagy hadd osszam meg boldogságom titkát) több tanulságos válasz is érkezett, ezeket a gondola az elmúlt napokban teljes terjedelmükben közölte. A legfontosabb ellenvetésekre kitérve még egyszer összefoglalom idevágó elképzeléseim lényegét. - Varga Domokos György
Humanista embergyűlölők?
Az egész Gyurcsány-jelenség, és ennek keretein belül az október 23-i rendőri brutalitás fogadtatásának talán legkülönösebb és leváratlanabb mozzanata az az elementáris buzgalom volt, ahogy a szabad demokraták első emberei kiálltak a felelősök védelmében, illetve beszálltak az áldozatok megvádolásába. Vajh', hova illant a felkent emberi jogi harcosok minden maradék tisztessége? Írható mindez a hatalomszeretet számlájára? Aligha. Hiszen a nagyobbik kormánypárt tagjai, a szocialisták sem szeretik kevésbé a hatalmat, mégsem vetemedtek akkora hazugságra, mint az SZDSZ elnöke ("Nem nevezhetők békés tüntetőknek, akik Molotov-koktélokkal, vasgolyókkal, fejszékkel grasszálnak Budapest utcáin"), s nem is könyörögtek olyan hosszan és hangosan a rendőrkapitánynak, hogy maradjon, brutalitásáért (na jó: brutalitása után) még meg is jutalmazva (ki is tüntetve) őt, miként ezt a szabad demokrata főpolgármester cselekedte.
S vajon legfőbb, a maga humanizmusát, egyetemes tisztességét, emberségét hangoztató vitapartneremnek, Kerekes Sándornak véletlenül vág egybe a véleménye a szabad demokratákéval?
"Szinte axiomatikus különbség közöttünk - írtam neki első és egyetlen reakcióként az itt, a gondolán is megjelent levelére -, hogy én nem tudok úgy humanista lenni, hogy közben csőcseléknek lássam a joggal elégedetlenkedőket."
Ugyancsak röviden s tömören válaszolt: "Elégedetlenkedés - rombolás, próbáljunk disztingválni!"
Vajon mi lehet az oka s magyarázata, hogy egy humanista (Kerekes Sándor) esetünkben egészen csekélyke hajlandóságot sem mutat arra, hogy az indulatok mögé pillantson, hogy a maga sokszínűségében, a maga árnyalt valóságában nézze és lássa a tömeget? Hogy lehet, hogy eszébe sem villan, neki, a baloldalinak, a liberális szószólónak a nehezen cáfolható ellenérv, s nekem kell figyelmeztetnem rá: "A Bastille lerombolása egy nemzet ünnepe, kedves Sándor!".
"Jó példa" - feleli; ám véletlenül sem azt, hogy "Jé, tényleg!", vagy: "Igaz, ami igaz! Mostantól másképp látom 2006. október 23. tüntető, háborgó népét!" Semmi ilyesmit nem mond, mert Kerekes Sándor őszinte ember, s csak akkor mondaná, ha így gondolná.
De nem tudja így gondolni, képtelen így látni! Erőnek erejével megakadályozza ebben valami. De vajon mi?
Érdekellentét?
Maleczki József barátom azért nem osztja derűlátásomat, mert szerinte megrögzött idealista vagyok. Például akkor, amikor így vélekedem: "Megfigyeléseim, tapasztalataim alapján meggyőződéssel állíthatom, hogy a két törzs egyedeinek ellenségeskedését sokkal inkább hiedelmek, félreértések, félelmek, kulturális szokások, családi hagyományok táplálják, semmint igazi érdekellentétek".
Ő inkább az ellenkezőjéről van meggyőződve, s erre történelmi példát is hoz: az első világháborúban, amikor a központi hatalmak győzelemre állva békejobbot kínáltak az antantnak - ám az antant ezt elutasította. "Ha egyszer megérted - írja Maleczki -, hogy miért volt ez így, akkor értheted csak meg igazán a magyarországi törzsi háború lényegét és a zsidókérdést is - addig nem".
Nem csak az első, de a második világháború különös alakulásában is szerepet játszhattak zsidó kötődésű pénz- (és nem csak pénz-) központok sajátos megfontolásai; ilyenre magam is hozok példát A törzsi háború természetrajza - a rendszerváltozás Magyarországán című könyvemben. Ám e szervezeteknek - megfontolásaiknak és érdekeiknek - csak nagyon áttételesen van közük ahhoz, hogy Kerekes Sándor hogyan gondolkodik. Valóban személyes tapasztalataim (nem egyszer baráti, őszinte beszélgetések) alapján állítom, s csakugyan teljes meggyőződéssel: a zsidósághoz így-úgy kötődve Kerekes Sándor nem valamiféle zsidó világszervezetek fizetett ügynöke vagy megbízott szószólója, amint hogy általában világbeli és itthoni társai sem azok, egyszerűen botorság ilyet gondolni. Nem azért gondolja és mondja ő sem, a többi sem a Kossuth tériekről, hogy csőcselék, mert felsőbb parancsra tenné, vagy mert érdekében állna. Egyáltalán. Hanem azért mondja, mert őszintén így gondolja. Ez a "szent" meggyőződése.
"Hogy őszinte legyek, felszisszentem, amikor megtudtam, hogy beszéltél ott" - árulja el valóban őszintén itt, a gondolán megjelent válaszában. De neki nem elég, hogy kifejezze megrökönyödését, azt is szeretné, ha azt az embert (engem), akivel ő barátként szóba áll, ne kelljen a gyűlöletes "csőcselékhez", valamiféle antiszemitázó (zsidózó) hordához hozzáképzelnie. Szinte kérve kér, hogy határolódjak el ettől a "slampos, mosdatlan, bárdolatlan" tömegtől, s legalább most, csak néhány hónap múltán, a nyilvánvaló, "szánalmas kudarc" után szórjak hamut a fejemre és sajnálkozzak, amiért nevemet adtam hozzá. "Ha most még nem is, egy vagy két év múlva be fogod látni - jósolja reménykedve Kerekes Sándor -, hogy a Kossuth téri epizód és ami követte, nem volt egyéb, mint egy tipikusan magyar, komikusan elcseszett puccskísérlet, melyet a kitervezői nem mertek személyesen vállalni, ezért inkább az összecsődített sokaságra tolva a felelősséget, úgy tettek, mintha a »Nemzet« kívánságára cselekednének."
Félelmi logika
Hátborzongató tisztaságában bomlik ki előttünk a félelemből táplálkozó, valóságtól elrugaszkodó, kificamodott logika minden eleme, kelléke.
Hiszen gondoljuk csak meg!
1989-90-ban szippantunk egy nagyot a friss levegőből, és szavazatunkkal beszállunk a rendszerváltoztatásba, a demokráciaépítésbe, az erkölcsi és anyagi megújulásba. Pufajkás és D-209-es epizódok után jön egy KISZ-mozgalmár, aki múltból szerzett kapcsolati tőkéjét, ebül szerzett pénztőkéjét és minden gátlástalanságát mozgósítva (beleértve egy éppenséggel nem elcseszett, feljebbvalója és pátyolgatója elleni puccsot is) egyenesen a miniszterelnöki székbe emelteti magát, megszerezvén ezzel a Magyarországon legnagyobb hatalommal járó közjogi méltóságot. Közérdekű adatokat elhallgatva, meghamisítva, adócsökkenést s ezer mást hamisan ígérve, s ezzel a választókat törvénytelen, csalárd módon, tudatosan megtévesztve újra választási győzelemre segíti a szocialistákat, újra kormányhoz juttatja őket és a szabad demokratákat, vagyis azokat, akiknek koalíciójáról ő maga mondja el ama bizonyos hangfelvételen feketén-fehéren, hogy négy évig nem csináltak semmit, viszont hazudtak reggeltől estig. S hogy ez volt az egyetlen kendőzetlen igazmondása Gyurcsány Ferencnek, amióta a politika színterére lépett, azt azóta már a külföldi, független elemzők Magyarországra vonatkozó, lesújtó gazdasági mutatói is híven igazolják.
Demokráciában, demokratikus fejjel gondolkodva, vajon mi az egyetlen logikus lépés egy ilyen helyzetre?
A heves tiltakozás! A közfigyelmet felkelteni, felrázni igyekvő hangos, zajos tüntetés! A hatalom, békés, kitartó ostroma - akár a Kossuth tériek módján!
Tehát, kedves Kerekes Sándor, nemhogy esetleg egy-két év múlva, de soha sem fogom tudni belátni, hogy ne lett volna szabad nevemet adni a Kossuth téri tüntetéshez. Nem valamiféle makacsságból, szent konokságból nem fogom, hanem azért nem, mert a lehető legtisztább logikával cselekedtem, a lehető legtisztességesebb megfontolásból; és nem pedig valamiféle vétkes, felelőtlen meggondolatlanságból, ahogy Te szeretnéd hinni, remélni.
Hiszen lehet-e ennyi (gyurcsányi) gátlástalanság, ennyi politikai manipuláció, ennyi cinizmus ellen szépelegve hadakozni? Vajon jobbra fordulhat-e egy szemernyit is az ország sorsa, ha népe megfogadja a legújabb szocialista tanácsot: tavasszal ne az utcán tüntessen (Gyurcsány és kormánya ellen), inkább fát ültessen! Azaz: ne éljen demokratikus jogaival, ne mondja, ne harsogja, hogy baja, gondja, elege van, inkább fákkal bíbelődjön, kertészkedjen, ültetgessen, gulyást zabáljon (régi, szép gulyáskommunizmus!), amíg még futja rá egyáltalán, csöndben, magában!
Ebből, az effajta meghunyászkodásból soha, de soha nem lesz egészséges demokrácia, soha nem lehet virágzó Magyarország!
Nem felétlenül kell ezt felismernie Kádár itt maradt, agymosott népének. A tudatlanságából hasznot húzó, valóban érdek- és hatalom vezérelt kék-vörös politikai garnitúrának pedig - amely, lám, most is egy emberként állt össze a notórius törvényszegő, esküszegő és szószegő védelmében - mindig fontosabbak a pillanatnyi haszonszerzési lehetőségek, mint a bizonytalan hosszútávúak.
Ám Kerekes Sándor nem tartozik sem ebbe, sem abba a körbe. Harminc éve él Kanadában, demokráciában, s ezt éppen a Kádár-rendszer helyett választotta.
Lakik ám ott másvalaki is, ugyancsak magyar, ugyancsak hosszú évtizedek óta, s ugyancsak a Kádár-rendszer helyett választotta Nyugat demokráciáját: Bede Fazekas Zsolt, a torontói Magyar Rádió producere, főszerkesztője. Ő aztán a Kossuth tériek, a Gyurcsány ellen felkelők minden elkeseredését, minden dühét a sajátjaként élte át! Igazságosnak és kívánatosnak tartotta és tartja a tiltakozást. Magyarország elemi érdekének.
S esze ágában sincs csőcselékről, összeesküvésről, orbáni puccskísérletről vizionálni.
Agyában úgy állnak össze dolgok, ok-okozat sorrendjében, ahogy a valóságban vannak: a Hatalom átvágta a Népet, a Hatalom lezüllesztette, végveszélybe sodorta Magyarországot, a Nép végre kezdi felismerni, megelégelni, tiltakozik, lázad, mentené, ami még menthető.
Hála Istennek!
Ám Kerekes Sándor mégsem hálás ezért Istennek. Akármennyire logikus, helytálló, igazán demokratikus és igazán liberális, igazán emberséges és igazán tisztességes gondolatmenet is ez, s akármily emberséges és tisztességes is maga Kerekes Sándor, ez a színtiszta logika az ő fejében megbicsaklik, kificamodik, az ellentétére vált.
A tiltakozókból megvezetett csőcselék lesz, a szónokokból súlyosan megtévesztettek, a hatalomból és "rendfenntartóiból", brutális népverőkből és népnyúzókból az ország megmentői.
Csak mert voltak a téren, akik zsidóztak...
A félelem vására
Valóban voltak. Nem akarnám azt mondani, hogy "Na és?". De mint tüntető, mint önkéntes résztvevő, kéretlen szónok; másfelől pedig mint elfogulatlanságra, logikus gondolkodásra törekvő elme, fenntartom, hogy ez a zsidózás úgy aránylott a demonstráció valódi okához és irányához, mint bögöly a lóhoz. S amióta olvastam a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivőjének nyilatkozatát, különösen így gondolom.
Gonda László abból az alkalomból adott interjút a Nemzeti Hírhálónak, hogy immár 130. napja tüntettek a Kossuth tériek.
"Ügyvivőként a feladatom - nyilatkozta -, hogy a felszólalások színvonalát védjem, a médiában képviseljem hitünket, céljainkat, bajtársaimat. (...) Mint említettem, egyetlen egyszer történt egy »hiba«, amikor egy ismeretlen felszólaló 50 országgyűlési képviselő nevét fölolvasta, akik 5. ciklusukat töltik a parlamentben, amihez hozzáfűzte, hogy ebből 15 »zsidó«, amire a álballiberális politikum és a média persze azonnal rácsapott (...) De ez az egész nem erről szól, az ismeretlen felszólalót el is küldtük, soha nem is jött vissza. Sokan a médiában »zsidó listákat « kezdtek emlegetni, holott nekem és a bizottságnak ehhez semmi köze nem volt. Az MNB 2006 elsődleges célja a Gyurcsány kormány lemondatása. A valódi rendszerváltás és a 1944.március 19-én megszakadt jogfolytonosság visszaállítása a végső cél. És végre egy államforma fölépítése, amelyet a nép szuverén választ és nem egy hazaáruló, puccsoló banda vagy idegen hatalom erőltet ránk egy nem szabad, megszállt országban."
Gondolhatnánk, persze, azt is, hogy sokkal nagyobb szerepet játszik a tiltakozásban a zsidógyűlölet, csak épp ügyesen titkolják. S én vagyok a naiv, amikor nem veszem észre (nem akarnám észrevenni), hogy a "hazaáruló, puccsoló banda vagy idegen hatalom" Gondánál sem más, mind kódolt zsidózás. Ám akkor mit kezdjünk Laufer Gábor véleményével, akinek ugyancsak meggyőződése, hogy a függetlenség "el lett adva néhány milliárd euróért", s a jelenben "csak szimbolikus jelentősége van annak, hogy Gyurcsány vezeti az országot, vagy Orbán, vagy akárki más", hiszen "akárki van a kormányban, ezeket teljesíteni kényszerül". "... mi nem annyira a zsidóságunkhoz kötődünk - habár ahhoz is -, mint inkább a humanizmusunkhoz, egyetemes tisztességünkhöz és emberségünkhöz" - vélekedik saját magáról és Laufer Gáborról Kerekes Sándor.
No de miért nem tud ugyanígy vélekedni a Kossuth tériekről?
Azt hihetnénk, hogy azért nem, mert a Nemzet, a Haza hangos szószólói, hungarista csőcselékbe verődve, egyszer már tevékenyen hozzájárultak zsidók százezreinek kiirtásához, pusztításához. Van is ebben igazság.
Kerekes Sándor maga is ezt írja: "Hiszen az Árpád-sávos zászlók olyan kölykök kezében vannak, akik életükben nem hallottak, nem hallhattak róluk, amíg valaki a kezükbe nem adta. Persze, mindjárt a kellő ideológiai útbaigazítással együtt. Ne áltasd magad! Ez a nacionalizmus még akármi lehet (...). A legenyhébb kritika ezek után, amit a nacionalista gyűlölködés szítói ellen felhozhatunk, az az, hogy ócska hipokriták, akik nem csak a nemzetet védik, miközben a kirekesztésnek és végső soron a kirekesztett megsemmisítésének a feltételeit teremtik meg."
Kerekes Sándor láthatóan mindent-mindent a múlt, s fogalmazzunk még világosabban: a holokauszt (shoa) szemüvegén keresztül néz és lát. Az ő szavával élve: nem tud disztingválni. Mindent, de mindent ehhez a tragikus ponthoz viszonyít. Bármi történjék is, ez a vonatkoztatási pontja.
Ha egy tömegben Árpád-sávos zászlót, nemzetiszín zászlót lengetnek, akkor ez a tömeg: csőcselék. Ha ez a csőcselék a baloldal ellen mozgolódik, akkor a társadalmi rendet készül felszámolni, méghozzá felelőtlen nacionalisták ("ócska hipokriták") ideológiai útbaigazításával: a "nem eléggé nacionalisták" (zsidók, mások) kirekesztésére bátorítva, végső soron pedig a megsemmisítésükre hergelve, uszítva.
Az már majdnem mindegy, hogy Kerekes Sándor nem feltétlen a mozgolódás (utcai tüntetés) céljának, inkább csak lehetséges következményének vizionálja a holokausztot.
A rémület, a borzalom ott ül a fejében.
A fejekben.
Ám hogy ott legyen, valójában még mozgolódás sem kell. Elegendő, ha "jobboldali" hatalomátvétel fenyeget, a félelmi logika ugyanúgy beindul. Hiszen Popper Péter még a tüntetések előtt, a választási csatározások hatására írta Egy illúzió halála című könyvét, s benne mégis erről hallucinál: "A csőcselék csapatokba verődve kóborol és támad, ha biztos fölényben érzi magát". Kérdezi is tőle minap egy újságíró: "Prognózisnak szánta?". "Nem, noha nem leptek meg túlságosan az események" - válaszolja Popper Péter.
Hogyan is lephették volna meg, hiszen fejében ott áll készen, örökké készenlétben a "vészforgatókönyv", azaz egy újabb vészkorszak örök, múlhatatlan látomása. Nincs az az atyaúristen, akit ez a látomás el ne torzítana. A tüntetés résztvevői egy ilyen látomásos elmének csakis ostobák, céltalanok, hőzöngők lehetnek. "Inkább az ostobaság döbbentett meg - folytatta mondandóját Popper. - Ötvenhatra hivatkoztak, csakhogy annak a forradalomnak világos céljai voltak. De a tavalyi októberi hőzöngők mit akartak? Néztem Sas József szilveszteri kabaréját. Két úriember nemzeti slafrokban üvölti: »Monnyon le!« »Ki mondjon le, és miért?« »Nem tudjuk, de monnyon le!« Telitalálat" - vélekedik Popper.
Én meg csak ámulok-bámulok. A négy és féléves kisfiam tudja, hogy Gyurcsány mondjon le, méghozzá azért, mert hazudott. Popper Péter, a tudós, nem tudja. Sas József sem tudja...
Nos, nagyon úgy tűnik, hogy a holokauszt miatt nem tudják tudni.
De még inkább: a holokausztüzlet miatt.
(...)
(Az írás teljes változata itt olvasható: http://www.gondola.hu/cikkek/52639) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2007. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
269 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4157
- e Hét: 9889
- e Hónap: 21000
- e Év: 174496
|
|
|
Offline
