|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2007-02-21 23:53:05, szerda
|
| |
| |
Che Guevara, mint a baloldal példaképe
2007. február 20. 10:06
Vajon egy huszonegyedik századi demokráciában megengedhető-e az, hogy egy
marxista gerillavezért
politikai példaképnek, elfogadható politikai példaképnek tartsanak? - tette
fel a kérdést napirend előtti felszólalásában Szijjártó Péter, a Fidesz
frakcióvezető-helyettese.
A miniszterelnök a hétvégén a szocialisták ifjúsági szervezetének, Che
Guevaráról elnevezett fesztiválján vett részt és szólalt fel.
Szeretném tisztázni, hogy nem a Che Guevaráról kialakult, sokak által
helyesnek, és mások által helytelennek tartott kultuszról szeretnék
beszélni - folytatta felszólalását a Fidesz kommunikációs igazgatója.
Azzal sem akarok foglalkozni, ha mondjuk Che Guevara feltámadna, akkor az
életrajza alapján valószínűleg először az olyan kapzsi és erőszakos új
arisztokratákkal szemben kezdene forradalmat szervezni,
mint amilyen maga Gyurcsány Ferenc.
Még szerencse, hogy a kommunista ideológiában nincsen feltámadás.
Vajon egy huszonegyedik századi demokráciában megengedhető-e az,
hogy egy marxista gerillavezért politikai példaképnek, elfogadható politikai
példaképnek tartsanak?
- tette fel a kérdést Szijjártó Péter.
Gyurcsány Ferenc szombati szavai szerint a szabadság és a rend, a nemzet, a
haza megerősítésének
politikáját a baloldal képviseli.
Ez a baloldal pedig kedves képviselőtársaim, Che Guevaráról nevezi el
fesztiválját.
Az a baloldal, amelynek az egyik parlamenti képviselője a fesztivál
névválasztását úgy indokolta,
hogy a ma forradalmárai a reformerek - jegyezte meg a Fidesz képviselője.
Nézzük csak, ki volt Che Guevara, vagyis Ernesto Rafael Guevara,
ki volt az a gerillavezér, akiről elnevezett fesztiválról Gyurcsány Ferenc
szombaton beszédet mondott.
Az argentin születésű marxista gerillavezér volt az ártatlan emberek ezreit
megkínzó és tönkretevő kubai gulág szellemi szerzője és gyakorlati
megalapítója.
Ő szervezte meg az első kubai koncentrációs táborokat, ahová először a
politikailag gyanús elemeket zártak,
majd az 1960-as évektől kezdve a katolikus papokat is ide deportálták -
emlékeztetett Szijjártó Péter.
Miután számtalan civilt ölt és öletett meg, Che Guevara lett a méltán
hírhedt havannai La Chabana nevű börtönerőd parancsnoka, ahol is több száz,
a kommunista diktatúra számára kényelmetlenné
vált ember elítélését és kivégzését irányította.
Nézzük csak - folytatta felszólalását a Fidesz frakcióvezető-helyettese,
hogy Che Guevara,
ő saját maga hogyan foglalta össze az igazságossági gyilkos eszméjét:
"A gyűlölet nélkülözhetetlen eleme a harcnak.
Az ellenség könyörtelen gyűlölete teszi lehetővé, hogy túllépjünk
természetes határainkon,
és hatékony, hidegvérű gyilkoló géppé váljunk."
Ez tehát egy idézet Che Guevarától.
Attól az embertől, akiről elnevezte fesztiválját a szocialisták ifjúsági
szervezete,
és az akiről elnevezett fesztiválon Gyurcsány Ferenc beszédet mondott a
hétvégén.
Adódik tehát a kérdés, hogy helyes-e, hogy a Magyar Köztársaság
miniszterelnöke egy ilyen fesztiválon
mond beszédet, amelynek a névadója sok száz,
vagy inkább sok ezer ember haláláért felelős, ráadásul önmagát egy hatékony,
hidegvérű gyilkoló gépnek minősíti - tette fel a kérdést Szijjártó Péter.
Helyes-e, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy olyan rendezvényen
mond beszédet, amelynek a névadója kényszer munkatáborokat szervezett
százak, ezrek kivégzését irányította?
És helyes-e persze, hogy a nagyobbik kormányzópárt ifjúsági szervezete
egy ilyen embert akar példaként a fiatalok elé állítani? - kérdezte
Szijjártó.
"Úgy gondolom, hogy politikai hovatartozástól függetlenül, a politikai
patkóban való
helyfoglalástól függetlenül egy dologban mindenképpen egyet kell értenünk:
ez pedig az, hogy semmilyen ideológia sem jelenthet menlevelet a
gyilkolásra, az ártatlan emberek megölésére, kisemmizésére, megalázására" -
jelentette ki Szijjártó Péter.
A fesztivál névválasztásakor a fiatal szocialista képviselők, politikusok
nyilvánvalóan tudták,
hogy ki is volt Che Guevara, és milyen rémtettek kötődnek a nevéhez.
És nyilvánvalóan Gyurcsány Ferenc is tudta, hogy ki volt Che Guevara, amikor
elvállalta a beszéd megtartását ezen a rendezvényen.
De akkor a kérdés az, hogy miért is adja a nevét Gyurcsány Ferenc egy ilyen
rendezvényhez,
miért is szólal fel egy ilyen eseményen - tette hozzá a Fidesz
képviselőcsoportjának helyettes vezetője.
Ez mindent elárul a demokrácia szocialista felfogásáról, vagy szocialista
olvasatáról.
Január végén Budapesten, itt a belvárosban előállítottak a rendőrök két
személyt önkényuralmi jelképek tiltott használata miatt, mert Che Guevarás,
vörös csillagos pólókat árultak.
Adódik tehát a kérdés: ki cselekedett törvényesen, és ki cselekedett
helyesen.
A rendőrök, akik a Che Guevarás pólót árulókat előállították, mondván, hogy
tiltott önkényuralmi jelképet használtak, vagy Gyurcsány Ferenc, aki
beszédet mondott a Che Guevaráról elnevezett rendezvényen
- zárta felszólalását Szijjártó Péter.
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-21 23:51:12, szerda
|
| |
| |
Szolgálati közlemény: Kóka első ellensége a gondola.hu
Ny. J. (Gondola)2007. február 20. 09:43
A még nemrég is mértékadó "közszolgálati" műsor a szervilizmus újabb
rekordját állította be.
Egyedüli örömünk, hogy minket legalább szidtak...
Ma, február 20-án reggel a fél nyolcas hírek végétől 7.47-ig
Az SZDSZ-elnökaspiráns Kóka János kérdeztetett élőben a Kossuth Krónikában.
Az adónkból fenntartott közszolgálati médium rutinos műsorvezetője nagyon
nehéz kérdéseket tett fel.
Ilyeneket például, hogy valóban Kóka excége szállítja-e a
vizitdíj-automatákat a kórházakba?
Az adónkból eltartott csatornán az ifjú milliárdos hosszan részletezte, hogy
tudta, mennyi rágalmat szórnak reá, ezért is indította be honlapján a
rágalomszámlálót.
A konkrét kérdésre nyíltan, egyenesen elmondta: nincs köze a szóban forgó
excégéhez,
és az nem szállít egyetlen vizitdíj-automatát sem.
A kérdező megnyugodva vette tudomásul a választ.
Mi nem.
Minket az az apróság bosszantott, hogy soha senki sem állította, hogy a
zseniális ifjú menedzser-miniszter
excége akár csak egyetlen vizitdíj-automatát is szállított volna bárkinek is
széles e világon.
A valóságos kérdés
(hogy az automaták szoftverjét az ő excége adná a buliba, nem kevés magyar
tb-forintokért),
nos a valóságos kérdés el sem hangzott.
Könnyű volt hát megcáfolni.
Miután adónkból finanszírozhattuk ezt a miniszteri talpakat fényesre nyaló
csevegést,
szeretnénk elkerülni az inkorrektségnek a látszatát is.
A gondola.hu szerkesztősége nagy örömmel nyugtázza, hogy Kóka János első
médiaellenségének
bennünket tekint.
Egyik válaszában ugyanis hosszan kifejtette, hogy az őt rágalmazó médiumok
ilyen-olyan cudar dolgokat művelnek véle, majd felsorolását az inkriminált
címekről mivelünk kezdte.
Mit is mondhatnánk erre?
Talán az ókeresztény bölcsességet: némelyek szidalma minékünk dicsőségünk.
Mindenesetre közszolgálatilag azért mi megkérdeztük volna őfenségét Kóka
Jánost arról is, vajon magánluxusvillát vagy cégszékhelyet épít uszodával a
budai szabadság-hegyi Normafa úton?
De hát mi nem vagyunk közszolgálatiak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-21 23:23:53, szerda
|
| |
| |
Az elmúlt 16 év legigazságtalanabb kormányzati politikája
2007. február 20. 18:21
Eredmény lenne, ha az ellenzéki és kormánypártok egyetértenének abban, hogy
a stabil demokrácia
szociális alapja az erős és széles középosztály - mondta Navracsics Tibor,
keddi salgótarjáni sajtótájékoztatóján.
A"Fidesz parlamenti frakcióvezetője időszerű és jó kezdeményezésnek nevezte,
hogy az MDF és a Fidesz
egy magasabb szintű találkozás előkészítéseként szakértői szinten tárgyal
arról, mit tehetne a parlament a középosztály védelme érdekében.
"Annál is inkább, mert ha a két párt programja valahol összeér, az pontosan
a középosztály, a magyar polgárok védelme" - fogalmazott.
Ezt a célkitűzést azért nevezte fontosnak, mert véleménye szerint a kormány
teljesen magára hagyja a szegényeket. Hozzátette: új fejlemény, hogy ez az
év a középosztály számára is óriási nehézségeket okoz, hiszen sok
szempontból a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók is szociálisan
rászorulónak minősíthetők.
Szomorú fordulat, hogy 17 évvel a rendszerváltozás után a közalkalmazottak
is mindennapi megélhetési nehézségekkel küzdenek - jelentette ki.
Mint hozzátette, abban bízik, hogy a szakértői tárgyalássorozat a
későbbiekben akár politikai együttműködés alapjait is megveti.
Leszögezte azt is, hogy az elmúlt 16 év legigazságtalanabb kormányzati
politikája valósul meg,
"hiszen akik segítségre szorulnának, azokat magukra hagyja ez a kormányzati
politika (...), a tehetségesek,
a!felfelé törekvők elé pedig akadályokat, gátakat épít".
MTI - fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-21 23:22:41, szerda
|
| |
| |
Digitális tábla fejberugdosóknak?
2007. február 20. 17:57
30 ezer tanteremben villog majd a digitális tábla: de szép is lesz az!
Bizonyára feledteti az olyan kisebb kellemetlenségeket, hogy miközben Európa
tán legsúlyosabb
adóterheit nyögve a szülők maximálisan hozzájárulnak a tanintézmények
működéséhez,
olyan elemi problémákkal kell küzdeni, mint a papírzsebkendő, a WC-papír,
vagy akár a kréta hiánya.
"Tudod, az a legborzasztóbb, hogy látom a gyerekeinket, ahogy ugyanabban a
kitérdelt mackóban járnak kirándulni, és ugyanazokat a bugyuta hazugságokat
hallgatva nőnek fel; nem látok előttük
semmi perspektívát."
Most, hogy arról hallani:
13 ezer pedagógus egy évi bérét áldozzák fel, hogy valami kolhozosításra
emlékeztető
hevülettel űrállomást csináljanak az osztálytermekből, azokból a termekből,
melyekből eltűnnek immár a gyerekek, s amelyekben gyakran krétára sem telik,
fel-felötlenek bennem ezek a szavak.
Évekkel ezelőtt hallottam ezt a mondatot a gyermekek újabb jövőtlenségéről,
a szép reményű, makulátlan tisztaságú balos választási győzelmek után,
amikor még csak megindultunk lefelé a lejtőn.
Hogy ki mondta ki ezt a mondatot, az talán nem is annyira lényeges már;
egyébként is,
az egyre erősödő kontúrokkal restaurált régi-új szocializmus korában
százszor meggondolja az ember,
odadob-e valakit a titkos életű hálózatok egyre bővülő, egyre éberebb,
mohóbb csápjai közé.
Nem is erről a magyar választópolgárról van szó; hiszen akinek
"szívében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat", és többgyermekes
szülőként nap mint nap szembesül iskolarendszerünk napi túlélési gondjaival,
s az alapítványosdira költeni nem tudó, gyermekeiket így az adott közegből
kiemelni nem képes családok dilemmáival, nyilvánvalóan átérzi e szavak
súlyát.
30 ezer tanteremben villog majd a digitális tábla: de szép is lesz az!
Bizonyára feledteti az olyan kisebb kellemetlenségeket, hogy miközben Európa
tán legsúlyosabb adóterheit nyögve a szülők maximálisan hozzájárulnak a
tanintézmények működéséhez, olyan elemi problémákkal kell küzdeni, mint a
papírzsebkendő, a WC-papír, vagy akár a fent említett kréta hiánya
- az önkormányzati iskoláknak ugyanis valahogy nem mindig telik ilyesmire,
s akkor közadakozásból, gyakorlatilag újabb hozzájárulásként küldjük be a
nélkülözhetetlen holmikat.
A számítógépes játékok által elhülyített, a kisemmizett és beletörődött
szülők fásultsága
folytán gyakran éjszakáig válogatás nélkül szörnyű tévéműsorokat bámuló,
zaklatott idegrendszerű gyermekeknek felüdülés lesz majd,
ha az osztályteremben is a képernyőt bámulhatják.
Az elektronika csodái bizonyára ad acta teszik az olyan problémákat, hogy az
egyre agresszívabb
nebuló-közegből az ember fia és leánya egyik nap azzal jön haza, hogy a
tornaöltözőben
egy antiszociális állatka merő szórakozásból úgy megverte az egyik
osztálytársukat,
hogy annak eltört a karja, másik nap pedig azzal, hogy velük egyívású
gyerekek kifosztották és megverték egy társukat a villamoson, majd
elrabolták a mobiltelefonját.
Azt a mobiltelefont, melyen újabb és újabb, olyan felvételeket mutogatnak
otthon a lelkes csemeték,
melyen osztálytársaik rögtönzött forgatókönyv alapján verekedést imitálnak a
szünetben az osztályteremben,
vagy olyan képsorokat, melyen valóban verekszenek, gyűlölettől eltorzult
arccal,
magasba emelt lábbal célozva az ellenfél arcába, egy véletlen
könyök-súrlódás miatt.
Ahogy azt a filmekben látták.
Micsoda becsülete lesz így az írásnak, az írásbeliségnek: már a táblára sem
kerülnek föl azok az egyre kevésbé ismert, öreges, szép latin betűk.
Bár
miféle írásbeliségről beszélünk: miközben a monstre beruházásról áradozik az
elragadtatott szocialista politikus ("Nehogy már a krétát válasszuk a XXI.
században!"),
kijött az egyetemekről, főiskolákról az első olyan nemzedék, amelynek súlyos
szövegértési
problémái vannak, nem tudja, melyik tengerbe ömlik a Duna, nem ismeri
népdalainkat.
Az ember elgondolkodik, mit tudhatnak, mit ismerhetnek azok az egyre
növekvő,
koordinálatlan tömegek, akik már a hatodik-nyolcadik általános után
kihullanak az oktatás szövetéből,
vagy akik valami formális szakképzést kapva, ám technikai analfabétaként,
alulképzetten, nyelvtudás nélkül kallódnak ebben a vállunkra épülő, díszes,
digitális szép új világban.
Magyar Nemzet, Udvardy Zoltán |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-21 23:05:46, szerda
|
| |
| |
Orbán Viktor elnök úr részére
Fidesz Magyar Polgári Szövetség
Tisztelt Elnök Úr!
Mi Szekszárd Garay tér tüntetői, akik immár 155.-ik napja a helyhatósági választást megelőző egyetlen napot a kampánycsend napját kivéve minden áldott este összejövünk és nem mulasztjuk el követelni a jelenlegi kormány távozását és felelőségre vonását.
Ez év Január 5.-n fordultunk Önhöz levélben azzal, hogy arra kérjük Önt és a FIDESz Magyar Polgári Szövetség, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselőit, hogy 2006.október 6.-n elhangzott ígéretüknek megfelelően álljanak ki a Parlament elé (mögé?) ahogy azt ígérték. Minden áldott nap. Vártuk és reméltük, hogy kérésünk meghallgatásra talál.
Élünk a gyanúperrel, hogy levelünk nem jutott el az Ön kezéhez. Ezt azért feltételezzük, mert hogy azóta a parlamenti kordon elbontásától eltekintve - mely köreinkben igen nagy tetszést aratott - semmi érdemlegeset nem tapasztaltunk. Továbbá, az Önhöz írt levelünkre, - melyben nemcsak kéréssel, de meghívással is fordultunk Önhöz, - Deutsch-Für Tamás kabinetfőnöktől kaptunk választ, mely - finoman szólva is - nem aratott osztatlan sikert itt a Garay téren valamint nem igazán erősítette meg a demokráciába vetett hitünket.
Mert mi igenis félünk. Félünk, mert nemzetünk egyre kétségbe ejtőbb állapotba kerül. Félünk mit hoz a holnap? Félünk mert gyermekeink, unokáink jövője egyre kilátástalanabb. Nem ettől a félnótás gátlástalan gazembertől, vagy a rendőrei brutalitásától félünk, nem is attól, hogy hitünket veszítjük és feladjuk, mert hiszen vagyunk mi itt annyian, hogy minden áldott nap jusson belőlünk legalább egy ember, aki lelket önt a többiekbe. Ha pedig már ez is kevés, van nekünk egy polgármesterünk, aki időnként megtisztel bennünket, van egy kiváló plébánosunk, akit a Jó Isten - aki szintén velünk van - vezérelt hozzánk, aki ráadásul felajánlotta még azt is, hogy ha nagy hidegek lesznek, szeretettel várja és helyet ad tüntetőknek a belvárosi templomban.
Attól félünk, hogy magunkra maradunk. Magunkra maradunk, mert cserben hagynak bennünket, és mindazokat, akik akár az Ön kérésének eleget téve, akár saját belső indíttatásból országszerte példamutató módon kitartanak, nem úgy mint ahogy a tolnai Fidesz tagjai a január 20.-i autós demonstrációnál. Előzetes ígéretük ellenére nem vettek részt abban, utolsó este lemondták mivel azt nem a Fidesz szervezi. Ezt kellett tapasztalnunk a paksi, és a dunaföldvári Fidesz tagok esetében is, már korábban.
2006.október 23.-a óta a kordon bontás, megjegyezzük igen halovány próbálkozásától eltekintve semmi sem történt. Pontosabban e közben újfent elhangzott egy ígéret, miszerint "ha visszaállítják a kordont, holnap ismét elbontjuk, és minden nap kijövünk és elbontjuk".
Nem átallottak visszaállítatni.
Most úgy érezzük magunkat, mint aki nyakig a mocsárba süllyedt, aztán jön valaki aki kihúzza egy picit, - mi már kezdünk örülni, hogy végre történik valami, - aztán azon kapjuk magunkat, hogy ismét elengedik a kezünket és most már nem nyakig süllyedünk a mocsárba, hanem már a fejünk búbjáig.
Az eset kicsit október 23.-ra emlékeztet.
Azok, akik ujjongtak vagyis mi, most csalódottabbak vagyunk, mint annak előtte. A TV-ben látható volt, hogyan ütik a rendőrök gumibottal és villáskulccsal élemedett korú emberek ujjait, mellyel a rácsokba kapaszkodtak megakadályozni a vasfüggöny visszaállítását.. Mindez alig félórával az Önök távozását követően történt.
Az, hogy néhány öregasszonyt, öregembert a rendőrök ismét megvertek, azzal úgy látszik a kutya se törődik.
Ha azonban a képviselő urak legalább odaláncolták volna magukat a rácsokhoz, annak aztán lett volna visszhangja és higgye el gondoskodtunk volna élelemről, italról (Garay nyomán igazi tüzes szekszárdi bikavérről is) és ha még ezután is fáztak volna, takaróról is.
Nem akarjuk tovább untatni a mi lett volna ha-val.
Essen inkább arról szó mi is a mi tiszteletteljes kérésünk, mi is az amit várunk.
Kérésünk az hogy amit egyszer ígértek, azt úgy ahogy ígérték, teljesítsék. Október 6.-n a Kossuth téren kitartásra buzdított bennünket, és azt ígérte, hogy Önök is kiállnak minden nap.
Mi 150.-ik napja kitartunk és összejövünk minden áldott este.
"Most már a politikusoknak is tenniük kell megfelelve a választók akaratának és példamutatással kell segíteniük a helyes erkölcsi rend helyreállítását".(2006,.október 6. Kossuth tér)
Mi megtettük a magunkét, már az országgyűlési választások során, is. Egy kivételével a megyénkben induló jobboldali jelölteket választottuk meg. A helyhatósági választáson pedig, a megyeszékhely 16 éve hatalmon lévő polgármesterét váltottuk le, ugyanúgy a megyei közgyűlésbe is többségbe került a Fidesz KDNP koalíció. Mindezeken túl nem engedtük, hogy a Fidesz soraiból olyan ember kerüljön a megyei közgyűlés élére, aki arra méltatlanná vált, és csak ártalmára volt korábban is a jobboldalnak.
Mi most is megtesszük ami tőlünk telik.
Ezek után úgy gondoljuk, hogy Bibó szavai - bár sokhelyütt aktuális lehet, de ez - most nem igazán helytállóak.
Mi inkább nem egy demokratának, hanem egy igaz magyar hazafinak Wass Albertnek szavait idézzük, mely legalább olyan mélyen szántó, de sokkal aktuálisabb a jelen helyzetben:
"Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettőzött gond éppen.
Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik."
Félő, hogy ha nem áll megfelelő vezető a tiltakozók, tüntetők - kormányzat szerint a csőcselék élére, - akkor nem sok idő múlva az elégedetlenség olyan nagyfokú lesz, hogy elementárisan törnek föl az indulatok, mely tartunk attól, lángba boríthatja, nemcsak a fővárost, de az egész országot is akár.
Úgy véljük a politikus felelősége nemcsak addig terjed, hogy mit tesz, arra is kiterjed mit nem tesz.
Kérjük, vessenek számot az elmúlt csaknem öt évi tevékenységükkel. Nem vonjuk kétségbe jó szándékukat, azt sem, hogy akár erőn felül munkálkodtak országunk nemzetünk épülésére, azonban a mai, amúgy teljesítményorientált világunkban vizsgálják meg milyen eredményeket értek el ezen időszak alatt, melyből mi is profitáltunk.
Na már most, ha ugyanarra jutottak mint amire mi itt a téren és szerte az országban, akkor kérjük vegyék fontolóra azt, hogy van e szerepe a mai magyar politikában az ellenzéknek azon az el nem hanyagolható tényen kívül, hogy a jelenlegi kormányzatot (pfujj) legitimizálja.
Önök számtalan esetben megkérdőjelezték a gyurcsányi kormány törvényességét, amellyel úgy gondoljuk, sok milliónyian egyetértünk. Ugyanakkor a parlamentben való jelenlétükkel, nemcsak törvényesítik, hanem még működő demokrácia látszatához is hozzájárulnak. "Mi az, hogy! Nagyon is!".
Demokrácia van? Jogállam van? Hát hogyne! Van kormány, annak pedig ellenzéke, aztán a parlamentben jól kivitatkozzák magukat, és minden úgy történik, ahogy egy beteges hazudozó, közönséges bűnöző akarja. És mindez milliónyi magyar bőrére.
Gondolom nem okoz meglepetést a következő kérésünk.
Az ellenzéki pártok országgyűlési képviselői mondjanak le mandátumukról. Tudjuk, hogy ezzel nem bénítják meg a parlament működését, nem is reméljük, hogy ennek hatására gyurcsányi magába száll és lemond. Ezzel a lépésükkel legalább nem vállalnak - még hallgatólagosan sem bűnrészességet nemzetünk kifosztásában, meggyalázásában.
Sorsközösséget vállalnának azonban - szó szerint - a megalázott megvert, kisemmizett milliónyi magyarral. Azokkal, akik elveszítették munkahelyüket, vagy éppen most veszítik el. Akik aggódva, szívszorongva várják, várjuk, mikor lesz már vége ennek az elmebeteg ámokfutásának, és vajon mi marad még az országunkból, nemzetünkből.
A képviselők - pontosabban szólva ex képviselők - bejárhatnák az országot. Minden települést. Nem a parlamenti padsorokból szónokolnának, hanem közvetlenül találkoznának az emberekkel, akik szemében immár nem az úgynevezett mind egyforma megélhetési politikust, hanem a nemzetünkért, hazánkért aggódó bármilyen áldozatra képes hiteles igaz magyar embert látnák.
Kétségünk nem fér ahhoz, hogy ez óriási vihart kavarna, nemzetközi botrány fakadna ebből, ami meggyőződésünk, felgyorsítaná a szociál liberális kormányzat bukását, egyben egy előrehozott választás esélyét teremtené meg.
Példamutatásuk, elszántságuk, áldozatvállalásuk, még az ellenségeik körében is tiszteletet ébresztene.
Mi az amit mi innét ígérünk? Azt, hogy kitartunk. Az, hogy az előrehozott választás során kiállásukat szavazatainkkal háláljuk meg.
És még egy. Figyelünk arra, hogy megélhetési szerencselovagok ne keveredjenek a nemzeti oldalt képviselő politikusok közé, ha mégis, akkor azokat mielőbb eltávolítsuk, hogy ne ronthassák a jobboldal esélyeit.
Úgy kell győznünk, hogy soha többé liberál bolsevik rablóbanda ne kerülhessen hatalomra, sőt a magyar politikai életből is végleg pusztuljon.
Kérésünket azzal szeretnénk nyomatékossá tenni, hogy jelen levelünket a lehető legnagyobb nyilvánosság elé kívánjuk tárni, eljuttatni az országszerte tüntető honfitársainkhoz, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a saját választókörzetük ellenzéki képviselője vonakodna mandátumáról lemondani, bélyegezzék meg a megélhetési politikus jelzővel, és szólítsák föl levélben, minél több aláírást gyűjtve a lemondásra. Ezzel teremtve meg a képviselő visszahívhatóságának, mintegy kvázi jogintézményét. Ez egyben a népakarat megnyilvánulását is jelenti, mellyel ha tetszik ha nem, ettől kezdve minden politikai pártnak, és politikusnak számolnia kell.
Reméljük, kézhez kapja levelünket.
Továbbra is fenntartjuk tiszteletteljes meghívásunkat ide Szekszárdra a Garay szobor tövébe, és engedje meg, hogy stílusosan egy szintén nagy magyar hazafinak, - aki ráadásul városunk szülötte Garay János - soraival zárjuk levelünket:
"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához
S gyújt új szövetneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára"
Tisztelettel:
Garay téri tüntetők
Szekszárd, Garay tér 2007.február 19.
Gratulálok a levélhez.
félek, hogy viszonzatlan marad. Ugyanis a tüntetők azt várják, hogy a politikusoknak legyen koncepciója, a politikusok pedig azt várják, hogy a tüntetők koncepciók mérlegelése nélkül támogassák őket, pusztán a szép jelszavakból, meg a kisebb hanyagság és általában "az igért kisebb rossz" miatt.
De koncepció sehol sincsen.
A tüntetőknek nincsen felkészültsége, és nem is igen hiszik el, hogy olyan szorult a helyzet, hogy nekik kellene egy nemzeti konferenciát szervezni (a vicc számba fordult nemzeti konzultáció helyett). Egyes tüntetők meg fellépnek, hogy bármilyen ötletet ha maguk írnak alá, attól az tökéletes lehet (ők a kis kalózok). A nagy kalózok a parlamentben vannak. De mind a széljárás szerint akar utazni. Mindenki vitorlázik. Senki sem akar felvállalni egy komoly, több fordulós nemzeti egyeztetést, feltáró munkát kezdeményezni, szervezni, elviselni, második és harmadig fordulóig vinni, mert nincs hozzá kedve, tudása, ereje, anyagi fedezete. Nem hisz benne. Másként pedig nem fog menni.
Látványos kis petárdák durrognak, amik lehetnek akár szivet melengetőek is. Az szja-ból részesedjenek a szülők is. Jó. De miből lesz SZJA? Hol a privatizáció korrekciója?
Egyre jobb részmunkák születnek. Most például egy egészen magas színvonalú anyag született az uniónak (minden fenntartásom ellenére ezt el kell ismerni). Aláíró nélkül. Nem túlzás ezért a konspirációért? Vaktában üljek fel akár egy viccnek? Mint a három különböző Jobbik-portálnak? Egy a párté, másik egy pécsi igyekvőé, a harmadik még a nevét sem írta ki. De el lehet verni mindet a jobbikon mint párton, vagy el lehet vitatni minden sikert a párttól, el lehet halászni előle sok emberi kapacitást a placebó-jobbik honlapokkal (amelyek egyike ráadásul "jobbik-info" címen fut!).
Hogy mikor fogunk kinőni ebből, nem tudom. Hogy Orbán úrnak mi a véleménye arról, hogy a móri bankrablás után meg sem állt a szőuli focibajnokságig, azt sem tudom. De ha futott, és még lihegett is akkor, hogy most már beért-e a feje, azt sem tudom. Minden meglehet. Legutóbb október 23-án mondott csődött teljes a fidesz-apparátusa az én fogalmaim szerint. De ne hagyjuk magunkat kétségbe ragadni, vergődni. Reméljük, hogy egyszer nem csak talányos válasz érkezik, hanem merni is fognak valamit tenni a jelképes-bosszantó hírlapi kacsának bizonyuló rácsozás helyett.
Sok szkeptikus ember állana mögéjük első szóra, aki egyébként már a nevüket sem szereti hallani, amíg nem változtatnak a hozzállásukon, és mást sem látnak bennünbk, mint vásárlóerőt-szavazót. Emberek volnánk ugyanis, kissé szerencsétlenül bóklászó emberi személyek, akik mint közösség nemzetnek hiszik magukat (nemzeti maradéknak legalább), akik élni akarnának és valóban létezni. Politikailag, gazdaságilag, kultúrálisan és minden tekintetben létezni, életre jogosultnak lenni. De az elmúlt 16 évben ezt nem kaptuk meg, nem értük el. Az egyik legmellbevágóbb volt, amikor fél évi konzultációskodás után arra jutott erő, hogy bátor kijelentésben megfogalmazódjon: tisztességes munkát (MUNKÁT). Az nem volna rossz, meg a tisztességes fizetés sem.
De itt ez nem szakszervezeti gyűlés! Tisztességes rendszerváltást, tisztességes tulajdoni szerkezetet, tisztességes közállapotot stb-stb miért nem?!
Majd az SZJA-t megvariáljuk, és oda madzagolunk gyermeki jogtól családi adózásig minden csodabogarat, még búgócsigát is?! Ha lett volna búgócsiga meg családi adózás 1990-től máig, akkor fel sem merülne, hogy rendszerválktási korrekció legyen a követelés. De nem volna ilyen mocsárban sem az ország. Itt még mindig csak a mocsár-bűz hatékonyabb és kíméletesebb elvezetéséről van szó jobb-oldalon. Nincsen rendszerváltási koncepció! A rendszerváltási koncepciótlanság miatt veszteglünk, meg rohangálnak egyesek szőulig csel-tanulmányokra. Azóta is szédülünk az újabbnál újabb szőuli tribün-tribliktől. Káprázik a szemünk. De valójában szeretnénk egy nemzeti konzultációt, ahova nem szavazat-padlás söprésre jönnek el tisztelt politikusok, hanem egyeztetni, programot kialakítani.
És ha a fejük tetjére állanak, akkor sem lehet elfelejtetni a népséggel, hogy itt színjáték látszik folyni, vagy mondjuk sakk két csapattal. Fehér meg a fekete. Ha fekete elnézi, a fehér győz. Legalább néha. Ilyen a táték, a játszadozás. Orbán úr vágya teljesült. Ő már boldog. Két csapat van a pályán. Sakkolgathatják meg mattolgathatják egymást. De mi itt a nézőtéren kimaradtunk a profi-játékból. Mi amatőr módon azzal szeretnénk foglalkozni, hogy legyen már helyén az életünk. Ne játszogassanak velünk, hogy ővék a lekvár, a vár, a profit meg a monopólium, és nekünk adnak segélyt, meg esélyt hogy elhordjuk innen magunkat (egyébként csak idő klérdése, ha így megy tovább, hogy ha nem menekülünk innen mint a generáció tagjai, akkor leváltanak minket egy hosszabb generációs lépésben).
Győzzék meg Orbán urat, hogy tegyen velünk jót. De fájdalomcsillapítás, meg placebo-szuggesztió helyett (győzni akarni kell ?!!?), -mellett valami ténylegeset is látni szeretnénk.
Mert kérem, mi ilyenek vagyunk. Nem tudunk életképes társadalmi alapokat építeni az állami kontroll bátorítás nélkül. Holott mi gátol minket, hogy ha a politika tojik a fejünkre, akkor úgymond civil szerveződésként (van-e visszássabb elnevezés, mint ez az annyit kiforgatott "civil"?- de mindegy, talán érthető), szóval hogy felállítsuk a vármegye egyesületeket, amelyek évente közgyűlést tartsanak? Mire várunk?
Hülye perverz módon, senki által nem méltányolt öniróniával útonállóknak nevezzük magunkat, forradalmi sejtekről beszélünk, mint valami rossz orosz partizánfilmben (no ezen is lehet veszekedni, de nyugtassak meg mindenkit, az orosz filmek erkölcsi forradalomról nem szóltak). Az erkölcsi forradalomért tegyünk is valamit: szervezhetnénk például rendszerváltó vármegyei gyűléseket. Évente. 2010-re már szavuk is lehetne. Előkészíthetnék az új választási törvényt....
Mert kezd komikussá válni össznépi tanácsatlanságunk. Csinálják meg, és én boldogan fogok időnként ilyen vármegyei gyűlés karzatán ücsörögni barátaimmal, és még a cigire is inkább vissza szoknék, hogy füstkarikákat eregetve mélázhassak az elhangzottakon. Vagy például laptopon beszélgetnék skyppal, és háttérnek állítanám a vitatkozókat. Megelégednék vele. Csak tessék hozzá fogni. Nagy butaságnak tartottam a nemzetgyűlést minden percben meghirdetni. De nem kevésbé dühít, hogy abbamaradt az egész.
Egyébként valljuk be. Hívhatnánk ide Mátyás királyt is. Az mit tudna velünk kezdeni? Polgári körök? És hol vannak? Ekkora önszervezést? A józsefvárosi ingatlanstiliért (mert az igazi ingatlan panama valljuk be nagyobb kellene legyen), szóval ezért nem világgá kellett volna futnia a polgári köröknek, hanem talpra állaniuk. Magam nem keveredtem bele, mert az élet úgy hozta, 95 óta valami hasonlóban vasgyok benne, forma szerint 2000 óta, de amúgy 1980 óta ténykedem valami ilyesmi úton, sőt ha a fősikolás dolgokat is ide számítom a hetvenes évek eleje óta. De a főiskolás dolgokat ide hoznom olyan volna, mint amikor kijelentették későbbi nagyobb megaláztatásunkra, hogy a Szovjetuniót mi kényszerítettük térdre (pedig Münchhausen német műfaj). Ez az 56-osok megaláztatása is volt egyben, akár mint egy későbbi térdre roggyantás.
Erős vélemény? Erősen elfajultak a dolgok, és átminősítenek korábbi történteket. Szóval megye-gyűléseket kellene tartani, mielőbb. Összejön száz egyetemi tanár, és alkot egy megyét (egy kisebb szellemi megyét), és nekilát, komolyan venni magát. Vagy összeül hatvan vállalkozó. Vagy ötven bankigazgató..... Vagy harminc. Vagy mutassanak egyet. De ez már csurkai volna. Szóval megyék mi tart vissza titeket? El kell kezdeni.
De az a félelmem, hogy nem tudok ilyen okból vissza szokni a fcigarettára, szivarra vagy pipára (35 éve ajándékoztam el). Hogy tudnillik megye gyűlések karzatán nézőként pöfékelhessek. Se vármegye, se Kossuth téri gyűlés a Rákos mezején, se nemzeti kerekasztal nemzeti oldala, se semmilyen módszeres elméleti felkészülési csoport munka, mert ha valaki szóhoz jut, akkor megerőszakolja inkább a mikrofonállványt, vagy letekeri, hogy hazavigye, de annyira nem hiszi, hogy eredményesek lehetünk, hogy még esélyt sem ad annak, más is hozzászól, és ő azzal nem lesz kisebb. Gyerekkoromban nagy volt a tolongás a villamosok lépcsőin. Kis gyerekkoromban olyan is volt, hogy valaki a pesti buszon kívülről a tetőre vezető vaslétrán utazott a budai Fő utcában (tehát nem a tanyavilágban). Hasonlót éreztem néha a Kossuth téri színpad mellett az ősszel. Persze ez nem volt kormánypárti fellépés, mert náluk a férfi aspiránsok megerőszakolása és a gyermekpornó dívik, mint harcmodor, a gumilkövedéket a kormáényzottaknak hagyják.
Nekünk le kellene ülnünk, és akinek kis hazánkon túlívelően is nagyívű stallumot osztott a sors meg ki tudja még ki, az meg kellene hallja azokat, akiknek hatalom és jósors helyett csak gondolat jutott, szolidaritás érzés, vagy akiknek a szoldiaritás hivatalos megvonása. Ez a fene nagy rohanó gyilkos verseny (amire állandóan hivatkoznak), ez nem verseny, nem is helyben-futás zsákban, hanem helyben-gulag. Hamis gulyás helyett igazi gulag. Ezt abba kellene hagyni.
Jól esett ennek a levélnek az olvasása, és még jobban esne rá egy méltó válasz (győzni akarásos szlogen nélkül).
Győzni akarni a pályán nem kell. Elvonja a figyelmet a küzdelemtől. Győzni akarni akkor kell, amikor valaki politikusnak megy, vagy szövetséget ajánl a választóinak (ami redundáns, de ez a divat - mert ő ne a szövetségesem legyen, hanem a választott politikusom, aki szövetségi hűség helyett beszámolni tartozik nekem, hogy mit tett a munkamegosztásban a maga posztján). De ne legyünk szőrszál hasogatóak. Lássunk munkához. Fogjunk össze a nemzetért, az országért, a gyermekért, egymásért, magunkért. Jó, fogjunk össze, de kivel?
Jelenkező!
Én is összefognék. Hívjuk szövetségnek. Ha van valaki az asztal másik oldalán.
Fáy Árpád |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-21 22:30:08, szerda
|
| |
| |
Jánosi: Történetének egyik legnehezebb korszakát éli az MSZP
2007. február 21. 15:01
MNO
Az MSZP választmányi elnökei szerint nem válik választási párttá a szervezet, de fontos lenne, hogy kinyissák a pártszervezetet a társadalom felé. Erről az MSZP országos választmányának eddigi elnökei beszéltek Budapesten, a Pallas Páholyban.
Simon Gábor, az MSZP országos választmányának jelenlegi elnöke azt mondta: nem lesz az MSZP-ből választási párt. Ezzel szemben
Jánosi György úgy látta, az MSZP néppártként indult, de átalakul választási párttá. Hozzátette: lassan kikopik az MSZP-ből a 1990-es évek azon generációja, akik a pártot megcsinálták. Véleménye szerint az MSZP nehéz helyzetben van, platformok szövetségeként alakult, és lassan centralizált párttá válik.
Jánosi arról is beszélt, hogy történetének egyik legnehezebb korszakát éli az MSZP. A szükségszerű reformok önmagában erodálják a párt társadalmi bázisát, de reformokat túl sok hibával is csinálják - vélekedett a politikus.
Baja Ferenc szerint az MSZP nem lesz tömegpárt. Ugyanakkor azt mondta, a pártok közötti küzdelmet az nyeri meg, aki képes kinyitni szervezetét, és nagyobb beleszólást enged a támogatóknak.
Nyers Rezső egyetért a reformokkal és úgy gondolja, a mai zavaros helyzet nem az MSZP miatt van.
Földes György hiányosságnak nevezte, hogy az MSZP politikája szellemileg nem eléggé megalapozott, és a párt nem segít eleget kormányának.
MTI
Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2007
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-21 19:39:01, szerda
|
| |
| |
Bugyinszki György: Sok bevándorló, és akkor mi van?
2007. február 21. 10:18 MNO
Bugyinszki György: Vajon véletlen volna, hogy bombasztikusnak szánt bejelentésével Semjén éppen a magyar demográfiai helyzetről szóló parlamenti vitanapon állt elő? Aligha. Fogy a magyar, jön a sok idegen - témánál vagyunk. Mert tegyük fel, hogy a kormány (az európai társadalomfejlődéssel összhangban) valóban nyitni szándékszik egy, a mostaninál befogadáselvűbb migrációs politika felé. És akkor mi van? Az itt letelepedők talán nem teljes jogú tagjai a magyar nemzetnek? Úgy tűnik, a kereszténydemokraták szerint nem. (Való igaz, hogy Európában élénk viták folynak a bevándorlási szabályok szigorításáról, ám Magyarországon ez jelenleg irreleváns. Idehaza kevesebb mint két százalék a külföldről áttelepültek aránya, míg ugyanez a szám Németországban csaknem 10 százalékos.)
(Népszabadság, 2007. február 21.)
Szó szerinti idézetek a kormány migrációs stratégiája című tanulmányból
"Az ázsiai migránsok különösen fontos szerepet kaphatnak a jövőben. Erre a ma is megfigyelhető folyamatra/jelenségre - a benne rejlő lehetőségek kiaknázásának céljából - indokolt ráerősíteni azzal, hogy egyes munkaerő-piaci szektorokban, és egyes személyi kör részére (pl. önfoglalkoztatók, kulcsszemélyzet) külön programokkal segítjük az ázsiai migránsok bevándorlását Magyarországra." - olvasható a KDNP birtokába jutott "A kormány migrációs stratégiája" című 2007. januárjában kelt tanulmányban. A dokumentum létezéséről Semjén Zsolt kedden számolt be sajtótájékoztatón és az országgyűlésben. Szó szerinti idézeteket olvashat a kormányzati előterjesztésből a www.kdnp.hu oldalon.
Az ázsiaiak behozatala és az eltünt 900 milliárd forint
Annak idején beszámoltunk több internetes újság nyomán arról, (2007.02.15) hogy megvan az adófizetők pénze? A hír a Jakarta Post-ban röppent fel. A cikk arról számol be, hogy magyar befektetők 2005 júliusában 4 milliárd dollárt, azaz 2006 áprilisi árfolyamon számolva 880 milliárd forintot fektetnek be Dél-Szumátrában, (Ázsia-Indonézia) és egy erről szóló előzetes megállapodást írtak alá az Indonéz kormánnyal. Az aláíráskor a magyar befektetők képviselőin kívül (18 fő)jelen volt még Gyurcsány Ferenc és Kóka János is. A mai napig nem tudott a kormány ezzel az igen magas összeggel elszámolni, amely tulajdonképpen Magyarország egy éves költség-vetését fedezhette volna: nyugdíj, egézségügy, oktatás. Az akkori pénzeltünéssel kapcsolatos tudósítások nem adtak számot arról, hogy egy zürös országban, mint Indonézia, a környéken közismert agresszornak is számít. Az országban soha véget nem érő polgárháború dúl. Bár a cikkek felvetették, hogy egy ilyen országban milyen megfontolások alapján fektet be a Magyar Állam. Indonézia mind politikai, vallási, de közbiztonsági és katonapolitikai szempontból is zűrös és instabil helynek számít a világban. Azokról a cégekről, melyek egy ilyen országban kívánnak befektetni, joggal feltételezhető, hogy nem egészen legális gazdasági elképzeléseik vannak, vagy hogy a vezetőik félnótásak. Mi lehet tehát az eredeti szándék, amely a Magyar vagyont más országban kívánja befektetni? Amire senki sem gondolt az merőben más. Alantas nyereségvágy, jól átgondolt politikai manőver, "seftelés" az államkincstár megtömése érdekében.
Mit is mondott Gyúrcsány? "El lehet menni kérem Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni kérem szépen! Tessék!" Valójában arra gondolt, hogy betelepít másokat, "idegeneket". És mennyire nem viccelt. Hamarosan itt vannak a nyakunkon az ázsiaiak. Miért is seftel Gyurcsány az Indonéziakkal, amikor totálisan zürös ország? Mi azt hisszük és valójában a beszámolók is arról szólnak, hogy az államkincstár szeptember, októberban teljesen kiürül. Látni kell, hogy már üres, de juniusban mindenképpen az lesz.
Ha bekövetkezik amiben Gyurcsány meállapodott az 1.2 millió zsidó és 3 millió ázsiai betelepítése kapcsán akkor lesz elegendő adófizetője és hamar megtömhetik az államkincstárat, de saját zsebüket is. Ez állhat az Indonéziában befektetett 800 milliárd forint hátterében. Politikai szempontból bizonyára kedvező lesz a baloldali választók körében a betelepítés, hiszen nem csak Gyurcsány verheti a mellét, hogy megtönte az államkincstárat, de a baloldali választók is mondhatják: Gyyurcsány mellett érdemes volt kitartani. Csaak hogy nem veszik észre a francia példát. Betelepítettek robbantottak már ki nem egyszer zavargásokat. Ne gondolja senki sem, hogy nekik jobb lesz az életük. Ugyan olyan rabszolga sorsuk lesz, mint nekünk Magyaroknak. Előbb utóbb ők is fellázadnak és nekik nem sok veszíteni valójuk lesz. Nálunk is zavargások fognak kitőrni, kialakul egy maffia csoport, akik mindenre képesek lesznek. Összetűzésbe keverednek magyarokkal, ami beláthatatlan követlezményekhez vezet majd. Természetesen nagyobb a gond, ha a zsidók is betelepülnek. Második Gáza övezet lesz az országunkból és szintén klunkfliktusok fognak kialakulni nem csak a Magyar lakossággal, de az itteni Arabokkal is. Robbantásos merényletek veszik kezdetüket, sok ártatlan Magyar vére fog folyni.
Ezt pedig nem akarhatjuk. Tennünk kell ellene. Most még nem késő. Ha már betelepültek az ázsiaiak és a zsidók, akkor senki sem fogja tudni kirakni őket.
Balogh Béla
Forradalmibizottmany.com |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-21 19:03:18, szerda
|
| |
| |
A rendőrséggel kijátszatják a "kém-kártyát"
szil - 2007. február 21. 00:00
Előbb "felségsértés": 15 lövéssel lukasztják át a Teve utcai palota felső,
és csakis a legfelső emeleteinek az üvegfalait.
Majd újabb szenzáció: két postásgyilkossággal gyanúsított férfit fog el a
rendőrség,
akik közül az egyik a móri mészárlásban való részvétellel is gyanúsítható.
A két ügyön dolgozó nyomozó csoport - a nyilatkozatok szerint -
nemrég egyesítette információit, s ezek nyomán jutottak el a
gyanúsítottakhoz.
A dolog erősen emlékezetet alvó, még inkább az altatott kémek esetére.
Mert nem csak "alvó" kémek vannak.
Alvók, akiket csak veszélyesnek ítélt időszakban aktivizál a szervezetük.
Altatott kémek is léteznek.
Olyanok, akikről tudomása van az adott kémelhárításnak, de le nem leplezi
őket.
Nem, mert kapcsolatrendszerük felgöngyölítése a fontos.
Nem, mert csak akkor buktatják le őket, ha a saját fontos emberük bukik az
ellenfélnél.
Így van esély a kettő kicserélésre.
Ez történt a Szovjetunió fölött lelőtt U 2-es kémrepülőgép pilótájának,
Powers kapitánynak,
és az USÁ-ban leleplezett szovjet mesterkém, Rudolf Abel esetében.
Kicserélték őket.
Ám a politika is beleszól a titkosszolgálatok játszmájába:
"Még ne buktassátok le, még nem érett meg a bel/külpolitikai helyzet"!
Aztán pár hónappal, vagy egy-két évvel később jön az ukáz:
"Most!"
Most kell meggyőzni a hazai/nemzetközi közvéleményt az ellenség
aknamunkájáról!
Ezzel a szenzációval most kell elterelni a hazai/nemzetközi közvélemény
figyelmét más,
lényeges kérdésről, nehézségről, stb.
Most kell demonstrálni a rendszer éberségét, a rendfenntartók
rátermettségét, hasznosságát, hazafias hősiességét. Most, amikor ugyancsak
megcsappant a bizalom bennük.
Dicsőséges tavalyi október 23-i szereplésüket követően megingott a
hazai/nemzetközi tekintélyük.
És vészesen közeledik március idusa!
- "Őrizkedjél Martius idusától! - szólítja meg a szenátusba induló Caesart
Shakespeare drámájában a Jós.
Caesar a felé kiáltó jövendőmondót maga elé hozatja, ahol a Jós megismétli
figyelmeztetését.
S hogy mi az egyeduralkodásra törő Caesar válasza?
- "Ábrándozó, bocsássuk őt. Eredj!"
Lám Caesart ez esetben nem éles esze, nem is bátorsága, hanem végzete, azaz
hübrisze, elbizakodottsága, kevélysége vezérli.
És elindul végzete színhelyére, a szenátusba, ahol
"Pompeius oszlopalján, honnan a vér mindegyre folyt, nagy Caesar elesett."
A mi Nagy Elnökünk megorrolhatott valamit.
Talán Iulius Caesar Jósa, talán más intő jel okán.
Felteszem, hogy ilyen ómenekben bőven volt része az elmúlt évben az Nemzeti
Múzeum előtti beszédének fogadtatásától kezdve a májusi Őszödig és az
októberi őszig.
Agytrösztölt tehát, kitervelt, s a "legjobb védekezés a támadás" tavalyi
jelszavával
felvértezetten figyelemelterelő és imidzs-javító akcióba kezdett.
Van miről a figyelmet elterelni.
Az egészségügyi (p)reformtól
- úgy alakítják át, hogy az a tehetősek üzlete legyen -
kezdve az energia árak emelése,
az iskolabezárások,
köztisztviselői elbocsátások során át - hányan ingadozhatnak remény és
félelem között!
- egészen a legújabbig, a Petrétei-féle gyermekpornográfiával kapcsolatos
törvénymódosítási javaslatig.
Mit tesz erre a magyar Óz, a Nagy Varázsló?
Csiribí-csiribá, előhúzza zakója ujjából a "kém-kártyát", a magyar rendőrség
felébreszt egy "alvó ügyet".
Íme, így nyomozunk, ilyenek vagyunk mi!
A 2002-es móri vérfürdő nyomozásának a lezárása a mai napig nem igazán
meggyőző.
És a mai napig foglalkozatja a közvéleményt ez a hazánkban eddig példátlan
mészárlás.
Most aztán megfoghatja a rendőrség az említett postásgyilkos rablókkal
együtt az Isten lábát!
Most, március idusa közeledtével, amikor ismét nagy szükség leshet s lesz
rájuk.
Csakhogy most már valódi társadalmi támogatottsággal tehetik, amit tesznek.
Ők, akik egy csapásra törvényességünk, rendünk és az igazság bajnokai
lehetnek.
Mert Elnök-Varázslónk mindig előre tervez.
S határozott terv szerint irányít is, mint most a rendőrséget.
És nem csak egy lépést tervez előre, mint a kocasakkozók.
Legalább kettőt, de ambíciója a három anticipált lépés.
Elvégre három a magyar igazság, s mégiscsak ő lenne minden magyarok
miniszterelnöke, vagy ki a fene?!
Tán csak nem a Viktor?!
S az emberek.?
Hogyan viselkednek az emberek?
Erősen tartunk tőle, hogy van esélye ennek a logikának.
Már csak azért is tartunk tőle, mert ma éppen február 21-e van.!
Ennek okán (is) lapoztunk bele a háromszáznegyven évvel ezelőtt, 1667.
február 21-én Hágában elhunyt nagy holland filozófus, Spinoza könyvébe,
amely a következő mondattal kezdődik:
"Ha az emberek minden ügyüket határozott terv szerint tudnák irányítani,
vagy ha a sors mindig kedvezne nekik, akkor sohasem lennének a babona
rabjai.
Mivel azonban gyakran oly nagy bajba kerülnek, hogy nem tudnak maguknak
tanácsot adni,
s mivel többnyire - mértéktelenül vágyakozva bizonytalan szerencsejavakra -
szánalmasan ingadoznak remény és félelem között: ezért lelkük nagyon is
hajlamos arra,
hogy bármit is elhiggyen."
E Spinoza mű címe: Teológiai-politikai traktátus.
Arról szól, mi alapozhatja meg az államba tömörült emberek emberhez méltó
életét.
Csak jelzéskén írjuk ide a közel háromszáz oldalas mű zárófejezetének címét,
amely nem más,
mint a Gondolatszabadság.
Mert gondolkoznunk azért még szabad!
http://www.gondola.hu/cikkek/52958 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2007. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
269 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 736
- e Hét: 4500
- e Hónap: 8245
- e Év: 161741
|
|
|
Online
