Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
...menekültügyi biztosa
  2007-02-22 22:18:57, csütörtök
 
  A kormányzó menekültügyi biztosa

Száztíz esztendeje, 1896-ban született id. Antall József, aki a második világháború éveiben a magyar földre menekült üldözöttek legendás védelmezőjévé lett, aki a sok tízezer menekült ellátását, jogvédelmét megszervezte. 1945 után kisgazdapárti politikusként újjáépítési miniszteri posztot töltött be Tildy Zoltán, később pedig Nagy Ferenc kormányában. Az 1940.-es évek végétől kezdődően - kényszerűen - több, mint két évtizeden át visszavonultan élt. Azonban politikai ellenfelei is elismerték mindazt, amit annak idején az erdélyi magyar, zsidó, lengyel, francia, olasz és még sok - közöttük több száz orosz - menekültért tett. Amiért aztán 1944 tavaszától megjárta a Gestapó börtöneit, amiért 1945 után magas kitüntetéseket kapott, és amiért százezrek gondoltak rá később mint megmentőjükre.
Id. Antall József a Belügyminisztérium munkatársa lett 1932-től, ahol elsősorban szociális ügyekkel foglalkozott. A legnagyobb feladata a menekültügy megszervezése és irányítása volt. A trianoni békeszerződés alapján elszakított terültekről érkezett magyarokkal, majd a zsidó menekültekkel, a francia szökevény foglyokkal, az olasz katonákkal, a délszláv és az orosz katonai és polgári személyek ügyével foglalkozott.
Az erdélyieken kívül az első külföldi menekültek Ausztriából és Csehszlovákiából érkeztek 1938-39-ben. Ők, részben politikai menekültek, részben zsidónak minősülő személyek voltak. Ők több tízezres tömeget jelentettek. A velük való bánásmód különös figyelmet igényelt, hiszen Budapestnek számolnia kellett a náci külügyminisztérium erőteljes tiltakozásával, amely a magyar kormányzatot már úgyis túlzott liberalizmussal vádolta a zsidókkal való bánásmód miatt.
Azonban Magyarország már a második világháború kitörése előtt is az üldözöttek menekítésének szervezett központja volt, ami ebben az esetben nemcsak a befogadást, hanem a továbbmenekítést is jelentette.
Mint jellemzőt említendő itt, hogy 1939 júliusában a magyar külügyminiszter tudtával, Antall József szervezésében az Erzsébet királyné és a Carl Dusan tehergőzhajók közel 900 - zömmel cseh, szlovák, felvidéki, kárpátaljai, német és osztrák - zsidót szállítottak a Duna torkolatában fekvő Sulinára, ahol a vesztegzárat kijátszva a nyílt tengeren átszállították őket a Palesztinába induló Noemia Julia nevű panamai teherhajóra. Az utat a magyar külügyminisztérium biztosította. 1940 májusában egy bolgár lobogó alatt hajózó gőzösön Pozsonyból vittek száz zsidót a Duna-torkolathoz, s az utat a magyar hatóságok biztosították.
Május 24-én, Mohácsnál váratlan műszaki problémák léptek fel, amelyeket órákon belül meg kellett oldani, hiszen a késedelem az utasok életét és továbbjutását veszélyeztette. Ekkor Antall József saját hatáskörében úgy rendezkedett, hogy a helybeli kikötőhatóságok megfelelő képzettségű hajótisztet bízzanak meg a hajónak jugoszláv vizekre történő átvezetésére.
Néhány óra múlva már jugoszláv vizeken voltak az üldözöttek, és végül elérték céljukat.

Id. Antall József, a magyar törvények közé 1936-ban becikkelyezett - a háborúk esetén a katonai foglyokkal és menekültekkel foglalkozó- második genfi egyezményt nemhogy maradéktalanul betartotta, hanem az egész menekültügyet szociális kérdéssé nyilvánította. Ebben a vonatkozásban a magyar felfogás túllépte a nemzetközi jogban rögzítetteket, humanizmusával egyedülálló példát szolgáltatott Európában.
Például, már 1939. szeptember végén Antall József utasította a menekülteket fogadó határkörzetek közigazgatási vezetőit, hogy zsidóként egyetlen személyt se vegyenek nyilvántartásba, mindenkit keresztény papírokkal lássanak el. Ez alól csak azok képeztek kivételt, akik minden körülmények között ragaszkodtak hitük valós bejegyzéséhez. Megkülönböztetés nélkül mindenkit elhelyeztek ideiglenes, később végleges táborokba, a zsidóságukhoz ragaszkodókat pedig a budapesti és vidéki zsidóközösségek gondjaira bízták, természetesen nekik is folyósították a segélyeket, a szeretetadományokat.
A zsidókkal való megkülönböztetett bánásmód természetesen a németek állandó tiltakozását váltotta ki, amely változatlanul újra és újra hangot kapott, egészen Magyarország német megszállásáig. A már Magyarországon tartózkodók csoportjait 1941-ben újabb tömegek követték, elsősorban a németek által elfoglalt Lvów, Stanislawów és Kolomija környékéről.
A magyar belügyminisztérium IX. osztálya a Duna kanyarban - Esztergom környékén - helyezett el jelentős számú lengyel zsidót. Számukra óvodákat (Szentendre, Leányfalu, Csobánka), Budapest környékén (Rákosfalva és Csillaghegy) pedig kollégiumi rendszerű iskolákat szervezett. Balatonbogláron is sok zsidó fiatalnak nyújtott tanulási lehetőséget a Lengyel Ifjúsági Táborban, valójában az akkori Európa egyetlen lengyel gimnáziumában. A német tiltakozások miatt 1943-ban változtatni kellett az iskolarendszeren, hivatalosan megszüntették a lengyel zsidó iskolákat, viszont titokban Vácon megszervezték a 150 férőhelyes Lengyel Tiszti Árvák Otthonát, ahol valójában zsidó gyerekek éltek és tanultak.

A folytatás olvasható a MENEKÜLTEK MENEDÉKE című könyvben. Megjelent a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó kiadásában, Budapesten, 1997-ben, Kapronczay Károly szerkesztésében, Id. Antall József emlékirataiból.

Ui.: Nem szeretném Wallenberg menekítő érdemeit kisebbíteni, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy Id. Antall Józsefről semmit nem tudunk, míg Wallenbergnek már szobrot is állítottak Budapesten ugyanazért a ténykedéséért...

Ideje lenne átértékelni az ISMERETEK alapján az egész Horthy-korszakot!
Ideje lenne erről a történelmi korszakról is végre a tényeket tanítani és tanulni a bolsevista értelmezések helyett!
(Bóna Mária Ilona)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gondolatok egy szubjektív
  2007-02-22 22:12:16, csütörtök
 
  Gondolatok egy szubjektív visszaemlékezésről

Az MDF FÓRUM-ban, 2003.decemberi számában megjelen "Szubjektív emlékezés Antall Józsefre" című írása kapcsán írott levelemből:

"... a "Szubjektív emlékezés Antall Józsefre" című írás alábbi gondolata - amelyik arról a bizonyos, sokat vitatott PAKTUMról szól - késztetett e levél megírására.
Ez, a gondolat, pedig a következő (idézet az írásból):
"...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."
Köszönöm a visszaemlékezőnek és az MDF-Fórumnak ezt a mondatot! Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor érthetetlen történésre!
Például:
1.) E sorokat olvasva jöttem arra rá, hogy - amikor 1996-ban rám maradt Anyuka és Apuka istápolása és elhatároztam, hogy "megtanítom" őket az Igazságra emlékezni - miért végződött ezen törekvésem teljes kudarccal.
Először azt hittem, hogy olyan hosszú idő telt el a hazugságok jegyében, hogy már nem is emlékeznek másra! Most már tudom, hogy ez csak részben igaz, mert annak a bizonyos paktumnak az volt az üzenete szüleim és nemzedékük számára, hogy:
MÉG NEM JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE!
2.) Ebből az egy mondatból értettem meg azt is, hogy miért végződött a politikai ténykedésem is kudarccal. Történt ugyanis, hogy a "rendszerváltozás" kezdetekor azt hittem, hogy eljött végre az én időm és beleártottam magam a politikai életbe. Végig kampányoltam az 1994-es választásokat, mint KDNP-s "pártkatona"; majd 1996-ban jelentkeztem az MDF helyi szervezeténél, hogy segíthessek. Azt mondták: lépjen be, akkor többet tehet közös ügyünkért, a "magyarság sorsának jobbításáért". Beléptem, mert nem szerettem volna kevesebbet elérni, mint (amit mindig is): sorstársaim ERKÖLCSI REHABILITÁCIÓJÁT és annak NYILVÁNOSSÁGÁT; valamint a (rendszer)váltáshoz szükséges ESZKÖZÖK (ismeretek, induló tőke...) elérhetőségét! Végig csináltam az 1998-as, a 2002-es választásokat: irodai ügyelet, cédulagyűjtés (még a Fidesznek is a Ferencvárosban).
Ott voltam a szavazatszámláló bizottságokban is és majd belehaltam abba, hogy mennyire magamra maradtam a kádári időkben összeszokott társaságban! Még, ha észre is vettem volna, hogy hogyan csalnak, sem tehettem volna semmit, mert még a MIÉP-es társam sem állt szóba velem! A kampányban újságcikkeket írtam éjszakánként, majd esszéket, szociográfiákat, novellákat, regényt. Előadásokra készültem a református gyülekezet női körében... Két marékkal szórtam (gondolat)"gyöngyeimet", úgy, hogy egy fillért nem kaptam senkitől cserébe, miközben csak úgy röpködtek körülöttem a százezrek! Örültem, hogy csinálhattam, csak az bántott, hogy: senki nem hallgatott rám(!), hogy senki nem állt szóba velem! Pedig nem akartam más lenni, mint olyan EMBER, aki "a másik emberrel beszél..."
(Az idézőjeles mondatrész példaképemtől, Albert Schweitzertől való. Ő mondta a hirosimai atomtámadás után, hogy: "Egész életemben igyekeztem tartózkodni attól, hogy társadalmi kérdésekről nyilatkozzam... egyáltalán nem azért, mert nem érdekeltek a nemzetközi események vagy a politika. Nagyon is érdekelnek, és igen aggódom miattuk. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a külvilághoz való viszonyomnak közvetlenül teológiai, filozófiai és zenei munkásságomból és gondolkodásomból kell kinőnie. Inkább az egész emberiség problémáit igyekeztem megközelíteni, semmint belebonyolódni az egyik vagy másik csoport ellentmondásaiba. Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél.")
A legutóbbi választások "eredménye" után rájöttem, hogy az én esetem nem egyedi, hanem egy nagyon fontos, a vágott-virág-sorssal, az 1945 után születettekkel összefüggő történelmi- magyar jelenség.
Ugyanis:
1.) a tőlünk nyugatabbra lévő, az Európai Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ismerik családi őseik történetét, történelmét! Előlük senki nem titkolta el, hogy a nagyapa, dédapa, vagy ükapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért az első világháborúban! Vagy, tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba málenkíj robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még - titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit!
Tőlük senkinek nem kellett a "láthatatlan" "skarlát-betűt" viselni az 1956-os forradalmi mártír rokonaik miatt!
Az ő nemzetük testéből nem szakítottak ki országrésznyi darabokat és az ott élő honfitársaiknak nem kellett egyik napról a másikra, "idegen betolakodóvá" válni saját szülőföldjén - immár 83 év óta!
2.) El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok megismerhetők legyenek a családokban! Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme! Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
3.) Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: “lógnak a levegőben". Miért? Azért, mert az oda látogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba! Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódainkat saját, családi történelmüktől! Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: NEKEM EHHEZ NINCS KÖZÖM!".
4.) Ha mindenki tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a szocializmus nevezetű társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön, hogy annak idején, az ötvenes években “hazudta" a munkásosztályhoz való tartozását. Ha tudná az igazat, akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek, akik már egyszer - 1945 után - elvették, kisajátították, elrabolták a családjától!
5.) Nemhogy csökkenteni kellene a történelem órákat, hanem egyenesen az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánunk születettekben, a jövő nemzedékének képviselőiben felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére! Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor, különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete! Egyszerűbben fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni! Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia- borja is az ember valójában!
6.) A “tudás" birtokában aztán nem élhetnénk “csak úgy" felelőtlenül bele a világba, mert a MÚLT KÖTELEZ! KIT ARRA, HOGY ÕSEI HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, ÉLETSTRATÉVIÁJÁT - KIT ARRA, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSEN ELŐDEINEK!
7.) Ezek: maguktól értetődő dolgok a tőlünk nyugatabbra élők számára. Ebből következik, hogy akkor leszünk igazán (genealógiai múltunk ismerete által is) egyenrangú uniós tagok, ha így lesz ez nálunk is! Bizony, akkor még az is előfordulhatna, hogy - a “tudás" birtokában - felelősséggel tudnának, tudnánk v á l a s z - t a n i!

*
Végezetül, azért is érintett különösképpen fájdalmasan a levelem elején idézett mondat, mert a “tudatlanság" és a “félismeret" úgy szerepel benne, mint olyan tényezők, amelyek kizárják egész nemzedékemet - a vágott-virág- gyökértelen nemzedéket - a döntésképesség kompetenciájából!

Ugyanis, nemcsak szüleink korosztályának jelentett üzenetet az a bizonyos p a k t u m, hanem az előző rendszer kompetenseinek is! Részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és tudás adta előnyeikkel!
Mert jobban tudják, mint valaha, hogy ki az, akit el kell lehetetleníteni, aki elől el kell venni minden lehetőséget!

Csakhogy, én ebbe nem tudtam beletörődni és magánkutatásba fogtam. Tartoztam vele magamnak, de legfőképpen - az utókornak.
Kutakodásom eredményeként született a Tudósítás Magyarországról... című szociográfiám, mellyel pályáztam a Magyar Írószövetségnél és egy középdíjat nyertem 1998-ban. A megjelentetésére azonban, nincs pénz azóta sem.

Pillanatnyilag, készülő családregényemhez gyűjtök anyagot. Vagyis, csak gyűjtenék, de senki nem hajlandó (még mindég) a nagyobb családból beszélni az elmúlt hatvan év történéseiről! Pontosabban, a betanult hazugságokat szajkózza mindenki!
Szerencsére, egyre több könyv, hiteles írás jelenik meg a kérdéses időszakról, melyekből - kitartó munkával - csak-csak összeáll a “kép"!
Pesterzsébet, 2004. január 21. Tisztelettel:
Bóna Mária Ilona

Az idézetről készített másolatot 2005. szeptember 26-án készítettem. Az azóta eltelt másfél évben a helyzet semmit sem változott a politikai életben.
A magánéletemre, viszont teljes visszavonultság szakadt a kettős hatalmi nyomulás miatt. Mert, számomra azt jelentette a rendszerváltozás nevezetű változás, hogy e kettős hatalmi nyomulás elviselhetetlenné teszi mindennapjainkat!
Rájöttem, arra is, hogy ez az én magánéletemben azt jelenti, hogy már nemcsak balról blokkolják kapcsolat-felvételi törekvéseimet, hanem jobbról is! Ráadásul, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy családon belül kellene keresnem a saját spiclimet!
(Azt senki nem tudja elképzelni, hogy milyen, mindennapos lelki gyötrelemmel jár együttélni ezzel a tudattal!!! Köszönhetem Önöknek, egymást cseszegető politikusok!)
Nagyon haragszom, de ennek ellenére szólnom kell, mert "bűnösök között cinkos aki néma". Mert, igen is bűn, amit elkövetnek ellenem, ellenünk!
Rájöttem arra is, hogy a jobboldalt egyedül képviselni akaró "Szövetség" azért kényszerül bele ebbe, mert: ... Ezer oka van rá. Ebből, például:
1.) A jelenlegi, hatalmon lévő pártok folyamatos kampányolással és egymás elleni uszítással frusztálnak bennünket. E kampány része, hogy azt hazudják pozitíve: ,,lendületben az ország!". Ez, azonban negatíve igaz!
Erről olyan kényszerképzetem támadt a minap, mintha az ország egy olyan
,,SZEKÉR" volna, amelyik száguldva rohan a szakadék felé. A bakon két ,,KOCSIS"
ül, de a gyeplő annak a kezében van, aki megrészegülve a ,,lendülettől", a száguldás
mámorától észre sem veszi a szakadékot! A másik ,,KOCSIS" pedig megpróbálja
,,JOBB"-irányba téríteni a ,,SZEKERET", hogy elkerülje a tragédiát! Mi, az ,,Isten
adta nép"-nek, pedig nem marad más, mint-hogy (kinek-kinek) drukkolunk.
2.) 2002-ben ,,Nem voltunk elegen"! Ezért kell a ,,mi Kocsisunknak" segíteni, hogy mi legyünk többen! Ehhez szükség van a Nemzeti Konzultációs Központ munkatársaira és tevékenységükre! Szükség van a ,,szocializmus" eszmerendszerét elfogadók, de abban csalódottakra! Szükség van a kisebbségben élőkre, minden- a polgári értéktrendet és egy egészséges magyar érdeket felvállalók- és képviselők megnyerésére! És, szükség van a bosszúéhes, volt ,,Nagytestvérrel"- valamint az új ,,Nagytestvérrel" való tárgyalásokra is!!!
3.) Mert, arra a ,,Kocsisra" van szükség, aki egész életével ül a bakon, és jó irányba tereli az ország szekerét - még azokét is, akik erről mást gondolnak!
Könyörgöm: fogjunk végre össze és segítsük Őt hozzá ahhoz a bizonyos ,,gyeplőhöz"! Azután, ráérünk vitatkozni azon, hogy a ,,Jók" között ki a ,,Jobbik"?!!
Tisztelettel: Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Különvélemény a médiáról
  2007-02-22 22:03:56, csütörtök
 
  Különvélemény a médiáról

Üdvözlöm .... abból az alkalomból, hogy ízelítőt adott a jobboldalinak nevezett média helyzetéről. Elmondhatom, hogy én még az Önénél is rettenetesebb kálváriát jártam be 1995 óta. Akkor jelent meg ugyanis, a ,,szerkesztésemben" először egy ...(helyi) Színes Iránytű nevezetű, keresztény szellemiségű, ,,lokálpatrióta" folyóirat. Ugyan, semmilyen kompetenciát nem gyakorolhattam az újság fölött, csak egy-két írásom jelent meg benne, míg egy év után meg is szűnt. (Pont akkor, amikor népszerű kezdett lenni.)
Nálunk, itt, Bp. XX. Kerületében, nem csak az ellenféllel találja szembe magát az ember a pályán, hanem a saját ,,csapattársai" között is van legalább egy ,,fedezete", aki minden közéleti tevékenységét blokkolja!
1998-ban írtam a szakdolgozatomat felnőttképzésből és szerettem volna az MSZP-s kulturális polgármestert megkérni arra, hogy segítsen. Nem segített. Az akkor még fideszes polgármesterhez be sem jutottam. Amikor jelentkeztem az üf.szolg. irodán azt közölték velem, hogy hónapokra be van táblázva!
Majd, előszedtem az évek óta elraktározott önkormányzati újságok példányait, és annyi használható írást, adatot találtam benne, hogy meg tudtam vele tölteni legalább 32 oldalt. Igaz nem felnőttképzésből, mert olyat nem találtam, hanem a kerület oktatási- és kulturális intézményeiről. Hála Dr. Dékány Sándornak, majd O. Kovács Attilának, akik igazi krónikásai voltak az akkori PE-SO, majd Pesterzsébet nevű önkormányzati újságnak! Meg annak a ténynek, hogy ebben a kerületben lévő templomban kereszteltek meg, itt jártam általános iskolába, itt serdültem ifjúvá és itt alapítottam családot. Az itteni iskolák egyikében még tanítottam is két évig. Tehát, ismertem a kerületet az adott témakörben! 1998 után O. Kovács Attila helyett mást alkalmazott a szoc.lib. vezetés. Később O. Kovács Attila meghalt autóbalesetben...

Amiért elkezdtem írásaimat csak úgy osztogatni, megfenyegettek, hogy úgy járok majd, mint Csengey Dénes! Saját, m.demokrata ,,csapattársam" még azt is mondta, hogy a Fidesz úgy el fog rabolni, hogy a családom soha az életben nem fog megtalálni!

1996-ban a M.Írószövetség lapjában olvastam egy szociográfiai pályázati kiírást. Pályáztam és nyertem is egy középdíjat a ,,Bízom Külkertesben!" jeligéjű szociográfiámmal. Ebben a 170 oldalas írásomban az 1946- és 1996 közötti ötven évről tudósítottam az életformák és életstratégiák, a különböző szakmák és életkörülmények tükrében témakörben.
A díjkiosztó a Gellért Szálló Tea-szalonjában volt 1998. december 5-én. A több-ezer beérkezett pályamunkákból teljes képet kaphattak Magyarország akkori szociális viszonyairól. NEM VÉLETLEN, HOGY AGYONHALLGATTÁK! Kérdezem én ki tudott róla, mert egy fia média ott nem volt!!! Amiről, viszont nem tudósítanak, az olyan, mintha nem is létezne!!! Ez az egyensúly?

De még nincs vége! Amiért éreztem, hogy valami miatt úgy kezelnek, mint egy spiont, kértem az átvilágításomat 1998-ban a Történeti Hivatal Levéltárából. Semmit nem találtak. Amiért továbbra is diszkrimináltak, bárhova mentem állásügyben, vagy bármit szerettem volna elintézni, kértem bírósági úton, hogy betekinthessek a rólam készült, esetleges iratokba. A bíróság több, mint egy évig húzta az időt, mindenféle pótlólagos adatok és iratok bekérésével, majd közölte velem, hogy elévülés miatt megszünteti az eljárást. A papírjaimat nem kaptam vissza és másolatot sem készíthettem!

El lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel, ,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményformáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott III. sz. Bizottság" nevében, ,,Dr.XY bíró a III. Bizottság soros elnöke, a...sz. ügyiratban ellenőrzi a tevékenységemet. Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől... Azt sem tudtam, hogy én lettem bejelentve, mint főszerkesztő! Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen informálódásra nem kaptam a Bíróságtól, meg az Á.SZ.T.L-től választ!

Amiért nem hagytam magamat a víz alá nyomni, folyamatosan házaltam az írásaimmal. Nem lehetett nem észrevenni, hogy azon újságok, amelyeket megkerestem, hónapokra szüneteltették - pénz hiányában - a megjelenést.

Volt, akinek nyilvánosan átadtam kéziratokat, majd egy hét múlva meghalt autóbalesetben.
Volt, akit csak terveztem, hogy megkeresem, ma már ő sem él!
Most, azért szántam rá magamat erre a nyilvánosságra, mert ismét el kezdetem osztogatni írásaimat és féltem azokat az embereket, akik megtisztelnek bizalmukkal!!!

Nemhogy nincs egyensúly, hanem egyenesen maffiózus állapotok uralkodnak!!!

Budapest. 2005. november 11.

Tisztelettel: Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nemzet és anyanyelv az ...
  2007-02-22 22:01:40, csütörtök
 
  Nemzet és anyanyelv
az oktatáspolitika és a "köznevelés" tükrében


"Anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél." Azonban él Magyarországon egy nemzedék, akinek az jutott osztályrészül, hogy elveszítse ezen tudását. Róluk szeretnék hozzászólásomban szólni (kiáltani!).

1998-ban, a Magyar Napló szociográfiai pályázatot hirdetett, "A magyarság önképe az ezredfordulón" címmel. A pályamunkák olyan "önképet" tükröztek, hogy jobbnak látták az egészet agyonhallgatni. Ennek ellenére van szerencsém ismerni a "Bízom Külkertesben!" jeligéjű, díjnyertes pályamunkát, melyben a szerző, egy 1946-ban született gyermek felnőtté válását és életének ötven évét kíséri nyomon. Közben azt is megtudhatjuk, hogy a II. világháború utáni Magyarországon milyen "elvárásoknak", "követelményeknek" kellett megfelelnie. Megtudhatjuk, hogy ezek az úgynevezett "követelmények", természetesen időszakonként változóan, a mindenkori hatalom érdekeit szolgálták. (Mint például, az 50-es években az erőszakos kollektivizálási és proletarizálási törekvések...) A "főhős", Bízó Katalin szülei is ilyen törekvéseknek lettek "áldozatai" és gyermekeikből - többnyire a túlélés reményében - potenciális áldozatokat, (túlélőket) "neveltek". Katalin neveltetése - szerencséjére - hat éves koráig nagyszüleire és anyja-helyett-anyja-nagynénjére bízattatott. A Bízó-tanyát ezalatt elkerülte a kollektivizálás, így lehetőség volt arra, hogy a nagyszülők unokájuknak átadják organikus műveltségüket.
Így ír erről a szociográfia szerzője:
"... Boldogsággal töltötte el Katalint az emlékezés, mert olyan természetességgel élte meg a természet közelségét, ami azóta is - egy-egy virág, gyümölcs, virágos rét, széna-szalma, gabona, rovarok, pillangók, háziállatok és kicsinyeik... a belső képek- és képzettársítások sorát indítja el lelkében." ..."Nemcsak az ismerés, megismerés tárháza volt az a tanyasi, gazdálkodó életmód, hanem lehetősége volt már egészen kicsi korában megtanulni az önállóság felelősségét..."... "Így fölvértezve, testben és lélekben megerősödve (akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón) került vissza 1952-ben, Pesten élő szüleihez..."
Ebből is láthatjuk, hogy mennyi tudás birtokosa volt a kicsi lány, amikor - az iskolakezdés miatt - felhozatták szülei Pestre. Nagynénje és nagyszülei nyelvén, azon a csodálatos magyar nyelven, amit Ők beszéltek, megtanult a lelkével is látni, gondolkodni, élni, szeretni. Mit tanult meg Katalin az "anyanyelvén" a szüleitől? Megtanult félni, majd megtanulta a valóság elhallgatásának hazugságát! "...Azt, hogy letagadja nagyszüleit, felejtse el az egész tanyát, meg mindent, ami odakötötte. Ilyen fogalmakkal kínozta az apja, hogy: "...nincstelen zsellérek vagyunk, mert ha nem, akkor "racizni" fognak. Katalin megérezte, hogy az valami olyan rossz, amitől apja úgy félt, mint valami halálos betegségtől. Ezek után már nem is fájt olyan nagyon, mikor megtudta, hogy nagyapja belehalt a beszolgáltatásba, amiről csak évtizedekkel később tudta meg, hogy milyen "betegség" is volt az valójában!" ... "Nem győzött csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetében lépten-nyomon szembesült! Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálta környezete ezeket a hazugságokat, hogy megtanult legalább úgy tenni, mintha mindent elhinne..."
Lehet, hogy e kettősség miatt kialakult szorongásos állapot okozta, hogy: - "az általános iskola első osztálya helyett csak másodikban tanult meg olvasni. Amikor végre rájött arra, hogy a betűk különböző egymásutániságából hogyan lesznek értelmes szavak, azonnal falni kezdte az olvasni valókat. Mindent elolvasott azonmód, ami csak a szemébe ötlött, vagy a keze ügyébe került. Apja ettől kezdve hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket, folyóiratokat. Sajnos még karácsonyra is könyveket kapott - még akkor is, amikor pedig játék-babára vágyott, de nagyon!" "...A kamasszá serdült gyermek olvasott, olvasott, miközben Mórától, Tamásitól, Móricztól, Jókaitól, Mikszáthtól, Petőfitől, Aranytól, Kölcseytől, Vörösmartytól, Madáchtól, Katona Józseftől, ..., József Attilától tanulta meg azt, ami nemcsak "valódi", de "igaz" is!
Így tett szert arra a tudásra, melynek köszönhetően neki "apanyelvévé" válhatott az "anyanyelve". Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, "...apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi" vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni..."

Ezzel a lelki erőszakkal lett Katalin "...ipari tanuló, vagyis "szocialista" kisinas 1960-ban. ... Ekkor még inkább az volt a fontos, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a propaganda-csapból is ez folyt)!
Valójában arról volt szó, hogy a szalagrendszerben, teljesítménybérben dolgoztató konfekcióiparnak szüksége volt modern rabszolgáraª."
"Vagyis olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi 8-10 órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! Kitermelték - az ókori "beszélő szerszám" mintájára - a legújabb kori: nem beszélő változatot. Hogyan? Úgy, hogy a három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről. Szükség is volt erre a drákói kiképzésre, felkészítésre, mert az üzemcsarnokokban, a textilipari munkagépek iszonyatos zajjal működnek, működtek. Ebben a zajban lehetetlenség volt az anyanyelvi beszéd használata!
Mit tehetett Katalin, az újsütetű szakmunkás, ha még ezek után is szeretett volna továbbtanulni? "...A legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért. Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori (napjainkban, 1995-96-ban is érvényben lévő) rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis munkahely- és manapság a Munkaügyi Hivatal javaslatával."
A "Tudósítás" főszereplője, főnöke szemében "több volt, mint rebellis fiatal," (ő volt a lázadó rabszolga), "mert azzal a kinyilatkoztatással tagadta meg a továbbtanuláshoz a javaslatot, hogy: "Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"."

A történet főhőse nem adta fel és egész életében, folyamatosan továbbtanult, többnyire önképzéssel. Kortársai valószínű nem voltak ennyire elszántak, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az 1974/75-ös KISZ-oktatási évre, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat által kiadott, Szabad hazában című ,,tankönyv"-ben, Ez itt a külváros címen megjelent riport szerzője: Molnár Géza így kesereg: "...F.L.-néval¨ beszélgetek...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal" (1990-ben még csak 48 éves volt), "aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ... Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. Akárcsak az előbb említett Cs.L.-né."
Ebben a "tankönyv"-nek nevezett kiadványban, ugyanebben a riportban a szerző egy mérnököt is megszólaltat. "...a beszélgetést L.K. mérnökkelÄ folytatom, a kelmetechnológiai osztály vezetőjével. Pesterzsébet? Nem ismeri a kerületet, nincs is erre ambíciója, semmi sem köti ide." De azt megígéri, hogy: "...Az ötéves terv végére a termelést megduplázzák a termelékenység fokozásával."
A falvakból, kistelepülésekről toborzott, és egy-egy nagyobb városban, vagy a fővárosban működő gyárak munkásszállóin elhelyezett - lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük, mint az előbbi riport munkásnőinek.
Beszélni kell arról is, hogy csak a fővárosban, az úgynevezett munkásszállókon elhelyezett (évfolyamonként 1200-1500 fő) építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából! Miért volt ez annyira tragikus? Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni. Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után - több, mint két évre - bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették. Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette! Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett! Így valósulhatott meg - a spártai katonaállam mintájára - az a politikai diktatúra, amit szovjet tankokkal, fegyverekkel, de magyar emberekkel lehetett fenntartatni. Mi köze ennek az anyanyelvhez? Talán, csak annyi, hogy köztudottan a fegyveres testületek nem azon helyek, ahol az anyanyelvnek, mint kommunikációs eszköznek jelentősége van! A katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre! Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették organikus (természetes, ősi, az ősöktől örökölt tudás, vagy az iránti készség) műveltségüket, minden kötődésüket az anyanyelvükhöz!
Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!? A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság - tarthatatlanná válásával - elérkezetté tette a változtatás szükségességét!

Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek?
Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte"=(hiánya) ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)

Vajon mire jutott a felnőttképzési konferencia előadója? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad§, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom§ kialakulásához, vagy (már) tartósításához."

A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)

Örömmel számolhatok be arról, hogy 2001. decemberében (végre!) megjelent az új törvény a felnőttképzésről. Azért örülök, mert úgy érzem, hogy tizenegy év óta nem ,,ostromoltam" hiába a politikusokat és a közművelődési szakembereket írásaimmal, felszólalásaimmal, minden létező módon, helyen és időben!

Most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét (valódi kárpótlás, tudás, induló tőke), mellyel az egyén képes lehet saját sorsának jobbra fordítására! Ehhez olyan választási törvényre lenne szükség, amely lehetővé tenné a ,,jelöltállítást" azok számára is, akik ,,csak" szellemi- erkölcsi elhivatottsággal (tőkével) rendelkeznek és nincsenek mögöttük pénz-hierarchák!

Azzal kezdtem írásomat, hogy: "Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyerekkorában (elsőként) tanul meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
Befejezésül, ehhez még hozzátenném, hogy: minden nevelésben és oktatásban résztvevőnek (szülőnek, nagyszülőnek, óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak, szak- és egyetemi oktatónak), valamint az anyanyelvi beszédet munkaeszközként használónak úgy kellene az anyanyelvünket "használni", azon megnyilatkozni, azt oktatni, hogy a felnövekvő nemzedékek olyan szintű anyanyelvi- és apanyelvi műveltséggel rendelkezzenek, hogy e műveltség által képesek legyenek az élethosszig tartó, folyamatos tanulásra, megvalósítva ezzel a Makkai Sándor-i gondolatot is a "nemzetnevelésünk" megszervezéséről: "A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget." (A részlet, Makkai Sándor 1944-ben írott, Szolgálatom című teológiai önéletrajzából való. Megjelentette: a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapesten, 1990-ben.)

Budapest, 2001. szeptember 8.


Bóna Mária Ilona

Kiegészítő megjegyzések:
ªAmikor az értelmező kéziszótárban és a történelmi lexikonokban keresgéltem meghatározásokat a rabszolga fogalomra, döbbenten fedeztem föl, hogy milyen kevés a különbség, mert a "modern rabszolga" valójában társadalmi tulajdonként kezelt munkaerő volt csupán, aki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, - ugyan "jogokkal fölruházott", de azzal élni nem tudó - kizsákmányolható dolgozó volt valójában.

¨ Itt, ebben a szövegben is tetten érhető az a törekvése a kommunista hatalomnak, amellyel a határon túl rekedt magyar honfitársainkat igyekeztek magyarságtudatuktól megfosztani. Mire gondolok? Ebben az esetben pontosan arra, amikor Erdélyben, módszeresen "kiszanálták", ("kiöntötték"=Bözödújfaluból) ősi lakhelyükről a magyar nemzetiségű családokat és - lehetőleg románok lakta(!) - "új", lakótelepi blokkokba, betonkalodákba költöztették őket. Ott, aztán - a gettóvá silányuló lakótelepeken felnövekvő új generáció még azt is elfelejtette, hogy "ki fia, borja" is tulajdonképpen! Itt, a "határon belül" is ugyanilyen módszerrel szakították ki a családokat "őshonos" lakhelyükről! A távolság miatt azután a nagyszülők nem vállalhattak unoka felügyeletet, a felnőtt gyermekek pedig a - közben megöregedett, megbetegedett - szülők gondozását nem vállalhatták! Stb.

Ä A hetvenes évekre kitermelte a "szocialista" társadalom is a maga elitjét, "aki" "tanultságát", "képzettségét" arra használta, hogy a munkahelyén igazi rabszolgahajcsárként viselkedjen(!), miközben el akarta hitetni a szerencsétlen munkásokkal, munkásnőkkel, hogy az ő "érdekükben" gyakorolja a "munkás-paraszt"-hatalmat! (Ebben az esetben a ,,rendszer" működött volna és a ,,rendszerváltozás" is szükségtelen lett volna!) Erről azonban szó nem volt! Erre példa L. K. mérnök is, mert semmi másra nem volt "ambíciója", minthogy "megduplázzák a termelést"! Az a rettenetes, hogy a rendszerváltozás 12. évében is - egészen széles népréteggel - el tudják, még mindig hitetni ezt a demagóg hazugságot!

§Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf, a közelmúltban elhunyt szociológus professzor azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él. Itt gondolnunk kell azokra az aggastyánnak látszó, középkorú emberekre, a hajléktalanokra, akikről feltételezhető, hogy többnyire az alkalmazkodási készség hiánya miatt kerültek az utcára. Róluk, újra és újra az a kép ötlik fel bennem, amikor az amerikai polgárháborúban, a rabszolgák felszabadítását követően ellepték az utakat a ,,gondoskodó" gazda nélkül maradt rabszolgák. ,,Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszűnt a rabszolgaság, és vele az abból élő rendszer. Megszüntetésével úgy látszott, hogy a feketéknek az amerikai társadalomban elfoglalt helye gyökeresen megváltozik. Ennek a reménynek a megvalósulásáig azonban majdnem egy teljes évszázadot kellett még várni." Ez egy idézet a Cambridge Enciklopédiából, melyben a megfogalmazott gondolattal párhuzamot szeretnék vonni a rabszolgatartó proletárdiktatúra és az amerikai rabszolgatartó társadalom között. *Aggódom ezekért a volt melósokért, akik most ugyanúgy visszasírják ,,Kádár-atyuska" ,,gondoskodó" államát, mint a ,,felszabadított" amerikai rabszolgák a róluk ,,gondoskodó" munkaadóikat! Miközben sajnálom őket, haragszom is rájuk! Haragom azonban annak szolgálatába igyekszem állítani, hogy nálunk ne száz évet vegyen igénybe modern rabszolga-sorstársaim életének jobbra fordulása, hanem a közeli jövőben megtörténjen az! Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a helyeket ismét, ahol az egyén megismerheti saját egyéni értékeit, amellyel kialakíthatja saját alkalmazkodási életképességét, ami alapja lehet minden további elsajátításnak, tanulásnak.

A ,,Kiegészítő megjegyzések"-et 2002. febr. 1-én szerkesztettem a 2001. szept. 8-i írásomhoz.


Bóna Mária Ilona
női ruha szabó-varró szakmunkás
történettulajdonos

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A harmadik út: a csendes többs
  2007-02-22 21:57:22, csütörtök
 
  A ,,Harmadik út"-ról


1.) A harmadik utas politikával nem lenne sok problémám, mert, egyfelöl hajlok arra, hogy amit a Fidesz, mint néppárti szövetség nem tehet meg, nem képviselhet a magyar parlamentben kellő radikalizmussal, addig egy harmadik utasnak nevezett radikálisabb párt képviselhetné!!! Ezzel teljesebb lehetne a magyarság parlamentáris képviselte!!!
Sajnos, erről kellett a Fidesznek és a magyar népnek lemondania, mert:
1.1. Magyarországon kialakult az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, az egész magyar társadalmat lefedő titkosügynöki hálózat. Ezzel a hálózattal megvalósult a kádári suttyom-terror.
1.2. Amiért a hálózatot nem számolták fel a rendszerváltozás kezdetén, átmentették az ügynököket mindenféle bújtatott állásokba és ezzel kialakult egyfajta illegális hálózat, amivel fékezni, gátolni lehetett és lehet a valódi rendszerváltozást.
1.3. A rendszerváltoztató pártokat is ezen ügynökök tartják, szinte túszul. Ezen ügynököknek az volt/van a feladatuk, hogy - mint a fociban - ,,fedezzék" és ,,blokkolják" azon személyek tevékenységét, akik bármit is képesek lennének tenni embertársaik sorsának jobbrafordulásáért! (Egy 170 oldalas szociográfikus, társadalmi néprajzi írásban dokumentáltam a rendszerváltoztató pártok ,,tündöklését" és ,,bukását" Bp. XX. Ker.-ben. Ezzel az írásommal a Magyar Írószövetség által meghirdetett, a ,,Magyarság önképe az ezredfordulón" c. szociográfiai pályázaton középdíjat nyertem 1998-ban. Hogy, nem jelent meg azóta sem, ennek egyik oka a ,,fedezeteim" szorgos-dolgos minden tevékenységemet gátló és blokkoló munkája!!!)
1.4. Visszatérve a helyi szervezetekre, mégiscsak itt/ott dőlnek el a dolgok. És, bizony a legjobban magyarkodó, templomi ájtatosságot produkáló ügynök-párttagok lehetetlenítik el a valódi rendszerváltoztató folyamatokat.


2.) Feltételezem, hogy aki érintve volt az ügynöki témakörben, de a rendszerváltozáskor sikerült ,,kiszállnia" és a rendszerváltozás mellé állva politikai feladatokat és tisztségeket vállalt, azok számára, ha valaha születne egy olyan törvény, amely egyszer, s mindenkorra feltárná az ügynökhálózatot működtetők személyét, valamint a hálózat ügynökeinek személyét és ezzel ki is tiltanánk őket a közéletből, nagyon sok ,,igaz magyar" ember is bizony kitiltódna. Mert, voltak, akik csak úgy tudtak a kádári időkben az országnak ,,használni", ha látszatra, vagy kényszerből elvállalták az ügynöki megbízatást és mégiscsak jelentgettek a kommunistának nevezett hatalomnak!
2.1. Nagyon nehéz helyzetben vannak ezek az emberek, mert lehet, hogy náluknál senki nem kívánta jobban, hogy megszabaduljon alantas megbízóitól és ,,megbízatásától"! Ez igazi sorstragédia, mert a magyarság széles rétegét érinti.
2.2. Ezen személyek, mármint, akik NEM önszántukból lettek ügynökök, aztán mindenféle figyelemelterelő áthárító mechanizmusokra kényszerülnek.
Például: ,,minden bajunkról az etnikai kisebbségiek tehetnek" hangoztatásával elhárítják a felelősséget magukról, ugyanakkor áthárítják valaki másra, vagy valamelyik népcsoportra, mint BŰNBAK(ok)ra.
Ez a kommunista-fasiszta, bűnbakgyártás gátja lehet a valós problémák ok-okozati összefüggés szerinti feltárásának!!!
2.3. Ez, bizony úgy működik, mint a gyógyászatban a diagnózis. Ha az téves, akkor nagyon kicsi a beteg gyógyulási esélye! Márpedig a magyar társadalom beteg, mert az azt alkotó egyének is betegek!


3.) És itt érkeztem el ahhoz, hogy már azért is le kell leplezni a valódi változást gátló személyeket, szervezeteket, hogy megtörténjen végre a problémák kozmetikázatlan feltárása.
3.1. Ezt sokan felesleges ,,sebszaggatásnak" tartják. Igen ám, de rengeteg seb csak látszatra gyógyult be!!! Ki ne tapasztalta volna gyerekkorában, hogy mindenféle sérülést horzsolást szenvedve, előfordult, hogy a vastag heg alatt csak gyülemlett a sok gennyes váladék, amitől nem jöhetett létre valódi gyógyulás! El kellett menni a sebészetre, ahol az orvos kíméletlenül feltépte-eltávolította a vastag vart, és kitisztította az alatta felgyülemlett sok rossztól a sebet. Ezt követően létrejöhetett a valódi gyógyulás!
3.2. Erre a ,,gyógymódra" volt/van szükség társadalmi méretekben. Ezért is hozta létre Orbán Viktor a Nemzeti Konzultációt és testületeit. Ott aztán feltáródhattak a ,,sebek" és remélem, hogy a jó ,,diagnózisnak" köszönhetően, elkészül a nemzet ,,gyógyítási" programja...
Szerintem ez az egyetlen járható, nemzetmentő utunk pillanatnyilag!


4.) Sajnos, a harmadik utat képviselő, sok igaz "hazafi" és "honleány" honfitársunkat mellőznünk kellett, mert a magyarság fennmaradása volt a tét és oly mértékben, olyan sok szálon függünk környező országainktól, hogy nem vállalhattuk fel őket. Mert elképzeltük, amint az egész világ elkezd minket ostorozni, ha bekerültek volna a parlamentbe...
4.1. De, most ki kell jelenteni, hogy ennek a külföldi zsarolásnak nem szabad tovább engedni! Ki kell jelenteni, hogy eljött az ő idejük, mert nélkülük nem tudjuk "meggyógyítani" a magyar társadalmat és hogy a gyógyítást el tudjuk kezdeni, meg kell a hatalmat szerezni! Ha ez sikerül, a következő választásokon már együttmunkálkodhatunk a radikálisabb nemzetérdekekért küzdő pártokkal is.
4.2. És, hogy ezt milyen jól látják az emberek még Ózdon is, megosztom olvasómmal azt a tapasztalatomat, hogy telefoninterjúim alkalmával milyen sokan mondták el nekem, hogy az ajánlószelvényeiket ugyan a korábbi rendszerváltoztató pártos barátaiknak adták, de szavazni a fideszre fognak, mert úgy érzik, hogy egyszer, s mindenkorra meg kell szabadulnunk nemzetveszejtő bolsevista-vadkapitalista (kommunista-fasiszta) politikusainktól!
4.3 Mert ki kell végre mondani, hogy a kommunista eszmék jegyében milliókat irtottak ki a világ számos országában, köztük Magyarországon is! És, bizony ez a népirtás nem egy-két évig tartott, hanem évtizedekig. Mert, 1956-ig sikerült likvidálniuk, illetve "átnevelniük" kommunistáéknak az "osztályidegennek" kikiáltott "burzsuj-reakciós elemeket". Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlással végleg megsemmisítették a polgári demokráciáért, az emberi szabadságjogokért harcolókat.
Mert, akit nem akasztottak föl, hanem életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, az, ha megélte a szabadulást, valójában soha többé nem lehetett szabad!!! Halálraítélt, belső-emigránsként kellett meghalnia, mint számkivetettnek!!!
4.4. De a magyar családok és családtagok is belső emigránsként kellett, hogy tengessék az életüket, mert a politikai diktatúra kidolgozta és ,,sikerrel" alkalmazta velük szemben a negatív diszkriminációs kontraszelekció minden formáját. Ennek jó példája a mindenki számára ismert aczéli hármas ,,T", melynek fokozatai a ,,t"iltom, ,,t"űröm, esetleg ,,t"ámogatom voltak.
Aczél György ugyan nem volt kultuszminiszter, de mint az MSZMP KB kulturális ügyekért felelős vezetője, sikerrel alkalmazta évtizedeken keresztül a kontraszelekciót az oktatásban, és a kultúra minden területén. Hogyan tehette, ha nem is ő volt a kultuszminiszter?
4.5. Hát, csak úgy, hogy megvalósította az MSZMP az egypárti diktatúrát.
Olymódon telepedett rá az egész magyar társadalomra, hogy minden gyárban, üzemben, intézményben működött egy ,,alapszervezete", amelyiknek többnyire függetlenített vezetői tagjai voltak a vállalati, v. intézményi vezetőségnek.
Ez azt jelentette, hogy a ,,cég" igazgatója semmiben nem dönthetett a függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti titkár nélkül!!! Csakhogy, sem igazgató, sem kisz- párt- és szakszervezeti titkár nem lehetett csakis párttag.
4.6. Ennek a hatalmas apparátusnak a bérét és infrastruturális hátterének létrehozási- és fenntartási költségét (irodák és berendezései) valamint alkalmazottai bérét a ,,dolgozó nép" termelte meg. Ezen dolgozókba beléjük sulykolták iszonyatos propagandamunkával, hogy az ő érdekükben gyakorolják a HATALMAT!
4.7. A ,,t"ámogatandók csoportjába tartozók ezt el is hitték és rájuk, főleg a szavazataikra a mai napig bizton számíthattak és számítanak az utódpárt politikusai is. A hatalomnak ,,csak" azokkal volt/van gondja, akik a ,,t"iltás és ,,t"űrés negatív diszkriminációs csoportjába tartoztak. Nos, miattuk kellett kitalálni és létrehozni a munkásőrséget, melynek a feloszlatásakor 60.000 tagja volt! Rájuk is bizton számíthatnak a mai napig!


Az 1980-as évek végére olymértékben felélte ez a hatalmas pártapparátus a dolgozó nép által megtermelt javakat, hogy már bért sem tudtak számukra fizetni, csak úgy, hogy hitelt vettek föl, méghozzá attól a ,,rothadó-kapitalista" nyugattól! Ez olyan válságba sodorta Magyarországot, hogy az MSZMP KB üléseken már ilyenek hangoztak el, mint pl. az

1989. jun. 23-24-i ülésen:
"...Ami a gazdaságot illeti, mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország ma gazdasági értelemben szuverenitása nagyobbik részével már nem rendelkezik. A világ számos, SULYOSAN ELADÓSODOTT ORSZÁGÁHOZ HASONLÓAN, A GAZDASÁGI LÉT VAGY ÖSSZEOMLÁS NAPI DELMMÁJÁVAL KÜZD. Ebben a helyzetben nem csupán az politikai kérdés, hogy el tudjuk-e kerülni a fizetésképtelenséget.../1101 GRÓSZ KÁROLY/"

Vagy pl.: szeptember 1-i ülésen:
,,...a devizatartalékok "lesujtóan" alacsony színvonalon vannak. Ezek tulajdonképpen azon a határon mozognak, ami már BIZTONSÁGUNKAT VESZÉLYEZTETI, SULYOSAN VESZÉLYEZTETI ... Úgy gondolom, hogy rendkívül mértékben megnövelheti problémáinkat, ha FIZETÉSKÉPTELENSÉGET KELL BEJELENTENI KÜLFÖLDÖN... /1584 MEDGYESSY PÉTER/
...De azt ne felejtsük el hozzátenni, hogy 1971 ÓTA MEGVÁSÁROLTUK A LÁTSZÓLAGOS POLITIKAI NYUGALMAT ÉS AZ ÉLETSZÍNVONALAT, méghozzá KÜLFÖLDI FORRÁSOKBÓL VÁSÁROLTUK MEG, és ENNEK ÁRÁT FIZETJÜK MOST, és FIZETJÜK MEG A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN /1616 HORN GYULA/"

És, milyen megoldásokat találtak ki saját maguk és pártjuk számára? Mert arról szó nem volt ezeken az üléseken, hogy mi lesz Magyarországgal és a benne élőkkel: a ,,dolgozó néppel"?!


Íme 1-2 ötlet az 1989. jun.23-24-i, valamint a szept. 1-i ülésről:

,,A sajtóval, televízióval, rádióval kapcsolatban... mindnyájunk számára teljesen nyilvánvaló, hogy akié a tömegkommunikáció, azé a hatalom, legalábbis a hatalom gyakorlásának fantasztikus hatása... /1140 SZILÁGY Tibor/
Én azzal értek egyet, hogy a GAZDASÁGPOLITIKA AMIT FOLYTATUNK, GYÖKERESEN HIBÁS VOLT, ELVETÉLT és nekünk újat kell kialakítani... /1171 HORN GYULA/

szept.1.:
"...Teljes bátorsággal verhetjük-e vissza a párt vagyoni dolgaival összefüggő vádakat... nem a párt tagságának a pénzéről van csupán szó, ha arról lenne szó, nem lenne gondunk, azzal sem, HOGY HOGYAN ÉS HOVÁ DUGDOSSUK... /1488. RAJKI Sné/
...használja ki a Közp. Bizottság, és nyilván az ezzel foglalkozó szervezete mindazt a törvényes lehetőséget, amellyel bizonyos fokú védettséget biztosít a nem tulajdonában lévő ingatlanjainak. Ugye a védettség az úgy alakul ki, hogy beviszem egy kft-be, a kft elmegy egy másik vegyes vállalkozásba, ne adj isten még külföldi tőke is érdekelt benne, és VÉGÜL EL LEHET TÜNTETNI ...(1495 IVÁNYI P)"


És, hogyan vélekedtek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról 1989-ben a mai ,,ünneplők"? Íme egy vélemény az
1989. 02. 10-11-i ülésről:

"Én szerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban akik akkor fegyvert fogtak, mert AKIK FEGYVERT FOGTAK NOVEMBERBEN, és NOVEMBERBEN FELLÉPTEK, AZOK AZ ELLENFORRADALOMMAL SZEMBEN léptek fel. És ez a lényeg. És ezért kapták a kitüntetést, vagy az elismerést, és így tovább /62. old. HORN Gyula/"


Ugye ismerősnek tűnnek ezek a módszerek?
Nem csodálkozom, hiszen ma ugyanezt és ugyanígy teszik, mert tehetik. Mert még mindig vannak, akik elhiszik nekik, hogy minden ,,reformprogramjuk" az ország és a nép érdekét szolgálja!

Pedig ez soha, de soha nem volt igaz!

1990-ben nem véletlenül adták át a hatalmat ,,békésen", megkötve azt a bizonyos PAKTUMOT a rendszerváltoztató pártokkal!

Sajnos, akkor még nem sejtették, hogy ezzel a PKTUMMAL, megpecsételődött - nemcsak a rendszerváltozás, de Magyarország sorsa is!

Ugyan, az elmúlt 16 év alatt kiépültek az új, un. demokratikus intézményrendszerek, de azokban - többnyire - az előző rendszer kompetensei irányítottak. Ők lettek a nagy privatizátorok és ,,üzletemberek".
Mit is privatizáltak magáncélra? Az 1945-után, a polgárságtól elrabolt állami (társadalmi) tulajdonba vett javakat! Hogyan tudták megtenni? Úgy, hogy elsikkasztották a kárpótlást. Tették ezt olymódon, hogy magántulajdonba ügyeskedték át mindenféle ,,trükkös"=törvénytelen módszerrel az un. társadalmi tulajdonú ingó- és ingatlan állami vagyonokat.

A ,,dolgozó nép" először a rendszerváltozásra szavazott, mert akkor még nem sejtette, hogy mit jelent majd az a bizonyos PAKTUM, amelynek az lett a következménye, hogy kettős hatalmi nyomás alá került.
Ez a nyomás mára már olyannyira elviselhetetlenné vált, hogy kettészakadt miatta az ország lakossága.
Az egyik fele még mindig bízik a HAZUGSÁGOT IGAZSÁGKÉNT HANGOZTATÓ volt baloldaliakban. Holott, már réges-rég szó nincs a szoc.-lib. koalícióban a baloldali értékekről!!! Tökéletes paradoxon, sőt egyenesen groteszk, ahogy ez az újburzsoá réteg hangoztatja a néppel, a szegényekkel, a kisemberekkel való szolidaritását és reformprogramját. (Egyébként, manapság e népcsoport érdekeit tisztességgel hangoztatja a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt!) Miközben, ötödik éve, kormányzás helyett - a kisz agitprop. osztályon tanult propaganda "trükköket" átmentve és feljavítva modern reklámfogásokkal - folyamatosan és irdatlan költséggel kampányol!!!

A másik fele, pedig polgári demokráciát szeretne...Az őket képviselő politikai erőkre úgy mutogatnak, mintha ők lennének a jobboldaliak, pedig ők már olymértékben átszerveződtek néppárttá, hogy a klasszikus szociáldemokrácia sokkal inkább jellemző az országépítő programjukra, mint a magukat szocinak nevezők!

Ebben a kétpólusúságban iszonyatos ellentétek feszülnek a kialakult különböző érdekcsoportok miatt. Ezért, azt kell mondanom, hogy ezt a feszültséget sürgősen fel kellene oldani egy ,,harmadik utas" politikai erővel, amelyik a néppárti szövetséget erősíthetné meg.
Ennek a politikai formációnak is legalább akkora ellenkampányt kellene folytatnia, amekkorát az újburzsoá=szoc.lib. politikai elit folytat - gátlástalanul eladósítva ezzel az egész országot és a magyar népet!!!

Sajnos, a harmadik utas politikai csoportosulásnak semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére ehhez. De, a mostani, eladósodott helyzetünkben ezt etikai szempontból sem tenné. Azért nem tenné, mert tudja, hogy azzal a túlköltekezéssel egészen egyszerűen kivéreztetné a magyar népet és teljesen ellehetetlenítené Magyarországot gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt. Ugyanúgy, mint, ahogy azt az újburzsuj szoc.lib. politikai elit teszi.

Pedig, utoljára a trianoni békediktátummal megcsonkított Magyarországnak volt arra szüksége, hogy megtanuljon megcsonkítva is méltósággal élni.
Éppen ezért, nagyon fontos lenne a két világháború közötti kulturális nemzetstratégiát megismerni és ahhoz szocializálódni. Azért lenne fontos, mert az ember szocializáltsága egyfajta életképességet jelent.
Annyi hazugságot ,,tanítottak", sulykoltak a bolsevista eszmék jegyében belénk erről az időszakról, hogy az ország egyik fele teljes mértékben még mindig retteg annak a korszaknak minden vívmányától.
Pedig, akkor alapoztuk meg az európai értelmezésű polgári demokráciánkat!
Méghozzá, oly módon, hogy Klebersberg Kuno megszervezte az oktatást. Ezen belül nagy szerep jutott a köznevelésnek. És, hogy mekkora sikerrel valósult meg mindez, azt a különböző pedagógiatörténeti könyvekből is meg lehet ismerni. Így ír erről egy teológus-pedagógus személyiség, az erdélyi Makkai Sándor:
"A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget."

Ez kell, hogy a legfontosabb legyen a harmadik utas politikát képviselőkkel megerősített néppárti szövetségnek: a közoktatás és benne a "köznevelés"!
Mert csak így tud a magyarság és a velünk élő kisebbségek szocializálódni a polgári értékrendek mentén. Rövidebben: polgárosodni!
Mert - mint ahogy az elmúlt 16 év is bizonyítja - nem lehet polgári demokráciát megvalósítani polgári identitás nélküli néppel.

Ennek a népnek előbb fel kell ismernie, hogy a fennmaradása, a megmaradása függ attól, hogy a beléjük sulykolt HAZUGSÁGOKAT SOHA TÖBBÉ NE FOGADJA EL SENKITŐL, SENKIRŐL, ÉS SEMMIRŐL!
Bp.2006-10-26. (Bóna Mária Ilona)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tartuffe-i jelenségek, KGB-s m
  2007-02-22 21:53:41, csütörtök
 
  Tartuffe-i jelenségek, KGB-s módszerek
a 2006-os parlamenti választások tükrében

A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSRŐL majdnem mindenkinek az infrastrukturális fejlesztés jut eszébe. Villamosítás, hírközlési- és a kommunikációt szolgáló berendezések, vezetékes vízellátás, szennyvízelvezető csatornák, aszfaltozott út- és vasúthálózat; minden szükségletet kielégítő szolgáltató intézmények...

Csakhogy: ma már van a településfejlesztésnek emberi vonatkozása is. A XXI. század igazi kihívása az, hogy az emberiség összességében képes lesz-e a kisebbségben lévő tudósok által kifejlesztett és megkonstruált technikai vívmányokat, műszaki berendezéseket - a saját hasznára - alkalmazni- felhasználni-TUDNI. Mert, egyre nagyobb a szakadék ezen a téren.
(A csernobili atomreaktor sem robbant volna föl, ha nem funkcionális analfabétákra bízták volna a kezelését és működtetését. Kevesen tudnak arról, hogy a ,,nagy októberi szocialista forradalom" évfordulójára tett többlettermelési felajánlás miatt iktattak ki egy hűtőláncot, mert így remélték a termelési folyamat felgyorsulását, a túlteljesítést elérni! Csakhogy olyan mértékben hevült föl a reaktor, hogy tűz ütött ki, majd felrobbant!!!)
A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS (TÉRBELI) emberi vonatkozásaival kapcsolatos gondolataimat szeretném a tisztelt fórumozókkal megosztani.

Már korábban írtam arról, hogy minden ember az életidejét IDŐBEN és TÉRBEN éli le.

1.) Az IDŐVEL kapcsolatosan kifejtettem, hogy minden ember - az őseitől örökölt génállományával - magában hordozza a múltját és jövőjét is.

2.) Az ember TÉRBELI életét meghatározza, hogy a Föld nevű bolygó melyik féltekére születik, vagyis, életidejét hol éli le. Hol kell megkeresnie és megtalálnia a helyét az adott társadalmi- gazdasági valóságban.
Az osztálytársadalmak megszűntével, a jelen embere elsősorban MAGÁNEMBER, aki a magánéletét általában CSALÁDBAN éli le. A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.
CSAK A JÓ CSALÁDI HÁTTÉR BIZTOSÍTHATJA AZ EGYÉN SZÁMÁRA A STABILITÁST, AZ ELÉRHETŐ CÉLOK MEGVALÓSULÁSÁT.

-*-

Visszatérve az EGYÉN-ekre, akik a civilizációs fejlődés mai fokán ilyen-olyan társadalomba születnek bele és egy társadalmi közösségnek a tagjai, róluk/rólunk szeretnék írni.
RAVASZ LÁSZLÓ gondolataival igyekeztem megfogalmazni azt ahogy ezt a bizonyos, jó családi hátteret a magánember megteremtheti magának.


A család
Az életünk mindenfajta tevékenységét három alapvető tevékenység határozza meg: a család, a szakmai munka és a jövő.
A család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, ,,melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi."
A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll. Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed. Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás. A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni. Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége. A gyermeknek az az érdeke, hogy aki természet szerint apja és anyja, lélek szerint is az legyen, hogy az apa és anya egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi ,,anyaméh" legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége.
E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya. A házasságnak ez a része állandó feladatot, munkálkodást jelent, ami a házastársak halálával ér véget.
A házasság azonban nem jelentheti minden ember életfeltételét, mert vannak a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; és vannak kivételes személyek, akik egész életüket hivatásuk szolgálatára rendelik.
Mi a helyzet azzal, a családot veszélyeztető ténnyel, hogy - vagy gazdasági kényszerből, vagy puszta önzésből - félnek a gyermekáldástól?
Amikor a kenyérkereső munka éppúgy lefoglalja az anyát, mint az apát, felbomlással fenyegeti a családot. Erőteljes családi szellemre neveléssel tudatosítani kell, hogy nincs az élővilágban magatehetetlenebb, mint az újszülött csecsemő és az őt világra hozó nő. Éppen ezért, azon újszülöttnek jók az életkilátásai, ahol az apa oltalmazó szeretetével és gondoskodó jelenlétével támasza lehet gyermekének és gyermeke anyjának. Ebből következik, hogy az állam - a mai gazdasági berendezkedésben - még nem vonulhat ki a gyermeknevelés és az oktatás költségeinek (részleges) átvállalásából. ,,...A tőkét, pedig nem a nyereség igazolja, hanem az, hogy minél több boldog családot tart el." (Ravasz László)

Budapest, 2001. december 5.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Thürmer szerint létezik....
  2007-02-22 19:47:34, csütörtök
 
  Thürmer szerint létezik az Orbán Viktor által említett új többség
2007. február 22. 14:04 MNO

A Munkáspárt markánsan nemzeti pártként tevékenykedik a jövőben,
határozottan antikapitalista pártként és kifejezetten a munkások és a
dolgozó emberek szószólójaként - jelentette ki a Magyar Kommunista
Munkáspárt elnöke csütörtökön, Szegeden.

Thürmer Gyula közölte: úgy gondolják, hogy valóban létezik az Orbán Viktor
által említett új többség,
amely ellenzi a kormány politikáját, és ennek a többségnek a közeljövőben
konkrét akciókban és szervezeti formában is meg kell jelennie.

A Munkáspárt arra biztat mindenkit, aki nem ért egyet a mostani
kormánypolitikával,
hogy a maga módján tiltakozzon.

Felkérnek minden patikust,
hogy adja ezentúl recept nélkül az Algopyrint,
a betegek kérjék recept nélkül a gyógyszert,
az orvosok pedig ne kérjenek vizitdíjat.

Arra kérnek mindenkit, hogy bojkottálják a kormányt és a kormánypártok által
rendezett akciókat - mondta.

Arra újságírói felvetésre, hogy mindez jogszabályba ütközik, úgy
fogalmazott:
"a társadalomnak ellen kell állnia a szabálysértő kormánnyal szemben,
és valamit tennie kell; ha a szemünk láttára elveszik az utolsó filléreket
a zsebünkből,
akkor ezt nem tűrhetjük némán".

MTI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
...elégedetlen a Pesterzsébet
  2007-02-22 19:37:56, csütörtök
 
  Már az SZDSZ is elégedetlen a Pesterzsébet újsággal
2007-02-22 elnök
Szerkesztőségünkhöz az alábbi levelet juttatta el Gál Szabolcs az SZDSZ pesterzsébeti (egyetlen)önkormányzati képviselője: \\"Tisztelt Pesterzsébet újság szerkesztősége! Az SZDSZ Pesterzsébeti szervezetének ügyvivő-testülete úgy döntött, hogy a sorozatos inkorrekt tájékoztatás miatt, különösen az Eötvös iskolával kapcsolatban megjelent félretájékoztatásra és a fizetett hirdetések átírására vonatkozó megjelenések miatt, a továbbiakban nem kíván szerepelni a kerületi lap hasábjain. A fizetett hirdetések megváltoztatása miatt pedig peres eljárást indít szervezetünk a Guba Kiadó KFT-vel illetve Guba Zoltánnal szemben. Valamint kezdeményezni fogjuk az újságírói kamaránál Guba Zoltán kizárását. Tisztelettel: Gál Szabolcs SZDSZ XX.ker elnöke.\\"
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Egy vers ... blogjából
  2007-02-22 13:14:56, csütörtök
 
  Faludi György: MEDITÁCIÓ

Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
tépelődés, kegyetlen és kemény,
csak kép vagy látomás, amely magától
formálódik, és úgy lebeg elém:

szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:

én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm

magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Most már értem!
  2007-02-22 12:27:34, csütörtök
 
  "A NYÁJTÓL ELMARADT JUHOT SZÉTTÉPI A FARKAS."!!!!

Mostmár értem, hogy miért volt szüksége a miniszterelnöknek arra a tömegoszlatós, rendőrségi terrortámadásra 2006. október 23-án!
Mert, külön-külön, egyenként akar széttépetni bennünket!

Ez egy BETEG EMBER! KÓRHÁZBAN LENNE A HELYE, nem pedig az Ország Házában!!!

"A nyájtól elmaradt juhot széttépi a farkas."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2007.01 2007. Február 2007.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 193 db bejegyzés
e év: 2982 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 173
  • e Hét: 515
  • e Hónap: 3641
  • e Év: 35371
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.