|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 15:56:30, péntek
|
| |
| |
ANNAK AKI VÁRJA A HALÁLT (3.)
Azt hiszem ezek a kis felsorolások is önmagukért beszélnek!
Mint, minden utódnak, így az embernek kiváltképpen szüksége van a szülői gondoskodásra! Amit teljesen nem pótolhat sem nevelőnő, semmilyen szakember, sem a tárgyak és játékok arzenálja!
Ráadásul, az embergyerek olyan tehetetlen lényként születik a világra, hogy legalább egy évre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán lábra tudjon állni! Ezért is van szüksége az embergyereknek még évekig - a szülői, teljes (testi-lelki) odafordulásra! Ehhez, azonban JELENLÉT KELL! Hogyan, ha az anyákat tömegesen ,,beterelték" a gyárakba és kicsinyeiket kénytelenek voltak bölcsődébe vinni.
Mesélték óvónők és volt dadusok, hogy az ötvenes években négy- öt hónapos csecsemőket bilire ültettek etetés után és kikötözték őket valamilyen szilárd tárgyhoz. (Az összes szakirodalomban arról lehet olvasni, hogy addig nem szabad ültetni a csecsemőket, míg maguktól fel nem ülnek! A felülésre kb. kilenc hónapos korában képes egy átlag csecsemő!)
*
Hogy mekkora kárt okoztak ennek a generációnak a lelki fejlődésében, megláthatjuk a halálozási arányukban.
Velük népesül be a hajléktalanszálló és a nagyvárosok körüli erdő, utca, tér és aluljáró!
Ők azok az ,,anarachisták", akik annyira nem képesek a társasélet-, a békés egymásmellett-élés módjainak elsajátítására, hogy kiközösülnek mindenhonnan.
Pedig, bennük is megtalálható a szeretet, gondoskodás utáni hiábavaló vágyakozás!
Erről szól a ,,Fedél nélkül" című újság legtöbb írása!
Ezeknek az embereknek az a tragédiájuk, hogy - lélekben - gyermekek maradnak örökre.
Akit megfosztottak a gyermekkortól, az addig nem tud továbblépni a személyiségfejlődésben, míg át nem éli azt...
(Alkoholisták lélektanáról olvastam ezt valahol. Talán, Buda Bélától?)
Nyilvánvalónak tűnik, hogy sem a katonai diktatúrákban, sem a politikai diktatúrákban nem tudták megoldani az utódokról való gondoskodást.
De, a fogyasztói (kapitalista) társadalmak szüleiktől elidegenített, úgynevezett ,,jó iskolákban" nevelt, sikerorientált, infantilis ,,aranyifjai" is pótcselekvésekkel, pótszerekkel (szexuális szabadosság, drogok fogyasztása) próbálják meg tompítani a szülői jelenlét- szeretet- és lelkiélet hiánya miatt kialakult iszonyatos hiányérzetet!
A fogyasztói társadalomra jellemző még: a sok, utcán felnőtt, senkinek sem kellő, ,,semmirekellő", elembertelenedett, koravén fiatalja is. Ők ugyanúgy pótcselekvésekkel és pótszerekkel próbálják ,,betömni" a bennük tátongó lelki űrt és ordító hiányérzetet!!!
Nekünk, a rendszerváltozáskor már minden társadalmi formulára vonatkozóan voltak ismereteink!
Tehát: annyira kézenfekvő lett volna, hogy úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az kedvező legyen az utódokról való gondoskodásnak!
Nem tudtunk élni a lehetőséggel!
Pedig, mi már azt is tudjuk, hogy kizárólag azok a fajok lesznek a túlélők, amelyek megtalálják a legoptimálisabb módját az utódgondozásnak!
Mindenképpen olyan ország-vezetésre lett volna szükség, amelyik segített volna visszatalálni Istenhez!
Hiszen ,,Tőle származik minden földi javunk", az ,,anyaméh gyümölcse", pedig ,, jutalom"!
Majd, ha ezt a ,,JUTALMAT" megtanulja a ,,helyén kezelni" és értékelni, akkor fog bekövetkezni az emberiség aranykora.
Addig is, nekünk magunknak kellene a saját korunkban megvalósítani tudni a saját aranykorunkat. (Kapiller Ferenc: Megélt aranykor Salföldi beszélgetések Somogyi Győző festőművésszel.)
BMI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 15:51:02, péntek
|
| |
| |
ANNAK AKI VÁRJA A HALÁLT (2.)
EGY KIHALÓFÉLBEN LÉVŐ NÉPHEZ
Olvasva barátnőm, "Az anyaság árnyoldalai" című írást, ami megjelent a Pásztói Hírlapban, a következők jutottak eszembe:
Egyfelől, barátnőm: - a jobbítás szándékával - elemzi a mai helyzetet a gyermekvállalási kedv kihalása miatt. Tényeket sorakoztat egymás után.
Másfelől: tanácsokkal látja el az olvasót arra vonatkozóan, hogy mi módon lehetne ezeket a rossz jelenségeket megszüntetni. Nagyon jó problémalátó képességgel írja le azokat a körülményeket, ahol elromlott és elromolhat - családi- és társadalmi szinten - az életünk.
Az ok-okozati összefüggésben szemlélve a problémát, muszáj voltam megírni neki, hogy ezek a tényfeltáró gondolatok az okozatok felsorolásából állnak, miközben, nem tesz említést a problémák valódi okairól!
Erről jutott eszembe a következő gondolatsor az OKOKRÓL:
Ugyanakkor, az alábbi felsorolást végigolvasva könnyebb lesz megérteni, hogy a ,,határon belüli" magyarság miért nem tudta az IGEN gesztusával megszavazni a határon kívüli magyarság magyar állampolgárságát? Adni csak az tud, akinek van miből!
Annyira lepusztult lelki- és egzisztenciális állapotban érte az ,,anyaországiak" nagyobbik felét ez az állampolgársági szavazás, hogy képtelenek voltak IGEN-nel szavazni!
Igaz, az elutasításra való buzdítás kampánya is megtette a maga hatását...
Most arról a hatvan éves folyamatról szeretnék írni, ami megelőzte ezt az elutasítást! Mielőtt a magyarországi folyamatokról írnék, egy kísérletet szeretnék ismertetni.
AZ ÉRINTÉS HATALMA
Mára már köztudott, hogy az utódokról való gondoskodás (képtelensége) az agyoncivilizált társadalmak problémája.
Ezzel kapcsolatban végzett kegyetlen kísérletről készült egy film. Évekkel ezelőtt, még a (Spektrumon?, vagy a National Geografikon?) a tévében, sorozatban adták.
A film címe: Az érintés hatalma. (Ha ismeri, akkor nagyon érdekel a véleménye róla!)
Ebben, megrendítő képsorokat lehetett látni, amint különböző fokozatokban elkülönítették az újszülött majmokat az anyjuktól.
Példa 1.: Egy üvegfallal körülhatárolt szobában látható volt, amint egy nőstény majom szoptatja újszülött kicsinyét. A látvány idilli EGYÜTTLÉTET mutatott. Pár nap múlva egy üveg közfalat tettek az anya és kicsinye közé. A kicsi rátapadt az üvegfalra és sírt, visított, miközben véresre karmolta a rideg üveget, hogy átjuthasson rajta az anyjához. Az anya, tehetetlen dühében, véresre verte a fejét az üvegfalban. Nyilvánvaló volt, hogy inkább elpusztulnának, minthogy ,,lemondanának" egymásról!
Egy idő után a kicsit kivették és egy emberre bízták, aki megpróbálta cumisüvegből táplálni. Nehezen akarta a cumisüvegből az ételt elfogadni. Majd amikor mégis sikerült megetetni, úgy kapaszkodott a kölyök ebbe a gondozóba, hogy inkább hagyta, hogy eltörjék a kis mancsát, de nem hagyta lefejteni magát róla.
Példa 2.:
Egy másik, az anyjától erőszakkal elszakított kismajmot betették egy pihe-puha anyaggal bélelt, speciális inkubátorba. Még egy kis plüssmajmot is kapott. Ebbe a plüssfigurába kapaszkodva nőtt föl aztán, és csak úgy volt hajlandó a résen bedugott cumiból enni, ha ezt a plüssmajmot ölelgethette közben. Amikor kivették az inkubátorból, ugyanúgy sírt, visított utána, mint az előbbi példa kismajma az élő anyja után! És, nem volt hajlandó enni sem, míg vissza nem kapta a plüss ,,pótmamáját".
Példa 3.:
Ez utóbbi kismajmot, amikor már nem szorult a cumisüveges táplálásra, visszatették az üvegszobába: abszolút rideg körülmények közé. Mélységes depresszióban élte meg az ivarérett kort. Ekkor kivitték a szabadba és összeeresztették hasonló korú fajtársaival. Örökké verekedés, visítás és anarchia keletkezett körülötte. Képtelen volt a kommunikációra, kapcsolatteremtésre. A közeledő hímeket egyenesen megverte! Majd, amikor mesterségesen megtermékenyítették, és hosszas vajúdással megellette kicsinyét, szörnyű látványban volt részünk! Földhöz vagdosta a visítozó kicsit és nem volt hajlandó gondozni, táplálni... Talán, mert nem tudta hogy hogyan kell? (Egyébként ugyanezt a jelenséget figyelhettem meg akkor, amikor kisebbik fiamnak két aranyos pintyőkét - hímet és tojót - vettem ajándékba. Valószínű, hogy már ezek a kismadarak is keltetőben keltek ki és nőttek föl egy ketrecben...)
Példa 4.:
A majmok után embereket figyeltek meg, hogy mennyire fontos számunkra is a testi közelség, az ÉRINTÉS egészen a párválasztástól, a gyermekszülésig és gondozásig.
De, megfigyelték az ,,érintés hatalmát", annak pozitív hatását a mindennapi életünkben.
Titkos kamerával megfigyeltek egy pénztárosnőt és a vásárlókat. Előfordult, hogy amikor a blokkot, vagy a visszajáró pénzt átadta a pénztáros a vevőnek, megérintették egymást. Ilyenkor, - nemre és korra való tekintet nélkül - kivétel nélkül, mosolyogva távozott a pénztártól az illető!
Példa 5.:
Olaszországban, egy szegény halászfalu lakosságát és a falu kastélyában berendezett állami gondozott gyermekeket megfigyelték és a kapott adatokat összehasonlították. Megdöbbenő eredményre jutottak. (Megírtam a díjnyertes szociográfiámban, 1996-ban, és azt hiszem az életrajzi regényembe is belevettem.)
A minden földi jóval ellátott és fölszerelt árvaház-kastélyban élő gyerekek tanulási eredményi átlaga jóval alatta maradt a szegényes halászfalu gyermekeié alatt. De még az egészségi állapotuk is sokkal rosszabb volt. Sokkal gyakoribb volt a megbetegedések és az elhalálozási számuk is!
(Folyt köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 15:49:30, péntek
|
| |
| |
ANNAK AKI VÁRJA A HALÁLT (1.)
AJÁNLOM EZT A 3 RÉSZES, HOSSZÚ ÍRÁST ANNAK, AKI VÁRJA A HALÁLT ÉS AZOKNAK, AKIK SZERETNÉNEK SEGÍTENI NEKI/NEKIK...
Ma olvastam egyik blogos társunk (miskolcino) blogjában, hogy Paudits Béla (58) várja a halált...
Neki, Paudits Bélának másolom be ide a blogomba ismét egyik írásomat.
Ebben a hosszú írásban az én nemzedékem feleslegesség érzésének és korai halálának okait kutatom.
Nem tagadom, azért írtam meg ezt a témát , szinte ezerféleképpen, mert nem tudom elviselni, hogy sorra elhalnak mellőlem kortásaim anélkül, hogy egy őszintét tudtam volna velük beszélgetni...
Anélkül költöztetnek ki bennünket a temetőbe, hogy fél évszázados létünk során meg tudtuk volna valósítani a MAGÁNÉLETÜNK saját, személyes ARANYKORÁT...
Ajánlom továbbá mindazok figyelmébe, akik helyettünk is eldöntötték évtizedeken keresztül, hogy a magyar embernek nem lehet MAGÁNÉLETE!!!
Ajánlom azoknak, akik bármilyen oknál fogva úgy vélik, hogy az én nemzedékemnek, valamint az utánunk születetteknek nem lehet JOGOS IGÉNYE A SAJÁT MAGÁNÉLETI ARANYKORÁRA...
(BMI) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 14:18:01, péntek
|
| |
| |
12 TÉNY 2007. MÁRCIUS 15-ÉN
1. Az ünnepi zászlófelvonáson a köztársasági elnök nem vett részt.
2. A kormányfőt a Kossuth téren ismételten kifütyülték.
3. A Batthyany örökmécsesnél a koszorúzás elmarad.
4. A fiatalok egy csoportja a kormány egyik miniszterét az örökmécsestől távozásra kényszerítették.
5. A kormánnyal szemben elégedetlenkedők a Nemzeti Múzeumnál is hallatták a hangjukat...
6. A főpolgármester kiáltva elmondott kemény vádbeszédét a tömeg hallhatatlanná tette.
7. A fidesz rendezvényén mintegy negyedmillió ember vett részt.
8. Soha ekkora sűrűségben nem lengtek magyar zászlók Budapesten!
9. Az emberek arca derűs volt, mindenki jókedvűen beszélgetett a szomszédjával, félelem legkisebb jele nélkül.
10. A rendezvény békésen zajlott, a rendőrségnek nem volt dolga.
11. A küldföldi szónokok meleg hangon szóltak a magyar néphez, a fideszhez, s nem utolsó sorban Orbán Viktorhoz!
12. A fidesz ünnepség fél 6 körül ért véget. Mindenki fegyelmezetten indult el hazafelé. Jó fél órán múltán már csak buszra, villamosra várakozó,
zászlós embereket lehetett látni.
(Hogy mi történt még ezután, azt fölösleges leírni, mert a rádió, tv csak ezt harsogja órák óta!)
W.S. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 12:07:51, péntek
|
| |
| |
"Szerintem azok a szegény tojások nem érdemelték meg, hogy bepiszkítsák őket egy Demszkyvel. Záptojás, az igen. A jókat meg inkább adták volna oda a hajléktalanoknak.
Más.
Ma este, az egyik budai polgármester a Dísz téren megtartott fáklyás megemlékezésen védelmébe vette az Árpád-sávos zászlót. Kíváncsi leszek a liberálbolsevik politikusok, és médianyaloncaik visítozására."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 12:01:28, péntek
|
| |
| |
Barikád
. "Egy marxista megközelítésű, rendkívül megosztó álláspont szerint jelenleg lényegében a tehetséges, pragmatikus zsidó származású középosztály vívja élet-halál harcát a tehetségtelen, gőgös és sértett magyar nemzeti, keresztény középosztály ellen. (168 óra, 2007. február 1. 16-17. oldal) E viták érintettjeiként és esetleges résztvevőiként szeretnénk már most világossá tenni az álláspontunkat: nem vagyunk antiszemiták, de nem vagyunk filoszemiták sem. Mi az egyetemes magyarság, és a magyar nemzeti kultúra fennmaradásának ügyét kívánjuk szolgálni. Ezért, a határainkon túl élő magyarok számára követeljük a magyar állampolgárság azonnali megadását. A megélhetési antifasiszták provokációira nem kívánunk reagálni.
Magyarország jövőjét jelenleg a haladó, progresszív baloldaliságra hivatkozó félművelt, újgazdag érdekcsoportok, és az ezek által eltartott értelmiségi klientúra veszélyezteti. Azok, akik a társadalmi és a gazdasági folyamatokról szóló tudományos vitákban - más eszközük nem lévén - végső érvként hivatkoznak a nem létező antiszemita és soviniszta fenyegetettségre. Tényeken alapuló érdemi vitákat szeretnénk." ...
Tóth Gy. László
A teljes cikket itt olvashatja el
Barikád
Forrás:</span |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 11:46:00, péntek
|
| |
| |
Fidesz: ki kell vizsgálni a történteket
2007. március 15. 23:19
Meg kell vizsgálni, milyen rendőrszakmai hibák vezettek oda, hogy ismét zavargásokra, tömegoszlatásra, vízágyúzásra került sor - írta a Fidesz szóvivője közleményében.
"Miután (...) a rend helyreállt, meg kell vizsgálni, hogy esetlegesen milyen rendőrszakmai hibák
vezettek a sajnálatos helyzethez, mely lehetővé tette, hogy ismételten zavargásokról, tömegoszlatásról, vízágyúkról szóljanak a híradások" - fogalmaz Szijjártó Péter.
Mint a szóvivő írja, ki kell vizsgálni, hogy a nap folyamán - néhány sajnálatos incidenst leszámítva
- a békésen zajlott rendezvényeket követően hogyan alakulhattak ki az esti órákra zavargások és erőszakos események a főváros utcáin.
Ki kell vizsgálni azt is, milyen szerepet játszott az események alakulásában az,
hogy éppen a nemzeti ünnepen tartóztatta le a rendőrség a több hónapja körözött Budaházy Györgyöt,
majd azonnal nyilvánosságra is hozta fogva tartásának helyszínét - írta a szóvivő.
Szijjártó Péter úgy fogalmazott, hogy
"az események tükrében szánalmasnak tartjuk a kormánypárti politikusok igyekezetét,
mellyel a Fideszt próbálják feltüntetni az esti események felelőseként".
MTI - fidesz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 11:37:08, péntek
|
| |
| |
Ennek az 1957-es esztendőnek a nyarán vált
ez a rejtett sziklakatlan először oskolává.
Istentudó magyarok oskolájává.
Harminchatan voltak ott együtt,
meggyötört, otthontalanná vált erdélyi magyarok,
kik előtt bezárult az emberi élet minden ajtaja
s nem maradt más, csak az Isten.
De azt is keresniük kellett,
mert ahonnan jöttek,
ott nem tanították meg nekik az Istenhez vezető út titkait.
Ezt tanította nekik az öreg abban a barlangban,
reggeltől estig.
Volt, aki megértette hamar az Úr dolgainak egyszerű nyitját,
volt aki nem.
Az ilyen csak lassan tapogatódzva haladt előre,
de haladt mégis.
Az Úr lelke ott lebegett a katlan fölött,
érezte mindenki.
Volt olyan, aki mindjárt az elején,
mihelyt felgyógyult a sebeiből, arról beszélt,
hogy talán okosabb lenne kiszökni az országból,
világgá menni, s olyan helyen telepedni le,
ahol nem üldözik azt, aki magyar,
s ahol becsületes munkával megkeresheti mindenki a maga kenyerét, békességben.
Ilyenkor rámutatott az öreg a kis forrás mellett álló magos nyírfára
s azt mondta:
- Nézd ezt a fát.
Látod a sok falevelet rajta?
Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van
mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje,
mely élettel látja el.
Ősszel lehull a levél, igaz.
Minden ősszel lehull.
De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából
visszatér újra minden tavasszal.
Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt,
a levelecske nem tér vissza többé,
s idő multával elpusztul a fa is.
Mert a gyökérben van az élet, érted?
Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket.
S akinek nincs gyökere, az elvész.
Sok magyar veszett el így, nagyon sok.
Gondolj a gyökérre.
Isten ültette a magyar gyökeret ebbe a földbe s Isten gondját is viseli,
ha hagyod.
Bízd gondodat az Úrra.
Ő a te gondviselőd ...
- Lássátok az Úr dicsőségét - dorgálta a kishitűeket -, lássatok a jövendőbe!
Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát!
Az Úristen népe és nemzete vagyunk!
Elhagyta-e az Úr valaha azokat, akik őbenne bíztak,
akik az Ő törvényei szerint éltek,
akik az Ő parancsolatait követték?
Soha!
Az Úr nem hagyta el az Ő magyarjait!
A magyarok hagyták el az Urat!
Térjetek vissza hozzá,
s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel,
de tudjátok is ezt,
lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt,
amit az Úr számotokra készített,
lássátok, magyarok,
mert ahol nincs látomás,
ott elpusztul a lélek s a lélekkel pusztul a nép.
- Tiszteld a te Uradat, Istenedet és Rajta kívül más isteneid ne legyenek - oktatta tanítványait -,
minden bajodnak Ő az orvosa
és minden harcodban az Ő pajzsa védelmez
és az Ő ereje győzedelmeskedik benned!
- Az Úr erejében, szeretetében és védelmében sohase kételkedj.
Minden erőd Tőle való és minden cselekedeted Őt kell szolgálja.
- Tiszteld őseidet,
mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát.
- Légy hűséges hazádhoz és nemzetedhez, mert csak a hűségeseket védelmezi az Úr.
- Szeress minden magyart,
akárcsak önmagadat,
és légy jóindulattal másokkal szemben is.
- Légy becsületes,
tisztességes és igaz,
mert csak így nyered el az Úr szeretetét.
- Soha el ne feledd,
egy pillanatra sem, hogy saját képére alkotott az Úr.
Ameddig Őt tükrözöd tettedben és gondolataidban,
az Ő ereje lakozik benned.
Ha elhagyod Őt, Ő is elhagy téged.
- Ha nemcsak hiszed,
de tudod is az Istent,
az isten ereje benned van, és hegyeket tudsz mozdítani vele! ...
Fegyvernek nem lesz hatalma rajtad s elkárhozik, ki veled perbe száll.
Ez az úr népének hagyatéka,
kiknek igazsága, erénye és tudása Őtőle való ...!
- Mi - Bonyhádiak -
küldetésünknek fogadjuk! VÁLLALJUK!,
hogy Nemzetünk jövőjéért,
a Kárpát-medencében élő népek jövőjéért
Wass Albert emlékét ápoljuk,
élete példáját követjük,
szavait - azokat megfogadva - tovább adjuk!
Teremtő Istenem tisztíts meg engem!
Tisztítsd meg testem, lelkem, szellemem!
Hadd növekedjenek bennem fénymagok,
hogy fáklyává lehessek!
Hadd legyek láng,
hogy mindent magamban, és magam körül is mindent
fénnyé válthassak
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 05:00:30, péntek
|
| |
| |
Petöfi Sándor:
ÉLET VAGY HALÁL!
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bosz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszú századok alatt.
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.
S most a hála!... vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.
Legyen tehát úgy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog...
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.
Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utósó ítéletre, föl!
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg?
Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát!
Erdőd, 1848. szeptember 30.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-16 04:30:55, péntek
|
| |
| |
Orbán: az utolsó alkotmányos eszköz a népszavazás
2007-03-15 22:47:59 elnök
Soha ennyien még nem voltak Fidesz rendezvényen!
Az Új Többség kiállt a változás mellett.
Orbán Viktor beszéde:
1849 tavaszán emlékezetes események színhelye volt az önök előtt tornyosuló hegy. Emberek százai özönlöttek az utcákra, kapaszkodtak fel a Gellért-hegyre, hogy a messzeségből érkező hangfoszlányokat tisztábban hallhassák.
Azon a maihoz hasonló friss napon az igazi tavasz az újrakezdést, a böjti szelekkel érkező távoli morajlást, az Isaszegről idehallatszó ágyúdörgés hozta meg.
A dicsőséges tavaszi hadjárat csatazaja a szabadság reményét hozta a megszálló császári katonáktól feketéllő fővárosba.
1849 tavaszán is az önkényuralmat védelmező fegyveresek fenyegetéssel, erőszakkal akarták megfélemlíteni, otthonmaradásra kényszeríteni az akkori magyarokat. Megszállták a Gellért-hegyet, még a csillagvizsgálót is katonákkal rakták tele, hogy a távcsöveket se használhassa senki, hogy eltiporhassák a honvédsereg tavaszi hadjáratának küszöbön álló győzelmeit.
Csakhogy az igazságot letagadni, hazugsággal elleplezni, szuronyokkal feltartóztatni nem lehetett többé.
Nézzenek körül, kedves barátaim, tisztelt ünneplők!
A szabadság magyar híveit ma sem sikerült megfélemlíteni a hatalom minden provokációjával és fenyegetésével dacolva ismét összegyűltünk.
Minden évben van egy harc a tél és a tavasz között. A végkifejlet előre tudható.
A tavasz és a magyarok szabadságvágya ma is erősebbnek bizonyult, mint a hatalmi önkény ökölrázása. 1848 idén is győzött, éljen a szabad március 15-e!
Tisztelt ünneplők, kedves barátaim!
Hiába végezték ki az első felelős miniszterelnököt és tábornokait. Hiába kényszerítették száműzetésbe a nemzet vezetőit, sorozták be magyarok ezreit a császári seregbe kényszerrel. A magyarokat mégsem sikerült megtörni. Kitartottunk. Ezért kellett Ferenc Jóskának is belátnia, nélkülünk és ellenünk nem reformálhatja meg, a nemzet akarata ellenére nem kormányozhatja Magyarországot.
Nem lehet, mert a magyarok nem engednek a negyvennyolcból!
Úgy tűnik, a népek leginkább olyankor mutatják ki a karakterüket, amikor azon a ponton állnak, hogy szabadságukat elveszítsék.
Öt nemzedék választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabadságvágy melletti konok kitartásunk mit sem változott.
Már 17 éve, hogy vér és emberáldozat nélkül visszaszereztük a szabadságot, s ma, amikor a szabadság és a közös akarattal megalapozott demokratikus Magyarország veszni látszik, ugyanolyan állhatatosan ragaszkodunk hozzá.
Ha 1848-49 után nem törte meg szabadságvágyunkat a törvények sárba tiprása, és a Bach-huszárok hatalmi gőgje, akkor most sem hátrálunk meg a símaszkos rohamrendőrök elől, nem fogadjuk el az oktrojált reformokat, és nem hunyászkodunk meg a Bach-huszárok örökébe lépő új arisztokraták előtt sem.
A magyar ember szeretné tisztelni államát, számítani rá, bízni benne.
De régi törvény: ha a hatalom azt akarja, hogy tiszteljék, tiszteletre méltónak is kell lennie.
Ám a mai hatalom nemhogy megakadályozná az állam lezüllesztését, de élen jár ebben.
Semmibe veszi az évezredes íratlan szabályokat, ezeréves bástyákat támad, a törvények fölé helyezi magát, pártcélokra használja a rendőrséget, zaklatja és provokálja a békés, törvénytisztelő polgárait. Napról-napra hordja össze a gyúanyagot, és közben a tűzzel játszik.
Ma még rejtve van az emberi elme elől, hogy melyik napon ér véget a felelőtlen játszma, de azt minden világos elme látja, hogy a hatalom a végzete felé masírozik.
Bármennyi idő is teljék el végzete beteljesedéséig, a hatalmon lévők felelőssége nem enyészik el, nem esik ki az emlékezetből.
Egyetlen országot sem lehet büntetlenül tönkretenni, a mi hazánkat sem.
Nem lehet, nem lehet büntetlenül éllovasból sereghajtóvá silányítani.
Nem lehet büntetlenül elfecsérelni azt, amit az emberek áldozatból, verejtékből és gürcölésből felépítettek.
Felelni kell a törvénytelenül eltitkolt adatokért, a nemzetgazdaság tönkretételéért, a polgárok ellen elkövetett vétkeikért.
Önmagát ítéli el a nép, ha felmenti bűnös vezetőit.
És mindenkinek, akit jogsérelem vagy bántalmazás ért teljes körű elégtételt fog majd nyújtani a becsületét visszaszerzett és újra tiszteletre méltó magyar állam.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
1848-ban az erőszakmentes magyar forradalom győzött, és egész Európa minket csodált. A 48-as fiatalok tudták, hogyan kell győzni.
Akik igaz ügyért küzdenek, tudják, nem elég, ha megadásra kényszeríted a szembenálló ellenfelet, az igazi győzelem az, amikor kivívod azok céljait, akik mögötted állnak, és bíznak benned.
Egy ország akkor győztes ország, amikor képes megvalósítani, amit polgárai akarnak. A 48-as fiatalok Magyarországot akarták győztessé tenni, a forradalmat a magyar nemzetért vívták, nem mások ellen.
Tudták, aki győzni akar, bátornak kell lennie, vállalnia kell a küldetését.
Tudták, nem várhatjuk, hogy mások vívják ki a mi győzelmünket helyettünk. Maguk álltak ki, és maguk vitték győzelemre a forradalmat, és feltámasztották a nemzetet tetszhalálából. És történt mindez éppen nagyböjt idején, a feltámadásra készülő Pesten, itt a szomszéd utcában, a Pilvaxban.
1848. március 15-e óta tudjuk hogyan kell győzni.
1848. március 15-e óta tudjuk, hogy mi magyarok győzelemre született nép vagyunk. Hiába az elveszített világháborúk, a történelem legsötétebb ránk kényszerített békeszerződése.
Hiába szálltak meg bennünket, hiába vetettek oda a győztesek osztozkodásánál a rosszabbik oldalnak, hiába lökött oda egyik nagy hatalom a másiknak, március 15-e minden évben újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy mi magyarok győzelemre született nép vagyunk.
Ez az erő terel össze bennünket minden év tavaszán, ha esik, ha fúj, ha tiltják, ha nem, ha megtorolják, ha nem.
Valójában azért gyülekezünk minden tavasszal, hogy közösen kiáltsuk világgá: bármily kedvezőtlen is legyen épp a csillagok állása, nem tűrjük el, hogy vesztessé nyilvánítsák a magyarokat.
Mindig voltak idegen hatalmak, akik vesztessé akarták bélyegezni Magyarországot. 1990-ben aztán megszabadultunk az utolsótól is.
De, kedves barátaim, sohase feledjük: az olaj keletről, de a szabadság mindig nyugatról jön.
Ma már Európának is érdeke, hogy Magyarország ne vesztes ország legyen, mert a vesztes országok Európát is azzá teszik.
Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt ünneplők!
Ha hiszünk a cselekvés és a tettek értelmében, ha hisszük, hogy a haza élete elődeink tetteinek, hőstetteinek következményéből épül.
Ha hisszük, hogy az áldozatnak van célja, akkor - a demagógia vádját is vállalva - lehetetlen meg nem kérdeznünk: vajon a márciusi ifjak, vajon Isaszeg, Branyiszló, Vízakna és Piski hősei vajon az Európa minden sarkából zászlónk alá sereglők mit szóltak volna mindahhoz, ami ma történik Magyarországon.
Egy olyan eljövendő Magyarországért kötök-e most kardot - kérdezhették volna -, amelynek kormánya nem egészen 160 év múltán hadviselésbe kezd önnön nemzete ellen?
Egy olyan Magyarországért kötök-e most kardot, amely ellen saját kormánya visel hadat, olyan fegyverekkel, amelyek ellen felvértezetlen?
Előbb kifosztották, most egészségét teszik tönkre, iskoláit dúlják fel, és az adósságokat a még meg sem született utódainak vállára próbálják hárítani.
Olyan nemzedékek vállára, amelyeknek egyre gyarapodó létszámban kellene nemcsak eltartaniuk a tékozló apákat, hanem még az adósságaikért is helytállni.
Ez lehet az, amire Kossuth, Petőfi, Damjanich, Vasvári és Bem apó egy emberként felelné, hogy: nem!
Nem ezt akartuk!
Nem ezért kötöttünk kardot!
Tisztelt hölgyeim és uraim!
A legkülönbözőbb nyelvű, vallású, műveltségű és vagyoni helyzetű emberek hangyabolyából 1848-ban órák alatt nemzet szerveződött.
Saját helyzetét átlátó, saját érdekeit felismerő, saját akaratát érvényesíteni képes nemzet.
Az elmúlt öt évben a saját öntudattal, világos reményekkel, tetemes erőforrásokkal bíró közösséget szemünk láttára indították meg azon az úton, hogy rendezetlen halmazzá, széttartó erők és érdekek, széthulló alkotórészek kaotikus színpadává váljon.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Magyarország gyengeségének forrása a hatalmat gyakorlók elkényeztetett, és kiváltságos klikkje, az új arisztokrácia.
A történelmi magyar arisztokrácia java pontosan tudta, kiváltságos helyzete kötelezi, hogy vészterhes időkben védelmezze, ha kell, vérével is védje, békeidőben pedig gyarapítsa hazáját.
Kultúrát, tudományt, értéket teremtsen, kiváltságaival arányos felelősséget vállaljon.
A mai új arisztokrácia kiváltságos klikkje épp az ellenkezőjét teszi: teljesítmény és felelősség nélkül élvez kiváltságokat.
Ők is tudják, kiváltságosok csak ott lehetnek, ahol a többség a vesztes, mert ha a többség győz, eltörli a kiváltságokat.
Ezért akarják elvenni az 1990-ben már megszerzett győzelmet Magyarországtól.
Ezért akarják a fejünkbe verni, hogy vesztesek vagyunk, vesztesei a rendszerváltásnak, az európai uniós csatlakozásnak, a reformoknak, és az előttünk álló éveknek.
Újra és újra emlékeztetünk kell minden magyar embert: mindazért, ami ma történik velünk, a válságért, a pénzbehajtásért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért kizárólag a kormány, az új arisztokrácia kormánya a felelős.
Ha nem teszik, amit az elmúlt öt évben tettek, ma Magyarország sikeres, felszabadult és bizakodó ország lenne.
Ma azt mondják a magyar fiataloknak: vesztesek vagytok, fizessetek, vagy menjetek és boldoguljatok máshol.
A vállalkozóknak azt mondják: vesztettetek, fizessetek még több adót, vagy húzzátok le a rolót.
A gazdáknak azt mondják: ne akarjatok ti versenyre kelni a német, francia, de még a szlovák vagy a lengyel gazdákkal sem. Nem kell nektek föld, nem jár nektek semmi, költözzetek munkanélkülinek a városba.
A falvak népének azt mondják: ti rossz helyre születtetek, vesztettetek, nem kell nektek iskola, posta, orvosi rendelő, közlekedés.
A dolgozóknak azt mondják: nem kell nektek európai fizetés, jó nektek az éhbér is, jobb ha meghúzzátok magatokat, mert aztán még az sem lesz.
A nyugdíjasoknak azt mondják: hiába építettétek fel az országot, most vesztettetek, fizessetek többet mindenért, és örüljetek, ha nem kopik fel az állatok.
A választópolgároknak azt mondják: vesztesek vagytok. Akkor verünk át titeket, amikor csak akarunk, és ha fel mertek szólalni, akkor szét is veretünk benneteket a ti pénzeteken fenntartott rendőrséggel.
Azt mondják a magyar családoknak: ti még arra is képtelenek vagytok, hogy fenntartsátok Magyarországot, legyetek hálásak, hogy egymillió ázsiait telepítünk az országotokba.
Magyarország csak vesztes lehet, csak hátul kulloghat, csak eladósodott, egyik válságból a másikba támolygó, szerencsétlen és gyenge ország lehet, ahol mindent le kell építeni, be kell zárni, fel kell számolni.
Ennyi a mondanivalójuk a mi számunkra.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Győzelem. Ez az a szó, amelyet a Marathontól Athénig futó katona elmondott, és beleszakadt a szíve: győztünk.
Mi, magyarok hajlandóak vagyunk bármekkora áldozatot hozni azért, hogy elmondjuk a jó hírt: győztünk.
De senki sem vehet rá arra, hogy azért a hírért adjuk egész életünket, és jövőnket, hogy vesztettünk.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
A márciusi ifjak 12 egyszerű mondattal felfestették, az áprilisi Országgyűléssel törvénybe öntötték a kiváltságoktól megtisztított, egyenlőségre, szabadságra, testvériségre épülő Magyarországot.
Metternich és környezete bizonyára húzogatta az orrát: milyen büdös populizmus ez? Aztán pedig sietősen szedte a sátorfáját. Igaz, ők legalább soha nem hazudták magukat demokratáknak.
Balsors idején menetrendszerűen megérkezik a pillanat, amikor a haza minden polgára megérti: az ország ügyei nem tartoznak a pártok hitbizományához.
Az a nép elvehetetlen tulajdona.
Megérti, hogy a demokrácia ott van, ahol a nép.
Ha a nép az utcán hallatja a hangját, akkor ott.
Beköszönt a pillanat, amikor a haza minden polgára megérti, a politikában nem a pártok érdeke, hanem az ő személyes jövője forog kockán.
Az állása, az egészsége, a tisztes időskora, gyermeke vagy unokája jövője.
Megérti: most nem az méricskélendő, mi a jobb és mi a baloldal.
Most nem számít az elválasztó ideológia, a megosztó történelem.
Most szabadság lesz, vagy önkény.
Megértik: most új többség lesz, vagy új arisztokrácia.
Szabadság és jólét, vagy önkény és leromlás.
Nincs más út, az új többségnek le kell győznie a kiváltságait védelmező új arisztokráciát.
Le kell győznie, mert Magyarországon minden van, hogy az ember kielégíthesse szükségleteit, de annyi nincs, hogy kielégíthesse az új arisztokrácia kapzsiságát.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Mi megtettük, amit a demokrata és alkotmányos ellenzék megtehet.
Világossá tettük, csak szavahihető emberekkel érdemes szóba állni, olyanokkal, akik habár lehetnek ellenfeleink, mégis lehet adni a szavukra.
A választók semmibe vételét azonban nem lehet elfogadni.
A beköszöntő tavasszal a demokratikus ellenzék meghozta az új többség második győzelmét, az önkormányzati választás után győzelemre vitte a népszavazás ügyét is.
Kivívtuk, hogy az emberek szabadon dönthessenek arról, amiről 2006-ban nem dönthettek.
Visszaszereztük a jövőről szóló értelmes vita jogát, amitől 2006-ban megfosztották az embereket.
Becsüljük meg a népszavazás történelmi lehetőségét!
Most nekünk kell döntenünk, mert a mi kórházaink, a mi egészségünk, a mi családunk, a mi gyermekeink tanulása, a mi hazánk földje forog kockán.
Mi megtettük, amit a demokratikus ellenzék megtehet. Világossá tettük: a népnek joga van elkergetnie a kormányt egy demokráciában is, ha az a népakarat ellenében kormányoz, ha az emberek létérdekét veszélyezteti.
Igen, joga van! Joga van egy feltétellel: ha a népakarat kinyilvánításának már minden eszközét igénybe vette, és a kormány elmulasztja magát alávetni az emberek világos és egyértelmű akaratának.
A választókat becsapó, a valóságot eltitkoló, a nemzetgazdaságot válságba sodró kormánypártok koalíciója mára sarokba szorult.
Nem maradt számára más hely, mert mindent elveszített.
Elveszítette hitelét, elveszítette szavazóit, elveszítette erkölcsi alapját.
Ezek után Európa minden kormánya lemondott volna.
Ők azonban foggal-körömmel, kézzel-lábbal ragaszkodnak bársonyszékeikhez, így aztán elveszítették maradék méltóságukat is.
A népszavazással megnyílt a lehetőség, hogy lebontsuk az utolsó sarkot is a hátuk mögül. Ez az utolsó alkotmányos eszköz, amellyel az emberek kinyilváníthatják akaratukat.
A népszavazás ügydöntő.
A népszavazás után vagy azt teszi a kormány, amit az emberek akarnak, vagy elkergethető lesz. Végrehajtja az emberek akaratát, vagy maga ad zöld utat, hogy kipenderítsék.
Onnantól fogva nincs több magyarázkodás, nem hivatkozhat sem demokráciára, sem alkotmányra, sem törvényre, semmire az égvilágon. Nem marad más számára, mint futni, de gyorsan.
Ez az értelme a népszavazásnak, ezért érdemes meg- és nem lebecsülni azt.
Ezért érdemes hittel és jókedvűen gondolkodnunk Magyarország győzelméről.
Mi, magyarok képesek vagyunk rá, és megérdemeljük.
Nem kell fogainkat csikorgatnunk, nem kell harag, nem kell gyűlölet.
Magyarországnak méltósággal és jókedvűen kell győznie.
Úgy kell győznie, ahogyan a márciusi ifjak győztek, ahogy a tavasz győz minden évben a tél felett.
Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!
http://www.fideszbp20.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2007. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
339 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5093
- e Hét: 6473
- e Hónap: 7420
- e Év: 43361
|
|
|
Offline
